Két farkas.
Egy öreg Cherokee indián, az élet alapvető bölcsességére tanítja az unokáját. Azt meséli a gyermeknek, hogy örökös harc folyik az elméjében. Ez egy ádáz harc két képzeletbeli, mentális farkas között. Ahol az egyik farkas gonosz, teljesen fekete. Ő a harag, az irigység, a bánat, a kapzsiság, a gőg, az önsajnálat, a bűntudat, a neheztelés, a kisebbrendűség, a hazugság, a hamis büszkeség, a felsőbbrendűség, és így az ego farkasa. A másik farkas a jó, ő viszont fehér. Ő az öröm, a béke, a szeretet, a remény, a derű, az alázat, a kedvesség, a jóindulat, az empátia, a nagylelkűség, az igazság, az együttérzés, és az igaz hit farkasa. De ugyanilyen mentális harc folyik, minden értelmes ember elméjében és a te elmédben is fiam, amióta csak megszülettél.
A kisunoka néhány percig gondolkodott, eltöprengett azon, amit a nagyapja mondott, majd őszinte gyermeki naivsággal megkérdezte az öregtől azt, hogy ebben a mentális harcban, végül is melyik az erősebb farkas, melyik fog győzni? Mire az öregapja azt válaszolta neki, hogy mindig az a farkas fog győzni, amelyiket te éppen eteted. Amelyik az által éltet téged. Mert mindkét farkasodra szükséged van az életedben. A szeretteid érdekében, mindig a fehér farkasodat etesd jobban. Hogy az éltesen téged. Azért, hogy a szeretteiddel szemben tanúsított viselkedésedet, a szeretet jóságos farkasa irányítsa. Míg az ellenségeiddel szemben, a fekete farkasodat etetheted.
A szellemi gondolataiddal és a lelki érzéseiddel, mindkét mentális farkasodat eteted, folyamatosan élteted. Ha akarod, ha nem. Így a kellemetlen szellemi gondolataidra aktivizált negatív lelki érzéseid, mentális táplálékot biztosítanak a gonosz, fekete farkasodnak. Míg a kellemes szellemi gondolataidra aktív pozitív lelki érzéseiddel a jó, a fehér farkasodat fogod táplálni. De bármelyiket eteted is éppen, az fog a cselekedeteid által formálni, alakítani, éltetni téged. Így mindig az éppen dominánsabb, jóllakottabb farkasod jelenik meg a mindennapi tetteidben. Jóvá vagy gonosszá formálva téged. Mert a szeretteid számára jóvá kell válnod, míg az ellenségeiddel szemben gonosszá, ha győzni akarsz.
Ha csak a fehér farkasodat eteted, akkor a fekete csendben megbújik az elméd rejtekében és csak arra vár, hogy a fehér farkasod elgyengüljön kissé. Majd a háttérben lesből támadva, azonnal legyőzi a fehér farkasodat. Mert, csak akkor kapja meg a kellő figyelmet tőled, ha éppen győzedelmeskedik. Így mindig dühös lesz, és mindig a fehér farkasod ellen fog harcolni. De, ha tudatosan is elfogadod a fekete farkasodat és a szeretteid érdekében táplálod őt is, akkor mindkét farkasod harcra kész lesz és egymást segítik az életed során. Amikor szeretetre van szükséged, akkor a fehér farkasod fog irányítani téged, amikor pedig haragra, akkor a fekete farkasod fog éltetni, hogy győzedelmeskedj. Ilyen módon, mindkét mentális farkasod hasznos lesz számodra.
Mert mindkét farkasodnak olyan sajátságos tulajdonságai vannak, amelyekre szükséged lehet, de teljes mértékben hiányzik a másik farkasodból. A fekete farkas biztosít lehetőséget számodra arra, hogy a saját személyes érdekeidet az ellenségeid érdekei fölé tudd helyezni. Ilyen módon, le tudd győzni őket. Míg a fehér farkasod, éppen arra ad lehetőséget számodra, hogy a szeretteid érdekeit, a saját önös érdekeid fölé helyezhesd. Éppen azért, hogy mindig hasznos lehess számukra. Így a szeretteiddel szemben meg kell tanulnod azt, hogy a fekete farkasodat hogyan tartsd az elméd hátterében.
Ha csak a fehér farkasodat eteted, akkor a fekete nyilván elpusztul benned. Így az ellenségeiddel szemben, tehetetlen maradsz. Mert nem marad olyan farkasod, amelyik megvédje a te saját személyes érdekeidet és a szeretteid érdekeit, az ellenségeid érdekeitől. Így a fekete farkasod nélkül, könnyen sebezhető maradsz az ellenségeiddel szemben. Mert a fehér farkasod, az ellenségeidet is szeretni fogja. Hasonló a helyzet fordított esetben. Ha csak a fekete farkasodat eteted, a fehér nyilván elpusztul. Így a szeretteiddel szemben is csak a fekete farkasod fog téged éltetni, szeretet nélkül. Vagyis, mindkét farkasodat etesd szükség szerint állandóan, de mindig csak azt hagyd érvényesülni az elmédben, amelyikre éppen szükséged van.
Ehhez az indián történethez teljesen hasonló analógiára épülnek a keresztény alaptanítások is. Ahol a mentális farkasainkat, Isten és a Sátán fogalmai szimbolizálják. Mint olyan mentális alaptulajdonságok hordozói, amelyek éltetni képesek bennünket. Vagyis, pozitív vagy negatív hatású életerőt biztosítanak számunkra az aktuális életvitelünkhöz.
Viszont, csak egymás nélkül uralhatják az arra tudatos elméinket. Vagyis, ha Istent éltetjük önmagunkban, akkor a Sátáni hatásokat tudatosan is elnyomjuk. Ha pedig, a Sátáni erők szerint élünk, akkor az Isteni hatások szorulnak háttérbe az életünkben. Mert az alaptanítás értelmében az elménkkel, nem szolgálhatunk egyszerre két urat. Ahol az úr kifejezés, éppen arra utal, hogy melyik hatás uralja éppen az elménket. A jót képviselő pozitív Isteni hatások, vagy a rossznak minősülő negatív Sátáni hatások. Mert, amelyik alaphatást az elménkbe engedjük szellemi szinten, az fog éppen lelki eredetű életerőt biztosítani számunkra a végrehajtandó cselekedeteinkhez.
Ebben nyilvánul meg, az értelmes ember szabad akaratának a lehetősége. Hiszen mindenki, teljesen szabadon döntheti el azt, hogy a természetes életvitele során, melyik urat szolgálja. Istent vagy a Sátánt. A jót vagy a rosszat. Ahol az indián történethez hasonlóan a szeretet, csak a jó által érvényesülhet az életünkben. Míg a rossz, a harag és a gyűlölet lehetőségét szolgálja csak bennünk. De azt tudnunk kell, hogy az Isteni eredetű szeretettel teljes pozitív lelki érzéseket, csak a kellemes szellemi gondolatainkkal szolgálhatjuk. Míg a negatív lelki érzéseink, a kellemetlen szellemi gondolataink mentális hatására alakulnak ki bennünk. De a saját egészségünket, csak a pozitív lelki érzéseink szolgálhatják.
A negatív lelki érzéseink ugyanis, kizárólag bennünk idéznek elő belső testi feszültségeket. Olyan belső feszült testi állapotokat biztosítanak számunkra, amelyekben a biológiai funkcióink, csak részlegesen képesek megvalósulni. Erősen korlátozva ez által az egészséges testi funkcióinkat. Így a kellemetlen szellemi gondolatainkra aktivizált negatív lelki érzéseink, minden lehetséges betegségünk forrásai. Ezt jelentik a pszichoszomatikus hatások. Ami arra utal, hogy az elménket képviselő pszichénket rosszul használtuk, ezért az szomatikus, azaz testi elváltozásokat idézett elő a szervezetünkben. Ezt a mentális hatást, a stressz jelenségével magyarázzák. Ahol a stressz éppen azt jelenti, hogy a kellemetlen szellemi gondolatok hatására, negatív lelki érzéseket aktivizáltunk az elménkben. Feszült, ideges állapotba hozva a testünket. Ilyen módon, mentális kaput nyitottunk a feszült, ideges állapotunkban megnyilvánulni képes betegségek számára a testünkben.
Az indián tanításhoz hasonlóan, szükségünk lehet a rossz legyőzéséhez, a negatív lelki érzéseinken alapuló Sátáni erőkre is. Csakhogy Jézus, a keresztáldozatán alapuló tanítása alapján, a rosszat is csak a jó győzheti le. Vagyis, Sátánnal csak veszíthetünk akkor is, ha pillanatnyilag látszólag felül is kerekedünk olykor az életünk során. Mert a Sátáni erők, a negatív lelki érzéseinkre alapozott módon, bennünket éppúgy korlátoznak, mint az ellenségeinket. Így az általuk elért pillanatnyi sikereink, végül is kudarcként jutnak érvényre az életünkben hosszú távon. Mert a negatív lelki érzéseink, valamilyen formában, mindig ártanak nekünk is. Stresszes életvitelre kényszerítve bennünket.
Jézus tanítása szerint azonban, ha nem etetjük az elménkben a kellemetlen szellemi gondolataink által Sátánt, akkor az, képtelen lesz arra, hogy a negatív lelki érzéseinkkel éltessen bennünket. Negatív képességei elhalnak számunkra és így Isten számára biztosítanak csak mentális lehetőséget az elmlénkben. A kellemes szellemi gondolatainkon alapuló szeretet pozitív lelki érzéseivel. Így a Jézusi tanítás röviden arról szól, hogy a rosszat, csak jóval lehet hatásosan legyőzni. Isten által biztosított végtelen szeretettel. Ezért az elménkben, mindig a jót, Istent kell szellemi szinten etetnünk ahhoz, hogy kizárólag Ő uralja az tetteinket, a pozitív lelki érzéseinkkel.
Az eltorzult politikai érdekek, olyan elveket és eszméket tárhatnak elénk, amelyek a cselekedetvezérlő hiteinket befolyásolhatják. Egoista, önös érdekeket képviselő, negatív Sátáni erőket aktivizálva az elménkben. Mert olyan kellemetlen szellemi gondolatok határozzák meg őket, amelyek mások érdekei ellen irányulnak. Gyakorlatilag egoista, élősködő politikai elvek és eszmék irányítják őket. Amelyek mások leigázásán, kihasználásán, elnyomásán alapulnak. Annak ellenére, hogy minden értelmes embert, ugyanaz az Isteni eredetű lélek éltet.
Ha tehát, minden embert Isten éltet a lélek által, ahogyan azt Jézus is tanította, akkor a másik ember ellen irányuló tetteinkkel tulajdonképpen, Istennek ártunk másokban. Vagyis, az ő lelki egyensúlyukat borítjuk fel. Meggátolva ez által azt, hogy bennük is a szeretet pozitív lelki érzései munkálkodjanak, a felénk irányuló tetteikben. Vagyis ez által, könnyen eltávolíthatjuk őket a szeretet szolgálatától. Tulajdonképpen, Isten szolgálatától. Mert, ha a mi ártó szándékkal elkövetett cselekedeteink hatására, kellemetlen szellemi gondolatok ébrednek bennük, akkor azok, csak negatív lelki érzéseken alapuló cselekedetek végrehajtására biztosítanak lehetőséget az életükben. Ami nyilván, felénk is fog irányulni.
Ha azt szeretnénk elérni, hogy más emberek elméjében is mindig Isten munkálkodjon, akkor nekünk is mindig Istent kell éltetnünk mentális jelleggel. Ami azt jelenti, hogy az Isteni irányítással végrehajtott szeretettel teljes cselekedeteink hatására, nagy valószínűséggel, szeretettel teljes lesz a mások válaszreakciója is. Ilyen módon, mindig egyre több értelmes ember elméjét fogják uralni a pozitív Isteni hatások. Sokkal jobbá formálva ez által a világot. Valamint, sokkal egészségesebbé alakítva ez által, az egész emberiséget. Isten anyagi szintű megnyilvánulásait.
Mert, ahogy a lélek által Isten élteti az embert, úgy az ember, Isten anyagi szintű megnyilvánulása. Vagyis, Isten él és tapasztal rajtunk keresztül. Ha akarjuk, ha nem. Az abszolút jellegű lélek életét éljük, relatív anyagi és szellemi irányítással. Így az Isteni eredetű lélek, az emberi tulajdonságainkat tapasztalja meg általunk. Minden emberben relatív, egyedi módon. De a teljes emberiségben, mégis abszolút jelleggel.
Isten számára, nyilván minden emberi tapasztalat fontos, de a lelki eredetű spirituális és a szellemi szintű ezoterikus fejlődésünk igénye arra utal, hogy Isten valójában, önmaga teljességét szeretné valójában megtapasztalni az életünk során. Önmaga mindent tudó és mindenre ható, teremtői mivoltát. Amire az elvi lehetőséget, már az ember teremtése során biztosította is számunkra. Mégpedig az által, hogy a lelki vágyaink reális elképzelésével, a tudatos teremtés hatáskörébe rendelhetjük azokat. Mert Isten a teremtő, rajunk keresztül is.
Sok embert visszatart ettől, a hit gyengesége. Nem hisznek Istenben. Így nyilván nem hisznek önmaguk teremtői képességeiben sem. Így aztán, távol maradnak attól a csodától, amit az Isten által reánk adományozott teremtői lehetőségek kínálnak számunkra. Mivel Istenben nem jutnak érvényre, ezért az elméjüket a Sátáni eredetű szellemi gondolatok uralják. Negatív Sátáni eredetű lelki erőkkel hajtva végre a cselekedeteiket. Gyakorlatilag egoista, önös érdekeket hajszolva. Mások ellenére, mások kárára élve, élősködő életformát kialakítva maguknak. Politikai elveket és eszméket szítva és követve az emberek között. Ez által igazolva mások előtt, a saját egoista létezési jogosultságukat. Amelyben, önmaguk Isteni lehetőségét nyomják el szellemi szinten.
Pedig, Istent elfogadni nem kiváltság, hanem elemi szükségszerűség az emberiséget alkotó egyéni emberek számára. Mert Isten elfogadásával valójában, önmagunkat fogadjuk el feltételek nélkül. Önmagunk teremtői képességével együtt. Ahol a lelki vágyainkról alkotható reális elképzeléseinkkel, aktív módon vehetünk részt a teremtés folyamatában. Mégpedig olyan módon, hogy mi magunk tervezhetjük meg azt, hogy milyen anyagi valóságot szeretnénk megtapasztalni az életünkben. Mert, kizárólag erre való a reális képzelet. Úgy is mondhatnám, hogy a reális képzelet lehetősége, Isten tervezői asztala az elménkben. Ahol a valóságba vetíthető hiteink nyernek, értelmes kifejeződési módot az elképzeléseink által, Isten számára.
Mert valóságosnak elképzelni, csak azt a dolgot vagy eseményt tudjuk, amiben valóban hiszünk is. Így a valóságos elképzeléseink, már a hiteinket fejezik ki Isten számára. Teremtői programokat biztosítva a teremtő Istennek. Csak így lehetünk hasznosak Isten létezésében. Hiszen Ő maga a teremtő. Ma már, a folyton változó hiteink teremtője. Így teremtett Isten, az emberiség relatív hitei által, folyamatosan változó teremteni valót önmagának. Örök érvényű módon. Ami azt jelenti, hogy mindig lesz olyan értelmes ember, aki képes lesz teremtői impulzusokat készíteni a reális elképzelései révén Isten számára, amelyek által a teremtő aktív maradhat. Mert Isten és ember, csak együtt létezik ma már. Tökéletes lelki, szellemi és testi szimbiózisban élve.
Az Istenre tudatos értelmes emberi elmének az önbecsülése, éppúgy kifejlődik, mint más élőlények iránt tanúsítható megbecsülése. Mert más élőlényekben, éppúgy Isten megnyilvánulásait fogja látni, mint önmagában. Főképpen az értelmes embertársaiban. Akik önmaguk Isteni mivoltával tisztába kerülve, mindenki másban szintén Istent kereshetik. A végtelen szeretet forrását. Aki már, nem csak önmagának teremt tudatosan, hanem mindenki másnak is szükség szerint. Mert az emberek között élve és járva, nyilván észreveszi azok személyes igényeit is. Ilyen módon, szebbé és jobbá képzelhetik a valóságot, mások számára is.
Mert az emberi társadalomban a boldogság, csak akkor stabilizálódik, amikor az egyéni emberek békében élhetnek. Békében, ahogy az egymás iránt tanúsított szeretetben, a megértés, a megbecsülés és a megbocsátás türelme játssza a fő szerepet. Nyugodt, harmonikus életvitelt kölcsönözve a teljes emberiség számára. Ezért az emberiség politikai életét, csak jól képzett szociológusok és gazdasági szakemberek irányíthatják, mint szabadon választott politikai vezetők. Négy évenként másik, új politikai vezetőket választva. De a politikai vezetők jövedelme sem lehet több, mint a legmagasabb összeggel díjazott szakmunkásbér. Hogy a politikusaink is tökéletesen érezzék, a nép társadalomban kialakult anyagi terheit. Így kevésbé lehet az ember, a másik embereknek a farkasa.
Matécz Zoltán
2024.06.07.
