Rendszer.
Ismét itt egy fogalom, amit még nem határozott meg konkrét módon a tudomány. Annak ellenére, hogy a rend és a rendszer fogalmait, nem nélkülözhetik a tudományos magyarázatokban. Mivel, maga a tudomány is egy olyan rendszer, amiben a fogalmi rend valójában elengedhetetlen. Mert a rend nélkül, káoszt tapasztalunk csak meg. Olyan rendetlenséget, ami nem képes utalni semmiféle rendszerességre. Ezért fontos az, hogy a tudományban, minden használt fogalom egyértelmű, konkrét meghatározást nyerjen. Így a rend, és a rendszer fogalmai is nyilván.
A rend nem más, mint olyan sorozat, amelyben a dolgok vagy eszmék, térben vagy időben, egy meghatározott logika szerinti módon helyezkednek el. Ezért a konkrét stabilis helyük, bármikor visszakövetkeztethető akkor is, ha a logikus rend esetleg, valamilyen oknál fogva felborul. Így a rend, az amúgy különálló dolgok vagy eszmék szervezett, egymáshoz képest logikus elhelyezkedésére utal.
Így a rendszer fogalma, már a rend fogalmából eredeztethető módon, éppen arra utal, hogy az amúgy különálló sorozatokat képviselő dolgok és eszmék, milyen mértékben képesek úgy együtt funkcionálni, hogy közben a saját megszokott rendjük fennmaradjon. Mert a rendszer attól, hogy folyamatosan használja a rend által felkínált dolgokat és eszméket, nem okoz rendetlenséget azok között.
Ezért a rendszer, már az a közeges alapú szerkezeti struktúra, amelyben az együttműködő rendezett résztömegek szinergikus módon valósíthatják meg az abszolút Elme által meghatározott eszmei célokat. Amit a szellemi szintű eszmék gyakorlati megtapasztalásának a lehetősége, visszaigazolt tudássá képes formálni a mi relatív emberi elméinken keresztül, az abszolút Elme számára. Amit mentális visszacsatolásként, a relatív emberi elmék hajtanak végre számára. Így az értelmes emberi élet célja nem más, mint az abszolút Elmének, az önmaga anyagi megnyilvánulásairól való tapasztalatszerző folyamata. Amihez az élet energiáját képviselő lelket, maga az abszolút Elme biztosítja számunkra.
Ami arra utal, hogy az Univerzum mágneses alapú abszolút Elméjében, annak kozmikus szintű Öntudatának és Tudatosságának, az értelmes elektromos anyagi megnyilvánulásai vagyunk. Minden értelmes ember. Ezt a mágneses alapú kozmikus szintű Öntudatot és Tudatosságot nevezi az idealista filozófia, egyszerűen csak Istennek. Így Isten, az a kozmikus szintű szubjektív rendszerező, aki megnyilvánította és rendet rakott, az általa megteremtett anyagi szintű világegyetemben. Amit Önmaga mágneses valóságából formált. Majd folyamatosan fenntartja azt a komplett anyagi rendszert, amiben az értelmes emberi fejlődés megvalósulhatott.
Vagyis, a kozmikus szintű mágneses hullámokban terjednek felénk, azok a kozmológiai állandók, amelyekben az elektromos anyagi struktúrák szervezett együttes működése van determinálva. Isten által precíz módon meghatározva. A kozmikus szintű mágneses hullámokban ugyanis, a hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a természetes induktív viszonyban érintett elektromos anyagi részhalmazok, milyen strukturális szerkezetű formációkat vehetnek fel. Míg a mágneses hullámok frekvenciája által, az elektromos anyagi formációkat induktív módon kialakítani képes energia hatása terjed.
Ezért, a természetes induktív viszony lényege az, hogy a kozmikus szintű mágneses hullámok által közvetített kozmológiai állandók, szervezett módon működtessék, az objektív szinten megnyilvánult elektromos anyagi világot. Amit Isten, önmaga mágneses alapú szubjektív valóságából teremtett. Bele értve az értelmes emberi életformákat is. Ami azt jelenti, hogy az Univerzum, egy olyan szubjektív, primer mágneses alaprendszernek minősül, amelyben az összes elektromos anyagi részhalmaz, mint a világmindenség objektív összetevői, alá vannak rendelve az Isteni által meghatározott kozmikus Tudatosságnak. Mint szekunder alrendszerek.
A tudatos és öntudatos relatív elméinknek köszönhetően azonban, mi magunk is rendezők vagyunk itt, az objektívként megismert elektromos anyagi világunkban. Ezért a bioszféránkban, sajátságos módon rendet teszünk. Majd, ezek az általunk rendezett dolgok és eszmék, másodlagos szintű szekunder alrendszerekké állnak össze a további fejlődésünk érdekében. Mivel például, minden egyes atom, ami az anyagi világunkat alkotja, már eleve egy-egy önálló alrendszernek minősül.
De maga az élet is, ilyen szekunder, elektromos alrendszerekből tevődik össze. Mert például, az emberi szervezet is egy ilyen összetett rendszer. Ahol a különböző részrendszerek együttesen szervezett, összehangolt működése teszi lehetővé az életünket. Az idegrendszer, az érrendszer, az emésztőrendszer, a légúti rendszer, a nyirokrendszer és még sorolhatnánk. De ez, csak arra utal, hogy a különböző részrendszerek is, éppen úgy funkcionálhatnak, mint az egyedi dolgok vagy eszmék. Rendezett módon, egy közös cél érdekében tovább rendezhetők. Sokkal egységesebb, komplettebb rendszerekké.
Így a rendszer fogalma alapvetően, azt a szervezettségi szintet képviseli, amelyben a rend, a fejlődés kínálta folyamatos változások ellenére is, mindig fenntartható marad. Mivel azonban, a folyamatosan visszatérő rend is egy tudatos elme szigorú logikáját követi, ezért maga a rendezett állapot is egyfajta alrendszernek minősül. Így a rendezett dolgok vagy eszmék már, mint különböző alrendszerek jutnak érvényre a folyamatos fejlődés folyamatában.
Így a rend és a rendszer fogalmai tulajdonképpen, nagyon nehezen választhatók el egymástól. Hiszen az előttünk megnyilvánuló rend is mindig, valamilyen ésszerű rendszerezőt igényel. Aki mindig, valamilyen rend szerint rakja sorba a dolgokat és az eszméket. Mint a saját átlátható rendszerét. Azaz, folyamatosan rendszerezi őket. Ennél fogva, mindig valamilyen tudatos elme produktuma, mint valamilyen rend által képviselt statikus alrendszer. Hiszen állandó jelleggel tudatosan rendezve van akkor is, ha közben folyamatos változás nem jellemzi. Mert a rend statikus jellege, már eleve önmagában, változásra képtelen stabilis rendszernek látszik. Így a rend valójában, mint további önálló fejlődésre képtelen alrendszer utal arra, hogy benne a dolgok és eszmék, valamilyen dinamikus rendszer aktivizálható alkotóelemei lehetnek.
Mert a rend, már eleve egy tudatos elme célszerűségét valósítja meg. Azt a célt, hogy számára könnyebben átlátható legyen, az általa rendezett dolgok vagy eszmék sokasága. Így, ezért a rend, már eleve statikus alrendszernek minősül. A tudatos elme által célszerűen rendezett állapotnak.
Miközben a rendszer, már dinamikusan használja, a rend által kínált dolgok vagy eszmék összességét esemény szerűen. Mégpedig úgy, hogy a rendszerben használt dolgok vagy eszmék, a dinamikus aktivizálásuk közben sem veszítik el, a rendszerben katalogizált statikus helyüket. Az identitásukat. Az egyéni szintű hovatartozásukat.
Így például, a társadalmi rendszerünket, akármilyen jól vagy most éppen rosszul csináljuk, mindig saját identitással rendelkező egyéni emberek hajtják végre. Ezért, a társadalmi rendszerünkben, minden egyes állampolgár, egy konkrét „fogaskeréknek” minősül. Aki, ha mással nem is, hát az adójával működteti az egységes társadalmi rendszerüket. Amelyben az egészségügy, az oktatás, a nyugdíjrendszer és az összes többi szociális szféra arra hivatott, mint önállónak látszó alrendszerek, hogy a teljes társadalmi rendszer folyamatosan önfenntartó maradhasson. Miközben a rendszert alkotó állampolgárok, mindig visszatérnek a saját katalogizált rendjükbe, az otthonukba. Ha már a társadalom felé nyújtott kötelezettségeiket ellátták.
De minden állampolgár, maga is egy önálló rendszernek minősül akkor is, ha a saját katalogizált rendjében tartózkodik éppen. A társadalom szempontjából tekintve, egyéni alrendszerré módosul, amíg pihen. Abban a társadalmilag rendezett nyugalmi állapotban, amit az otthonának tekint.
Mert az egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömegekkel szemben, amelyek az Univerzum mágneses alaphalmazát képviselik, tulajdonképpen az űrt, minden anyagi részhalmaz, összetett szerkezetű elektromos struktúra rendszerének minősül. Akármilyen parányi méretű objektív anyagi dolog legyen is az.
Mert már, a mágneses alaphalmaz is egy tökéletesen rendezett, mátrix alapú primer alaprendszernek minősül. Amit a bolygó és csillagközi űr képvisel. Amelyben, minden elektromos anyagi megnyilvánulás, mint szekunder részrendszer működhet csak. A mágneses alapú alaprendszer alárendeltjeként.
Ami arra utal, hogyha az Univerzumban, az egységnyi méretű oszthatatlan alaptömegek teljes halmaza, egy mátrix alapú mágneses alapközeget képvisel, akkor eleve egy rendezett állapotot biztosít. Amelyben az egymással teljesen egyenrangú oszthatatlan alaptömegek, egymáson támaszkodva biztosítanak számunkra mozgási, létezési teret. Az oszthatatlan alaptömegek egymást félre tolni vagy félre lökni önerőből képtelenek. Így az egyensúlyi helyzetüket állandóan keresve, folyamatosan csak rezegnek egy helyben. A mátrix jellegű alapközegünkben pedig, szükségszerű módon együtt rezegnek. Amelynek során, kozmikus szintű mágneses hullámokat alakítanak ki a saját közegükben. Amelyek éppen úgy működnek, mint Newton soros ingája. Mágneses erőtérré alakítva ez által az űrt.
Ha pedig, az Univerzum mágneses alaphalmaza, eleve egy mátrix alapú mágneses alapközeg, amelyben az oszthatatlan alaptömegek gyorsulási értékkel jellemezhető haladó mozgást nem végezhetnek, mert egymáshoz képest relatív nyugalmi kényszer terheli őket, akkor nyugodtan kijelenthető az, hogy káosz nem létezik. Mert, ha a mágneses alaphalmaz, már eleve egy primer alaprendszer és benne az összes összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulás, már szekunder részrendszernek minősül, akkor káosznak nincs is helye az Univerzumban.
Mi magunk szoktuk „káosznak” nevezni a számunkra átláthatatlan, rendezetlen anyagi állapotokat. Amíg nem rendezzük azokat magunknak. De a káosz valójában, olyan abszolút rendezetlen állapotot jelent, amit egyetlen törvényszerűség sem uralhat. Csakhogy, ez az egyetlen törvény is törvény a káoszra vetítve, ami azonnal meg is szünteti az abszolút rendezetlen káosz elvi létezésének a lehetőségét. Így a káosz kifejezés, továbbra is csak, a mi relatív anyagi rendezetlen állapotainkra fog utalni.
Mert az teljesen elképzelhetetlen számomra, hogy egy abszolút „Káosz” tett rendet az elektromos anyagi világunkban. Hiszen az összetett szerkezetű elektromos anyagi világunk, csupán objektív visszatükröződése, a mágneses alaphalmaz tökéletes szubjektív rendszerének. Amit a mágneses alapú kozmológiai állandók tartanak fenn folyamatos jelleggel.
Ezért, a mi relatív emberi elméinkkel, megérthetjük az Univerzum abszolút Elméjéhez fűződő mentális viszonyunkat. De azt tudnunk kell, hogy az abszolút Elmében, abszolút Rend van. Ennél fogva, egy abszolút Rendszert képvisel egyben. Ebben az abszolút Rendszerben vagyunk mi, öntudatos relatív részrendszerek. Akik sajátságos anyagi rend alapján élhetnek. De tudnunk kell azt is, hogy mi, csak a saját anyagi világunkat rendezgethetjük. Mert a mágneses valóság, egy olyan alaprendszer, amelyben a Rend, mindig abszolút értékű. Az általa kialakított anyagi természet is mindig rendezett. Ami önálló anyagi rendszerként, folyamatos változásokon megy keresztül. Ennek a természetes rendszernek vagyunk mi magunk is a részei. Akik, a saját igényeink szerint rendezgetjük az anyagi valóságunkat. Amelyben élünk.
Mivel tehát, az anyagi atomok már maguk is szekunder alrendszerek a mágneses alaphalmazhoz viszonyítva, ezért az összetett szerkezetű elektromos anyagi világunkban már, az egyszerűnek látszó rend is eleve rendszernek minősül. Mert a rend már, egy tudatos rendezettséget tükröz. Ami eleve, egy tudatos elme által meghatározott célszerűséget feltételez.
Matécz Zoltán
2025.01.12.
