Lélekvándorlás.
Reinkarnáció címszóval, már írtam erről a témáról. Ahol az inkarnáció kifejezés, egy Istenség testet öltését jelenti. Így a reinkarnáció fogalmával, egy Istenség újra és újra testet öltését határozták meg a lexikonok. Így én magam a reinkarnáció ezoterikus fogalmával, a népszaporulatban folytonossá vált utódok megtestesüléseiben határoztam meg a lélekvándorlás eseményét. Ahol az utódainkban, a szüleinktől kapott lélek tovább szaporodik, mint Isteni adottság. Mert így, a lélek által, minden embert, továbbra is Isten éltet.
A lélekvándorlásnak azonban, van egy ősi elképzelésekből adódó ezoterikus értelme is. Aminek a lényege röviden az, hogy egy elhalt ember lelke, sohasem szűnik meg létezni. Mert a lélek, mint Isteni adottság, soha nem pusztulhat el. Így az ember halála után, felszabadul a lélek az anyagi szintű kötöttségéből és újra alkalmassá válik, egy újonnan kialakuló életforma biológiai szintű működtetésére.
Ahhoz azonban, hogy tökéletesebben megértsük a lélekvándorlás ilyen irányú értelmezését, előbb a lélek fogalmával kell tisztába kerülnünk. Szerintem a lélek ugyanis, nem anyagi minőség. Így elektromos vonzata sincsen. Ennél fogva, csak mágneses adottságként értelmezhető. Az Univerzum mágneses alaphalmazában ugyanis, vagyis az űrben, a kozmikus szintű mágneses hullámok segítségével közlődik az elektromos anyagi valóság felé, az a sokféle kozmológiai állandó, amelyek precízen meghatározzák az elektromos anyagi másodrezgések elemi feltételeit. Mert az anyagnak minden lehetséges megjelenési formája, rezgésnek minősül. Olyan elektromos másodrezgéseknek, amit mágneses alaphatások tartanak életben, induktív módon.
Az összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulások ugyanis, a mágneses alaphalmazban alakultak ki fúziós hatásra, és abban is rezegnek. Így az égitestek kozmikus jellegű mozgásformái, éppúgy rezgéseknek minősülnek, mint egyetlen atom létezése, itt a földi viszonyaink között. Mert az atomokat belül, ugyanaz a mágneses alaphalmaz tölti ki maradéktalanul, mint amelyik az űrt képviseli. Így lett a bioszféránkban, minden elektromos anyagi jelenség „elektromágneses” tulajdonságokkal felruházva. De az nyilvánvaló lehet bárki számára, hogy attól ezek az „elektromágneses” jellegű anyagi események, továbbra is csak úgy értelmezhetőek, ha olyan elektromos anyagi tulajdonságoknak tekintjük őket, amit mágneses hatások tartanak rezgési szinten létezési állapotban számunkra. Induktív jelleggel.
A lélek tehát, szerintem egy olyan kozmológiai állandónak minősül, amit a kozmikus szintű mágneses hullámok közvetítenek a Föld felé. A kozmikus szintű mágneses hullámoknak ugyanis, két alapvető összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. A hullámhossz határozza meg a mágneses hullám hatási irányát és induktív célját. Ennél fogva, a mágneses hullámhossz, informatív értéket képvisel. Míg a frekvencia által, az energia terjed. A kozmikus szintű mágneses hullámot kialakítani képes egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerő hatásainak az egy irányú folytonossága. Amit a frekvencia, a hullámhossz mentén felsorakozott diszkrét erőimpulzus sorozatok által közvetít folyamatos jelleggel.
Így a kozmikus szintű mágneses hullámokban, mindig a hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a frekvencia energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezzen, az általa érintett elektromos anyagi részhalmazokon. Ezért, az indukció jelensége modulálja, alakítja át a mágneses hullámhossz által biztosított kozmikus információt elektromos anyagi formációvá. Ami az anyagi forma strukturális szerkezetét biztosítja. A mágneses frekvenciában terjedő energiát pedig, elektromos erőhatásokká.
Az indukció jelensége pedig, úgy alakul ki, hogy a lineáris felépítésű mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei, az elektronok közvetlen környezetében, centrális alakot öltenek. Ilyen módon, elektrosztatikus erőterekké módosulnak. Így ugyanazon a mágneses alaphalmazon belül, kétféle erőtér feszülhet egymásnak. A mágneses erőtér és az elektronok elektrosztatikus erőterei. Így a mágneses jellegű alaphatás, az elektronokra nézve, közvetett módon érvényesül. Mégpedig az ő elektrosztatikus erőtereiken keresztül. Ami azt jelenti, hogy a kozmikus szintű mágneses hullámokban terjedni képes energia, közvetett módon fejti ki az induktív hatását az anyagi minőségekre. Kizárólag térfogati jelleggel. Azok elektronjainak az elektrosztatikus erőterein keresztül. Mivel az indukció jelensége, ugyanazon a mágneses alaphalmazon belül valósul meg a kétféle erőtér között, ezért nincsen vesztesége. Vagyis, a hatásfoka, éppen 100 %.
A lélek tehát, a reánk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája által közvetíti felénk, az életünk energiáját. Meghatározott hullámhosszon. Így azonban, már érthető az, hogy a lélek miért nem hal meg. Mert az ember halála után, csupán felszabadul az anyagi kötöttségéből. Amivel induktív módon működteti, az elektromos tulajdonságú anyagi testünket. Amíg élünk. Vagyis, amíg a bioelektromos tulajdonságú anyagi testünk, alkalmas az induktív módon közölhető életenergia fogadására. A léleknek ez a kozmikus hatása, egyenletes jellegű mágneses torlónyomással terheli a testünket, amíg élünk.
A halál után tehát a lélek, nem pusztul el, hanem felszabadul az induktív jellegű testi kötöttségéből. Majd a frekvencia által biztosított életenergiaként, egy soron következő hasonló életforma kialakulását teszi lehetővé. Tulajdonképpen, ugyanazon a hullámhosszon. Mivel a hullámhossz valójában nem változott, így megőrizte az informatív értékét. Azt a szellemi szintű mentális tartalmat, ami reá halmozódott az addig lezajlott életformák tapasztalati alapján. Ezért képesek a kisgyermekek olykor emlékezni, a lelkük előző életeseményeire. Mert az őket éltető lelkükön keresztül, tudatosak még arra a hullámhosszra is, amelyik az életenergiát feléjük irányítja. Vagyis, a lélek előző életeinek a szellemi szintű mentális tartalmaira. Azok informatív értékeire. Meditatív jelleggel. Majd a saját élettapasztalataik halmozódása, szép lassan elhomályosítja az elméjükben, a lelkük előző életeinek az emlékeit.
A lélek tehát, sohasem az ember saját tulajdona. Hanem egyfajta kozmológiai állandóként élteti a testünket. A reánk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámaink közvetítésével. Ezért a lélekvándorlás elve, csupán arra alapozódik, hogy hipnotikus elmeállapotban az ember, képes emlékezni a lélek által éltetett előző életformák szellemi szintű tapasztalataira is. Amit nyilván, a saját előző életeiként értelmezhet bárki. De, ha a lélek, sohasem a sajátunk, csupán éppen most éltet bennünket bioinduktív módon, akkor a léleknek, gyakorlatilag nincsen szüksége vándorlásra. Csupán élteti a soron következő életformákat. Akkor is, ha értelmes emberről van éppen szó.
Érdekes ez a dolog a lélekkel. Mert, amikor önmagamat határozom meg, akkor nem a folyton változó relatív testemmel azonosítom magamat, és nem is az állandóan módosuló, szintén relatív szellemiségemmel, hanem az abszolút jellegű állandó lelkemmel. Oly annyira, hogy a kommunikáció során is, mindig a lelki érzéseinket közöljük szellemi szinten másokkal. Amíg ezt tesszük, addig őszinték vagyunk. De a népszámlálás során is, mindig az éppen élő lelkeket határozzák meg. Hiszen az öntudatlan kisgyermekeket vagy a szintén öntudatlan elmebeteg embereket is lélek élteti. Így a lélekkel fejezhető ki, minden élő emberi lény a világunkban. Annak ellenére, hogy a lélek, csupán induktív módon éltet bennünket.
A lélekvándorlás ilyen irányú elve tehát, azon a téves elképzelésen alapszik, hogy az emberiség kollektív tudatában az lett rögzítve, hogy az ember hármas felépítésű lény. Test, lélek és szellem közös szimbiotikus viszonyán alapszik. Ennél fogva, a lélek is emberi adottságnak van nyilvántartva. Holott a lélek, csak élteti, működteti az anyagi szintű testünket és a bioelektromos szintű elménket. Ahol a szellemi adottságaink lehetnek tudatosak. Mert a lélek, a testünktől és a szellemiségünktől eltérően, abszolút tulajdonságokat hordoz.
Az elménkben tehát, éppúgy tudatosak lehetünk a szellemi gondolatainkra, mint a lelki érzéseinkre. Az elménknek, éppen az a mentális feladata, hogy ezt a kétféle adottságunkat, egy közös egységbe kapcsolja tudatosan. Amit egyszerűen csak hitnek nevezünk. Így az ember hite, mindig olyan szellemi gondolata, amelyikhez már a lelki érzéseit is hozzácsatolta. Ez egy komplex bioelektromos jelenség az elménkben. Értelmes módon kifejezett hitként azonban, mint agyi mágneses hullám jelenik meg a fejünkben. Ami a körülöttünk lévő mágneses erőtérrel kerül közvetlen mágneses viszonyba.
Ha ugyanis, a bioelektromos tulajdonságú tudatos emberi elme, agyi mágneses hullámokat képes generálni, akkor azok, a körülöttünk lévő mágneses erőtérben lehetnek csak aktívak. Interferálva, azaz befolyásolva azokat a kozmikus szintű mágneses hullámokat, amelyek az anyagi szintű elektromos eseményeket eleve fenntartják induktív módon. Mert ezekben a kozmikus szintű mágneses hullámok alaprezgéseiben vannak kódolva azok a kozmológiai állandók, amelyek tökéletesen precíz pontossággal határozzák meg, az anyagi minőségek elektromos jellegű másodrezgéseit. Már, vagy harminc féle ilyen kozmológiai állandót ismer a folyton fejlődő tudomány. Ilyen például, a fény sebessége is.
Az én véleményem szerint, ilyen kozmológiai állandónak minősül a lélek is. Ami a reánk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciájaként biztosítja számunkra az életünk energiáját. A lelket. A különböző hullámhosszúságú kozmikus szintű mágneses hullámok, amelyek a lelket közvetítik a frekvencia által, különböző fajú életformáknak biztosítanak lehetőséget az élethez. Ami azt jelenti, hogy minden életforma faja, más és más hullámhosszúságú kozmikus szintű mágneses hullám frekvenciáján keresztül jut az őt éltető lelki energiájához. Így például, az ember biológiai létezése, az ember mágneses hullámhosszán érkező energia induktív hatása alatt valósul meg. Mindaddig, amíg a testünk képes fogadni ezt az életenergiát. Addig azonban, a sajátunknak is tekintjük azt.
Matécz Zoltán
2025.04.16.
