Futótűz

Tudatos teremtő.

Az Univerzumban az űr, egy kozmikus szintű mágneses erőtér. A végtelensége abban mutatkozik meg, hogy az anyagi részhalmazokat is teljesen kitölti. Atomi szinten is. Mozgási létezési teret biztosítva számunkra. Ez a morfigenetikus jellegű mágneses erőtér, intelligensnek mutatkozik. Mert a kozmikus szintű mágneses hullámok hullámhosszaiban kódolva, minden lehetséges információ megtalálható benne. Így a mágneses erőtér, az abszolút Elmének minősül. Aminek sajátságos, szintén abszolút értékű Tudatossága és Öntudata van. Az Univerzumnak ezt a kozmikus szintű Tudatosságát nevezi az idealista filozófia Istennek. Így a mágneses erőtérből, emergens módon valósult meg a teremtés folyamata. Isten akarata alapján.

Emergencia.

Az emergens kifejezés, a latin „emergere” igéből származik, ami a filozófia és a tudomány értelmezése szerint, felmerülést, kiemelkedést, kibontakozást, jelent. Így az emergens fogalmával határozzák meg azokat a fizikai jelenségeket, tulajdonságokat vagy folyamatokat, amelyek egy rendszerben vagy folyamatban úgy nyilvánulnak meg, hogy azok nem vezethetőek vissza a rendszer alkotórészeinek a fundamentális jellegű egyedi alaptulajdonságaira. Vagyis, amikor egy rendszer egyes alkotóelemei kölcsönhatásba lépnek egymással, akkor már olyan különleges tulajdonságok vagy viselkedésminták jelenhetnek meg, amelyek nem lehettek nyilvánvalóak a rendszer alkotóelemeinek az egyedi, fundamentális jellegű alapszintjén. Vagyis, a rendszer alkotóelemei, egyedi módon nem produkálhatják az emergens tulajdonságokat. Arra, csak együtt, teljesen összehangolt kollektív módon képesek.

Manifesztáció.

A manifesztáció fogalma, röviden azt jelenti, hogy az értelmes ember a tudatos szellemi gondolatainak az informatív értékeivel, olyan reális elképzelést formálhat, ami az ő lelki vágya. Majd, amikor az elméjében tudatosodik ez a mentális kép, akkor a pozitív lelki érzések mentális erőhatásait biztosítja hozzá. Az ilyen módon kialakult hitével képes megvalósítani, manifesztálni azt a valóságot, ami addig, csak a szíve vágya lehetett csupán. A tudatos teremtés lehetőségével. Mert, amikor ezt a mentális technikát, szándékosan használja az értelmes ember, a lelki vágyai megvalósulása érdekében, az már tudatos teremtésnek minősül. Amire valójában, minden értelmes ember képes, aki megérti a tudatos teremtés mentális gyakorlatát. Mert azt, nem lehet elhagyni a manifesztáció érdekében. Amihez nem szükséges a vallásos vagy ezoterikus ismeretekkel rendelkező spirituális képesség sem. Mert minden értelmes ember alapjában véve, egy lélek által éltetett spirituális lény. Ha akarja, ha nem. Mert a lélek, a „spirit” bennünk.

Zártosztály.

A Földünk bioszférája, egy teljesen zárt osztálynak minősül mindaddig, amíg az emberek nem képesek önszántukból elhagyni azt. Ebben a zárt ökológiai rendszerben, az élőlényeket eleve két csoportba lehet sorolni. Vannak a normálisok, amit az oktalan növények és állatok képviselnek és velük ellentétben, vannak az okszerű értelmes emberek. De az embereket is alapvetően kétféle csoportba sorolhatjuk. Így vannak olyan értelmes emberek, akiket a szeretet hajt. Akik minden lehetséges problémát szeretettel oldanak meg. Ezek az egyszerű átlagemberek. Akiket a józan paraszti eszük irányít. Így minden más emberben, önmagukhoz hasonló békés embereket látnak. Akikkel érdemes szeretettel bánni. Velük ellentétben pedig, vannak a nem normális, úgynevezett érdekemberek. Akik szeretet nélkül, inkább csak a saját érdeküket nézve élősködnek a társadalomban. Ők a politikusok, a bankárok, a nagyvállalkozók és egyéb komoly üzletemberek. Ők a józan paraszti ész helyett, az iskoláikból szakosodott ismereteiket, önmaguk célirányos fenntartására használják csupán. Akkor is, ha az, ellenkezik a szeretet kollektív társadalmi céljaival.

Anyagi halmazok.

Minden összetett szerkezetű anyagi részhalmaz, eleve kétféle, egymással teljesen azonos matematikai értékű fizikai tulajdonságokkal, alapállapottal rendelkezik. Külsőségnek minősülő objektív tömeg és a belső térfogatát biztosítani képes szubjektív közeg jellegű fizikai állapotaival képviseli az anyagi részhalmaz mennyiségét. Amelyek egy test anyagmennyiségének a vonatkozásában, egymással teljesen azonos matematikai értékek. Csupán különböző módon viselkednek az anyagi halmazra irányuló fizikai hatásokkal szemben.  Mert a fizikai erő, főképpen az anyagi halmaz tömegét befolyásolja. Míg az anyagi halmaz közegét, inkább az energia hatása változtathatja meg. Már megszoktuk, hogy háromféle halmazállapot jellemzi az anyagi részhalmazokat. Szilárd, folyékony és gáznemű módon.

Reális elképzeléseink.

Az agyunk egy olyan elektromos jellegű anyagi struktúra a testünkben, amelyik sohasem találkozik közvetlen módon azzal az objektív valósággal, amiben létezünk. Csupán az öt érzékszervünk biztosít számunkra, korlátozott képességű információkat, a körülöttünk észlelhető objektív anyagi valóságról. Ezért az objektív anyagi valóság számunkra nem az, ami valójában, hanem csupán az, amit reális módon el tudunk képzelni róla. Így az objektív anyagi valóságunkhoz való igazodásunk lehetősége, kizárólag azon múlik, hogy a valóságról alkotott tudatos elképzelésünk alapján, milyen pontosan tudunk az érzékszerveinkre hagyatkozva illeszkedni, az anyagi események folyton változó folyamataiba. Másképpen fogalmazva, milyen pontosan tudjuk önmagunk anyagi minőségét beleképzelni, mentális módon összehangolni, az elménkben már régebben tudatosodott anyagi világunk emlékképébe. Amit valójában, egy fix módon létező anyagi valóságnak hiszünk, fogadtunk már el.

Idődilatáció.

A dilatáció fogalma, alapvetően tágulást vagy kitágulást jelent a tudomány több területén. Ami az összetett szerkezetű anyagi testek vonatkozásában, mindig jelen van. Főképpen a hőváltozás vagy a nyomásváltozás idézi elő. Függetlenül attól, hogy a hő vagy nyomásváltozást, milyen hatás váltja ki. Lehet időlegesen pillanatnyi vagy éppen tartós jelenség is. Ami a tágulást előidéző hatás megszűnésével, többnyire visszarendeződik az eredeti halmazszintű állapotába. De, amikor dilatációs jelenséget tapasztalunk, akkor a testek anyagi mennyiségének az objektív tömege valójában nem változik, csak a belső szubjektív közegszerkezetük módosul. Mert megváltozik a belső, strukturális jellegű rács vagy kristályrács alapú halmazszerkezetük. Így, ha az idő is egy anyagi jellegű fizikai test lehetne, akkor nyilván, az időre is jellemző lehetne a dilatáció jelensége.

Létezésünk tere.

Newton számára a tér, egy hatalmas mozdulatlan, üres „tartály” volt, amelyben az anyagi események folyamatosan zajlanak. Ez az abszolút tér, egyfajta kozmikus „színpadot” jelentett, amelynek háromdimenziós koordinátái, mindenki számára elfogadható módon, azonosak és egyértelműek voltak. Newton azonban, az időt is abszolútnak tekintette. Egyetemes, egyenletesen áramló folyamként képzelte el, ami mindenki számára ugyanúgy telik, függetlenül attól, hogy ki hol tartózkodik a térben és milyen sebességgel mozog abban. Ahol az órák, mindenhol egyformán ketyegnek és az idő pillanatnyi, egységnyi alapegységét képviselő másodpercek hossza, univerzális és megváltoztathatatlan volt.

Spirituális út.

A legtöbb szellemi szinten érthető ezoterikus tanítás lényege az, hogy egyfajta spirituális útra terelje az embert. A spirit szó azt jelenti, lélek. Így a spirituális út, egyfajta lelki utat jelent. Erre próbálnak bennünket rávezetni az ezoterikus jellegű szellemi tanítások. Mert már megszoktuk azt, hogy szinte minden cselekedetünk előtt, valamilyen mentális tervet készítünk, és az alapján tevékenykedünk. Vagyis, szellemi szinten jól átgondoljuk azt, hogy mit szeretnénk csinálni, mielőtt hozzálátunk. Ezek a szellemi szinten formálható mentális terveink, csak akkor maradnak el, ha spontán módon kell cselekednünk. Ha nincsen elegendő idő arra, hogy szellemi szinten jól átgondoljuk azt, amit hirtelen tennünk kell, egy éppen folyamatban lévő eseményben való cselekményünk gyors végrehajtásához. Ilyenkor, a szellemi gondolataink hiányában, a lelkünk vezérli a spontán cselekedetünket. Úgy is mondhatnám, hogy ilyenkor, spirituális tettet hajtunk végre a lélek irányításával. Mert egyetlen pillanatra ugyan, de a spirituális útra lépünk.

Kozmikus erőhatások.

Az Univerzumnak, csak az 5 %-a képviseli azt az objektív mindenséget, amit az elektromos tulajdonságú anyagi szintű világegyetem jelent számunkra. Így az űrben, amit az Univerzum kozmikus szintű mágneses erőtere képvisel, semmiféle egyéb objektív esemény nem történik. Mert a végtelen űr, mint mágneses erőtér, csak az Univerzum szubjektív eseményeinek a színtere lehet. Ami a kozmikus szintű mágneses hullámok hullámhosszán felépült frekvenciákban valósul meg. Az pedig, nem más, mint a mágneses energia terjedése. Ami nem jár a kozmikus szintű mágneses hullámokat felépítő, egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömegek haladó jellegű áramlásával. Hiszen azok, csupán rezegnek a kozmikus szintű mágneses hullámok frekvenciáiban. Miközben a hullámhossz mentén épülnek fel. Éppen úgy működnek, mint Newton soros ingája. Így a mágneses energia, mint szubjektív hatás terjedhet csupán az űrben. De ez az űr, végtelen. Ami főképpen azt jelenti, hogy nem ér véget a bioszféránk anyagi határánál sem. Hanem éppen ellenkezőleg, tökéletesen kitölti a helyet, még a legkisebb anyagi szintű atomokon belül is. Vagyis, az atomok nem üresek belül, hanem a mágneses erőtérrel teljesen telítettek. Mert a mágneses erőtér számára az atomok olyan tág szerkezetűek, mint az igen lágy felépítésű szivacsok a víz közegében.

Analóg intelligencia.

A ma olyan divatos mesterséges intelligencia digitális. Mert a digitális módon tárolt információkat, digitális módon is kezeli. A digitálisan tárolt információ ugyanis, nem veszít az informatív értékéből. Mert apró részletekben tárolja és közvetíti azokat. Úgynevezett diszkrét, vagyis számokkal kifejezhető bináris értékekkel dolgozó rendszerekre utalva ez által. Például, a számítástechnika területén. Így a folyton ismétlődő számok, más és más informatív értékeket képviselnek kódolt formában. De ilyen digitális formát öltenek a longitudinális felépítésű kozmikus szintű mágneses hullámok is. Ahol a hullámhossz informatív értékét, a frekvencia közvetíti, soros módon felépült, diszkrét erőimpulzus sorozatok formájában. Így a digitális technológiában az információ pontos tárolása, feldolgozása és továbbítása valósulhat meg. A kezdeti információ torzulása nélkül. Hátránya az, hogy óriási nagy memóriaigénye van. Mert minden egyes információ és utasítás, más és más digitális kódot igényel. Így egy mesterséges intelligencia, csak annyira lehet intelligens, amennyire a memóriájában tárolt információk kiterjedhetnek és amilyen parancskészlettel ruházta őt fel a programozója.

Fordított meditáció.

Az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóság minden lehetséges alkotóelemét és eseményét, valamilyen kozmikus szintű mágneses hullám tartja rezgési szinten működésben. Ezek a kozmikus szintű mágneses hullámok a végtelen űrben, az Univerzum mágneses erőterében alakultak ki és formálták a mágneses alaphalmazt, mágneses erőtérré. Amelyben a kozmikus szintű mágneses hullámok által, azok a kozmológiai állandók terjednek, amelyek nagyon precíz pontossággal határozzák meg, az elektromos anyagi minőségek rezgési szintű feltételeit.

Relatív tágulás.

A mai modern fizikai és csillagászat közösen azt állítja, hogy az Univerzum egyenletesen tágul. Mivel mi vagyunk a megfigyelők, ezért, hozzánk viszonyítva. Ami arra utal, hogy mi vagyunk a világmindenség közepe. Pedig ez, nyilván nem lehet igaz. Így a tágulást, sehogyan sem tudom igazán megemészteni. Mert szerintem az Univerzum, alapvetően kétféle valóságra épül. Az oszthatatlan alaptömegek teljes közegéből álló mágneses valóságra, amit az anyag nélküli vákuumával az űr képvisel, és az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóságra, amit az általunk is megismerhető objektív valóság biztosít. Az égitestek az űrben. Ami csupán, 5%-nyi lehet az Univerzumban. A 95% mágneses alapú űr, számunkra teljesen láthatatlan. Így valójában, csak az összetett szerkezetű elektromos anyagi világmindenség esetleges tágulásáról beszélhetünk, a mágneses alapú Univerzumon belül. Vagyis, az anyagi szintű világmindenség esetleges tágulásáról lehet szó csupán. Mert azt tudjuk aránylag jól megfigyelni.

Digitális analógia.

A digitális kifejezés, alapvetően diszkrét, így egymástól jól elkülöníthető és matematikai szinten könnyen kifejezhető értékekkel működő rendszerekre utal. A digitális szó, a latin „ujj” szóból származik. Utalva ez által arra, hogy az emberek, az ujjaikon ismételgetve számolgattak. A két kezüket használva, jól elkülöníthető módon. Így a számokkal közölhető matematikai információ diszkrét adagokkal továbbítva, nem torzulhat. Ezért a számítástechnikában bináris formában, 0 és 1 diszkrét, egymástól jól elkülönült módon használják. Így a diszkrét adagjaik miatt jól elkülöníthető, megszámlálható fokozatokra bontják a legbonyolultabb információt is. Egymás után, folyamatosan és egyenletesen ismétlődve. Ezért, digitális jelleget öltenek például, a longitudinális felépítésű mágneses hullámok is. Amikor a mágneses hullám frekvenciájában, mindig ugyanakkora számértékű diszkrét hatások terjednek, a hullámhossz által meghatározott egyenes irányban. Így a mágneses hullámok által közölt információ nem torzul. Mert a frekvencia kis adagokban továbbítja azt. Egyenletes hatású mágneses torlónyomást közvetítve ez által.

Meditatív elmeállapot.

Az elménkben, mindig a lelkünk a tudatos. Öntudatlan elmeállapotban, mint például az alvási periódusaink, vegetatív módon irányítja a testi szintű biológiai folyamatainkat. Ami persze, tudatos elmeállapotban sem szűnik meg. Így éber állapotban az elménk, mindig a testi érzeteinkre és a memóriánkból eredeztethető szellemi gondolatainkra fogékony. Amint tudatosodik benne egy testi érzet vagy egy szellemi gondolat, lelki érzések mentális erőhatásait csatolja hozzájuk. Így válnak az érzeteink és a szellemi gondolataink informatív értékei, a lelki érzéseink mentális erőhatásaival párosítva, a mi cselekedetvezérlő hiteinkké.

Vákuumban a nyomás.

A tudomány állítása értelmében, a vákuum nem más, mint az anyagi minőségek hiánya. Így az anyagi világunkban, úgy lehet vákuumot előállítani, hogy egy jól zárható tárolóedényből, még a levegőt is kiszivattyúzzuk. Ezért, a vákuum erősségét, éppen az határozza meg, hogy mennyire sikerült kiszivattyúzni a levegőt a jól zárható tárolóedényből. Viszont, ezzel ellentétes módon, a nyomás úgy alakul ki és fokozódik, hogy az anyagi minőségek egymásra rakódva terhelik a feltámasztási felületet. Például, egy jól zárható tárolóedény falát. Így bármilyen gázt, folyadékot vagy szilárd halmazállapotú részecskék porszemecskéit rakjuk is a jól zárható tárolóedénybe, az mindenképpen nyomást fog gyakorolni a tárolóedény falára. Viszont, ha még a levegőt is kiszivattyúztuk a rendelkezésünkre álló tárolóedényből, akkor hogyan lehet mégis anyagi szintű nyomás az anyag nélküli vákuumban?

Rezonancia.

A rezonancia kifejezés azt jelenti, hogy visszhangozni. Vagyis visszaverni, visszafelé vetíteni egy eredeti hullám rezgésének a hullámhosszát és frekvenciáját. Így fizikai síkon, a rezonancia jelensége arra utal, hogy egy anyagi test képes együtt rezegni egy olyan hullámforrással, amelyikkel a hullámhossza és a frekvenciája is szinte tökéletesen megegyezik. Amikor egy saját rezgését megvalósító anyagi test, az őt érintő hullám rezgésével össze-hangolódik és az interferencia jelensége során befolyásolják egymás rezgési ritmusát. Így egy állandónak mondható hullám, erősíteni vagy gyengíteni is képes egy anyagi test sajátrezgési szintjét. Ezért a rezonancia jelensége éppúgy lehet fizikai, kémiai, biológiai vagy éppen szellemi tevékenység eredménye is.

Egyéni megváltás.

A szenvedés, az örömökkel teljes boldogság hiánya. Az értelmes ember akkor szenved, amikor problémák terhelik az életét. Ez főképpen a gyermekeknél látszik igazán, úgy őszintén. Mert a gyerekek, még nem képesek szellemi szinten befolyásolni a lelki érzéseinket. Ami felnőtt korunkra már teljesen képes megváltozni. Mert a memóriánkban eltárolt tapasztalati szintű emlékeink, olyan mentális alprogramok az életünkben, amelyek közvetlen módon képesek befolyásolni, a lelkünk által tudatos elménkben aktivizálható lelki érzéseinket. Így a régi, szellemi szinten irányítható emlékeinknek, komoly viselkedést befolyásoló mentális hatásai vannak itt és most, a lelki jelenlétünk éppen aktív pillanatában megtapasztalható életeseményeinkben.

Hitrendszerek.

Elöljáróban annyit, hogy alapvetően kétféle hitrendszer típusról beszélhetünk. Léteznek ugyanis, egyéni és kollektív hitrendszerek. Az egyéni, azaz személyes hitrendszerünket azok a hiedelmeink és az anyagi valóságról formált meggyőző elképzeléseink alkotják, amelyek mentális módon szabályozzák, az életünk társadalomhoz igazodni képes alkalmazkodási képességünket. Pozitív vagy negatív értelemben. Míg a pozitív hiedelmeink és elképzeléseink a sikereinket formálják, addig a negatívak, éppen ellentétes módon, korlátoznak bennünket a társadalmunkban elérhető sikereink útján. Így az egyéni szintű hiteink és hiedelemrendszerünk helyességét, éppen az életünk sikeres mivolta képes tükrözni számunkra a legideálisabb módon. A kollektív hitrendszereinket pedig például, a különböző vallásformák képviselik az életünkben. Amelyek, szintén az egyéni hitrendszerekből alakultak ki valamikor régen, mégpedig olyan módon, hogy egyre többen kezdték el követni azok valósnak vélt és közösen elfogadott igazságértékeit. Az utódok pedig, megörökölték az őseiktől. Így ma már, a természetessé vált vallásszabadság elve, kollektív módon lehetőséget biztosít arra, hogy bármelyik egyéni ember, szabadon válassza meg azt az általánosként elfogadott vallási rendszert, amelyik szerint becsületes módon élni kíván. Békességben és szeretetben a többi embertársával. Akármilyen vallási felekezethez tartozzanak is azok.

Táguló Univerzum.

Tudományos álláspont szerint, az Univerzum állandóan tágul. Mert az Ősrobbanás feltételezhetően vélt pillanata óta, egyenletesen gyorsuló tágulási érték mérhető a világegyetemben. Mivel a távoli galaxisok vörös eltolódással utalnak erre, jelezve ez által azt, hogy tőlünk mérhető távolságuk folyamatosan növekszik. De ahhoz, hogy a dolog világosabbá váljon előttünk, arra van szükségünk, hogy a fizikai fogalmakat, mindig a saját nevükön értelmezve használjuk. Mert a tudomány, hol Univerzumként utal a tágulás tényére, hol az anyagi szintű világmindenségként, hol világegyetemként, hol pedig, egyszerűen csak a galaxisok távolodásáról beszél. Összezavarva ez által a tudományos mondanivaló valós lényegét az Univerzumban.

Mentális tükör.

Az Univerzum anyag nélküli mágneses erőtere, amit az űr képvisel, egy végtelen kiterjedésű és morfigenetikus jellegű tudati mező. A végtelenségére jellemző az is, hogy a bioszféránkat képviselő anyagi közegeinket is teljesen kitölti. Így lett a bioszféránkon belül minden elektromos tulajdonságú anyagi jelenség, „elektromágneses” tulajdonsággal felruházva. De az nyilvánvaló dolog, hogy az elektromágneses jelző, csupán arra utalhat, hogy olyan objektív elektromos anyagi jelenségekről van szó, amit szubjektív jellegű mágneses hullámok tartanak rezgési szinten működésben, létezési állapotban. Ha viszont, a légterünkben felfelé haladva elhagyjuk a bioszféránk egyre csak ritkuló anyagi határát, akkor az űrbe kerülhetünk. Az Univerzum anyag nélküli, tisztán mágneses erőtrébe. Ami arra utal, hogy az Univerzum szubjektív alaphalmaza, ami a mágneses erőteret képezi az űrben mozgási, létezési teret biztosít, a benne és belőle megnyilvánult összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok számára. Amit az égitestek jelentenek.

Embertelenség.

Egy demokratikus rendszerben élő értelmes emberi társadalom, az alapvető emberi jogok alapján, Alkotmányos keretek között él. Az alapvető emberi jogok határozzák meg, a társadalmat felépítő polgárok egyenlőségére alapozott jogrendet. Amely szerint, születésétől fogva, teljesen elidegeníthetetlen módon, minden embert megillet a biztonságos élethez és a szabadsághoz való jog. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog. Továbbá a társadalomban folyton fejlődő gazdasági, szociális és kulturális viszonyokhoz való jog. Mert ezek az alapvető emberi jogok biztosíthatják, az egyéni emberek egymással szemben megvalósuló alapvető emberi méltóságát. Mert, csak ebben az egyenlő jogokat biztosítani képes társadalomban élhet bárki, megkülönböztetés nélküli biztonságban és békességben. Mindaddig, amíg az alapvető emberi jogok és kötelességek egymással tökéletes egyensúlyban vannak.

Analóg linearitás.

Az analóg szó jelentése, hasonló, arányos, egymással megfeleltethető, azaz mindig valamilyen egyenletes folytonosságra utal. Ellentéte pedig, a digitális kifejezés. Ami arra utal, hogy éppen a folytonosságtól eltérő, különböző, főképpen periodikus módon változó dolog. A lineáris szó jelentése pedig, hosszanti irányú, fonalszerű dolog, aminek az ellentéte, az exponenciális kifejezés. Így a lineáris értelmezése azt tükrözi, hogy valami egyenletesen növekszik vagy csökken. Vagyis, az alkotóelemeit egymással összeadva egyenletességet tapasztalhatunk. Míg az exponenciális tényezők mennyisége, egymással össze szorzódva növekszik vagy csökken, nem pedig összeadódva, ahogyan a lineáris tényezők. Így az exponenciális tényezők, képesek a hirtelen, robbanásszerű eseményekre is utalni.

Időhatározó 2.

Az időhatározó, olyan határozószó a nyelvtanban, amelyik az állítmányban szereplő cselekvés történés és létezés valós eseményszerűségének a jelen pillanatában konkretizálható és elfogadható idejére utal. Kérdései a Mikor? a Mióta? és a Meddig? Jelölése pedig, hullámosan aláhúzott vonal, a végén pedig, egy kis i-betű. Vagyis, az időhatározó szó, egy szellemi szinten már a memóriánkban ismert vagy elképzelt esemény időtartamára utal, amit itt és most, a tudatos elménk lelki jelenlétében kell tisztán látnunk és határozott módon megértenünk. A jelenleg folyó eseményt nem kell szellemi szinten meghatároznunk, mert az éppen most zajlik, a lelki jelenlétünk viszonyításra alkalmas pillanatában. Így a szellemi szintű emlékeink, párhuzamba állítják a régebben megtapasztalt eseményeinket a most történő eseménnyel az elménkben. Az elménk absztraháló, azaz elvonatkoztató képessége, a szellemi szintű folytonos időérzetünk és a jelen konkrét lelki pillanata között fennálló logikai ellentmondásokat állítja párhuzamba egymással.

Kozmikus tudatosság.

Az Univerzum, valójában két fő részre osztható. Az abszolút jellegű mágneses valóságot képviselő űrre és a benne és belőle megnyilvánult, objektív elektromos anyagi valóságra. Amit az anyagi szintű világmindenség képvisel. Vagyis, az égitestek összessége. Beleértve persze, a mi bolygonkat is. Valamint, a bolygónk anyag-elbomlási részközegeiből felépült bioszféránkat is. A levegőt és a vízközegeinket alkotva. Ahol már a mágneses és az elektromos adottságok, együtt mutatkoznak meg. Mint „elektromágneses” tulajdonságú bioszférát alkotva. Amit már többé-kevésbé, elég jól ismerünk. Így most inkább, arról a másik valóságról, arról a mágneses alaphalmazról beszélek, amit az űr képvisel számunkra.