Időhatározó.
Ahhoz, hogy az idő lehetséges alapjáról komolyan tudjunk beszélni, arra van szükségünk, hogy meghatározzuk az általunk viszonyítható leggyorsabb sebességértéket az anyagi világunkban. Az pedig, a tudományos tapasztalataink szerint, a fény terjedési sebessége. Ami nem csupán 300 000 km/s, hanem még állandónak is bizonyult, az általunk ismert teljes világegyetemben.
Körfolyamatok.
Newton I. törvénye szerint, minden test megmarad nyugalomban vagy egyenes vonalú egyenletes mozgásában mindaddig, amíg az állapota megváltoztatására, valamilyen külső hatás nem készteti. Ami azt jelenti, hogy a nyugalom, a szilárd anyagi minőségek természetes megjelenési formája a bioszféránkban. Az abszolút nyugalom, ami az anyagi testek mozgás nélküli, alátámasztott vagy felfüggesztett állapotát jelenti. Valamint a relatív nyugalom is, amit a gyorsulási érték nélküli, egyenes vonalú egyenletes mozgás képvisel. Így a relatív nyugalom egyenes vonalú egyenletes mozgása, csak addig állhat fenn, amíg az anyagi test valamilyen alátámasztás vagy felfüggesztés által, abszolút nyugalomba nem kerülnek.<!--more>
Hasonló a helyzet a termodinamika tanításában is. Amit Newton I. törvénye ihletett. Mert a termodinamika kimondja azt, hogy minden magára hagyott termodinamikai rendszer, egy idő után abszolút egyensúlyos állapotba kerül, amelyből önmagától nem képes kimozdulni. Addig azonban, az egyenes vonalú egyenletes mozgás relatív egyensúlyos állapotával keresi tehetetlenül azt a pontot, ahol az abszolút nyugalom egyensúlyos állapotába nem kerülhet.
Ha tehát, Newton I. törvénye vagy a termodinamika tanítása alapján, az anyagi testek természetes állapota a nyugalom, akkor bármilyen körfolyamat természetellenes állapotot képvisel az anyagi testek vonatkozásában. Így a körfolyamatokra kényszerített anyagi testek, a relatív egyensúlyon alapuló egyenes vonalú egyenletes mozgásukat, a köríven kénytelenek végrehajtani. Mindaddig, amíg a mozgásukat befolyásolni képes külső hatás meg nem szűnik. Majd végül, a mozgás nélküli abszolút nyugalom természetes állapotába kerülhetnek.
Addig azonban, amíg valamilyen fix tengely körül, tehetetlen körmozgást végeznek, bármilyen külső hatásra, addig csak relatív nyugalomban lehetnek. Mert az egyenes vonalú egyenletes mozgásukat, egy konkrét módon meghatározott tengelyhez képest, körkörösen végezhetik csak el. Így állandó sebességérték mellet is, relatív gyorsulással forognak. Hiszen a gyorsulás fizikai szabálya kimondja azt, hogy nem csupán az minősül gyorsulási értéknek, ha egy test haladási sebessége változik, hanem az is, ha a haladási iránya módosul. Ezért, ha egy test haladási iránya állandóan változik, mert körpályára van kényszerítve, akkor az, relatív gyorsulási értékkel forog. Azaz, addig nem lehet az abszolút nyugalom egyensúlyos állapotában.
Így a fix tengely körüli körfolyamatokat végző anyagi testek, külső hatásra vannak egyensúlytalan állapotban tartva. Ezért a körpályájuk külső peremére, centrifugális jellegű tehetetlenségi erőt terhelnek. Mindaddig, amíg forgásban vannak. Majd a külső hatás megszűnése után, leáll a körfolyamat és abszolút nyugalomba kerül az egész rendszer.
Egészen más a helyzet a centripetális jellegű körfolyamatokkal. Ahogy például, a bumeráng működik. Amit a külsőnek számító saját erőnk hatására eldobunk egyenesen, de a kifliszerű alakjának köszönhetően, forgómozgásra is kényszerítünk egyben. Így a saját tengelye körül forgó bumeráng, a légellenállásnak köszönhetően, elveszíti az egyenes vonalú egyenletes mozgás lehetőségét. Hiszen a forgása miatt minden pillanatban, másik arculatát éri a légellenállás. Így a haladási iránya, eltérül az egyenes iránytól és nagy ívű körpályát ír le. Ami fix tengely hiányában, nem a kör lehetséges középpontja felé irányul, hanem a kör kezdőpontja felé. Így visszatér ahhoz a személyhez, aki eldobta azt. Ha pedig, nem kapjuk el, akkor megkezdi a következő körét és mindaddig repülni is fog, amíg az általunk biztosított külső hatás ereje, teljesen el nem hal a levegő ellenállásában.
A mi földi bioszféránkban, nem vagyunk hozzászokva az ilyen jellegű centripetális körfolyamatok mentén létrejött mozgásformákhoz. Amelyek nincsenek fix tengelyhez rögzítve. Viszont a bioszféránkon kívül, ez a legtermészetesebb mozgásforma. Hiszen az egyenes vonalú egyenletes mozgással haladó égitestek, a saját perdületüknek köszönhetően, centripetális jellegű körpályára kényszerültek egymás körül az űrben. Ahol az űr kifejezés, csupán arra utal, hogy nincsen benne számottevő elektromos anyagi minőség. Viszont, így az űr, egy egységes mágneses alapközeget alkot. Amit az Univerzum valóban oszthatatlan, egységnyi kiterjedésű alaptömegeinek a teljes közege biztosít.
Vagyis, az űrben az égitesteken kívül, nincsenek mágneses térfogatot igénylő elektromos anyagi testek. Hiszen az űr, maga a tér, az elektromos anyagi minőségek számára. A tisztán mágneses tér. Amivel szemben a bioszféránk már, olyan atomos szerkezetű és elektromos tulajdonságú anyagi minőségekkel rendelkezik, amelyeket belül, ugyanaz a mágneses tér tölt ki, mint amelyik körülöleli azokat. Vagyis, az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek, atomi szinten is olyanok a mágneses tér számára, mint a nagyon lágy „szivacsok”. Ezért a bioszféránkban az elektromos és a mágneses tulajdonságok, mindig együtt mutatkoznak meg számunkra. Így lett a bioszféránkban minden anyagi jelenség, „elektromágneses” jellegű.
Az űrt képviselő mágneses valóságban azonban, olyan gyenge az égitestek egyenes vonalú egyenletes mozgását befolyásolni képes közegellenállási érték, hogy ezért, az égitestek centripetális jellegű keringőmozgásai, olyan nagy léptékű körfolyamatoknak minősülnek, amelyek már óriási méretű, kozmikus értékeket képviselnek. Viszont, ezek a kozmikus jellegű centripetális körfolyamatok, nem a kör középpontja felé, hanem a kör kezdőpontja felé irányulnak. Ezért, bármilyen önmagába visszatérő alakzatot felvehetnek, a végtelenné vált keringésük közben. Hiszen a kozmikus szintű centripetális körfolyamataikban, a kezdő és végpont, nyilván mindig ugyanaz a pont lehet. Ráadásul, bármelyik lehet az égitestek körfolyamata peremén.
Ezért, a folyamatosan visszatérő jellegénél fogva, minden égitest centripetális jellegű keringési folyamata, kozmikus szintű rezgésnek minősül csupán. Amelyben az adott égitest egyensúlyi állapota, számottevően nem változik. Akkor is, ha azok számunkra, óriási mértékű sebességgel történnek. Ezért beszélhetünk égi harmóniáról. Ami kozmikus szintű, relatív egyensúlyon alapszik. Amelyben a csillagképek, folyamatosan visszatérő alakzatot öltenek számunkra. Már évezredek óta. Oly annyira, hogy a szellemi szinten értelmezhető időérzetünket, óramű pontossággal lehet az égi mozgásformákhoz igazítani.
A körfolyamatok tehát, mindig valamilyen relatív rezgéseknek minősülnek. Ahol a rezgést végző test, egyszerűen átfordul a lengőmozgása lehetséges holtpontján, és körpályára kényszerülve végzi el a fordított irányú rezgési periódusát. Vagyis, mivel a köríven megvalósított haladási iránya folyamatosan változik, ezért nincs is szüksége rezgési szintű holtpontra ahhoz, hogy visszatérjen a rezgése kezdőpontjába. Továbbá, mivel a haladása közben, mindig a kezdőpontot célozza meg az egyensúlya érdekében, ezért nincsen szüksége geometriai szintű középpontra sem.
A fix tengely körüli körfolyamatoknál, ez könnyen elképzelhető. Hiszen az egész centrifugális jellegű rezgési folyamat előttünk zajlik. Egészen más a helyzet az égi mozgásformákkal, amelyek centripetális mozgásformát megvalósítva, fix tengely nélküli keringőmozgással rezegnek. Mert, azok is rezgőmozgáson alapuló körfolyamatoknak minősülnek.
A centrifugális erőt, az a külső hatás okozza, amelyik a fix tengely körüli mozgásformát megvalósította. Így a centrifugális erő, az a kifelé irányuló erő, ami a körfolyamat külső peremén viszonyítható. Így valójában, kifelé röpítő erőnek is nevezik. Amely erő mindenre vonatkozik, ami a fix tengely körüli körpályán mozog és nincsen a fix tengelyhez rögzítve vagy esetleg elszakadt attól.
Ezzel szemben, a centripetális jellegű körfolyamatok során az égitestek, olyan mozgásformát valósítanak meg, amit a keletkezésük során megszerzett állapotuk biztosít számukra, még ma is. Mert a keletkezésükkor megszerzett perdületük és az akkor elveszített egyensúlyos állapotuk biztosít számukra egyenes vonalú egyenletes mozgási lehetőséget az űrben. Ami az Univerzum anyag nélküli mágneses alaphalmazában állandósult. Ez a kettős alaphatás készteti az égitesteket arra, hogy a kozmikus szintű körfolyamataikat, centripetális módon hajtsák végre az űr mágneses erőterében.
Ez persze, azt is jelenti egyben, hogy a tudomány által elképzelt Nagy-Bumm jellegű ősrobbanásról szóló elmélete, teljesen hamis. Mert egy feltételezett ősrobbanás, azt is feltételezi egyben, hogy az égitesteket képviselő agyagi minőségek, egy közös halmazba voltak tömörülve a robbanás előtt. Csakhogy, az ősrobbanás elvét diktáló tudósok azt állították, hogy az egy parányi pontba sűrűsödött energia robbant fel és alkotta az égitesteket. Teljesen kifordítva, az eddigi tapasztalataink által diktált fizikai folyamatokat. Amelyben az energia, mint munkavégző képesség, a detonációt végrehajtó munkavégző képességre szorult, az ősrobbanása érdekében. Fárasztó.
Pedig az égitestek, a csillagok, a bolygók és azok holdjai, a mágneses alaphalmazban alakultak ki, fúziós hatásra. Ahol a kozmikus jellegű mágneses hullámok konfrontációja miatt, a gigantikus jellegű mágneses torlónyomások ütköztek egymással. Azokon a pontokon, a mágneses hullámokat felépítő oszthatatlan alaptömegek valós, körkörös irányú áramlása alakult ki. Ami a fúziós jellegű anyaggá szerveződés folyamatát hozta magával. Igen magas hőt és nyomási értéket generálva. Az így kialakult gömb alakú égitestek pedig, miközben elveszítették az abszolút egyensúlyos állapotukat, konkrét sebességértékű perdületet szereztek maguknak, a fúziós jellegű körkörös áramló folyamataikból. Ami, a mai napig sem csitult, az űrnek számító mágneses alaphalmazban. Oly annyira, hogy a csillagokban, még mindig zajlanak a fúziós folyamatok.
A termodinamika tanítása kimondja azt, hogy energia nem vész el, csak átalakul. Az egyik megjelenési formájából, egy másik megjelenési formájába módosul. Így, háromféle energiáról is beszél a fizika tudománya, amelyek mindig egymásba módosulhatnak. Alapvetően helyzeti, mozgási és rugalmassági energiáról beszélnek. De ezek csak, anyagi szintű állapotokat határoznak meg. Így energia tulajdonképpen, csak egy van. A kozmikus szintű mágneses hullámok frekvenciáiban terjedő energia. Minden más elektromos anyagi minőségű részhalmaz, az energia induktív hordozója lehet csupán. Ezekből az energiahordozókból felszabadítható hatás módosul mindig át, az energia anyagi szinten megnyilvánulni képes másmilyen formájává. Helyzeti, mozgási, vagy éppen rugalmassági jelleget öltve az anyagi minőségekben.
A számunkra teljesen láthatatlan kozmikus szintű mágneses hullámok mindig egyenesek, egyéb forma nélküliek. Nincs szükségük formát biztosítani képes alakzatokra. Egyszerűen, lineáris módon épülnek fel és egyenes irányban, longitudinális módon közvetítik az energiát. A felépülésükhöz, nincsen szükség időre. Mert a hullámhossz, azonnal kialakul a folytonos rezgésben lévő mágneses erőtérben. Csupán a frekvencia által közvetített energiának van szüksége terjedési időre. Amit a fénysebesség viszonyított értéke határoz meg. Így a kozmikus szintű mágneses hullámokban az energia hatása, mindig fénysebességgel terjed.
Így az induktív viszonyokban, mindig a hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a frekvencia energiaértéke, milyen mértékű munkát végezhet, az általa érintett elektromos anyagi részhalmazokon. Vagyis, az induktív folyamatokban alakul át a mágneses információ elektromos formációvá, és a mágneses energia, elektromos erőhatásokká. Ami azt jelenti, hogy a mágneses energia, addig dolgozik induktív módon az elektromos anyagi részhalmazokon, amíg azok fel nem veszik a mágneses információ által diktált strukturális alakzatok formációit. Így az indukció jelensége tulajdonképpen átalakítja, modulálja a mágneses információ és energia értékeit elektromos formációvá és fenntartja azok strukturális szerkezeteit.
Az elektronok körfolyamatait befolyásolva határozza meg a mágneses hullám azt közvetett módon, hogy milyen struktúrát építsen fel az induktív hatás, az elektromos anyagi részhalmazokból. A közvetítő közeget pedig, az a mágneses erőtér képviseli, ami az elektronok közvetlen közelében, elektrosztatikus erőtérré módosult. Vagyis, bennük a hatásközvetítés módja, centrális alakot öltött. Hűségesen követve az elektronjaik kialakult mozgásformáit.
Az ilyen induktív, mágneses módon befolyásolt elektronmozgások határozzák meg, az anyagi minőségek halmazállapotait. A szilárd, folyékony és gáznemű állapotait az anyagi részhalmazoknak. Amit az anyagi minőségek felől, a hőmérséklet és a nyomás is képes fordított irányban befolyásolni. Így egy adott anyagi részhalmaz elektronjainak az állandó forgó és keringő mozgásformáit, az a relatív viszony tartja fenn, ami az anyagi halmaz alapvető induktív viszonya és a többi anyagi részhalmaz hőmérséklete és nyomása közötti egyensúly tart fenn.
A sokféle anyagi minőség, különböző elektromos anyagi részhalmazt képvisel a bioszféránkban. Az ő sajátságos nyomásukkal és hőmérsékletükkel. Amivel a termodinamika is foglalkozik. De ezeket a különböző anyagi minőségeket, a kozmikus szintű mágneses hatások alakították ki. A Föld anyag elbomlási termékeiből. A kozmikus szintű mágneses hullámok segítségével. Amelyekben, a kozmológia állandók folyamatos jelleggel biztosítottak. Ilyen mágneses alapú kozmológia állandónak minősül például, a fény sebessége is. De már, vagy harminc féle kozmológia állandót ismert meg a folyamatosan fejlődő tudomány. Amelyek folyamatos induktív viszonyt tartanak fenn az elektromos anyagi részhalmazokkal. Precíz módon biztosítva ez által, az ő strukturális felépítésű atomos szerkezeteiket. Amit az atomok elektronjainak a forgó és keringő mozgásformáiban határoz meg, a kozmikus szintű mágneses hullám, induktív hatásra. Érvényre juttatva ez által, a kozmológia állandók pontos „utasításait”.
A centripetális jellegű körfolyamatok tehát, nem csupán az égitestekre vonatkoznak, hanem az atomok elektronjaira is. Hiszen azok is a mágneses erőtérben forognak és keringenek az atommagjaik körül. Azokban a mágneses erőterekben, amelyek az elektronok közvetlen közelében, elektrosztatikus erőterekké módosultak. Lehetővé téve ilyen módon, az atomokon belül is az induktív viszonyokat. Mert, ha igaz az a tudományos állítás, hogy az elektronok különböző szintű elektronhéjakon keringenek az atommagjaik körül, akkor az atomokat belül, ugyanaz a mágneses erőtér tölti ki, mint amelyik körülöleli őket vagy amelyik az űrt biztosítja. Mert különben, a belső szinteken keringő elektronok, nem jutnának hozzá az induktív utasításokhoz.
Márpedig, az mágneses alapú induktív utasítást, minden elektron megkapja egy időben. Kivétel nélkül. Ami egyértelműen arra utal, hogy minden elektron, az atomon belüli mágneses erőtérben mozog. Ami azt jelenti, hogy a mágneses erőtérben, akár az atomokon belül, akár az űrben, éppen a centripetális jellegű keringőmozgás a legtermészetesebb. Mert, csak a bioszféránkban egymásra rétegződött különböző anyagi részhalmazok kényszeríthetik egymást az abszolút nyugalomra. Amit a felfüggesztett vagy alátámasztott helyzet mozgás nélküli állapota biztosít az anyagi minőségek számára.
Ezért a mozgás nélküli abszolút nyugalom, csak a bioszféránkon belül természetes az anyagi minőségek létezésében. A tiszta mágneses erőtérben, a centripetális jellegű körfolyamatok keringő mozgása jellemzi az anyagi minőségeket. Ami, akár az űrben, akár az atomokon belül képes megvalósulni. Mindenhol, ahol a mágneses erőtér uralkodik.
Matécz Zoltán
2024.11.10.
Hatásfok.
A hatásfok, a rendelkezésre álló erőnek vagy energiának, mint munkavégző képességeknek a hasznossági mértéke. Jele az éta = η Ha tehát, a számunkra hasznos munka energiaértékét elosztjuk az általunk befektetett munka energiaértékével, akkor megkapjuk a hatásfok reálértékét. Mégpedig, százalékos arányban. Mert a befektetett munka hatásértékét, mindig 1 egésznek tekintjük. Azaz, 100 százaléknak. Ezt állítja a termodinamika tudománya. Ezek szerint, a befektetett energiánk munkaértékéből származtatható hasznos munka energiaértéke, mindig 1 egésznél kisebb lehet csak. Ha pedig, a befektetett energia értékéből kivonjuk a munkafolyamatból általunk hasznosítható energia értékét, akkor megkapjuk a közben kialakult energiaveszteséget. EV = Eb – Eh
Taszító gravitáció.
Newtonnak, a tömegvonzáson alapuló gravitációs elmélete, még az ókorból eredeztethető. Amikor még úgy képzelték el az égi mozgásformákat, hogy az égitestek tömegeit, egy láthatatlan zsinór köti össze és tartja egymás körüli keringési pályákon. Ennek az elképzelésnek adott Newton matematikai értéket. Így a tömegvonzás elképzelésén alapuló gravitációs elv, az Ő nevéhez fűződik.
Szavak.
Amikor egy jó könyvet olvasunk, akkor az olvasott szöveg fogalmai által kialakított eszmei mondanivaló, mint mentális képi forma vagy jelenet jelenik meg az elménkben. Így az elménkben, mint reális elképzelés jelenik meg az író által közvetített szellemi szintű mondanivaló. Amíg folyamatosan elképzeljük azt, amiről az író beszél a könyvében, addig hasonló lelki érzések ébrednek bennünk is, mint amilyen lelki érzések az írót motiválták, a leírt szöveg szellemi szintű megfogalmazása és lejegyzése közben. De hasonló a helyzet akkor is, amikor verbális módon, egyszerűen beszélgetünk csupán.
Lelki érzéseink.
Szerintem a lélek, az életünk energiája. Ami egy kozmikus szintű mágneses hullám frekvenciája által éltet bennünket, induktív módon. Mint minden élőlényt a világunkban. Így a sokféle életforma arra utal, hogy a lélek nem más, mint az élőlényekre irányuló kozmológiai állandó. Amely szerint, a lélek által, Isten élteti az embert is. Isten, az Univerzum mágneses alapú Öntudata és Tudatossága. Aki a mágneses alapú kozmológiai állandók révén tökéletesen, finoman hangolt módon működteti induktív jelleggel, az elektromos tulajdonságokkal jellemezhető objektív anyagi világot. Beleértve, a mi személyes életünket is.
Szinapszisok.
Amikor az ember kisgyermekként megszületik, teljesen lenullázott memóriával és szellemi képességekkel jön a világra. Egy teljesen „tiszta lapnak” minősül. Csupán a lelke élteti. Így például, a lélek tiszta hangjaival kommunikál. A magánhangzókkal. A lelki érzéseit, a magánhangzókat artikulálva fejezi ki. Így az édesanyja számára, szinte teljesen tökéletes értelmet sugározva. Majd a kezdeti élettapasztalatok során, különböző minőségű szinapszisok alakulnak ki a memóriájában. Így tárolva el az információt az agyában. A memóriájában, ahol a szellemisége a mentális „raktárkezelője”. Így a szellemi képességei, a memóriájában tárolt emlékei szerint alakul, minden embernél.
MOHU.
A magyar társadalom gazdasági szinten, egyre jobban elkülönül egymástól, szegényekre és gazdagokra. Az eltorzult politikai működése miatt. Így, egyre több szegénnyé vált ember próbál meg pénzhez jutni abból, hogy összeszedik a módosabb honfitársaik által eldobott, de még visszaváltható műanyag palackokat és aludobozokat. A rendőrség szerint azonban, ez már komoly szabálysértésnek minősül. Ezért nagy összegű bírsággal, akár elzárással is sújtható a cselekményük. A szemét ugyanis, az eldobás pillanatában a hulladékkezelő vállalat tulajdonává válik. Ezt a tulajdonjogot, a 2012. évi CLXXXV. törvény szabályozza és határozza meg. Amelynek értelmében, a szemetesbe dobott palackok és alumíniumdobozok, már települési hulladékoknak minősülnek.
Kvantumtér.
A „kvantum” egy latin szó, aminek a jelentése „mennyiség”. Általános értelemben véve, valamilyen mérhető dolognak az alapvető legkisebb egysége. Konkrétan, a kvantumfizikában pedig, az a legkisebb adag, amivel egy mérhető mennyiség még növelhető vagy csökkenthető. Így lett az elektromágneses hullámok kvantuma például, a foton. Egy adott frekvenciához tartozó hullámszerű csomag, amely az energia legkisebb, általunk mérhető adagjának számít. Így a foton, nyilván nem lehet egy önálló részecske, hanem az elektromágneses hullámok frekvenciáit szép sorban felépítő hullámcsomagok egyetlen erőimpulzus sorozata. Így a kvantummechanika a XX. század elején, annak a feltevésnek az alapján jött létre, hogy az elektromágneses hullámokban az energia, ilyen csomagokban érkezik. Így az a tér, amiben az elektromágneses hullámok energiái terjedni képesek nem más, mint maga a kvantumtér.
Termodinamika másképpen.
A hőtant képviselő termodinamika, a fizika tudományának egy olyan ágazata, amelyik az energiaátalakulásokkal foglalkozik. Ami valójában, Newton I. törvényén alapszik. Amely szerint, minden test megmarad nyugalomban vagy gyorsulás nélküli, egyenes vonalú egyenletes mozgásában mindaddig, amíg az állapota megváltoztatására, valamilyen külső erőhatás nem készteti. Ez a tehetetlenség törvénye. Amit a termodinamika az erők helyett, az anyagi testekre ható energiaváltozások alapján értelmez. A nulladik főtétele, tulajdonképpen nem is egy önálló fizikai törvény, hanem négy olyan posztulátumot képvisel, amelyek a termodinamikai rendszerek egyensúlyával kapcsolatos fizikai meghatározások.
Szándék.
Az eszmei szintű szándék cselekvési eredménye, az akarat által végrehajtott tett. Az a tervszerű céltudatos cselekedet, amely alapján végrehajtjuk az értelmes elhatározásainkat. Így a szándék valójában, előre kijelölt, határozott irányt szab meg szellemi szinten a tetteinknek. Mert az elménkben előre elképzelt terveinkben, a szándékainknak megfelelő fogalmak alapján határozzuk meg azt, amit szeretnénk megvalósítani. Amihez a lelki érzéseink mentális módon irányítható erőhatásait biztosítjuk. Ilyen értelemben véve a szándék, mint szellemi termék, már konkrét informatív értéket képvisel.
Türelem.
A türelem nem más, mint a szeretet legideálisabb fokmérője. Mert a türelem, tökéletesen visszatükrözi számunkra azt, hogy mit szeretünk és mit nem. Hiszen, amit kevésbé szeretünk vagy egyáltalán nem is kedvelünk, azzal szemben nem tudunk türelmesek lenni. Így a türelmetlenségünk, éppen a szeretetünk valamilyen fokú hiányosságát fejezi ki a viselkedésünk során. Azt a tényt, hogy amivel vagy akivel szemben türelmetlenek vagyunk, azt nem vagyunk képesek megérteni, nem vagyunk képesek neki megbocsátani, ezért nem is tudjuk megfelelő módon megbecsülni sem. Így a türelmetlenségünk, szinte mindig a megértésünk, a megbocsátásunk vagy a megbecsülésünk hiányára utalva, éppen azt tükrözi vissza a viselkedésünk során, hogy nem vagyunk képesek abszolút módon Szeretni. Ilyen módon esetleg, csak relatív szeretetet közvetíthetünk. Valamilyen egoista, személyes érdeket képviselve.
Megbecsülés.
Ahhoz, hogy szeretni tudjuk valamit vagy valakit, nem elég megértenünk őt vagy megbocsátani neki, hanem meg is kell becsülnünk. Mert, ha nem értjük meg vagy eleve nem is tudunk neki megbocsátani, akkor nem is vagyunk képesek kellőképpen megbecsülni őt. A megbecsülési képességünk nélkül pedig, legfeljebb csak relatív módon tudjuk szeretni. Önös érdekből. Ezt jelzi vissza a viselkedésünkben a türelmetlenségünk. Mert a türelem, a szeretet legideálisabb fokmérője. Így teljesen mindegy az, hogy a viselkedésünk során a megértésünk, a megbocsátási képességünk vagy a megbecsülésünk hiányos, mindenképpen türelmetlenek leszünk. Mert így a szeretetünk legfeljebb, csak relatív módon nyilvánulhat meg.
Megértés.
Ahhoz, hogy igazán szeretni tudjuk valamit, meg kell értenünk a működését. Teljesen hasonló a helyzet az emberekkel is. Ahhoz tehát, hogy szeretni tudjunk valakit, meg kell értenünk a viselkedését. Mert a szeretet, három mentális alappilléren nyugszik. A megértésen, a megbocsátáson, és a megbecsülésen. Ha bármelyik hiányzik, már csak relatív módon vagyunk képesek szeretni. Az pedig, a türelmünkön mérhető le. Mert, amit nem szeretünk megfelelő módon, azzal szemben türelmetlenek vagyunk. Így a türelem, mint a szeretet legideálisabb fokmérője, mindig visszatükrözi a cselekedeteink során, a szeretetünk aktuális mértékét.
Tudatos lélek.
Amikor rólam érdeklődnek, akkor bátran kijelentem azt, hogy én vagyok. De, ki az, aki bennem él és aki tulajdonképpen vagyok? Mert a testem nyilván nem lehet, hiszen én tudom csak a testemmel azonosítani önmagamat. Ha tehát, én tudom a testemmel azonosítani magamat, akkor a testem nyilván nem lehet a valós énem. Mert az a tudatos ember vagyok, aki a testemen belül tudatos. De a szellemiségemmel sem tudom tökéletesen beazonosítani önmagamat, mert az elmém, csak tudatos lehet a szellemi gondolataimra. Ennél fogva, csak a lélek lehet az a tudatosságom, aki figyelmet fordít az elmémen keresztül a szellemi gondolataimra is, és a testi cselekedeteimre is. Vagy másképpen fogalmazva, amíg a lélek éltet engem, addig a testemet használja az anyagi szintű objektív megnyilvánulásomhoz, míg a szellemiségemet, a szubjektív, mentális jellegű értelmes önkifejezésemhez. Így, amikor önmagamról beszélek, akkor valójában a lelkemet értem alatta.
Nyugdíjas utazás.
A becsülettel ledolgozott évek után a nyugdíjasok, teljesen ingyen utazhatnak a tömegközlekedési eszközökön. Mert az utazásaikat többnyire, egészségügyi okokból hajtják végre. Hiszen a sokéves robot, kikezdte az egészségüket. Ezért az egészségügyi intézményekbe, csak így juthatnak el a lehető legkönnyebben. Aki ezt a kormányrendeletet meghozta és elfogadta, tökéletesen átlátta a nyugdíjassá vált idősebb emberek egészségügyi igényeit. Így az ingyenes utazás lehetőségével, megkönnyítették a nyugdíjasok mindennapi életvitelét. Ami egy normális társadalomban, teljesen természetes dolog.
Gravitációs hullámok.
Amikor rákerestem erre a cikkre az interneten, azt reméltem, hogy a gravitáció jelenségét fogom végre megérteni általa. Történetesen azt, hogy az egyetemes tömegvonzás, gravitációs hullámok révén terjed az égitestek között. Miközben közvetíti azt a tömegek között terjedő vonzó erőhatást, amit a gravitációs jelenség megkíván. De sajnos, erről nem volt szó. E helyett, Raffai Péter kedves előadó elmesélte nekem, hogy olyan gravitációs hullámokról van szó, amelyeket két, egymás körül keringő égitest kelt azzal, hogy párban mozognak. Valahol távol, az Univerzum végtelen terében. A keringőmozgásuk sajátságos hullámot alakít ki, amit a LIGO mérőműszereivel detektálni tudnak. Így a téridőben kialakuló gravitációs hullámok, mint a téridő fodrozódásai, hullám szerűen terjednek. Mert a két test közötti téridő, az egymás körüli keringésük során, ütemesen megnyúlik és összehúzódik. Ez az ütemes téridő változás, gravitációs hullámot kelt mindaddig, amíg azok együtt mozognak. Ezt érzékeli a LIGO.
Gravitációs összeomlás.
Az Univerzum végtelen égboltján, minden csillag dinamikus egyensúlyban van, amíg van elegendő üzemanyaga, a fúziós folyamatai fenntartásához. Ahogy azonban, a fúziót fenntartani képes üzemanyag elfogy nincsen, amivel ellenálljon a gravitációs hatásnak, és könyörtelenül bekövetkezik a gravitációs összeomlás jelensége. Vagy más néven, a gravitációs kollapszus. Így, amikor egy csillag kifogy a saját dinamikus egyensúlyát biztosító tüzelőanyagából, akkor annak következtében az anyagi mennyisége, a saját gravitációja miatt, a saját középpontja felé omlik össze. Az átmérője pedig, akár az atomnál is kisebb méretűre zsugorodik. Így a csillagok sorsa, a tömegüktől függően, háromféle módon alakulhat.
Fehér lyuk.
A modernként értelmezett relatív tudomány egyik elméleti ágazata, a fekete lyukakról szól. Amit már az egyetemeken is oktatnak. Ezen elmélet szerint a fekete lyukak, a végtelen téridő olyan tartományának minősülnek, ahonnan a nagyon erős gravitációs vonzó hatás miatt semmi, még a fény sem képes távozni. Így tulajdonképpen, egy félklasszikusnak mondható szemléltetés alapján, olyan látszólagos „égitestnek” minősül, amelyiknél a felszínre vonatkoztatott szökési sebesség, eléri és meghaladja a fény terjedési sebességének az értékét is. A fekete lyukakban azonban, az eseményhorizont mögött, nincsen valódi égitest. Így a fekete lyukaknak befelé irányban, nincsen belső strukturális szerkezete. Kifelé irányban pedig, csak a tömege, a perdülete és a töltése nyilvánul meg a mérések alapján. Bár én a tömegét, belső strukturális szerkezet hiányában, nehezen tudom elképzelni, de a töltését sem.
Idő differencia.
A differencia szó fogalmi jelentése főképpen, valamilyen eltérésre, különbözőségre, megkülönböztetési képességre utal. Így a társadalmi életünk minden területét átfedi. Ha például, egy adott számot kivonunk egy másik nagyobb számból, akkor a különbségüket képviselő eredmény, a két szám differenciája lesz. Amiben azok különböztek egymástól a kivonás előtt. Vagyis, ha a kivonandó számhoz hozzáadjuk a kivonás által biztosított differenciált különbséget, akkor ugyanazt a számot kapjuk eredményül, mint a kisebbítendő szám maga. Vagyis, megszűnik közöttük a differenciát jelentő eltérés.
Súlyerő.
Newton meghatározása alapján, „Minden test megtartja nyugalmi helyzetét vagy egyenes vonalú egyenletes mozgását mindaddig, amíg arra valamilyen erőhatás nem kényszeríti.”. Ezt az állapotváltozást előidézni képes erőhatást, mindig egy vagy több másik, valamilyen lendülettel rendelkező test hajtja végre. Egyetlen impulzus által végrehajtott, közvetlen felületi érintkezésen alapuló kölcsönhatással. Amelynek során, a nyugalomban lévő test, éppen annyi mozgási lendületet nyer, amennyit a kölcsönhatás impulzusa által a másik test veszít. Ilyen módon, a hatás megmaradási törvénye értelmében, az erő nem vész el. Hanem éppen a kölcsönhatás impulzusával adódik át a két test között.
Tehetetlenség forrása.
Newton I. törvénye értelmében, minden test megtartja a gyorsulás nélküli nyugalmi helyzetét vagy egyenes vonalú egyenletes mozgását mindaddig, amíg az állapota megváltozására, valamilyen erőhatás nem kényszeríti. Ez a dinamika alaptörvénye. De Newton nem foglalkozott azzal, hogy milyen hatás készteti az anyagi testeket nyugalomra. Az anyagi testek nekünk természetes megjelenési formájának tekintette. Egy olyan természetes alapállapotnak, amin az erőhatások képesek csak változtatni. Így a tehetetlenség forrását, a mai napig nem kutatták érdemben. Ezért, ma is az anyagi testek természetes megjelenési formájaként kezelik. Annak ellenére, hogy a fizikában, minden jelenségnek oka van. Így a tehetetlenségnek is nyilvánvaló módon. De erőhatás nem lehet, mert az éppen a tehetetlenség legyőzésén munkálkodik, amikor mozgásállapot változást idéz elő a test nyugalmi helyzetében. De akkor, mi az a hatás, ami az anyagi testek nyugalmát előidézi, az erővel való kölcsönhatás után azonnal visszarendezni iparkodik a nyugalmi állapotát, mint ellenhatás, és folyamatosan fenn is tartja azt?
Hitélet.
Elöljáróban csak annyit, hogy az elménk, sohasem találkozik közvetlen módon azzal az anyagi valósággal, amelyikben élünk. Csupán az öt, erősen korlátozott képességű érzékszervünk képes számunkra hírt adni arról az anyagi valóságról, amelyiket érzékelni tudjuk. A látás, a hallás, a szaglás, az ízlelés és a tapintás. Ennél fogva, sohasem lehetünk tökéletesen bizonyosak abban, amit az érzékszerveink üzennek számunkra. Ami azt jelenti, hogy bizony, hinnünk kell az érzékszerveink által biztosított információk helyességében. Mert a mindennapi természetes életvitelünkhöz, mégis éppen elegendő információval látnak el bennünket.
Anyagmennyiség.
Az anyagi testek fizikai szintű mennyiségi értékét Newton, azok tömegével határozta meg. Az m = F / a képletével. Amelyben az anyagi testek m-tömegét, az F-erő és az a-gyorsulás hányadosaként állapította meg. Mivel azonban, a testek anyagi mennyiségét, nem csupán a külsőségnek számító tömegük által lehet kifejezni, hanem az ő belső közegük segítségével is, ezért az egységnyi ró, ρ-sűrűség és a test teljes V-térfogatának a szorzatával is meghatározta azt. De éppen úgy, az anyagi test m-tömegértékére vonatkoztatva. Az m = ρ * V képlete alapján. Így tulajdonképpen, mindkét képlet, a test teljes anyagi mennyiségét fejezi ki.
Formáció.
Talán ez, az objektív valóság anyagi alkotóelemeinek a leírását, meghatározását képviselő legfontosabb fogalom. A formáció szó szinonim megfelelői, olyan sokféleképpen fejezik ki a szó jelentését, hogy az élet szinte minden ágazatában használják őket. Ilyenek például, az alakzat, a sorrend, a rendszer, az elrendezés, az eloszlás, az összeállítás, a felállás, a csoportosulás, a konfiguráció, a szerveződés, a struktúra, vagy éppen a szerkezet szavaink. Mert, amikor egy anyagi minőség megjelenési formájáról esik szó, akkor ezek a fogalmak képesek azt a legtökéletesebb módon kifejésre juttatni számunkra. Mindig a megfelelő kontextusban utalva, a szóban forgó anyagi struktúra kialakult formációjára.