Mindegy.
A „mindegy” szó magyar jelentése alapvetően arra utal, hogy két vagy több hasonló lehetőség közül, bármelyiket választhatjuk. Mivel bármelyik választása, tulajdonképpen, ugyanarra a végeredményre vezet. A szó kialakulása, a „mind” és az „egy” szavak összevonásából ered. Ami azt sugallja, hogy a rendelkezésünkre álló mennyiség összességéből, teljesen egyre megy az, hogy melyik darabot választjuk éppen. Azaz, bármelyiket a sok közül. Aminek az ellentéte már, a „nem mindegy” kifejezésünk. Így a nem mindegy kifejezés pedig, éppen arra utal, hogy a sok hasonló dolog közül, csupán egy konkrét lehetőséget választhatunk, a számunkra jó végeredmény érdekében.
Mondanivalóm lényege arról szól, amit a csillagászok és a fizikusok állítanak az anyagi szintű világmindenségről. Amely szerint, az Univerzum szerkezete úgy épül fel, hogy az űrt óriási százalékban, a sötétnek nevezett „anyag” és a szintén sötétnek becézett energia tölti ki. Amiről, nem sokat tud a tudomány sem. Végül pedig, az objektív jellegű világmindenséget benne, amit az égitestek jelentenek, legfeljebb 5%-nyi anyagi minőség képviseli. Így teljesen mindegy az, hogy melyik égitestet szemléljük is innen a Föld felszínéről, teljességében mégis egy olyan kozmikus szintű rezgés tárul elénk, amelyben a folytonosan visszatérő csillagképek arra utalnak, hogy az anyagi szintű világmindenség kozmikus szinten egyensúlyban van. Annak ellenére, hogy egy-egy égitest szemlélése során, mégis óriási sebességértékeket lehet viszonyítani, a Földön megszokott sebességviszonyainkhoz hasonlítgatva.
Ezek az összetett szerkezetű és anyagi jellegű égitestek, elektromos tulajdonságokkal rendelkeznek. Amelyek az űrben azaz, az Univerzum anyag nélküli mágneses alaphalmazában rezegnek. A kozmikus szintű mágneses erőtérben. Ahol a kozmikus szintű mágneses hullámok, a beléjük kódolt kozmológiai állandók szerint határozzák meg tökéletesen precíz pontossággal, a kozmikus szintű rezgési feltételeiket. Ami arra utal, hogy az Univerzum szubjektív, primer jellegű és mágneses alaprezgései, mint szekunder másodrezgések jelennek meg, az általunk viszonyítható elektromos tulajdonságú objektív anyagi valóságban.
Ha pedig, arra gondolok, hogy az atomokkal felépült anyagi minőségek jelenségei mind egy szálig „elektromágneses” jellegűek lettek a tudományban, akkor ez számomra csak azt jelentheti, hogy az atomokat belül, ugyanaz a számunkra láthatatlan mágneses alaphalmaz tölti ki teljes mértékben, mint amelyik az űrt biztosítja. Erre utal az is, hogy az elektromos tulajdonságukkal párhuzamosan, mágneses jelleget is mutatnak. Vagyis, az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek, a mágneses alaphalmazban nyilvánultak meg. Valamint, abban is bomlanak le újra, egységnyi méretű oszthatatlan alaptömegekké. Ami a mágneses alaphalmazt alkotja.
Ennél fogva, teljesen mindegy az, hogy éppen melyik atomot szemléljük külön, mindig egy olyan összetett szerkezetű elektromos anyagi minőséget vizsgálhatunk csak, amelyik a mágneses alaphalmazban rezeg. Ilyen anyagi minőségek alapegységei építik fel a bioszféránkat is. Amelyben az élőlényeket, ugyanaz a lélek élteti. Így teljesen mindegy az, hogy az élőlények közül, melyik fajra koncentrálunk éppen, minden esetben egy bio-mágneses alapú lélek által éltetett élőlényről van szó.
Mert a lélek nem más szerintem, mint az élőlényekre irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája. Mint egy újabb kozmológiai állandó. Amely által, az életünk energiája, a lélek áramlik felénk. De ez a kozmikus szintű mágneses frekvencia, minden hullámhosszon más és más élőlényfajra irányul. Így például, teljesen mindegy az, hogy az emberi populációt képviselő sokaságból, melyik egyéni emberre gondolunk éppen, mert ugyanaz a lélek éltet bennünket. Így a relatív anyagi szintű testünkben vagy a szintén relatív tulajdonságú mentális szellemiségünkben különbözhetünk ugyan egymástól, de a lélek az abszolút. Ami azt jelenti, hogy lélekben egyek vagyunk. Mindannyian egyek.
Az anyagi jellegű emberi agy bioelektromos tulajdonságú. Benne az elménk, szintúgy bioelektromos adottságunk. Ahol a szellemi gondolataink és a lelki érzéseink társulhatnak. Olyan bioelektromos hullámmá alakulva, amelyiknek a hullámhosszát a szellemi gondolataink informatív értékei képviselik, míg a frekvenciáját a lelki érzéseink mentális erőhatásai. Így fejlődnek hitté az elménkben, azaz szabad akarattá, a lelki vágyainkról szóló reális elképzeléseink. Amelyek már, mint agyi mágneses hullámok jelennek meg a fejünkön kívül.
Ami azt jelenti, hogy az értelmes módon kifejezésre juttatott hiteink nem mások, mint olyan szellemi gondolataink, amelyekhez a lelki érzéseinket is hozzácsatolta az elménk. Valamint, agyi mágneses hullámokként jelennek meg a fejünk körül. De, ha az agyunk és benne az elménk alapvetően bioelektromos tulajdonságú, akkor mi szükségünk van arra, hogy EEG orvosi műszerrel jól mérhető agyi mágneses hullámokat formáljon az agyunk?
A választ, a minden lehetséges teret biztosítani képes mágneses alaphalmaz adja meg számunkra. Ami éppúgy kitölti a számunkra teljesen láthatatlan tereket az anyagi világunkban, mint ahogyan az űrt biztosítja az Univerzumban. Ami mágneses erőtérként funkcionálva, a kozmológiai állandók segítségével irányítja és tartja fenn az elektromos anyagi rezgéseket. Ez a mágneses tér, a benne kialakult mágneses hullámok miatt vált mágneses erőtérré. Amely mágneses hullámoknak, eleve két összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia.
A hullámhossznak informatív értéke van. Mert az határozza meg a kozmikus szintű mágneses hullámok egyenes irányát és induktív célját. Míg a frekvencia által, a hullámot kialakítani képes oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerő hatásai terjednek, a hullámhossz által meghatározott egyenes irányba. Ezt a kozmikus szintű mágneses hullámokban terjedni képes folyamatos erőhatás közvetítési módot nevezhetjük, az energia áramlásának. Így az egy irányú kozmikus szintű mágneses hullámok, alapvetően egyfajta mágneses torlónyomással terhelnek mindent, amivel induktív viszonyba kerülnek.
Így a hullámot kialakítani képes egységnyi méretű oszthatatlan alaptömegek egyensúlyi helyzete, számottevően nem változik az energia közvetítése során. Hiszen, csupán rezegnek azok. Így az energia áramlása, szubjektív eseménynek minősül csupán az Univerzumon belül. Mert nem jár a mágneses hullámot kialakító mágneses alapközeg haladó jellegű áramló mozgásával. A dolog éppen úgy működik, mint Newton soros ingája.
Ha pedig, ennek a mágneses erőtérnek, az összes hullámhosszában kódolt informatív értékét, egy közös mentális egységként szemléljük, akkor az abszolút Elmét érthetjük alatta. Amelyben minden lehetséges információ megtalálható, mágneses módon kódolva. Ennek az abszolút Elmének azonban, nyilván sajátságos Tudatossága és Öntudata van. Ezt a kozmikus szintű abszolút Tudatosságot és Öntudatot tiszteli az idealista filozófia, egyszerűen csak Istennek. Már évezredek óta. Isten tehát, mint az Univerzum abszolút Elméjének az Öntudata és Tudatossága, önmaga mágneses valóságából teremtette, nyilvánította meg az összes lehetséges összetett szerkezetű anyagi szintű égitestet. Fúziós hatásra. Az Univerzum „atomjait”. Mint az objektív anyagi valóság kozmikus szintű alkotóelemeit.
Ha pedig, most elgondolkozunk azon, hogy a tudományos állítás szerint, az objektív anyagi valóság, csupán 5 %-ot tesz ki az Univerzumban, akkor ehhez hozzáképzelhetjük mindjárt azt is, hogy az anyagi minőségek atomjait belül, ugyanaz a mágneses alaphalmaz tölti ki, mint amelyik az űrt képviseli, akkor ez az arány, még sokkal kisebbre zsugorodik azonnal. Legfeljebb 1-2 %-ra csökken. Ami azt jelenti, hogy a mágneses erőtér virtualitásait képviseli csupán az objektívként értékelhető anyagi valóság. Vagyis, legfeljebb Isten szubjektív gondolatai vagyunk. Isten virtuális megnyilvánulásai.
Vagyis, a most élő értelmes átlagember sokkal, de nagyon sokkal kevesebb, mint amennyinek gondolja magát. Nem csak én és nem csupán Te kedves olvasóm, hanem mindenki. Teljesen mindegy az, hogy éppen kire gondolunk. A legcsodálatosabbnak tartott briliáns elméink is csupán, apró kis porszemek a világmindenségben. A tudatos elméinknek köszönhetően azonban, mégis felismerhetjük a valós helyünket benne. Mert mindannyian, Isten relatív módon tudatos megnyilvánulásai vagyunk. Akik folyamatosan, a mentális viszony szövetségében állnak a teremtőjükkel, Istennel. Erre szolgál minden egyes agyi mágneses hullámunk. Ami már az értelmes módon kifejezésre juttatott hiteiket hordozza mágneses alapon.
Amikor ugyanis, egy lelki vágyadról valós elképzelést formálsz az elmédben, és beleképzeled magad ebbe a mentális képi formádba, akkor a szellemi gondolataid informatív értékeiből készült mentális képi formába éled bele magad képzeletben. Ilyen módon, az elmédbe integrált digitális jellegű szellemi szintű információk, analóg képi formát öltenek a lelked számára. Amibe tulajdonképpen, az Isteni eredetű lelkedet képzeled bele, mint önmagadat. Tulajdonképpen, beleéled magad a saját elképzelésedbe. Ilyen módon, lelki érzések mentális erőhatásait generálod az elmédben. Vagyis, mentális erőhatásokkal rendelkező frekvenciát biztosítasz, a szellemi szintű elképzelésed hullámhossza számára. Ami már, agyi mágneses hullámként jelenik meg, a fejeden kívüli mágneses erőtérben. Azaz, Isten mágneses valóságában. Ahol a teremtés folyamata állandóan zajlik.
Ez a tudatos teremtés lényege. Amit bármelyik értelmes ember el tud végezni az elméjében. Mert nem igaz az, hogy az elménk csupán relatív képességekkel bír. Ez a relatív állítás, kizárólag a szellemi képességeinkre igaz. Hiszen a reális képzeletnek nincsenek korlátjai. Azaz, bármit elképzelhetünk valóságosnak. Ami csak a szívünk vágya. Mert a képzelet, Isten teremtői lehetősége az elménkben. Ami mindig az értelmes ember javát szolgálja, ha már tud élni ezzel az Isteni lehetőséggel.
Így teljesen mindegy az, hogy melyik értelmes emberről legyen is szó, relatív Istenségek minősül. Hiszen, a tudatos teremtés képességével rendelkezik. De Istennek tartani önmagunkat, csak akkor lehet, ha már Istenként is tudunk viselkedni a társadalmunkban. Azaz, ha már az abszolút Szeretet közvetítői vagyunk. Mert Isten, minden teremtményét egyformán szereti. Akár élő, akár élettelen dolog legyen is az. Az élők között pedig, akár öntudatlan növény vagy állat, esetleg értelmet sugárzó emberi lény legyen is.
Az abszolút szeretet pedig, azon múlik, hogy a világunkban, minden embernek Isten áldását küldjük. Majd úgy is viselkedünk mindenkivel szemben. Hogy a hozzáállásunk, mindig áldás legyen számukra. Csak így érhetjük el azt, hogy viszont szeressenek mások is. Mert a mágneses alapú Isteni valóságban élve, minden ember lelki síkon egynek minősül. Mert Isten egységében, mind egyek vagyunk lelki minőségben. Amikor szeretjük egymást, akkor arra szorítkozunk, hogy a bennünket éltető lélek, jól érezze magát másokban is. Ezért az is boldog, aki a szeretet áldásait éppen adja és az is, aki éppen kapja azt. Mert az Isteni szeretet, áramlik a lelkeik között. Boldoggá téve a lelkeiket.
Így teljesen mindegy az, hogy a szeretet áramlásában hol is veszünk részt. Az adó vagy a fogadó részben. Mert a szeretet áramlásával, éppen Isten érinti meg a lelkeinket. Ezért biztosít számunkra örömöt, a szeretet minden lehetséges megnyilvánulása. Ami arra utal, hogy a szeretetben, éppen Isten munkálkodik közöttünk.
Ha azonban, Istenre koncentrálunk, akkor egyáltalán nem mindegy az, hogy kire is gondolunk éppen. Mert Isten fogalma, eléggé elvont a mai világunkban is. Minden ember másképpen képzeli el Őt. De Isten, mint teremtő, az Univerzum abszolút Elméjének a Tudatossága és Öntudata. Aki minden lehetséges összetett szerkezetű elektromos anyagi minőséget, önmaga mágneses valóságából teremtett meg. Így lett minden Isten által teremtett dolog, anyagi szintű megnyilvánulás. Mert a számunkra teljesen láthatatlan, azaz meg nem nyilvánult mágneses erőtérből alakult ki, fúziós hatásra minden égitest. Mint az objektív valóságot alkotó elektromos anyagi szintű világmindenség.
Matécz Zoltán
2025.04.20.
