Az energia nem vész el, ...

Azt állítja a tudomány, hogy az energia nem vész el, csak átalakul. Különböző megjelenési formát ölt. Így az anyag minden megjelenési formája, energiahordozóként fogható fel.

Ezekben, az állításokban természetesen, csak féligazságok rejlenek. Ez energia tökéletes ismerete nélkül ugyanis, nem lehet teljes, a róla alkotható igazság sem. Az energia ugyanis, mint kvalitatív kiterjedés nélküli hatás, csak a kvantitatív kiterjedéssel rendelkező tényezők tehetetlenségét kifejezni képes tömegértékeken, és az általuk felépült közegértékeken végzett munkája révén viszonyítható számunkra. Ezért nevezik az energiát egyszerűen, munkavégző képességnek. De valójában, munkavégző képesség az erő is.

W = F * s

Tulajdonképpen, kétféle munkavégző képesség van az Univerzumban. A tömegértékekre ható F-erő, és a közegértékekre ható E-energia. Az erő, az objektív tehetetlenséget kifejezésre juttatni képes tömegértékek külső, felületi kölcsönhatásai révén adódik át, ahogyan azt Newton törvényei nagyon jól meghatározták. Ezzel szemben, az energia, a szubjektív tehetetlenséget kifejezésre juttató közegértékek belső, térfogati kölcsönhatásai által kerül továbbadásra, az adott közeget felépítő résztömegeinek a hullámai által. Így az energia, a közeget alkotó résztömegek által, együttesen közvetíti a részerőik eredőjét, vagyis az energiát. Szubjektív módon, azaz együtt-rezgés által, amit a hullám jelent. De miért szükséges az Univerzum számára, kétféle módon megnyilvánulni, az objektívvé vált valóságot átalakítani képes, munkavégző képességeknek?

Ha elméletben, minden létező anyagi megnyilvánulást szétszedünk, egészen a tovább már oszthatatlan alaptömegek szintjéig, akkor egy olyan alaphalmazt kapunk, amelyiknek kétféle alapvető jellemzősége van. Oszthatatlan résztömegek alkotják, amelyek állandó mozgási kényszerrel rendelkeznek. Mivel sem fix alátámasztásuk, sem pedig, stabil felfüggesztésük nincsen. A mozgáskényszerük által, állandóan csak rezegnek, mert egymást félrelökni vagy félretolni képtelenek. A rezgési kényszerük miatt, az egymással történő felületi kölcsönhatásaikat, egységnyi F-erő jellemzi, mint objektív alaphatás. A rezgésük során, alapvető impulzusértékek révén állnak egymással objektív felületi kölcsönhatásban. A rezgésük által közvetített F-részerőiket, úgy adják át egymásnak céltalanul, hogy közben, egy másik résztömeg által közölhető egységnyi részerőt vesznek át. Amíg ebben a folyamatban változás nincsen, addig informatív értéket sem képvisel az alaprezgésük. Ez így folytatódik céltalanul.

Az oszthatatlan résztömegek azonban, úgy alkotják az Univerzum alaphalmazát, hogy közben, egy mágneses alapközeget képviselnek. Azért mágneses ez az alapközeg, mert összetett anyagi szintű elektronokra visszavezethető, sajátságosan elektromos tulajdonságok nem jellemezhetik. Ez az alapközeg azonban, teljesen kitölti az Univerzum alaphalmazát ezért, mint közeg, gyakorlatilag teljesen mozgásképtelen. Nincsen ugyanis más halmaz, amibe mozoghatna, mint alapközeg. Ezért az alapközeget, mint az oszthatatlan alaptömegek teljes halmazát, nyugalmi kényszer terheli.

E miatt az Univerzum alaphalmazát, kétféle ellentétes értelmű alapkényszer terheli. Közeges szinten, abszolút nyugalmi kényszer, míg tömeges szinten, abszolút mozgáskényszer. Mivel ez alapjában véve, ellentétes kényszere az Univerzumnak, a tehetetlenséget kifejezésre juttatni képes résztömegek kiterjedéseire vetítve, ezért ez, potenciális kényszerhatást jelent. Ez a potenciális kényszerhatás jelenik meg F-erőként, az objektív alaptömegek mozgásállapotát fenntartva, és E-energiaként, a szubjektív közeg nyugalmi kényszerét biztosítva. A potenciális jelleg pedig, éppen abból fakad, hogy a mozgáskényszer és a nyugalmi kényszer, egyformán az oszthatatlan tömegeken jut érvényre. A mozgáskényszer egyenként terheli őket, míg a nyugalmi kényszer, együttesen jut érvényre rajtuk.

Amikor azonban, két vagy több oszthatatlan alaptömeg, egy irányba közvetíti a rezgési impulzusát, akkor együtt-rezgés, vagyis hullám alakul ki az alaphalmazban. Ez szervezett rezgési formának minősül, a céltalan alaprezgések helyett. Így ez az együtt-rezgés, informatív értékű mágneses hullámként érvényesül az Univerzum alaphalmazában, amelyben az energia képes terjedni. Az energia, vagyis a résztömegek által egy irányban közvetített alaprezgési részerőik. Így az Univerzum alaphalmaza, egy olyan együtt-rezgő háromdimenziós mátrix rendszert alkot, amelyben ideális feltételek mellett megnyilvánult összetett anyagi megnyilvánulások, mozogni képesek. Mégpedig, a mágneses hullámok által megnyilvánult informatív értékek alapján, és az általuk közvetített energiahatások munkavégző képességei szerint.

Az erő és az energia, éppen attól munkavégző képességek, mert a halmazokban és halmazok által képviselt mozgásállapotok megváltoztatására képesek. Mégpedig olyan módon, hogy az F-erők, az objektív tehetetlenséget képviselő tömegek állapotváltozásait végzik el, közvetlen felületi kölcsönhatások útján, míg az E-energia, a szubjektív tehetetlenséget képviselő közegek állapotváltozásait, közvetett térfogati módon. Így az Univerzum alaphalmazában, mint primer alaphalmazban, megnyilvánultak az Univerzum összetett anyagi részhalmazai, mint szekunder részhalmazok. A szekunder anyagi részhalmazok olyanok, mint a szivacsok. Így kívül és belül is, ugyanaz a szubjektív alaphalmaz tölti ki őket. Ezért az anyagi halmazok elektronjaira visszavezethető elektromos tulajdonságokat, a szubjektív alaphalmazban uralkodó mágneses hullámok határozzák meg, induktív módon. Azért, mert az elektronok is ugyanazt az alaphalmazt használják az elektromos erőtereik kialakítására. Így az elektromos erőterek, és a mágneses erőtér, akaratlanul is, állandó induktív viszonyban állnak egymással.

A mágneses állóhullámok, az anyagi struktúrákban alakulnak ki, és tartják fenn stabilan, azok eseményszintű viszonyítható jellegét. Vagyis, elvégzik azt a munkát, amit az anyagi létezés jelent. A mágneses haladóhullámok pedig, elvégzik az anyagi létezések eseményszintű változásait. Vagyis, látványos munkát végeznek, az anyagi létezések stabilan viszonyítható állapotain. 

 W = F * s = W = E  /  t = I  * s  /  t = F * t  * s  /  t = F * s = W

A halmazok állapotváltozásai, az elvégzett munka által jutnak viszonyítható eredményre. Ezt a munkát azonban, az objektív F-erő éppúgy elvégezheti felületi kölcsönhatások árán, mint a szubjektív E-energia. Az elvégzett munka reálértékének ugyanis, teljesen mindegy az, hogy az Univerzum kvalitatív hatása, erőként nyilvánul meg, vagy energiaként. Számunkra azonban, alapvető különbséget mégis az jelent, hogy az erő, mindig a nyugalom felborítása érdekében aktivizálódik egy összetett anyagi halmazon, míg az energia, éppen a nyugalom visszaállítása érdekében. Így az Univerzumban természetes módon, ellentétes kvalitású hatásokként érvényesülnek. Ezért az energia, az erő ellenhatása az Univerzumban, és a hatás-ellenhatás, az akció-reakció, vagy az ok-okozat törvényszerűségeit juttatják érvényre. E miatt, kizárólag csak, relatív mozgást és nyugalmat valósíthatnak meg. Ezt ismerhetjük meg harmóniaként, amikor az égboltot szemléljük.

 Ennél fogva, energia csak egyféle létezik, de a különböző minőségeket képviselő anyagi halmazokon, különböző szintű állapotváltozások munkaértékeit valósítja meg. Mégpedig, minden esetben, a munkát végző mágneses hullám informatív értéke alapján. A mágneses hullámok informatív értékei határozzák meg ugyanis azt, hogy az általuk közölhető energia, milyen mértékű állapotváltozásokat végezhet az érintett anyagi halmazok strukturális eseményszintű formai, alaki, szerkezeti felépítményén.

 Minden megnyilvánult anyagi halmaz, az Univerzum végleteire jellemző, tömeg és közeg alapú kettős tehetetlenséget képvisel. A közeg valójában azért viselkedik tehetetlenül, mert résztömegek alkotják. Külső objektív megjelenési formáját tekintve, minden anyagi halmaz tömegértékkel bír, és így, az F-erővel jellemezhető felületi kölcsönhatások részese. Belső szubjektív megjelenési formáját tekintve azonban, minden anyagi halmaz közegértékkel rendelkezik, és ennél fogva, az E-energiával jellemezhető térfogati kölcsönhatások részese.

 Tömeg = m = ρ* V = k = Közeg

Az energia tehát, valóban nem vész el, csak az anyagi halmazok strukturális felépítményein végzett térfogati munkája alapján, mindig új, és megint újabb megjelenési formát ölt, a halmaz tehetetlenségét képviselő közeges állapotok strukturális átrendezésével. Így az anyag minden megjelenési formája, annyi energiát képvisel, amennyi az ő stabilan viszonyítható állapotát biztosítja éppen, mágneses állóhullámként. Mert a mágneses állóhullámokban, az energia is állandó. Éppen azért, mert a mágneses állóhullámok informatív értékei is, állandó jelleget képviselnek. Ezek a mágneses viszonyra visszavezethető állandóságok biztosítják, az anyagi struktúrák stabilan viszonyítható jellegét. Ezért, a viszonyítást végző értelmes ember szemszögéből tekintve, valóban energiahordozónak minősül, minden stabil anyagi létezés.

Amennyiben mi, értelmes emberek, akár erővel, akár valamilyen általunk ismert „energiahordozó” által, munkát végzünk az anyagi halmazokon, akkor azokban az energia valóban nem vész el, csupán a munkavégzésünk reálértékének függvényében, átalakul a viszonyítható anyagi struktúra. Ezt, a munka által véghezvitt átalakulást nevezi a megismert tudomány, állapotváltozásnak. Az állapotot ennél fogva, olyan érték képviseli, amelyik éppen viszonyítható, ebben a pillanatban. Az pedig, nem más, mint a P- teljesítmény.

 P = W / t

Amikor a pillanatnyi teljesítmény változik, akkor az, munkaértéket takar. Így az anyagi létezés stabilan viszonyítható struktúráit is, annak a munkaértéknek köszönhetjük, amit az erő vagy az energia elvégzett már, hogy létrehozza számunkra. Ezért, a viszonyítható stabil létezésük is, pillanatnyi teljesítményként értelmezhető. Így a pillanatnyi teljesítmény, éppúgy kifejezhető objektív erőhatás révén, mint a szubjektív energia szemszögéből tekintve.

 P = W / t = F * s / t = P = W / t = E / t² = I * s / t / t = F * s / t = W / t = P

Az energia magmaradási törvénye, azt is jelenti számomra egyben, hogy a megismert energiahasznosítási módszereink, csak a társadalomban kialakult üzleti érdekeltségeket szolgálják. Amennyiben ugyanis, az energia valóban elpusztíthatatlan kvalitás, akkor értelmetlen dolog az, hogy lépten-nyomon csak, takarékoskodni kényszerülünk vele. Ez csak kényszer, és azt jelzi számomra, hogy még nem ismertük meg az energia, igazi hasznosítási lehetőségét. Azt az egyszerű módszert, ami ingyen juttat energiához bárkit. Erre vannak már reális próbálkozások, amit a You Tube videó megosztón fellelhetünk, az „ingyen energia” címszó alatt.

Sajnos az is tény, hogy a ma ismert energiahordozók kereskedelmében érdekelt emberek, mindent megtesznek azért, hogy más, egyszerűbb energiahasznosítási formákat, lehetetlenné tegyék a társadalmunkban. Pedig, az ingyen energia létezik. Éppen az tartja létezési állapotban az anyagi valóságot. Az elemi létezésünkért, senkinek sem kell fizetnünk. Az energiát, az energiahordozókat forgalmazók is csupán átalakítják, számunkra közvetlenül hasznosítható, általunk megszokott energiaformákra. Majd e miatt kell fizetnünk azért az energiahordozó megoldásért, amit éppen szolgáltatnak nekünk. De ez abszurd helyzet, mert az energiát csak hasznosítottuk, nem használtuk el. Csupán más megnyilvánulási formát öltött, a felhasználásunk révén. De el nem pusztult. Mert az energia, nem vész el akkor sem, ha magát az energiahordozót, mi „felhasználjuk”.

Matécz Zoltán

2013.02.13.

matecz.zoltan@gmail.com