Termodinamika másképpen.
A hőtant képviselő termodinamika, a fizika tudományának egy olyan ágazata, amelyik az energiaátalakulásokkal foglalkozik. Ami valójában, Newton I. törvényén alapszik. Amely szerint, minden test megmarad nyugalomban vagy gyorsulás nélküli, egyenes vonalú egyenletes mozgásában mindaddig, amíg az állapota megváltoztatására, valamilyen külső erőhatás nem készteti. Ez a tehetetlenség törvénye. Amit a termodinamika az erők helyett, az anyagi testekre ható energiaváltozások alapján értelmez. A nulladik főtétele, tulajdonképpen nem is egy önálló fizikai törvény, hanem négy olyan posztulátumot képvisel, amelyek a termodinamikai rendszerek egyensúlyával kapcsolatos fizikai meghatározások.
-Bármely magára hagyott termodinamikai rendszer, egy idő után egyensúlyi helyzetbe kerül, amelyből önmagától nem mozdulhat ki.
-Egy egyensúlyban lévő termodinamikai rendszer szabadságfokainak a száma, a környezetével megvalósítható kölcsönhatások számával egyenlő.
-Két testből álló magára hagyott termodinamikai rendszer egyensúlyban van akkor, ha a testek között fellépő kölcsönhatásokat jellemezhető intenzív állapothatározóik egyenlőek.
-Az egyensúly tranzitív. Ami azt jelenti, hogyha az A rendszer termodinamikai egyensúlyban van C rendszerrel, és B rendszer is termodinamikai egyensúlyban van C rendszerrel, akkor ebből következik, hogy A és B rendszer is termodinamikai egyensúlyban van egymással.
A nulladik főtétel posztulátumai alapján dolgozták ki a termodinamika I. főtételét, ami az energia megmaradási törvényét határozza meg. Ami kimondja azt, hogy egy izolált rendszer teljes energiája, mindig állandó marad. Ami arra utal, hogy benne az energia, átalakítható ugyan az egyik megjelenési formájából egy másik megjelenési formájába, de nem lehet külön létrehozni vagy megsemmisíteni azt. A mostani modern fizikában pedig, minden energia tömeget is képvisel egyben és minden tömeg, az energia egyik megjelenési formájaként értelmezhető. Továbbá, az energia megmaradási törvénye, kizárja az elsőfajú örökmozgó létezését. Azaz olyan mechanikai szerkezet létezését, ami kisebb energia befektetésével, nagyobb energiát képes termelni. Így a mechanikai szerkezetek hatásfoka, 1 egésznél mindig kevesebb lehet csak.
A termodinamika II. főtétele pedig, a spontán folyamatok irányát határozza meg. Ami lényegében arra utal, hogy fizikai munkavégzés nélkül, mindig a melegebb test hőértéke terjed át a hidegebb testre, a teljes hőegyensúly eléréséig. Ha természetes körülmények között fordítva is megtörténhetne a dolog, az a másodfajú örökmozgót valósítaná meg. Így a termodinamika II. főtétele szerint, természetes körülmények között, a magára hagyott rendszerek entrópiája, spontán folyamatokkal nem csökkenhet. Ahol az entrópia fogalma, a termodinamikai rendszer rendezetlenségi fokát jelenti.
A termodinamika III. főtétele szerint pedig, az abszolút tiszta kristályos anyagok entrópiája, nulla kelvin fokon zérus.
Csakhogy, az első főtétel alapján, a gyorsuló mozgás nélküli, abszolút nyugalom tökéletesen egyensúlyos állapota mellett, relatív nyugalomról is beszél termodinamika. Mégpedig arról, amit Newton is meghatározott. Hogy minden test megmarad, a gyorsulási érték nélküli, egyenes vonalú egyenletes mozgásában mindaddig, amíg annak megváltoztatására, valamilyen külső erőhatás nem kényszeríti. Ami számomra azt jelenti, hogyha egy anyagi test, valamilyen mozgás relatív egyensúlyos állapotába hozható, akkor az abszolút egyensúlyi helyzetét addig fogja keresni, amíg meg nem találja azt. Vagyis, ha örökké fogja keresi, akkor bizony, örökké fog mozogni. Így, éppen a termodinamika világít rá, az örök mozgás elvi lehetőségére. Mégpedig, a kétféle egyensúlyos állapot értelmezésével.
Ami azt jelenti számomra, hogy az örökké mozgás előfeltétele az, hogy egy anyagi testet olyan labilis állapotba kell hozni, amelyikből az abszolút egyensúlyi helyzetét soha nem képes megtalálni. Mert a labilissá tett helyzete miatt, folyamatos gyorsulás nélküli egyenes vonalú egyenletes mozgásra van ítélve. Akkor is, ha azt az egyenes vonalú egyenletes mozgásformát, valamilyen excentrikus jellegű meghajtás által, centrális pályára kényszerítjük, egy forgó tengelyre vetített módon. Itt van három féle megoldás erre a gondolatmenetre. Háromféle anyagból készített különböző variációval.
https://www.facebook.com/reel/967942985018348
https://www.facebook.com/reel/1259431438753136
https://www.facebook.com/reel/1010509550572346
Ha ugyanis, az ilyen módon megvalósított tehetetlen forgómozgásból, csak annyi energiát veszünk ki, amennyitől még nem áll le a körpályára kényszerített rendszer egyenes vonalú egyenletes mozgása, akkor örökké mozgásban tartható. Úgy is, hogy állandóan energia nyerhető ki az így kialakított folyamatból.
Vagyis, az által, hogy a termodinamika kétféle nyugalmi állapotot határoz meg, álló és mozgásban lévő nyugalmi állapotokat, tulajdonképpen az örökmozgó létezését éppúgy cáfolja az abszolút nyugalommal, mint ahogyan értelmezi azt, a relatív nyugalom meghatározása során. Mert az abszolút nyugalom, a mozgás nélküli nyugalmi állapotot jelenti. Amelyikből mindenféle mozgási jelenség eleve hiányzik. Mert, vagy fix alátámasztást nyert egy anyagi test benne vagy pedig, stabilan fel van függesztve. Ilyen módon, még a gyorsulás nélküli egyenes vonalú egyenletes mozgásra is képtelen.
Ezzel szemben, egy szabadon eső anyagi test, egyenes vonalú egyenletes mozgást végez. Így relatív módon ugyan, de nyugalomban van. Mert sem fix alátámasztása, sem pedig, stabil felfüggesztése nincsen. Bár a bioszféránkban, ezt a szabadon eső mozgásformát, függőleges irány és egyenletes gyorsulási érték jellemzi, de a légterünkön kívül, mégis ez a legtermészetesebb mozgásforma. Így az űrben, minden égitest, gyorsulási érték nélküli, egyenes vonalú egyenletes mozgással esik szabadon. Amely egyenes vonalú egyenletes mozgásforma, az Univerzum mágneses erőterében valósult meg. A relatív egyensúlyos állapot harmóniáját biztosítva az égitestek számára.
Mégpedig úgy, hogy az égitesteknek saját elektromos erőtereik vannak. Így egyfajta kozmikus szintű elektromotoros hatásnak engedelmeskedve, egymás körüli keringő mozgást valósítanak meg. Amelyek, az óriási sebességértékek mellett is, csupán kozmikus szintű rezgéseknek minősülnek. Hiszen a kozmikus szintű keringésük periodikus jelleget öltve, nem változtat számottevően az égitestek alapvető egyensúlyi helyzetén. Így ez az örökké tartó mozgásforma, a tökéletes nyugalom harmóniáját valósította meg. Ami relatív egyensúlyon alapszik.
Az Univerzum tehát, megvalósította az örökké való mozgás fizikai feltételeit, az ő mágneses erőterében. Amit űrként emlegetünk. Amit bolygó és csillagközi térkét tartunk nyilván. De, ahogy az égitestek, a mágneses valóságban nyilvánultak meg, úgy a mi bolygónkat jellemző bioszféránk is, a mágneses valóságban alakult ki. Így az anyagi szintű elektromos tulajdonságai mellett, mágneses tulajdonság is jellemzi az anyagi szintű részeseményeket. Így lett Maxwell óta egységesen, „elektromágneses” minden anyagi jelenség.
De az elektromágneses jelző, csak úgy értelmezhető igazán, ha tudomásul vesszük azt, hogy olyan elektromos eseményekről van szó, amelyeket mágneses hatások idéztek elő és tartanak általunk viszonyítható állapotban. Mégpedig, induktív módon. Így a folyamatosan fennálló induktív viszonynak köszönhetően lehetnek az anyagi jelenségek elektromágneses tulajdonságúak. Miközben az induktív viszonyban, a mágneses erőtér és az elektromos erőtér feszül folyamatosan egymásnak. Ahogy fenntartják az anyagi létezés atomi szintű rezgéseken alapuló eseményszerűségét.
Az a tény pedig, hogy az anyagi jelenségek elektromágneses tulajdonságúak lehetnek, azaz olyan elektromos jelenségek, amelyeket mágneses hatások tartanak működésben, arra utal számomra, hogy a bioszféránk is a mágneses valóságban működik. Vagyis, az atomokat és az atomi struktúrák kristályos szerkezetei között fellelhető üresnek vélt helyeket is, a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei töltik ki maradéktalanul. Ha ez nem így lenne, akkor egyáltalán nem is beszélhetnénk „elektromágneses” hatásokról. Ami az anyagi világunkat alapvetően jellemzi.
Ez azt jelenti, hogy az abszolút Létezés, eleve kétféle valóságon nyugszik. Primer alapközegként, a szubjektív valóságként értelmezhető mágneses valóságon. Amit a bioszféránkon kívüli űr képvisel. Mint bolygó és csillagközi tér. Valamint az elektromos, objektívként megismert anyagi világunk szekunder valóságán. Ami a bioszféránkon belül található. Csakhogy, amíg a szubjektív valóság, az anyagi minőségektől teljesen mentes mágneses tér, addig az objektív valóság, elektromos és mágneses egy időben. Vagyis, az elektromos tulajdonságú objektív anyagi valóság, épp úgy szubjektív is egyben. Erre utalnak az elektromágneses tulajdonságok.
Ha tehát, az Univerzum mágneses terében megvalósultak az örökké mozgás kozmikus szintű előfeltételei, kizárólag mágneses alapon, akkor az a kérdés, hogy a bioszféránkban is kialakítható-e valamilyen formában? Hiszen a bioszféránkat is jellemzi mágneses adottság. Erre a választ, éppen a termodinamika tanítása adja meg. Amikor kimondja azt, hogy a relatív egyensúly nyugalmát, gyorsulási érték nélküli, egyenes vonalú egyenletes mozgás lehetősége oldja meg. Ha tehát, az egyenes vonalú egyenletes mozgás tehetetlen állapota, excentrikus jelleggel körpályára kényszeríthető, akkor a körív peremén, addig fogja keresni az abszolút nyugalmi helyzetét, amíg meg nem találja azt. Ha nem képes megtalálni sohasem, akkor az örökmozgót valósítja meg.
Vagyis, amíg egy anyagi rendszer, a gyorsulási érték nélküli tehetetlenségnek az egyenes vonalú egyenletes mozgásában, vagyis relatív nyugalmában tartható, valamilyen körpályára kényszerítve, addig mindig mozogni fog. Mert a kör kerületén a kezdő és a végpont mindig azonos. Valamint, bármelyik lehet a teljes körív kerületén. Így az abszolút nyugalmi állapotát fogja keresni állandóan. Amelyben a kialakult mozgása, a termodinamika szigorú szabályai szerint, csak valamilyen külső erőhatás által változtatható meg.
A termodinamika tanítása tehát, az örökmozgó lehetetlenségét értelmezi, az abszolút nyugalom értelmezése során. Miközben a relatív nyugalom meghatározásával, éppen az örökké tartó mozgásforma lehetőségét határozta meg a nélkül, hogy azt, tudatosította volna az emberekben tudományos szinten is. Ha tehát, éppúgy ragaszkodunk a relatív nyugalom egyenes vonalú egyenletes mozgásához, mint az abszolút nyugalom mozgás nélküli állapotához, akkor a termodinamika értelmezései alapján, éppúgy gyártható örökmozgó, mint ahogyan lehetetlen azt megvalósítani. Mert az 1 egész alatti hatásfok, csak a mozgás nélküli, abszolút nyugalomban lévő anyagi rendszerekre vonatkozik. Amelyek mozgásba hozásához, komoly fizikai munkát kell végezni. Így a mozgásba fektetett munka és az abból kinyert haszon közötti hatásfok, 1 egész alatt marad. Ami mindig valamennyi veszteséget jelent.
Ezzel szemben, az egyenes vonalú egyenletes mozgás relatív nyugalmához, nem kell tartós fizikai munkát befektetni ahhoz, hogy a rendszer mozgásban maradjon. Éppen ellenkezőleg, a mozgás mindaddig tart, amíg abszolút egyensúlyos állapotba nem kerül magától a rendszer. Ennél fogva, nem beszélhetünk a mozgás érdekében, általunk befektetett komoly munkáról. Vagyis, az állandó mozgás a hatásfokot, eleve 1 egész fölött tartja. Ha pedig, a körmozgásra kényszerített egyenes vonalú egyenletes mozgás folyamatából, még energiát is tudunk kinyerni, akkor a hatásfok, 1 egész fölött tartható. Tulajdonképpen, ezt állítja a termodinamika. Csak értelmezni kell a relatív nyugalom fizikai feltételeit is.
A termodinamika I. főtétele szerint, az energia állandóan megmaradó tényező. Amit termelni vagy megsemmisíteni lehetetlen. Legfeljebb, mindig csak átalakítani lehet úgy, hogy új és újabb megjelenési formát öltsön számunkra. Csakhogy, az általunk viszonyítható anyagi szintű megjelenési formák, legfeljebb „energiahordozók” lehetnek. Amelyek nyilván, nem azonosak a mágneses alapon terjedő energiával. Csupán a mágneses alapú energia induktív hatásának a elektromos hordozóiként lehet őket értelmezni. Mint anyagi minőségeket.
Ráadásul, a mai modern fizika, az energiát és a tömeget tökéletesen egymásba módosuló tényezőknek tekinti. Mert szerintük, energia tömeget is képvisel egyben és minden tömeg, az energia egyik megjelenési formájaként értelmezhető. Csakhogy, amíg az energia egy valósan létező aktív mágneses hatás, addig a tömeg egy fiktív és passzív tehetetlen tulajdonság csupán. A kiterjedéssel rendelkező anyagi testek tehetetlenségét kifejezni képes tulajdonság. Ami azt jelenti számomra, hogy a tömeg és az energia, egyáltalán nem lehet egymással ekvivalens. Ráadásul, amíg az energia esetleg mégis, valamilyen tömeggé alakulna, addig nyilván eltűnne, mint aktív hatás. Illetve fordítva, amikor a tömeg esetlegesen valamilyen energiává alakul, addig az eltűnő tömeggel arányosan, energiatöbbletet kellene mérni. De a valóság az, hogy a tömeg, éppúgy megmaradó tényező, mint az energia.
A termodinamika II. főtétele azt is meghatározta, hogy a magára hagyott termodinamikai rendszerek entrópiája mindig folyamatosan csökken. Csakhogy, nem beszélnek a „negentrópiáról”. Mert, ahogy az entrópia, a magára hagyott anyagi rendszerek rendezetlenség felé irányuló törekvését jelenti, úgy a negentrópia, éppen a rendezett állapotokra való törekvésre utal. Ami azt jelenti, hogy a természet negentrópikus módon alakult ki. Amibe az ember is beleszületett. Majd átalakította a természetet a saját igényei szerint. Így az entrópikus folyamatok valójában, a természetet visszarendezni törekvő hatásokat jelentik. Nem a teljes anyagi elbomlásig tartanak. Csupán az entrópikus és negentrópikus folyamatok valós egyensúlyáig értelmezhető. Ami a természetes állapotot képes fenntartani.
Ebből következik, hogy a termodinamika III. főtétele is nagyon valószínű, hogy csupán egy tudományos feltevés. Amely szerint, az abszolút tiszta kristályos anyagok entrópiája, nulla kelvin fokon zérus. Nulla kelvin fokot ugyanis, anyagi minőséggel nem nagyon lehet elérni. Akkor sem, ha kristályos anyagokról van szó. Hiszen a legtöbb szilárd anyagi minőség, valamilyen rács vagy kristályrács szerkezetben stabil. Ráadásul, a természet részét képviselő kristályos anyagokra is jellemző az, hogy a negentrópia építő hatásával való egyensúlyos állapotáig tarthat csak, az entrópikus jellegű visszarendező folyamat. Mert a negentrópikus hatás, éppúgy minden hőfokon érvényes, mint az entrópikus. Akkor is, ha nem beszél a negentrópiáról a termodinamika.
A termodinamika tanítását tehát, érdemes kicsit átértelmezni. Hogy minden állítása tökéletesebb értelmet nyerjen számunkra. Ideje túllépnünk a régmúlt tanítások korlátjain. Mert a jelen kor humán intelligenciája ezt megkívánja. Az abszolút nyugalom mellett, ideje végre a relatív nyugalom egyenes vonalú egyenletes mozgásformáival is foglalkozni tudományos szinten. Amiben az örökmozgó természetes lehetősége rejlik számunkra. Mert a hétköznapi technika, már megint sokkal előrébb jár ezen a téren is, mint a tudomány.
Matécz Zoltán
2024.10.07.
