Futótűz

Szinapszisok.

Amikor az ember kisgyermekként megszületik, teljesen lenullázott memóriával és szellemi képességekkel jön a világra. Egy teljesen „tiszta lapnak” minősül. Csupán a lelke élteti. Így például, a lélek tiszta hangjaival kommunikál. A magánhangzókkal. A lelki érzéseit, a magánhangzókat artikulálva fejezi ki. Így az édesanyja számára, szinte teljesen tökéletes értelmet sugározva. Majd a kezdeti élettapasztalatok során, különböző minőségű szinapszisok alakulnak ki a memóriájában. Így tárolva el az információt az agyában. A memóriájában, ahol a szellemisége a mentális „raktárkezelője”. Így a szellemi képességei, a memóriájában tárolt emlékei szerint alakul, minden embernél. 

MOHU.

A magyar társadalom gazdasági szinten, egyre jobban elkülönül egymástól, szegényekre és gazdagokra. Az eltorzult politikai működése miatt. Így, egyre több szegénnyé vált ember próbál meg pénzhez jutni abból, hogy összeszedik a módosabb honfitársaik által eldobott, de még visszaváltható műanyag palackokat és aludobozokat. A rendőrség szerint azonban, ez már komoly szabálysértésnek minősül. Ezért nagy összegű bírsággal, akár elzárással is sújtható a cselekményük. A szemét ugyanis, az eldobás pillanatában a hulladékkezelő vállalat tulajdonává válik. Ezt a tulajdonjogot, a 2012. évi CLXXXV. törvény szabályozza és határozza meg. Amelynek értelmében, a szemetesbe dobott palackok és alumíniumdobozok, már települési hulladékoknak minősülnek.

Kvantumtér.

A „kvantum” egy latin szó, aminek a jelentése „mennyiség”. Általános értelemben véve, valamilyen mérhető dolognak az alapvető legkisebb egysége. Konkrétan, a kvantumfizikában pedig, az a legkisebb adag, amivel egy mérhető mennyiség még növelhető vagy csökkenthető. Így lett az elektromágneses hullámok kvantuma például, a foton. Egy adott frekvenciához tartozó hullámszerű csomag, amely az energia legkisebb, általunk mérhető adagjának számít. Így a foton, nyilván nem lehet egy önálló részecske, hanem az elektromágneses hullámok frekvenciáit szép sorban felépítő hullámcsomagok egyetlen erőimpulzus sorozata. Így a kvantummechanika a XX. század elején, annak a feltevésnek az alapján jött létre, hogy az elektromágneses hullámokban az energia, ilyen csomagokban érkezik. Így az a tér, amiben az elektromágneses hullámok energiái terjedni képesek nem más, mint maga a kvantumtér.

Termodinamika másképpen.

A hőtant képviselő termodinamika, a fizika tudományának egy olyan ágazata, amelyik az energiaátalakulásokkal foglalkozik. Ami valójában, Newton I. törvényén alapszik. Amely szerint, minden test megmarad nyugalomban vagy gyorsulás nélküli, egyenes vonalú egyenletes mozgásában mindaddig, amíg az állapota megváltoztatására, valamilyen külső erőhatás nem készteti. Ez a tehetetlenség törvénye. Amit a termodinamika az erők helyett, az anyagi testekre ható energiaváltozások alapján értelmez. A nulladik főtétele, tulajdonképpen nem is egy önálló fizikai törvény, hanem négy olyan posztulátumot képvisel, amelyek a termodinamikai rendszerek egyensúlyával kapcsolatos fizikai meghatározások. 

Szándék.

Az eszmei szintű szándék cselekvési eredménye, az akarat által végrehajtott tett. Az a tervszerű céltudatos cselekedet, amely alapján végrehajtjuk az értelmes elhatározásainkat. Így a szándék valójában, előre kijelölt, határozott irányt szab meg szellemi szinten a tetteinknek. Mert az elménkben előre elképzelt terveinkben, a szándékainknak megfelelő fogalmak alapján határozzuk meg azt, amit szeretnénk megvalósítani. Amihez a lelki érzéseink mentális módon irányítható erőhatásait biztosítjuk. Ilyen értelemben véve a szándék, mint szellemi termék, már konkrét informatív értéket képvisel.

Türelem.

A türelem nem más, mint a szeretet legideálisabb fokmérője. Mert a türelem, tökéletesen visszatükrözi számunkra azt, hogy mit szeretünk és mit nem. Hiszen, amit kevésbé szeretünk vagy egyáltalán nem is kedvelünk, azzal szemben nem tudunk türelmesek lenni. Így a türelmetlenségünk, éppen a szeretetünk valamilyen fokú hiányosságát fejezi ki a viselkedésünk során.  Azt a tényt, hogy amivel vagy akivel szemben türelmetlenek vagyunk, azt nem vagyunk képesek megérteni, nem vagyunk képesek neki megbocsátani, ezért nem is tudjuk megfelelő módon megbecsülni sem. Így a türelmetlenségünk, szinte mindig a megértésünk, a megbocsátásunk vagy a megbecsülésünk hiányára utalva, éppen azt tükrözi vissza a viselkedésünk során, hogy nem vagyunk képesek abszolút módon Szeretni. Ilyen módon esetleg, csak relatív szeretetet közvetíthetünk. Valamilyen egoista, személyes érdeket képviselve.

Megbecsülés.

Ahhoz, hogy szeretni tudjuk valamit vagy valakit, nem elég megértenünk őt vagy megbocsátani neki, hanem meg is kell becsülnünk. Mert, ha nem értjük meg vagy eleve nem is tudunk neki megbocsátani, akkor nem is vagyunk képesek kellőképpen megbecsülni őt. A megbecsülési képességünk nélkül pedig, legfeljebb csak relatív módon tudjuk szeretni. Önös érdekből. Ezt jelzi vissza a viselkedésünkben a türelmetlenségünk. Mert a türelem, a szeretet legideálisabb fokmérője. Így teljesen mindegy az, hogy a viselkedésünk során a megértésünk, a megbocsátási képességünk vagy a megbecsülésünk hiányos, mindenképpen türelmetlenek leszünk. Mert így a szeretetünk legfeljebb, csak relatív módon nyilvánulhat meg.

Megértés.

Ahhoz, hogy igazán szeretni tudjuk valamit, meg kell értenünk a működését. Teljesen hasonló a helyzet az emberekkel is. Ahhoz tehát, hogy szeretni tudjunk valakit, meg kell értenünk a viselkedését. Mert a szeretet, három mentális alappilléren nyugszik. A megértésen, a megbocsátáson, és a megbecsülésen. Ha bármelyik hiányzik, már csak relatív módon vagyunk képesek szeretni. Az pedig, a türelmünkön mérhető le. Mert, amit nem szeretünk megfelelő módon, azzal szemben türelmetlenek vagyunk. Így a türelem, mint a szeretet legideálisabb fokmérője, mindig visszatükrözi a cselekedeteink során, a szeretetünk aktuális mértékét.

Tudatos lélek.

Amikor rólam érdeklődnek, akkor bátran kijelentem azt, hogy én vagyok. De, ki az, aki bennem él és aki tulajdonképpen vagyok? Mert a testem nyilván nem lehet, hiszen én tudom csak a testemmel azonosítani önmagamat. Ha tehát, én tudom a testemmel azonosítani magamat, akkor a testem nyilván nem lehet a valós énem. Mert az a tudatos ember vagyok, aki a testemen belül tudatos.  De a szellemiségemmel sem tudom tökéletesen beazonosítani önmagamat, mert az elmém, csak tudatos lehet a szellemi gondolataimra. Ennél fogva, csak a lélek lehet az a tudatosságom, aki figyelmet fordít az elmémen keresztül a szellemi gondolataimra is, és a testi cselekedeteimre is. Vagy másképpen fogalmazva, amíg a lélek éltet engem, addig a testemet használja az anyagi szintű objektív megnyilvánulásomhoz, míg a szellemiségemet, a szubjektív, mentális jellegű értelmes önkifejezésemhez. Így, amikor önmagamról beszélek, akkor valójában a lelkemet értem alatta.

Nyugdíjas utazás.

A becsülettel ledolgozott évek után a nyugdíjasok, teljesen ingyen utazhatnak a tömegközlekedési eszközökön. Mert az utazásaikat többnyire, egészségügyi okokból hajtják végre. Hiszen a sokéves robot, kikezdte az egészségüket. Ezért az egészségügyi intézményekbe, csak így juthatnak el a lehető legkönnyebben. Aki ezt a kormányrendeletet meghozta és elfogadta, tökéletesen átlátta a nyugdíjassá vált idősebb emberek egészségügyi igényeit. Így az ingyenes utazás lehetőségével, megkönnyítették a nyugdíjasok mindennapi életvitelét. Ami egy normális társadalomban, teljesen természetes dolog.

Gravitációs hullámok.

Amikor rákerestem erre a cikkre az interneten, azt reméltem, hogy a gravitáció jelenségét fogom végre megérteni általa. Történetesen azt, hogy az egyetemes tömegvonzás, gravitációs hullámok révén terjed az égitestek között. Miközben közvetíti azt a tömegek között terjedő vonzó erőhatást, amit a gravitációs jelenség megkíván. De sajnos, erről nem volt szó. E helyett, Raffai Péter kedves előadó elmesélte nekem, hogy olyan gravitációs hullámokról van szó, amelyeket két, egymás körül keringő égitest kelt azzal, hogy párban mozognak. Valahol távol, az Univerzum végtelen terében. A keringőmozgásuk sajátságos hullámot alakít ki, amit a LIGO mérőműszereivel detektálni tudnak. Így a téridőben kialakuló gravitációs hullámok, mint a téridő fodrozódásai, hullám szerűen terjednek. Mert a két test közötti téridő, az egymás körüli keringésük során, ütemesen megnyúlik és összehúzódik. Ez az ütemes téridő változás, gravitációs hullámot kelt mindaddig, amíg azok együtt mozognak.  Ezt érzékeli a LIGO.

Gravitációs összeomlás.

Az Univerzum végtelen égboltján, minden csillag dinamikus egyensúlyban van, amíg van elegendő üzemanyaga, a fúziós folyamatai fenntartásához. Ahogy azonban, a fúziót fenntartani képes üzemanyag elfogy nincsen, amivel ellenálljon a gravitációs hatásnak, és könyörtelenül bekövetkezik a gravitációs összeomlás jelensége. Vagy más néven, a gravitációs kollapszus. Így, amikor egy csillag kifogy a saját dinamikus egyensúlyát biztosító tüzelőanyagából, akkor annak következtében az anyagi mennyisége, a saját gravitációja miatt, a saját középpontja felé omlik össze. Az átmérője pedig, akár az atomnál is kisebb méretűre zsugorodik. Így a csillagok sorsa, a tömegüktől függően, háromféle módon alakulhat.

Fehér lyuk.

A modernként értelmezett relatív tudomány egyik elméleti ágazata, a fekete lyukakról szól. Amit már az egyetemeken is oktatnak. Ezen elmélet szerint a fekete lyukak, a végtelen téridő olyan tartományának minősülnek, ahonnan a nagyon erős gravitációs vonzó hatás miatt semmi, még a fény sem képes távozni. Így tulajdonképpen, egy félklasszikusnak mondható szemléltetés alapján, olyan látszólagos „égitestnek” minősül, amelyiknél a felszínre vonatkoztatott szökési sebesség, eléri és meghaladja a fény terjedési sebességének az értékét is. A fekete lyukakban azonban, az eseményhorizont mögött, nincsen valódi égitest. Így a fekete lyukaknak befelé irányban, nincsen belső strukturális szerkezete. Kifelé irányban pedig, csak a tömege, a perdülete és a töltése nyilvánul meg a mérések alapján. Bár én a tömegét, belső strukturális szerkezet hiányában, nehezen tudom elképzelni, de a töltését sem.

Idő differencia.

A differencia szó fogalmi jelentése főképpen, valamilyen eltérésre, különbözőségre, megkülönböztetési képességre utal. Így a társadalmi életünk minden területét átfedi. Ha például, egy adott számot kivonunk egy másik nagyobb számból, akkor a különbségüket képviselő eredmény, a két szám differenciája lesz. Amiben azok különböztek egymástól a kivonás előtt. Vagyis, ha a kivonandó számhoz hozzáadjuk a kivonás által biztosított differenciált különbséget, akkor ugyanazt a számot kapjuk eredményül, mint a kisebbítendő szám maga. Vagyis, megszűnik közöttük a differenciát jelentő eltérés.

Súlyerő.

Newton meghatározása alapján, „Minden test megtartja nyugalmi helyzetét vagy egyenes vonalú egyenletes mozgását mindaddig, amíg arra valamilyen erőhatás nem kényszeríti.”. Ezt az állapotváltozást előidézni képes erőhatást, mindig egy vagy több másik, valamilyen lendülettel rendelkező test hajtja végre. Egyetlen impulzus által végrehajtott, közvetlen felületi érintkezésen alapuló kölcsönhatással. Amelynek során, a nyugalomban lévő test, éppen annyi mozgási lendületet nyer, amennyit a kölcsönhatás impulzusa által a másik test veszít. Ilyen módon, a hatás megmaradási törvénye értelmében, az erő nem vész el. Hanem éppen a kölcsönhatás impulzusával adódik át a két test között.

Tehetetlenség forrása.

Newton I. törvénye értelmében, minden test megtartja a gyorsulás nélküli nyugalmi helyzetét vagy egyenes vonalú egyenletes mozgását mindaddig, amíg az állapota megváltozására, valamilyen erőhatás nem kényszeríti. Ez a dinamika alaptörvénye. De Newton nem foglalkozott azzal, hogy milyen hatás készteti az anyagi testeket nyugalomra. Az anyagi testek nekünk természetes megjelenési formájának tekintette. Egy olyan természetes alapállapotnak, amin az erőhatások képesek csak változtatni. Így a tehetetlenség forrását, a mai napig nem kutatták érdemben. Ezért, ma is az anyagi testek természetes megjelenési formájaként kezelik. Annak ellenére, hogy a fizikában, minden jelenségnek oka van. Így a tehetetlenségnek is nyilvánvaló módon. De erőhatás nem lehet, mert az éppen a tehetetlenség legyőzésén munkálkodik, amikor mozgásállapot változást idéz elő a test nyugalmi helyzetében. De akkor, mi az a hatás, ami az anyagi testek nyugalmát előidézi, az erővel való kölcsönhatás után azonnal visszarendezni iparkodik a nyugalmi állapotát, mint ellenhatás, és folyamatosan fenn is tartja azt?

Hitélet.

Elöljáróban csak annyit, hogy az elménk, sohasem találkozik közvetlen módon azzal az anyagi valósággal, amelyikben élünk. Csupán az öt, erősen korlátozott képességű érzékszervünk képes számunkra hírt adni arról az anyagi valóságról, amelyiket érzékelni tudjuk. A látás, a hallás, a szaglás, az ízlelés és a tapintás. Ennél fogva, sohasem lehetünk tökéletesen bizonyosak abban, amit az érzékszerveink üzennek számunkra. Ami azt jelenti, hogy bizony, hinnünk kell az érzékszerveink által biztosított információk helyességében. Mert a mindennapi természetes életvitelünkhöz, mégis éppen elegendő információval látnak el bennünket.

Anyagmennyiség.

Az anyagi testek fizikai szintű mennyiségi értékét Newton, azok tömegével határozta meg. Az m = F / a képletével. Amelyben az anyagi testek m-tömegét, az F-erő és az a-gyorsulás hányadosaként állapította meg. Mivel azonban, a testek anyagi mennyiségét, nem csupán a külsőségnek számító tömegük által lehet kifejezni, hanem az ő belső közegük segítségével is, ezért az egységnyi ró, ρ-sűrűség és a test teljes V-térfogatának a szorzatával is meghatározta azt. De éppen úgy, az anyagi test m-tömegértékére vonatkoztatva. Az m = ρ * V képlete alapján. Így tulajdonképpen, mindkét képlet, a test teljes anyagi mennyiségét fejezi ki.

Formáció.

Talán ez, az objektív valóság anyagi alkotóelemeinek a leírását, meghatározását képviselő legfontosabb fogalom. A formáció szó szinonim megfelelői, olyan sokféleképpen fejezik ki a szó jelentését, hogy az élet szinte minden ágazatában használják őket. Ilyenek például, az alakzat, a sorrend, a rendszer, az elrendezés, az eloszlás, az összeállítás, a felállás, a csoportosulás, a konfiguráció, a szerveződés, a struktúra, vagy éppen a szerkezet szavaink. Mert, amikor egy anyagi minőség megjelenési formájáról esik szó, akkor ezek a fogalmak képesek azt a legtökéletesebb módon kifejésre juttatni számunkra.  Mindig a megfelelő kontextusban utalva, a szóban forgó anyagi struktúra kialakult formációjára.

Tér és tárfogat.

Amikor egy rakétát vagy űrrepülőt a világűr felé irányítva elindítanak, akkor az, az egyre ritkuló légrétegeken áthaladva fogja elhagyni a bioszféránk anyagi szintű határát. Átlépve a bolygó és csillagközi űrbe. Ahol már nincsen összetett szerkezetű elektromos anyagi vonatkozás. Éppen az anyagi minőségek hiánya miatt nevezik azt az óriási erejű vákuumot képviselő űrnek. Ez az űr biztosít létezési, mozgási teret, a benne megnyilvánult, összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségeknek. Gyakorlatilag, az Univerzum „atomjai” számára. Amit a csillagok bolygók és holdak és egyéb égitestek képviselnek. Ami az elektromos tulajdonságú anyagi szintű világmindenséget alkotja, a mágneses alapú Univerzumon belül. Mint objektívnek megismert valóságot.

Erők.

Az erő fizikai jellegű fogalmi jelentését, Newton határozta meg, amikor az anyagi testek tehetetlenségét tanulmányozta. Miközben felfedezte és meghatározta azt, hogy minden anyagi test megmarad nyugalomban vagy egyenes vonalú egyenletes mozgásában mindaddig, amíg valamilyen erőhatás nem változtatja meg az állapotát. Az állapotváltozásra képes erőhatást azonban, mindig egy másik anyagi test közvetíti, egyetlen pillanat alatt létrejövő, közvetlen felületi érintkezésen alapuló impulzus kölcsönhatása által. Ahol a kölcsönhatás fogalma arra utal, hogy az erőt szállító anyagi test valamilyen lendülettel mozogva, egyetlen felületi érintkezés impulzusával adja át azt az erőhatást, ami őt a kölcsönhatásra alkalmas sebességnek a lendületébe hozta. Így az impulzus által végrehajtott kölcsönhatás után, az erőhatást közvetítő anyagi test éppen annyira fog lassulni, mint amilyen mozgásállapot lendületére kényszerítette az erőhatást átvevő anyagi testet.

E = W * t

Newton III. axiómája szerint, minden mozgásállapot változást előidézni képes erőhatással szemben ébred egy ugyanolyan mértékű ellenhatás, amely a nyugalom újra visszaállítása érdekében munkálkodik. Ez azt jelenti, hogyha egy anyagi testet kimozdítunk valamilyen F-erővel az ő nyugalmi állapotából, akkor az, valamilyen mozgással jellemezhető lendületet szerez, az erőhatás pillanatnyi impulzusától függően. Ezt a sebesség által kifejezhető lendületet fékezi le a közegellenállás, ami a nyugalom újra elérésének a pillanatáig viszonyítható.

Tehetetlen állapot.

Newton I. törvénye kimondja azt, hogy minden anyagi test megtartja nyugalmi állapotát vagy egyenes vonalú egyenletes mozgását mindaddig, amíg arra valamilyen erőhatás nem kényszeríti. Ezt az erőhatást általában, egy másik test közvetíti, egyetlen felületi kölcsönhatás pillanatnyi impulzusával. Ez az impulzus, lendületet kölcsönöz az anyagi test számára, ami valamilyen sebességű mozgásállapottal jellemezhető. Ez a mozgás, egy folyamatosan lassuló folyamat, a közegellenállásnak köszönhetően. És a mozgó anyagi test újra nyugalomba kerülése pillanatáig tart.

Élő hit.

A hit nem más, mint az anyagi valóságunkban még nem is látható dolgokról és eseményekről való tökéletes bizonyosság. Ezt állítja a Biblia. De, hogyan lehet valaki tökéletesen biztos bármiben, ami az objektív anyagi valóságunkban még nem is látható? Erre ad választ számunkra az imagináció lehetősége. Mert, amit valóságosnak tudunk elképzelni a szellemi gondolataink segítségével, azt a lelki szemeinkkel már képesek vagyunk látni akkor is, ha az még nem is képezi az anyagi valóságunk megtapasztalható részét. Mint egy mentális módon készített tervet szemlélhetjük. Így ezeket a terveinket a valóságba vetítve, mint értelmes módon kifejeződésre juttatott hiteinket, mentális módon megalapozzuk azok megvalósulási lehetőségeit. Ezt a mentális munkát, nem kerülhetjük ki, ha gyakorlati tapasztalatot kívánunk szerezni a lelki vágyaink megvalósulásairól.

Sugárzás vagy hullámzás.

Sugárzás és hullámzás, mindig valamilyen közegben valósulhat csak meg. Egyéb közös vonatkozásuk tulajdonképpen nincs is. Mert a sugárzás során, valamilyen apró tömeg vagy tömegek halmaza áramlik egy adott közegben. Áramló, haladó mozgást végez, és saját maga szállítja azt az erőhatást a kölcsönhatási pontba, ami valamilyen sebesség lendületével mozgásába hozta. Miközben a közeg, amelyben megvalósul a sugárzás, fékezi annak az áramlási sebességét. Ezzel szemben a hullám, úgy alakul ki egy adott közegben, hogy a közeget alkotó résztömegek csupán rezegnek. Miközben egymásnak adják át a rezgési szintű részerő hatásaikat és információjukat. Így a hullámzás során, a közeg nem végez áramlással járó haladó mozgást, hanem csak együtt rezeg. Vagyis, a közeget alkotó résztömegek egyensúlyi helyzete, számottevően nem változik a hullámot kialakító együttes rezgésük során.