Minőség és mennyiség.
A dialektika egyik lényeges alaptörvénye az, hogy a mozgás által létrejövő fejlődés értelmében, a mennyiségi változások, átcsapnak minőségi változásba. Illetve a minőségi változások, mennyiségi változásokat váltanak ki. A fokozatos mennyiségi változások felhalmozódása, szükségszerűen lényeges, gyökeres minőségi változásokhoz vezet, amelynek során, a régi minőség, ugrásszerűen egy új minőségbe csap át. Ez a törvényszerűség, a természet, és a társadalmi élet, és a gondolkodás minden változással járó fejlődési folyamataiban érvényre jut. Így a mennyiségi, és a minőségi változások, összefüggnek egymással, és szükségszerűen feltételezik egymást. Minden fejlődési folyamat, egyidejűleg folytonos és megszakított. A megszakítottság minőségi ugrás formájában nyilvánul meg, míg a folytonosság, a mennyiségi változások formájában jelentkezik. (evolúció-revolúció)
Körülbelül ez a lényege annak a leírásnak, amely a filozófiai kislexikonban lelhető fel, és aktív alapját képezi, a mai természettudományos álláspontnak. Nagy a valószínűsége annak, hogy a tömeg és energia azonos mivoltára, a dialektikának ez a tétele biztosított jogszerű alapot. Alapvetően öt fogalmat kell értelmeznünk. A „mozgást”, a belőle kialakuló „változást”, ami „fejlődést” eredményez, és ezzel párhuzamosan, a „minőség” és a „mennyiség” mibenlétének a meghatározását.
Mozgás: filozófiailag minden változás és átalakulás, az anyag leglényegesebb, elválaszthatatlan tulajdonsága. Belső tartalma az ellentmondások harca. A mozgás abszolút jellegű, mert minden fejlődés minden szakaszára jellemző.”
Fejlődés: „mennyiségi változások folytán bekövetkező minőségi változás (evolúciós és revolúciós szakasz), amely mind összetettebb, magasabb rendű formák létrejöttéhez vezet.”
Minőség: „kvalitás, a tárgyak, lények, jelenségek, folyamatok azon szükségszerű és lényeges sajátságainak összessége, amelynek folytán különböznek másoktól, vagyis a minőség megváltozásával jellegük is megváltozik. A minőség bizonyos mennyiségi változások korlátja, a mennyiségi változásoknak e korlátot meghaladó növekedése ugrásszerű minőségi változásra vezet.”
Mennyiség: „kvantitás, a dolgok, jelenségek tulajdonságainak számszerűen összehasonlító vonatkozása.”
Kislexikon
Változás: Erre a fogalomra nem találtam meghatározást a kislexikonomban. Az azonban röviden elmondhatom, ami az én saját véleményem. A változás mindig, egy stabilan viszonyítható minőségi állapot olyan módosulása, amely munkavégzés által jön létre, és a mennyiséget számottevően nem befolyásolja.
Véleményem szerint, a mennyiség, mindig kiterjedéssel rendelkező kvantitatív, tömeges szintű megnyilvánulási forma. Míg a minőség, pusztán kvalitás, azaz a kiterjedés nélküliséget jelenti. Ez azt jelenti, hogy a kiterjedéseket biztosító kvantitások között fennálló viszonyokra utal. Ebből az is adódik egyenesen, hogy a kvalitásokat, azok a hatások képviselik, amelyek a kiterjedéssel rendelkező tömegek között fennállnak. Vagyis, az erő, és az energia. Az erő, mint objektív kvalitás, amit sugárzásként, a közvetlenül érintkező résztömegek közvetítenek egymás felé, felületi kölcsönhatás által. Valamint az energia, mint szubjektív kvalitás, amit hullámzásként, az egymással közvetlen érintkezésben álló résztömegek teljes közege közvetít, térfogatinak megismert kölcsönhatás által. Vagyis, a mennyiség mindig valamilyen tömeggel, illetve tömeghalmazzal, azaz közeggel meghatározható kiterjedés. A megnyilvánuló mennyiség minőségét pedig, az a hatás garantálja, amelyik viszonyítható eseményszintű állapotban képes tartani számunkra. Így a mennyiség, és az ő viszonyítható minősége, mindig együtt jut érvényre.
Mert a változás, amely az anyagi létezés viszonyítható mivoltát is biztosítja, eseményszintű. Mivel az anyagi létezés minden egyes megnyilvánulása olyan esemény, amely valamilyen szintű rezgésre vezethető vissza. Mégpedig azért, mert az energia, amely a mágneses hullámok által terjed, rezgésben tartja azt az elektromos tulajdonságú anyagi halmazt, amelyik viszonyítható állapotban van. A mágneses állóhullámok, stabilizálják az anyagi állapotot, szükségszerűen annyi munkát végezve csak rajtuk, amennyi az állandóságuk fenntartásához szükséges. Míg a mágneses haladó hullámok, éppen megváltoztatják azok viszonyíthatóságát, többletmunkát végezve rajtuk.
Úgy is fogalmazhatnám, hogy mivel a létezés objektív és szubjektív valóságot biztosít egy időben, ezért a számunkra viszonyítható objektív anyagi létezés eseménye, a szubjektív valóságban terjedő kvalitásoktól függ, az energiától, és az erőtől. Így a kvalitások, az erő, és az energia, valamint a velük párosuló idő, az információ, vagy a gondolat, Stb., amelyek önálló kiterjedéssel nem rendelkeznek, kizárólag a mennyiségileg meghatározható objektív anyagi alkotóelemek, eseményszintű minőségi megnyilvánulásait határozzák meg.
Így számomra, a minőség egyszerűen, a mennyiség aktuális szervezettségi fokát jelenti. Semmi többet. Amikor az anyagi mennyiség, elveszíti a viszonyítható eseményszintű megnyilvánulási képességét, akkor a minősége változik meg, mert az erő, vagy az energia hatása, amely a stabil állapotát biztosította, mint szubjektív tényező, alapjában véve megváltozott. A mágneses állóhullám, haladó hullámmá változott, amely a szubjektív változást előidézte. Ez létrejöhetett mágneses hullámok kölcsönhatása révén, vagy valamilyen nagy erő hatására, amely nagyobb munkaértéket képvisel, mint az anyagi esemény stabilizálásához szükséges mágneses állóhullám reális munkaértéke.
Ezért sohasem a mennyiség alakul át ugrásszerűen minőséggé, vagy éppen fordítva, ahogy a tudomány sugallja, hanem a kvalitások által okozott eseményszerűség fejeződik ki, mint aktív mennyiségi megnyilvánulás eseménye. Munka hatására változik az anyag mennyiségének az eseménye, minőségi szinten. Mindig az erő, és az energia informatív értékei alapján vesz fel új struktúrát biztosító anyagi szerkezetet a tömeghalmaz, amely stabilan viszonyítható adatokkal képviselteti magát, az anyagi létezés eseményében. Ezért a minőséget, az erő és az energia, mint kvalitatív hatások képviselik, amelyek információkat hordoznak, míg a mennyiséget, az etalonokkal viszonyítható stabil adatok fejezik ki. Így az anyagi halmaz eseményének viszonyításakor, a mennyiség minőségét, az információk által diktált szervezettségi szint határozza meg.
Erre utal az első bekezdés egy gondolata is, amely szerint, „a régi minőség, ugrásszerűen egy új minőségbe csap át.”. Vagyis, az idézetként kimásolt mondatrész, határozottan utal arra, hogy a minőség szintenként változik, mindig új megjelenési formát biztosítva a mennyiség megnyilvánulásának. A szintek közötti állapotváltozást, munkavégzés hajtja végre. Miközben a mondat első fele, következetesen kiáll azért, hogy a minőség, és a mennyiség, egymásba módosul. „A fokozatos mennyiségi változások felhalmozódása, szükségszerűen lényeges, gyökeres minőségi változásokhoz vezet, ”. Érdekes.
Véleményem szerint, a mennyiség és minőség, minden esetben együtt nyilvánul meg a viszonyítható anyagi létezés eseményében, és ez a közös megnyilvánulásuk, az adott anyagi halmaz, munkavégzés általi szervezettségi szintjére utal. Ezért a mennyiségből sohasem lehet minőség, csupán új minőségi besorolást nyerhet az anyagi mennyiség, kvalitatív hatásokra. Mindig munkavégzés történik, amikor az anyagi minőség viszonyítható állapota megváltozik. Ezért az erő is informatív értéket hordoz, mint objektív munkavégző képesség. Így a munkával kifejezhető állapotváltozások, a tömeghalmaz minőségi változásait eredményezik.
Vizsgáljuk meg a kérdést energetikai szempontból. A termodinamika kimondja, hogy a zárt rendszerek energiája állandó. Mivel az ember által bejárt világban, minden esetben az energia megmaradási törvénye érvényesült, ezért kimondható az, hogy az Univerzum energiája állandó, mert energetikai szempontból véve, zárt rendszernek minősül. Ennek az a legideálisabb bizonyítéka, hogy a szükségszerű állapotváltozásokhoz, minden esetben munkát kell végezni az anyagi halmazokon azért, hogy az állapotukon, minőségi átalakulás legyen észlelhető. Ez alól nincsen kivétel. Vagyis, alapjában véve, az Univerzum energiájával párhuzamosan, az Univerzum tömeges szintű kiterjedése is állandó. Így az egymáshoz fűződő viszonyuk biztosít változási lehetőséget. Amikor ugyanis, az energia többletmunkát végez a mennyiséget képviselő tömegeken, akkor annak, a minőségi változását idézi elő.
Hogyan teheti ezt meg az Univerzum, ha minkét alaptényezője állandó értéket képvisel? Hát olyan módon, hogy az energiát közvetítő mágneses hullámok, informatív értéket is képviselnek. Ennek az informatív értéknek a mennyisége, exponenciális növekedést mutat. Vagyis, minden kialakuló változás, új információkat eredményez az Univerzumban. Ez az exponenciális szintű információs szaporodás, mennyiségileg is kifejezhető, így a szubjektív mivolta, amely az anyagi minőséget képes befolyásolni az energia célirányos mivolta által, „összemosódik” a tömegek mennyiségi vonatkozásaival. Annak ellenére, hogy az információ matematikai, mennyiség szintű számszerű növekedése, képtelen arra, hogy az információt kvalitatív kiterjedéssé változtassa. Az információ, csak elvi formációt képes biztosítani egy anyagi megnyilvánulás változása számára, amit az energia hajt végre. Vagyis, az Univerzumban, a munka által végrehajtott energiafelhasználás, minden esetben céltudatos, mert a mágneses információ vezérlése alatt megy végbe. Csak ilyen módon képes az információ, a munka által megnyilvánult anyagi struktúrákon, viszonyítható adatokat képviselni. Ezek a viszonyítható adatok nem mások, mint az Univerzum információs adatbázisának a tudatos üzenetei. Mi pedig, amikor az anyagi struktúrák viszonyítását végezzük, megértjük ezeket az univerzális üzeneteket, és értékeljük azokat. Az értékelés ténye pedig, azt jelenti számunkra, hogy a mennyiségi kiterjedések által viszonyított adathalmazaiból, megpróbáljuk mentálisan összeállítani azt az információt, amely az abszolút Elméből transzformálódott át az anyagi valóságba. Az Univerzum abszolút Elméje, és az ember relatív elméje között, ilyen módon képzelhető el, a természetes információcsere.
Hegel szerint, minden fennálló fogalommal vagy állapottal, azaz tézissel szemben, előbb vagy utóbb, felszínre kerül egy annak részben, vagy teljesen ellentmondó fogalom vagy állapot, mint ellentétes állítás, és mint mentális ellenhatások, „küzdelem” alakul ki közöttük. Ha azután, elül a „kavarodás”, a küzdelem által felvert „por”, akkor valami új, és jobb keletkezik, mint amit önmagában a tézis, és az antitézise képviselt, Megszületik a szintézis, mint a tézis és az antitézis által kialakított, harmonikus egyezségen nyugvó egyensúly. A tézis és az antitézis, mint ellentétes állítások, nem oltódnak ki egymással szemben, hanem mindkettőjükből, a pozitív érték oldódik fel, és szintetizálódik a szintézisben. Így a fogalom és ellenfogalom viszonyában, a szintézis a fogalmi fejlődést vetíti elénk. Majd minden egyes szintézis, újabb tézis lesz, egy vele szemben kialakuló antitézissel viszonyba kerülve. Így a Hegeli dialektika is éppen arra utal, hogy a tézisek, a velük szembe helyezkedő antitézisek, és a közös eredményüket képező szintézisek, mint önálló információk, természetes számszerűen kifejezhető növekedést mutatnak, ami exponenciális jelleget ölt. Ezért, mivel a mentális fogalmak mellé, a viszonyítható állapotokat is meghatározta, gyakorlatilag az Univerzumban uralkodó alapvető törvényszerűséget fogalmazta meg, a fogalmi fejlődés dialektikus módján, mégpedig a kölcsönhatás törvényét. Történetesen azt, hogy minden hatással szemben egy ellenhatás jelentkezik, és a kettőjük küzdelme addig zajlik, amíg vissza nem áll valamilyen egyensúly. Mint információs érték azonban, sem az alaphatás, sem pedig, az ellenhatás nem szűnik meg, és még a közös nevezőre hozott eredményük is, informatív értéket képvisel.
Tézis ---- Antitézis = Szintézis
Állítás ---- Ellentétes állítás = Egyezség
Hatás ---- Ellenhatás = Egyensúly
Minden objektív módon viszonyítható, kölcsönhatáson alapuló változást, megelőz egy őt előidéző szubjektív információs változás.
Mivel pedig, ez a dialektikáról szóló Hegeli gondolatmenet, a kölcsönhatások által előidézhető mentális egyensúlyról szól, ezért a társadalmi élet minden területére átvetíthető, analógiás értelemben véve. A társadalmi élet minden gazdasági folyamata például, azt jelzi számunkra, hogy éppen arra kell figyelmet fordítanunk, hogy a mennyiség fokozása, ne vezessen a minőség romlásához. Ez azt jelenti, hogy pénzben kifejezhető értéket, csak addig képvisel a megtermelt termékek mennyisége, ha még mindig eladható minőséget testesítenek meg. Így a profit fokozása, csak addig ésszerű, amíg az eladható mennyiséget, jó minőségben lehet gyártani. Minden jól szervezett munkafolyamat célja éppen az, hogy minőségi terméket gyártsunk, a mennyiségileg rendelkezésünkre álló jó minőségű alapanyagokból. Vagyis, a mennyiség alig változik a munkafolyamat során, de a minőségi változás mégis létrejön. Alapanyagból végtermék lesz, munkavégzés által. Éppen ez a tudatosan szervezett emberi munka lényege. A tudatos minőségfokozás, amely az elvégzett munka által valósul meg.
A kereskedelmi tapasztalat azt mutatja, hogy hiába van valamilyen termékből sok, és igen jó minőségben, ha nincsen rá kereslet, akkor egyszerűen eladhatatlan. Ezért van szükségük a jó reklámokra. Hogy a kereslet fokozódjon a reklámok által, amelyeknek az a célja, hogy a keresletre irányuló érdeklődést fokozzák. Amennyiben azonban, valamiből kevés van ugyan, de igény lenne rá, akkor a gyengébb minőségű termék is elég jól eladható. Annak ellenére, hogy nincsenek agyonreklámozva.
Hallani néha azt a kifejezést, hogy „ A minőség és a mennyiség nem számít, csak sok legyen és jó.”. Csakhogy, ebben a kifejezésben, a „sok”, éppen a mennyiségre utal, a „jó” pedig, tulajdonképpen a minőségre. Így a kifejezés, éppen azokat a paramétereket teszi fontossá számunkra, amelyek tulajdonképpen nem is számítanak. Így kissé abszurd, de ha nem látjuk át, akkor érdekes ez a kifejezés.
Így a viszonyítható mennyiség, mindig valamilyen minőségi állapotértéket vesz fel. Vagyis, a mennyiség és a minőség, együtt biztosítják a viszonyíthatóságot. Így valamilyen munkavégzés által, megváltoztatható a mennyiség viszonyítható állapota, de az a mennyiség számszerűen kifejezhető értékét nem befolyásolja. Ahhoz ugyanis, hogy egy mennyiség viszonyítható legyen, valamilyen minőségi állapotban kell lennie.
Matécz Zoltán
2012.04.15.
matecz.zoltan@gmail.com
