Depressziósoknak.
Egy olyan világ valóságát éljük meg, amelyikben nagyon sokféle külső hatás ér bennünket. Olyanok is, amelyek kellemetlenül érintenek minket. Nem feltétlenül azért, mert konkrét módon bántóak számunkra, hanem főképpen azért, mert kellemetlen szellemi gondolatokkal értékeljük azokat. Ezeket a hatásokat hívja a pszichológia stressznek. Így a stressz vagy olyan külső hatás, ami nyilván zavar bennünket vagy olyan egyéb hatás, amiről kellemetlen szellemi gondolatokat formálunk az elméinkben. Ezek a hatások azonban, általában véve, rövid ideig fokozzák fel csak negatív módon az idegi állapotunkat. Depressziónak, csak akkor nevezi a tudomány, ha ezek a stresszhatások, legalább fél óránál tovább tartják fenn a feszült lelki állapotunkat.
Így természetes módon, aki sokkal érzékenyebb a különböző minőségű stresszhatásokra, annak számára látszólag, sokkal tovább is elnyúlhat ez a feszült idegi állapot. Annak ellenére, hogy a feszült idegi állapotot, különböző stresszhatások folytonos egymásutánisága idézte elő nála. De valójában, egyetlen külső hatás sem minősül stressznek számunkra addig, amíg kellemetlen szellemi gondolatokkal nem reagálunk reájuk. Ami azt jelenti, hogy bennünket idegesíteni képes stresszhatásként, csak olyan számunkra külső hatás érvényesülhet, amelyiket kellemetlen szellemi gondolatokkal értékeljük. Mert, minden kellemetlen szellemi gondolatunkhoz, negatív lelki érzések társulnak az elménkben. De a negatív lelki érzéseink nélkül, nem élhetjük meg stresszként az eseményeket. Bármi legyen is az.
Így a külső kellemetlen események hiányában is képes az ember stresszelni önmagát. Ha az elméjében, spontán módon alakulnak ki kellemetlen szellemi gondolatok által generált negatív lelki érzések. Így a szellemi szintű tudatos gondolkodás is stresszhelyzetet alakíthat ki, ha negatív lelki érzéseket ébreszt bennünk. Mert a szeretet nélküli kellemetlen szellemi gondolataink hatására, mindig negatív polaritással aktivizálódnak az elménkben a lelki érzések. Ha akarjuk, ha nem.
Így a stressz és a stresszhatások által fenntartott depresszió, kizárólag a fejünkben dől el. Mert azt hisszük, hogy a fejünkben tudatosodó mentális vagy valós problémáinkkal magunk maradtunk. Senki nem segíthet nekünk. Így a megoldás lehetősége is korlátozott marad számunkra. Mert az elménkkel, nem a számunkra ideális megoldásra fókuszálunk, hanem a probléma okait és reánk irányuló káros hatásait elemezgetjük szellemi szinten. De, amíg az elménkkel, a stresszt okozó problémára hangolódunk, addig az ideális megoldásoknak esélye sincs az életünkben. Így az ideális stresszérzékenységünk mértéke, mindig a fejünkben dől el. És éppen attól függ, hogy milyen hamar tudunk egy probléma ismeretében, a számunkra helyes megoldások felé fordulni az elménkkel. Mert, aki a probléma megoldásával foglalkoztatja az elméjét, annak számára, már nem érvényesül olyan durva stresszhatásként a dolog. Mert, már igen jó szellemi szintű kilátással, megoldandó feladatként éli meg a helyzetet.
De azt is tudni kell, hogy tulajdonképpen, sohasem maradunk egyedül a depresszív helyzetet kiváltani képes stresszként megélt problémáinkkal. Mert az ember három, elvileg elkülöníthető tényező szimbiotikus egysége. Így test, lélek és szellem képviseli a teljes embert. De a legtöbb ember, csak a testével azonosítja be önmagát. A tanult emberek pedig, már a szellemiségüket is tudatosan önmaguk elválaszthatatlan részének tekintik. Viszont a lelküket, főképpen csak a hívő emberek tekintik önmaguk részének. Holott, a lélek élteti az anyagi szintű testünket és működteti a mentális jellegű bioelektromos elménket a fejünkben. Így a lélek biztosít számunkra lehetőséget ahhoz, hogy megtapasztaljuk az anyagi valóságot és szellemi szinten értékelhessük azt.
A lélek ugyanis nem más, mint az elektromos tulajdonságú anyagi testünket működtetni képes kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája. Amelyben az életünk energiája árad felénk. A kozmikus szintű mágneses hullámhossz informatív értékének az irányításával. Így a lélek, egyfajta mágneses torlónyomással terheli az anyagi testünket mindaddig, ameddig induktív módon működtet bennünket. Ezt a kozmikus szintű mágneses torlónyomást, egyfajta sajátságos súlyértékkel ruházták fel, amivel a lélek súlyát határozták meg. De ez a súly, egyszerűen megszűnik, ha a lélek már nem élteti induktív módon az embert. Mert az addig reá irányuló mágneses torlónyomás feleslegessé válik számára.
A lélek által azonban, tulajdonképpen Isten élteti az embert. Ezt őrizte meg a mi ősi magyar anyanyelvünk, amikor azt mondjuk szülinap alkalmával, hogy „Isten éltessen.”. Amikor ugyanis, a lélek éltet bennünket, akkor a reánk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvencia által árad felénk az életünk energiája. Amit a kozmikus szintű mágneses hullámhosszunk informatív értéke közvetít felénk. De ezt az információt, az Univerzum abszolút Elméje irányítja felénk, a kozmikus szintű mágneses hullámhossz által. Az az abszolút Elme, amelyiknek sajátságos, szintén abszolút értékű Öntudata és Tudatossága van. Abszolút Intelligenciával. Az Univerzum mágneses alapú és abszolút értékű Elméjének, a szintén abszolút értékű Öntudatát és Tudatosságát hívja az idealista filozófia, egyszerűen csak Istennek. Már évezredek óta.
Isten tehát, mint az Univerzum mágneses valóságának az Öntudata és Tudatossága, a kozmológiai állandók segítségével határozta meg tökéletes precizitással azokat mágneses alapú univerzális paramétereket, amelyek az elektromos anyagi világunk részeseményeit működtetik induktív módon. Mivel az ember is, alapvetően bioelektromos tulajdonságú anyagi minőség, ezért a lélek nem más, mint a reánk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciájában felénk áramló kozmikus energia. Viszont ilyen módon, minden élőlényt Isten éltet, a reájuk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámaik által. Így minden fajt, más és más hullámhosszon éltet a frekvenciában áramló életenergia által. Amit léleknek hívunk.
A Biblia tanúsága szerint azonban, Istennel szövetségben lehet élni. Erre céloz a Biblia két fő része is. Az Ó és az Új szövetség is. De, ha az Isten a teremtő, aki létrehozta az anyagi világ valóságát, akkor Istennel, mint teremtővel élhetünk csak állandó szövetségben. Mégpedig a mentális jellegű tudatos teremtés lehetőségével. Amelynek keretében, először elképzeljük valóságosnak azt, ami a jelenlegi problémánk esetében a legideálisabb megoldás számunkra. Ezt az ideális megoldást abból vehetjük észre, hogy konkrét lelki vágyként tudatosodik az elménkben. Vagyis, az Isten reánk irányuló akarataként foghatjuk fel. Ami, ha megvalósul, problémamentes életet élhetünk boldogan. Mert Isten valójában, minden embert boldogságra teremtett. Egyetlen előfeltétele van a saját boldogságunknak, hogy Istennel mentális szövetségben kell élnünk.
Az pedig, nem is olyan nehéz. Hiszen Isten, állandóan éltet bennünket a lélek által. Mindig küld számunkra egy lelki vágyat, ha probléma elé állít bennünket az élet. Amelyik lelki vágyunk, már a problémánk elvileg megoldott állapotára utal. Nincsen más dolgunk, mint a lelki vágyainkat folyamatosan elképzelni valóságosnak, majd beleképzelni, beleélni magunkat ebbe a képzeletbeli megoldásba. Ilyen módon, máris realizálhatjuk önmagunk számára az elképzeléseinket. A tudatos elménkben pedig, valójában a lelkünk, azaz Isten szemléli ezeket a reális elképzeléseinket. Így Isten az elménkben, éppen azt látja, hogy a reális elképzelésünk nem csupán szép, hanem jó is számunkra. Mert már az elképzelés szintjén örömöt okoz nekünk. Ezért mondatja velünk azt, hogy ÁMEN. Azaz LEGYEN.
A teremtésről valójában csak Isten, a teremtő dönthet. Mivel azonban, a lélek által éppen Ő éltet bennünket, ezért mondatja ki velünk a végső határozatát. Azt, hogy LEGYEN. Így az ÁMEN kifejezéssel valójában, tudatosan is a teremtés hatáskörébe rendelhetjük a lelki vágyainkról alkotott elképzeléseinket. Aki így él, az a szövetség mentális viszonyában él a teremtővel. A történelmi hűsége közben tulajdonképpen, erről szól a Biblia is. Az emberi elme ideális használatáról. Amely szerint, mentális közösségben élhetünk Istennel, a teremtőnkkel. Mentális szövetségben, a teremtés tudatos lehetőségével.
Mert a hitünk, olyan mentális elképzelésünk az elménkben, amihez már a lelki érzéseinket is hozzáadtuk. Mert, amiben nem hisz valaki, az egyszerűen elképzelhetetlen számára. Mert nincsenek az elméjében olyan szellemi gondolatok, amelyeknek az informatív értékeivel, ideális képi formát alkothatna előre megtervezett módon. Így pedig, nyilván lelki érzéseket sem társíthat a nemlétező elképzeléseihez. A Biblia azt írja, hogy a hit nem más, mint a még nem is létező dolgokról és eseményekről való tökéletes meggyőződés. De tökéletes meggyőződése bárkinek, csak akkor lehet egy még nem is létező dologról vagy eseményről, ha az elméjében már látta azt, az előre megtervezett elképzelése mentális szintjén.
Így a valós hitélet, nem csupán arról szól, hogy bátran kijelentjük azt, hogy hiszünk Istenben, hanem főképpen arról, hogy Istennek, mint teremtőnknek, teremtésre méltó hiteket formálunk az arra tudatos elméinkben. Mert a szellemi képességeket azért kapta meg az emberi faj, hogy előre megtervezett módon, a teremtésben tudatosan is szövetségese legyen a teremtőnek. De, csak akkor tudunk a teremtésben szövetségesei lenni Istennek, ha tökéletesen megértjük a hozzá fűződő mentális viszonyunkat.
Ezért például, egy depressziós ember számára, teljesen feloldódik a deprimációját okozó beteges hajlama, ha a teremtés mentális lehetőségét tudatos módon használja. Mert akkor, egy felmerülő probléma esetében, szinte azonnal képes lesz a számára ideális megoldással foglalkozni képzeletben. A dolog olyan tökéletesen működik, hogy a problémákat onnan kezdve, már csupán az Istennel való szövetsége érdekében fogja értékelni. Mert minden probléma, egy-egy újabb lehetőséget biztosít majd számára ahhoz, hogy a tudatos teremtés lehetőségével, mentális szövetségben élhessen Istennel. Ha így fogjuk fel, akkor az ideális hitélet, teljesen feleslegessé teszi bennünk a stresszérzékenységünk által fenntartott depressziót.
Mert valójában, minden a fejünkben dől el. Isten mentális erőhatásokat biztosít számunkra a lelki érzéseink által. De ezeket a mentális erőhatásainkat, mi magunk irányítjuk a szellemi gondolataink segítségével. Így a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, negatív polaritással aktivizálhatjuk csak a lelki érzéseinket. Amelyek ártanak nekünk. Míg a kellemes szellemi gondolatainkkal, pozitív polaritást biztosítunk a lelki érzéseink számára. Számunkra hasznos érzéseket. Így az ideális hitélet, éppen arról szól, hogy minél kevesebb szeretet nélküli kellemetlen szellemi gondolatokkal éljünk. Kerülve ez által, minden stresszérzékenység által kialakulható depresszív jellegű mentális hatást.
Mert a depresszió, valójában mentális nyomást, feszült idegi terhelést jelent. Amit kizárólag, a szeretet nélküli negatív lelki érzések alakíthatnak ki bennünk, mentális módon. Azaz, szellemi hatásra. Ha a szellemi gondolataink, kellemetlen információs értékeket képviselnek. Ha azonban, az ideális hitéletet tudatosan gyakorolva, a felmerült problémák ismeretében, mielőbb a számunkra ideális megoldásokat képzeljük el valóságosnak és bele is éljük magunkat tudatosan, akkor olyan teremtésre méltó hiteket formálhatunk az elménkben, amelyekkel teremtési szövetségben élhetünk Istennel. A teremtőnkkel. Aki folyamatosan éltet minket a lélek által. Teljesen feleslegessé téve bennünk, az alapvető stresszérzékenységünkből fakadó depressziós hajlamainkat.
Ha tehát, Kedves Olvasóm, Te depressziós hajlamú vagy, akit nagyon zavar minden lehetséges stresszhelyzet, akkor fogadd el Istent a teremtődnek, aki téged is éltet a lélek által. Élj vele mentális szövetségben, a reális képzelet segítségével. Amelynek keretében, éld bele magad a saját elképzeléseidbe. Mert ilyen módon lehet az elképzelésed valóságos számodra. Majd az ÁMEN kifejezés segítségével, rendeld tudatosan is az Isteni teremtés hatáskörébe. Ez egy olyan mentális játék, ami boldoggá tehet Téged. Mert, aki így játssza az életet, az nem lesz soha depressziós. Mivel az Istennel való játék során, minden idegi feszültség feloldódik. A szeretet pozitív lelki érzéseiben.
Matécz Zoltán
2025.05.23.
