Másodlagos tulajdonságaink.
Az alapvető emberi tulajdonságaink, úgy alakulnak ki az életünk kezdeti szakaszában, hogy a szellemi képességeit bontakoztató gyermek, tudatosan határozza meg a saját magára vonatkoztatható tulajdonságokat. Vagy felismeri azokat magára nézve vagy pedig, mások sugalmazására elhiszi azokat. Így az őt éltető lélek, mindig azzá válik benne az élete során, amit tudatosan saját magára vetített a „VAGYOK” kifejezéssel. Így az Istenre vonatozó, „VAGYOK, AKI VAGYOK” Bibliai kifejezés, valójában arra utal, hogy Isten a lélek által, azzá válik bennünk, amit a VAGYOK kifejezéssel, mi magunk határozunk meg szellemi szinten önmagunknak. Ettől válik minden ember önálló, önmagára is tudatos egyéniséggé.
Így alakul ki szép lassan az a lelki alkatunk, amit jellemnek neveznek. Ami a mindenkori tudatossági szintünket határozza meg a tudatos cselekvéseink során. Azt az egyéni jellemet, amivel éppen viszonyulunk, a társadalmi szinten velünk érintkező emberekkel. A testvéreinkkel, a rokonainkkal, a barátainkkal, a szomszédjainkkal, a munkatársainkkal, vagy bárki mással, akivel összehoz bennünket a sors. Ha ez így működne csupán, akkor minden értelmes ember, kizárólag csak pozitív tulajdonságokkal ruházná fel önmagát. De sajnos, vannak úgynevezett másodlagos tulajdonságaink is. Amelyek többnyire, valamilyen negatív jellemvonásunkat tükrözik. Természetesen, tudunk róluk, de nem tudunk velük mit kezdeni. Akkor is előjönnek, ha azt, mi nem akarjuk. Hiszen a kialakult jellemünket képviselik. A szellemi szinten meghatározott lelki alkatunkat.
Ahogy az elsődleges tulajdonságainkat mi magunk határozzuk meg tudatosan szellemi szinten, úgy a másodlagos tulajdonságainkat, mások vetítik reánk. Attól függően, hogy hogyan viselkedtünk velük szemben. Így a reánk vetített pozitív másodlagos tulajdonságok, áldásokként érvényesülnek az életünkben. Míg a reánk vetített negatív másodlagos tulajdonságok, átkokként jutnak érvényre az életünk során. Ahogy a szellemi szintű információ, konkrét tulajdonságot határoz meg az életünkben, úgy a mások felől reánk irányuló szellemi szintű információk is, olyan tulajdonságokkal ruháznak fel bennünket, amiről mi nem is tudunk. Csak, mint káros jellemvonás, később tudatosodik az elménkben. Amikor már, nem tudunk ellene sokat tenni. Akkor sem, ha káros tulajdonságként felismertük. Ezért, akit igazán szeretünk, a hibáival együtt kell szeretnünk. A káros tulajdonságaival együtt.
Ezért, csak szeretettel érdemes bánni másokkal. Hogy a hálájuk miatt, pozitív tulajdonságok irányuljanak vissza felénk. Mert, akivel szemben nem bántunk szeretettel, az nyilván negatív módon fog bennünket megítélni. Ami olyan másodlagos tulajdonságokat terhelhet reánk, ami miatt nem vagyunk képesek szeretettel viselkedni. Akkor sem, ha alapvetően jóindulat van bennünk. Mert a másodlagos tulajdonságaink, akkor is beleszólnak a döntéseinkbe, ha nem akarjuk. Mivel belső, lelki adottságaink. Tovább bonyolítva a társadalmi életünk normális menetét.
Így a tulajdonságaink, olyan szellemi szinten meghatározott lelki adottságaink, amelyek mentális erőhatásokat irányítanak. Lelki erőhatásokat. Befolyásolva ez által az életünk menetét. Csakhogy, amíg az önként vállalt elsődleges tulajdonságaink, a mi tudatos döntésünk alapján szervezik szeretettel az életünk menetét, addig a mások által reánk vetített másodlagos tulajdonságaink, többnyire a szeretet ellen munkálkodnak. Mert olyan kellemetlen szellemi jellemvonásokat képviselnek a tudatosságunkban, amelyeket mások tapasztaltak meg velünk szemben. Így a másodlagos tulajdonságaink, azokat a véleményeket tükrözik csupán, amit mások alakítottak ki rólunk szellemi szinten. Akár valós, akár valamilyen vélt sérelem által. Amit szellemi szinten mások irányítottak felénk. De lelki szinten cipelnünk, mindig nekünk kell.
Ahhoz, hogy a negatív jellegű másodlagos tulajdonságaid megváltozzanak, Neked kell változnod. Az emberek felé irányuló viselkedéseddel. Amit, mindig a szeretet hatálya alá kell rendelned. Ezt csak úgy tudod megtenni, ha elfogadod határozott tényként azt, hogy más embereket is Isten éltet a lélek által. Vagyis, lélekben testvérek vagyunk. Így a szereteteddel, a közöttetek kialakuló lelki egyensúly mértékét tartod fenn. Amelyben, mindig mások áldása fog feléd irányulni. Mint az embertársaid pozitív ítéletei. Pozitív jellegű másodlagos tulajdonságokkal ruházva fel téged. Amelyekkel áldás lehetsz Te magad is mások életében.
Matécz Zoltán
2025.03.07.
