Lélek és szellem.
Az emberiség régi vágya az, hogy megtudja azt, hogy mi a lélek és mi a szellem bennünk? Mert a vallásos iratokban sok esetben, még egy mondaton belül is, teljesen összemosódik az értelmük. Hasonló a helyzet a tudományos meghatározásokkal, amelyek a vallásos állításokra támaszkodnak. Annak ellenére, hogy két teljesen különböző belső adottságunkról van szó. Így a lélek élteti az embert és minden más élőlényt. A vitális, biológiai szintű életerőt biztosítja számunkra. A központi szervének, a vérrel teljes szívet tartják. Míg a szellemiségünk, az elménkben tudatos gondolatainkra utal. Ami a többi élőlénytől eltérően, csak az értelmes emberre jellemző adottság.
A pszichológiai lexikon sem mond a dologról semmi értelmeset. Oly annyira, hogy a lélek fogalma, még csak értelmezve sincsen benne. Annak ellenére, hogy a lelki problémákról, lelki válságokról nyíltan beszélnek. A lélek fogalma még sincsen meghatározva benne. Így a szakirodalom, kerüli a lélek konkrét meghatározását. Míg a szellem fogalma is csupán, kissé homályos módon van értelmezve a lexikonokban. Mint az emberi agy mentális funkciója.
Hozzáértő szakirodalom hiányában, a saját elképzelésem szerint fogom meghatározni a lélek és a szellem mivoltát. Utalva ez által arra, hogy az én írásaimban, milyen értelemben használom ezt a két alapvető fogalmat. Mert, amikor azt állítjuk, hogy az értelmes ember a test, a lélek és a szellem hármas egysége, akkor az anyagi test meghatározása után, joggal várhatjuk el az anyagtalan lélek és szellem értelmezését is. Mert itt, az objektív anyagi valóságunkban, az anyagi minőségünk meghatározása a legegyszerűbb dolog. Míg az anyag nélküli lélek és szellem értelmezése, már komolyabb problémákba ütközik.
Az elektromos anyagi minőségek strukturális szerkezeteit, a reájuk ható, mágneses alapú kozmológiai állandók határozzák meg. Induktív jelleggel, precízen behangolt módon. Már, vagy harminc ilyen kozmológiai állandót ismer a folyton fejlődő tudomány. Amelyek, a kozmikus szintű mágneses hullámok által terjednek felénk az Univerzumból. Így a tudomány, már nyíltan intelligens Univerzumról beszél. Ilyen kozmológiai állandó például, a fény sebessége is.
Így az én véleményem szerint, a lélek is egy ilyen kozmológiai állandónak minősül. A felénk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciájaként élteti az élőlényeket. Amelyben, az életünk energiája terjed felénk, állandó jelleggel. A lelkünk. Így a lélek, egy kozmikus szintű mágneses hatás rajtunk. Miközben a lelki érzéseink, már olyan bioelektromos hatások, amit a lelkünk induktív módon generált bennünk. A lélek így, állandóan a jelen pillanatában aktív élő állapotot biztosít számunkra.
Ezzel szemben a szellemiségünk, a tudatalattinkban honos memóriánk mentális „raktárkezelője”. Jó raktárosként, abszolút értékű adatbázisra törekszik. Ennél fogva, szinte állandóan a mentális raktárkészletét ellenőrzi. Ilyen módon, mindig a múltunk emlékeiben vagy a jövőnk terveiben kalandozik. Felszínre hozva ez által az elménk tudatában, a szellemi szintű időérzetünket. Ami ennél fogva, a múltban gyökerezik és a jelen lelki pillanatán keresztül, a jövőbe irányul.
A tudatos elménk pedig, mindig a lelki érzéseinkre és a szellemi gondolatainkra fordít figyelmet. Mint a mi értelmes, bioelektromos adottságainkra. Így a természetes önkifejeződésünk lényege az, hogy mindig a szellemi gondolataink informatív értékeivel fejezzük ki a lelki érzéseinket. Amíg ezt tesszük, igazságban járunk. Ha ettől eltérünk, akkor eltávolodunk az igazságtól és addig, hazugságban élünk. De az ilyen szellemi szintű eltérésünk, mindig visszahat a lélek állapotára. Lelkiismeret furdalást okozva számunkra. Így a lélek, addig nem is hagy békén bennünket, amíg nem tisztázzuk a lelki érzéseinktől való szellemi szintű eltérésünket. Így a lelkiismeret-furdalás lényege éppen az, hogy szellemi szinten visszatereljen bennünket a lelki szinten irányított igazság szolgálatára.
A vallásos tanítások alapján, a lélek által Isten élteti az embert. Ha a bioszféránkon kívüli űrt, olyan mágneses alaphalmaznak tekintjük, amelyik a bolygó és csillagközi teret biztosítja, akkor ebben a mágneses erőtérben terjednek azok a kozmikus szintű mágneses hullámok, amelyek a kozmológiai állandókat közvetítik felénk. A mágneses hullámoknak két alapvető összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. A hullámhossznak informatív értéke van, mert az határozza meg a mágneses hullámok egyenes irányát és induktív célját. Míg a frekvencia által, az energia terjed. A hullámhossz mentén felsorakozott erőimpulzus sorozatok formájában. Szerintem, ilyen mágneses alapú energia, az élőlényekre ható lélek is.
Míg a lelki érzéseink pedig, már olyan bioelektromos hatások, amelyek az elménkben képesek tudatosodni. Amit a mágneses alapú lélek bio-induktív módon generál bennünk. Így az elménkben, a bioelektromos jellegű szellemi gondolataink is tudatosak lehetnek. Az elménknek, éppen az a mentális feladata, hogy a lelki érzéseinket és a szellemi gondolatainkat, egy közös mentális egységbe csatolja. Hitet formálva belőlük. Így a hiteink, már olyan bioelektromos hullámok az elméinkben, amelyeknek a frekvenciáját a lelki érzéseink biztosítják, míg a hullámhosszát a szellemi gondolataink. Így a hiteink, mint az elménkben tudatosan kialakított bioelektromos hullámok, agyi mágneses hullámokként jelennek meg a fejünkön kívül. Amit EEG orvosi műszerrel, elég jól lehet mérni.
Az elektromos anyagi valóság ugyanis, a mágneses valóságban alakult ki, és az is határozza meg precízen a működését. Induktív jelleggel. Így az atomokat belül és az atomi struktúrákban lévő üresnek látszó helyeket, a mágneses valóság tölti ki. Így a fejünket elhagyó, agyi mágneses hullámaink, a mágneses valóságba kerülnek. A relatív emberi elméinkből, a mágneses alapú abszolút Elmébe. Mert, az a mágneses alaphalmaz, amelyikben a kozmikus szintű mágneses hullámok kialakulhatnak és induktív módon működtethetik az elektromos anyagi valóságot, abszolút Elmének minősül.
Mert a kozmikus szintű mágneses hullámok hullámhosszainak ez eredője, abszolút Tudású ismereteket biztosít a mágneses valóság számára. Ennél fogva a mágneses alaphalmaz, abszolút Elmének minősül. Ennek a kozmikus szintű abszolút Elmének sajátságos, szintén abszolút értékű Tudatossága és Öntudata van. Ezt a kozmikus szintű Öntudatot és Tudatosságot nevezi az idealista filozófia, egyszerűen csak Istennek. Vagyis, mivel a mágneses alaphalmazban alakult ki minden, ami az elektromos anyagi valóságot alkotja, és az is működteti azt precízen behangolt módon, így azt is mondhatjuk, hogy valóban Isten teremtményei, elektromos tulajdonságú és anyagi szintű kiterjesztései, megnyilvánulásai vagyunk.
Mert Isten, minden elektromos anyagi minőséget, önmaga mágneses valóságából teremtett. Így nyilvánultunk meg, a meg nem nyilvánult mágneses valóságból. Mert a mágneses valóság, számunkra teljesen láthatatlan és érzékelhetetlen. Mert, nincsen anyagi szinten megnyilvánulva. Ezzel szemben, a belőle megnyilvánult elektromos anyagi valóságot, képesek vagyunk érzékelni és látni. Ami azt jelenti, hogy minden összetett szerkezetű elektromos tényező, Isten anyagi szintű kiterjesztése, megnyilvánulása, teremtése. Beleértve az értelmes emberi életet is.
Az értelmes emberi élet által tehát, Isten megtapasztalja az általa teremtett valóságot. Rajtunk keresztül tapasztalhat csak meg bármit az anyagi valóságból. Ezért az életünk során, egyfajta mentális tudatosságot fejlesztünk magunkban. Amit az Isten által biztosított lélek, önmagára nézve hatályosnak tart. Így a bennünket éltető lélek, mindig azzá válik bennünk, amit a VAGYOK szóhoz tudatosan hozzárendelünk. Ezt jelenti számunkra, a „VAGYOK, AKI VAGYOK.” bibliai kifejezés. Amivel Isten, önmagát határozza meg bennünk. Ez a folyton változó mindenkori tudatosság tájékoztatja Istent arról, hogy hol tartunk éppen az életünk mentális fejlődésében.
Istent lehet tagadni, mert az nem változtat az Ő abszolút jellegén. Csakhogy, egy Istentagadó ember számára, sohasem válik nyilvánvalóvá az, hogy Ő maga is, Isten tudatos megnyilvánulása. Így a mentális fejlődése során, mindig távol marad, Önmaga Isteni mivoltától. Vagy másképpen fogalmazva, soha nem lesz képes igazán élni, a személyiségébe kódolt Isteni adottságokkal.
A hívő emberek azonban, eljuthatnak az értelmes mentális fejlődés azon fokára tudatosságban, hogy önmagukat Isten megnyilvánulásaként értelmezzék. Akit a lélek által, Isten éltet folyamatosan. Ha pedig, probléma elé állítja az élet, akkor szinte azonnal küld számára egy lelki vágyat. Aminek a megvalósulása boldoggá tehetné őt. Valamint, tudatosan is részt vállalhat a teremtés folyamatában. Mert, ha valóban Isten élteti az értelmes embert a lélek által, akkor a teremtői képesség is nyilván bennünk van.
Nincs is más dolgunk a tudatos teremtés érdekében, mint az, hogy a lelki vágyainkat, folyamatosan el kell képzelnünk valóságosnak. Mert a reális elképzeléseinkben, a hiteink jutnak értelmes módon kifejeződésre. Így a korlátlan lehetőségekkel rendelkező képzeletünk, Isten tervezői „asztala” bennünk. Vagyis, míg Isten, a lelki vágyainkat intuitív módon üzeni meg számunkra, egy mentális képi forma által, addig mi a hiteinket, a reális elképzeléseinkben kódolva üzenjük meg Isten számára. Ezek tehát, olyan analóg mentális visszacsatolások, amelyek a tudatos elmék között funkcionálnak. Utalva arra, hogy mentális értelemben véve, egy közös mágneses rendszerről van szó. Mert a mi relatív emberi elméink, Isten abszolút Elméjében lehetnek csupán tudatosak.
Az elménk ugyanis, a mi mágneses adottságunk a fejünkben. Így a maréknyi agyunkban az elménk, miközben bioelektromos hullámokat kezel, biomágneses hullámok által fejezi ki a hiteinket. Amely hiteink, mint EEG agyi mágneses hullámaink, az abszolút Elmében válnak tudatosakká a fejünkön kívül. Mert, ha a mi maréknyi méretű agyunkban, a mágneses adottságú relatív elménk funkcionálhat, akkor az Univerzum teljes mágneses alaphalmaza, ami az űrt képviseli, az abszolút Elmét biztosítja számunkra. Az objektív anyagi világ, amit az égitestek képviselnek, a mágneses alaphalmazban nyilvánultak meg fúziós hatásra. Így a csillagokban, még mindig tartanak a fúziós folyamatok. Miközben a bolygókban és a holdjaikban, már a fizikai szintű anyag elbomlási folyamatok, már régen lecsitították ezt a nagyon intenzív fúziós aktivitást.
A bioszféránkban pedig, az atomokat és az atomi szerkezetek között fellelhető strukturális tereket, továbbra is a mágneses alaphalmaz tölti ki. Így lett a bioszféránkban minden elektromos anyagi jelenség, „elektromágneses” jellegű. Ahol az „elektromágneses” jelző, csak arra utalhat, hogy olyan elektromos jelenségekről van szó, amit mágneses hatások tartanak működésben, induktív jelleggel. Így az objektív anyagi valóságunk, elektromos és mágneses egy időben. Vagyis, objektív és szubjektív egyszerre. Mert így, a mi agyi mágneses adottságunk, még a relatív elméinkben is szubjektív maradt. A mi sajátságos módon alakuló relatív tudatosságunkat képviselve, amíg élünk.
Mert a relatív tényezők, mindig az abszolút tényezők egy konkrét módon meghatározható egységnyi darabjai csupán. Vagyis, nem válik el teljesen az abszolúttól, csupán elkülönül benne. Önállóvá válik az abszolúton belül. Ilyenek a mi relatív elménink is. Az abszolút Elme elválaszthatatlan részét képviselve az Univerzumban, ami az objektív anyagi valóság részeként elkülönült attól. De a tudatosságunk fokozódása, lehetővé teszi számunkra azt, hogy az abszolút Elmével való azonosságunkat megértsük végre és tudatosan éljünk az általa biztosított mentális lehetőségekkel, amit az induktív folyamatokkal fenntartott teremtés aktusa képvisel.
Mert a mágneses alapú induktív viszony, az elektronok elektrosztatikus erőtereit befolyásolja. Ilyen értelemben véve pedig, minden anyagi minőségre hatást képes gyakorolni, amit atomok építenek fel. De az induktív folyamatok, eleve kétirányúak. Éppúgy képesek a mágneses erőtér felől hatni az elektromos anyagi minőségek felé, mint fordítva. Vagyis, az induktív viszony alakítja át a mágneses információt, elektromos alapú formációkká, az anyagi struktúrák kialakításával és a mágneses energiát, elektromos erőhatásokká. Miközben az elektromos erőhatásokat, mágneses frekvenciában meghatározható energiává alakítja és az anyagi struktúrák változásairól, a mágneses hullámhossz informatív értékét fogja biztosítani.
A különbség csupán annyi, hogy amíg az elektromos anyagi halmazokra ható induktív viszonyban, a mágneses hullámok erősebb primer hatást gyakorolnak, addig az elektromos anyagi minőségek felől ható induktív viszony, csupán szekunder jellegű, gyengébb referenciahullámokat képesek biztosítani a mágneses alaphalmazban. De a kétféle, ellentétes irányú mágneses hullám a mágneses erőtérben találkozik és a hullámhosszuk alapján kerülnek egymással kölcsönhatásba. Amit az interferencia jelensége képvisel.
Ez az interferencia határozza meg azt, hogy egy adott anyagi állapot stabil maradjon vagy szükség szerint változzon. Mert ez végzi el a kétféle halmaz között a szükségszerű visszacsatolást. Ami az általunk kétféle módon értelmezett elektromos és mágneses rendszereket valójában, egy közös kozmikus rendszer egységében tartja. Amelyben a lélek használja az anyagi testünket, Isten objektív megnyilvánulása érdekében. Míg a szellemiségünket használja a lelkünk, az Isten szubjektív megnyilvánulásához. Ami az abszolút elmétől mentális módon elkülönült jelleggel, egyéni emberekké tesz bennünket.
Így a lélek, a reánk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája által közvetíti felénk, az életünk energiáját. Amiből nagyon sok vitális életerőt meríthetünk magunknak, induktív jelleggel. Míg a szellemiségünk, a memóriánk mentális „raktárkezelője”, aki a fejünkben tárolt információkat kezeli. Így az értelmes ember akkor intelligens, amikor a szellemi gondolatainak az informatív értékeivel, a lelki érzéseit fejezi ki, minél pontosabb módon. A mindenkori tudatossági szintünknek megfelelően. Ami az életünk során, folyamatosan képes változni.
Ilyen értelemben véve, nem az a fontos kérdés, hogy van-e Isten, hanem az, hogy az emberiség, mikor döbben rá, hogy általa Isten él értelmes módon. Mert, amikor az emberi kultúrában, már nyilvánvalóvá válik az, hogy Isten él rajtunk keresztül, akkor kitörhet végre a világbéke. Mert Isten, többé nem fogja bántani Istent, más élőlényekben és az embertársainkban sem. Megtanulunk végre egymásért élni. Egymást megértve, megbecsülve, egymásnak megbocsátva, végtelen türelemmel. Isten szeretetérdekei alapján. Éppen azért, hogy a szellemiségünk által kifejezhető lelki érzéseink, mindig a lelki békénket fejezhesse ki. Isten akarata szerint. Aki a lélek által éltet bennünket is.
Matécz Zoltán
2025.01.28.
