Fosztóképző.
A mi tökéletes, kifejezőképességtől duzzadó ősi magyar nyelvünk, akkor használja a fosztóképzőt, egy igei vagy névszói alapszóhoz csatolva, amikor valami vagy valaki, éppen annak híján van, amit az alapszó jelöl. Így a talan, telen, atlan, etlen, tlan, tlen toldalékokkal képzett…