Fehér lyuk.
A modernként értelmezett relatív tudomány egyik elméleti ágazata, a fekete lyukakról szól. Amit már az egyetemeken is oktatnak. Ezen elmélet szerint a fekete lyukak, a végtelen téridő olyan tartományának minősülnek, ahonnan a nagyon erős gravitációs vonzó hatás miatt semmi, még a fény sem képes távozni. Így tulajdonképpen, egy félklasszikusnak mondható szemléltetés alapján, olyan látszólagos „égitestnek” minősül, amelyiknél a felszínre vonatkoztatott szökési sebesség, eléri és meghaladja a fény terjedési sebességének az értékét is. A fekete lyukakban azonban, az eseményhorizont mögött, nincsen valódi égitest. Így a fekete lyukaknak befelé irányban, nincsen belső strukturális szerkezete. Kifelé irányban pedig, csak a tömege, a perdülete és a töltése nyilvánul meg a mérések alapján. Bár én a tömegét, belső strukturális szerkezet hiányában, nehezen tudom elképzelni, de a töltését sem.
A fekete lyukak létezését, a gyorsan fejlődő általános relativitás elmélete jósolta meg. Amely szerint, fekete lyuk keletkezik akkor, amikor véges tömeg, a gravitációs összeomlásnak engedelmeskedve, egy kritikus értéknél kisebb térfogatba tömörül össze. Ekkor az anyag összehúzódását előidéző gravitációs erő, minden más anyagi erőhatásnál nagyobb lesz, és az anyag valójában, egyetlen pontba sűrűsödve húzódik össze. Ebben a szinguláris pontban, a sűrűség és a téridő görbülete végtelenné válik. Így a szingularitást követő térrészből, semmilyen agyag, de még a fény sem szökhet ki. 1919.04.10.-én mutatták be az első fekete lyukról szóló dokumentumokat, amihez számítógépes algoritmust, Katie Bouman készített. Így vizuálisan is ábrázolva, az új tudományos felfedezést.
Szeretném hinni, hogy a folyton fejlődő modern tudomány, az emberiség számára hasznos és jó dolgokkal foglalkozik. Amelyek, a megismerhető valóságról szóló igaz hírekkel szolgálnak számunkra. Mert, az általános oktatásnak és tömegtájékoztatásnak köszönhetően, ma már bárki megismerheti a tudomány elméleti szinten publikált eredményeit. Ami ebben az esetben is, felvet számomra néhány jogosnak látszó kérdést.
Először is, a fekete lyukakról szóló fizikai elmélet, az általános relativitás elméletéből fejlődött ki, ahol a téridő görbületének az elve, eleve tagadja a valóságosnak elfogadott aktív tömegvonzás klasszikus elveken nyugvó gondolatát. Geometriai módon oldva meg a gravitációs jelenségeket. Akkor pedig, miféle valóságos, de mégis óriási méretű gigantikus tömegvonzási erő ébred a fekete lyukakban? Ami minden féle anyagi tömegre képes szívó hatást gyakorolni. Ráadásul, a zsugorító jellegű tömörítő hatása is végtelen. Még a fényre vonatkoztatva is.
Másodszor, ha az általános relativitás elméletének a téridő elméletét kicsit is komolyan vesszük, akkor feltesszük magunknak végre a jogos kérdéseket, hogy mi a tér és mi az idő? Mert a tér és az idő fogalmainak a konkrét tudományos értékű értelmezése nélkül, nyilván nem beszélhetünk „téridőről” sem. Ráadásul, az időnek nincsen valós kiterjedése, mint a térnek. Így egy közösített, négydimenziós kiterjedésű rendszerré kinevezni őket, számomra kicsit erős dolog. Miközben az sem derül ki, hogy a téridő fogalmában a múlt, a jelen vagy éppen a jövő az, ami meggörbíti a teret? Csak feltételezhetem azt, hogy mivel az anyag jelenlétében görbül meg a tér, ezért a jelen az, ami a téridő elméletében szerepet vállalhat. Csakhogy, akkor milyen szerep jut a múltnak és a jövőnek a téridő fogalmában? Mert időről beszélni a múlt és a jövő értelmezése nélkül, kizárólag a jelenre alapozott módon, teljesen értelmetlen dolog számomra.
Harmadszor, ha a fekete lyukban, a szinguláris pont utáni helyzetet elemzik, akkor a teljes anyagi megsemmisülés miatt, semmiféle információnk nem lehet róla. Csupán sejtéseken alapulhat bármiféle tudományos állítás. De a sejtések, tények nélküli elképzelések, nem biztosíthatnak adatokon nyugvó tudományos meghatározottságot. Az csupán naiv, gyermeki fantázia szüleménye lehet akkor is, ha komolynak látszó tudományos szakemberek állítják. Tulajdonképpen, mese habbal.
Ráadásul, az idők során kiderült, hogy a fekete lyukak nem is olyan nagyon feketék valójában, mint eddig gondolták. Annak ellenére, hogy az Univerzum mágneses alapú végtelen terében észlelhetők azok. Ha pedig, nem is lyukak esetleg azok, amelyek az Univerzum űrnek nevezett és végtelennek minősülő mágneses terében kialakulva, a végtelen térbe irányulnak, akkor miért nevezik őket tudományos szinten továbbra is fekete lyukaknak?
„Egy új kutatás szerint az univerzum legkülönlegesebb objektumai, a fehér lyukak a rejtélyes sötét anyag alkotórészei lehetnek. Legalább is ezt írja tanulmányában a Baszk Egyetem két kutatója, Carlo Rovelli és Francesca Vidotto. A fehér lyukak a szupersűrű elfajult anyagból álló fekete lyukak ellentettjei. Amíg a fekete lyukak mindent elnyelnek, addig viszont a fehér lyukak mindent eltaszítanak, ami miatt a fehér lyukak eseményhorizontjába semmi sem tud belépni.”
A fehér lyukak tehát, nem azért létezhetnek, mert valós képződmények, hanem azért, hogy legyenek a fekete lyukaknak logikus ellentét párjai. Mert az egyensúly logikus elvére törekvő tudományos gondolkodás ezt megkívánja. Így a tudományos szinten feltételezett sötét anyag, további feltételezett kifehéredett részét képezve, még tovább bonyolítja a modern fizika, amúgy is nagyon relatív viszonyait. Ahol a „relatív” szó jelentése, már nem csupán a viszonylagosságra utal, hanem az elfogadhatóságra is. Mert a ma oktatott modern fizikában, a valóság és a tudományos képzelet, szerintem már nagyon összekeveredett.
„1916-ban amikor Ludwig Flamm osztrák fizikus átvizsgálta Karl Schwarzschild megoldását az Einstein mező egyenleteire - amely a fekete lyuk egy sajátos formáját, az úgynevezett Schwarzschild-féle fekete lyukat írja le -, felfedezte, hogy lehetséges másik megoldás is, ami a fehér lyuk jelenségét írja le.”
Így a feltételezett fekete lyukakkal szemben, létezhetnek a fehér lyukak is. Bár nem látom be azt, hogyha az Univerzum végtelennek mondható mágneses terében észlelhető fekete lyukaknak az eseményhorizontja után, ahol végtelenné válik a tér és az idő, mi szükség van még több fekete lyukra. Hiszen a végtelenben, egyetlen egy fekete lyuk is fizikai kapcsolatot teremt a végtelennel. Ami tudományos szinten, amúgy is értelmezhetetlen. A sok fekete lyuk viszont, sok végtelent feltételez. Amikor abból, egy is bőven elég. Mert, ha nincsen vége, akkor nyilván eleje sem lehet. Amit a fekete lyuk jelent. De hát, mire való a szingularitás?
Amikor sötét anyagról beszél a tudomány, akkor valójában, nem is anyagot ért alatta. Hiszen a bolygó és csillagközi mágneses alapú végtelen üres térről beszél, ami kitölti az Univerzumban a helyet. Mozgási, létezési teret biztosítva ez által, az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségű égitesteknek. Mint anyagi szintű megnyilvánulásoknak. Ami azt jelenti számomra, hogy az anyag nélküli űrben, éppen azért olyan nagyon erős a vákuum, mert nincsen benne számottevő anyagi minőség.
Így az űr nem más, mint az Univerzum mágneses alaphalmaza. Amit az Univerzum tovább már valóban oszthatatlan, egységnyi kiterjedésű alaptömegeinek az egységes közege épít fel. Mivel, az elektromos megosztás képességével, csak összetett szerkezetű anyagi részecskék bírhatnak, ezért az oszthatatlan alaptömegek által biztosított alaphalmaznak, a mágneses hatások közvetítése lett az univerzális, kozmikus jellegű feladata. Ezek az oszthatatlan alaptömegek, a fix alátámasztás és a stabil lerögzítés hiányában, állandóan csak rezegnek. Az egyensúlyi helyzetüket folyamatosan keresve. Egy folyton rezgő mátrix rendszert alkotva. A kényszerű együttes rezgéseik miatt pedig, kozmikus szintű mágneses hullámok kialakítására alkalmasak. Amely hullámok, mágneses erőtérré alakították az Univerzum teljes terét. Az űrt. Amit „sötét anyagnak” tartanak ma még tudományos szinten.
A bioszféránkban azonban, ez a két jellemzőség, egy közös egységet alkot. Azaz, az objektív anyagi valóságunk, éppúgy elektromos, mint ahogyan mágneses. Mert a mágneses valóságból alakult ki és abban is működik minden rezgési szinten. Már atomi minőségében is. Így lett a bioszféránkban minden elektromos anyagi jelenség közösen, „elektromágneses” tulajdonságúnak kikiáltva. De az elektromágneses jelző, maga is azt jelenti, hogy olyan elektromos jellegű anyagi jelenségekről van szó, amelyeket mágneses hatások idéznek elő és tartanak fenn. Induktív módon. Így az anyagi jellegű formavilágot, a forma nélküli mágneses erőtér határozza meg, mint tisztán információs jellegű adatbázis.
Amikor valaki, ebbe az információs jellegű abszolút Adatbázisba tekint, akkor tulajdonképpen Istenbe néz. Egy tökéletesen tiszta és szeretettel teljes fehér fényt lát. Amit az objektív anyagi formavilág alkotóelemei nem szennyeztek még be. Ilyen vizuális élmény éri az embert, a klinikai halála pillanatában. Egy sötét alagúton áthaladva, egy fehér lyukat, egy fehér fényt lát, amit úgy érzi, hogy meg kell ismernie. A végtelen Szeretet forrását szemlélgeti, ami hívja és csalogatja őt. Amelyben minden probléma és minden fájdalom megszűnik. Erről számoltak be a klinikai halálból újraélesztett emberek, akik mindvégig tudatosak voltak.
Ez a fehér fény, egy olyan átjáró az objektív anyagi valóság és az Univerzum tisztán mágneses valósága között, ami csak a halál pillanatában nyílik ki számunkra. Mint egy kozmikus jellegű fehér lyuk. Ami a világegyetemben mindenhol jelen lehet. Mivel az ember lelke magával viszi, az addig szerzett szellemi szintű tudatosságunkat, ezért az újraélesztés után, nyilván tudatosak lehetünk erre az utolsó élményünkre is. Így a halál, egy kellemes élményként jut érvényre annak, akit újraélesztettek. Egy végtelenül nyugodt, békés állapot megélését eredményezve, a halál érzésével. Erről számoltak be újraélesztett emberek korra, nemre vagy éppen vallási hovatartozásra való tekintet nélkül.
Ezeket a halálközeli élményeket, egyre több, vallásoktól független újraélesztett ember esetében is feljegyezték. Ami arra utal, hogy a halálközeli élményeket, már nem lehet szigorúan, a misztikusnak mondható vallások hatáskörébe rendelni. Oly annyira, hogy tanult orvosok is megélték már az újraélesztésük során, ezeket a halálközelinek nevezett tudatos élményeiket. Majd a saját tanult szakmai ismereteik alapján mesélték el, a halálukról szóló sajátságos emlékeiket.
Sajnos, vannak olyan emberek is, akik az újraélesztésük után, nem tudnak ilyen benyomásokról beszámolni. Akik számára a klinikai halál, egyáltalán nem képviselt különösebb élményt. Illetve többnyire, minden halálközeli élmény, más és más részletekkel tarkított. Abban azonban, többnyire mégis egységesek, hogy tudatosan is egy sötétebb szűk alagúton áthaladva, a fehér fény felé kellett haladniuk. Ahonnan végtelen béke és nyugalom áradt feléjük. Tökéletes bizalmat ébresztve az emberben. Így a halálközeli élményét valójában, szinte mindenki pozitívként élte meg.
Tudatosságban megélni a halált, elég érdekes dolog lehet. Mégis a legtöbb újraélesztett ember azt állítja, hogy szívesebben maradt volna a túlvilágon. A nyugodt és békés szeretet végtelen mágneses birodalmában. Amely fehér fénybe, egy fehérnek értékelhető lyukon át juthat a lélek. Mintha megszületnénk a végtelen Univerzum számára. A lélek ugyanis, a bennünket éltető kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája. Olyan, mint egy mágneses alapú mentális „köldökzsinór”, amíg élünk. Ami a klinikai halál után, visszahúzódik a mágneses valóságba. Mágneses hullámként azonban, magával viszi az addig kialakult szellemi szintű tudatosságunkat. Mint a reánk vonatkozó agyi mágneses hullámhosszunk informatív értékét. Ami csak a reánk jellemző személyes információkat tartalmazza. Így válik Isten, a mi személyes tudatosságaink által is, mindent tudóvá. Mert, a számunkra végtelennek minősülő forma nélküli mágneses valóságban, ahol minden információ megtalálható, kizárólag Isten az Úr. Az Univerzum abszolút Elméje és Tudatossága.
Matécz Zoltán
2024.08.28.
