Szentségek.
Keresztény vallásokban a szentség, Isten kegyelmének látható vagy érzékelhető jele. Illetve, olyan vallásos jellegű egyházi cselekedet, ami az Istenhez való tartozás megnyilvánulásának minősül. Aminek a felvételével, szentséghez juthat bármelyik hívő ember. Ilyenek például, a vízzel való keresztelkedés, kenyér és a bor vételét képviselő úrvacsora, a kézrátétel, az olajjal való megkenés, vagy éppen a házasság szentsége. Bár ezek a szentségek, csupán az Istenhez való tartozásunk általunk kifejezett társadalmi jelei lehetnek csupán. Amelynek során, a gyülekezete előtt fejezi ki valaki, az Istenhez való tartozásának a szándékát. Így az általunk vállalt Istenhez való tartozás, csupán relatív szentségként fogható fel. Mert nincsenek Istentől származó konkrét jelei. Míg az Isten által irányított mentális vezetés, már valódi, abszolút Szentségnek számít. Mert olyan konkrét jeleket képvisel, amit csodáknak tekinthet minden külső szemlélő. Vagyis, a szent állapotban lévő hívő ember, olyan belső valóságot tapasztal meg, amely mások által észlelhető formában jelenik meg a tetteiben. De a hatása, mégis messze túlmutat az érzékszervek által közvetíthető kommunikáció általunk megszokott normális keretein. Vagyis a Szentség, valóban Isteni vezetésnek minősül.