Iránytű.
Olyan alapvetően egyszerű mágneses mérőműszer, ami a Föld természetes mágneses jellegéhez igazodva, mindig megmutatja számunkra, a konkrét módon értékelhető égtájakat. A Föld természetes mágneses jellegét, a tudományos állítások szerint, a bolygónk belső magja biztosítja. Amit nagyon nehéz nekem elképzelnem, ha a Földünk magmája, egy egységes folyékony fémet képvisel. Mivel minden anyagi minőségnek megvan a maga mágneses hőmérséklete. Amit Curie foknak neveznek. A fölött, nem jellemzi a fémeket mágneses jelleg.
Nikkel esetében, a Curie fok 358
Vas esetében, a Curie fok 770
Neodímium esetében, a Curie fok 310-400
Kobalt esetében, a Curie fok 1121
A Curie hőfok fölött a fémek, elveszítik a mágneses jellegüket. Képtelenek már a vonzás és a taszítás mágneses alapú lehetőségére. A Curie hőfok fölött ugyanis, az állandó mágnes anyagi minőségében, a szervezett apró pörgések teljesen véletlenszerűvé válnak, így különböző irányokba kezdenek forogni. Ez pedig, eleve megakadályozza azt, hogy az állandó mágnesek, mágneses vonzó és taszító hatásokat tudjanak produkálni. Vagyis, a Curie hőfok fölött, elveszítik az általunk megszokott állandó mágneses jellegüket. Illetve, a Curie hőfok felett, nem alakul ki a fémekben mágneses hatásokat közvetíteni képes kristályos jellegű doménszerkezet.
Alapvetően kétféle mágnest ismer a tudomány. Az állandó mágnest és az elektromágnest. De mindkettő jellegét éppúgy mágnesesnek tulajdonítja. A vonzás és a taszítás képességei miatt. Annak ellenére, hogy a mágneses és az elektromos tulajdonságú erőterek között tulajdonképpen, nem tud különbséget tenni a fizika tudománya. Mivel, minden elektromos jelenséget, mágneses tulajdonságokkal ruház fel. Így lettek azok elektromágnesesek. Csakhogy, egyáltalán nem mindegy az, hogy voltaképpen elektromos erőtérről beszélünk vagy mágneses erőtérről van éppen szó. Mert a kétféle erőtérnek, nyilván sajátságos tulajdonságai vannak. A mágneses erőtér ugyanis, mindig lineáris felépítésű, azaz nyílegyenes vonalvezetésű. Míg az elektrosztatikus okokra visszavezethető elektromos erőterek, mindig valamilyen önmagába visszatérő centrális alakot öltenek.
Így az elektromágneseket, olyan elektromos erőtér jellemzi, amely a mágnesekre jellemző vonzó és taszító hatásokat képes produkálni, más állandó mágnesekkel szemben. De azt tudni kell, hogy az elektromágnesek körül, elektromos erőtérré alakul a mágneses erőtér. Ezért képes az elektromágnes, az állandó mágnesekre jellemző mágneses tulajdonságokat előidézni. A vonzás és a taszítás képességeivel.
A permanens, azaz állandó mágneseket, alapvetően olyan erőtér jellemzi, ami a mágnestestet megkerülve, visszatér a mágnes anyagi testébe. Ami arra utal, hogy az állandó mágneses hatásokat produkálni képes anyagi testek valójában, nem is képeznek önmaguk körül mágneses erőteret. Mert a mágneses erőtér, mindig egyenes vonalvezetésű. Ha pedig, a mágnes anyagi testét megkerülő erőtér visszatér a mágnes anyagi testébe, akkor az, csak elektrosztatikus alapokkal rendelkező elektromos erőtér lehet. Így a Föld mágneses erőtere is olyan elektrosztatikus erőtér, ami az északi pólusnál kilép és a déli pólusba torkollik. Íves formában megkerülve a Föld anyagi szerkezetét.
A mágnesezhető fémek belső kristályszerkezete olyan alakot ölt, amelyben az elektronok atomok körüli keringése, egységessé válik a teljes anyagi testben. Így az egy irányba együtt keringő elektronok elektrosztatikus erőterei alakítják ki azt az egységes erőteret, amit az állandó mágnes körül érzékelhetünk. Így az állandó mágnesek körüli erőtér valójában, elektrosztatikus erőtérnek minősül. Amit a mágnestestre folyamatosan ható kozmikus szintű mágneses hullám vált ki induktív jelleggel. Így az állandó mágnesek tulajdonképpen, centrális irányú elektrosztatikus erőtérré alakítják, a reájuk ható lineáris felépítésű kozmikus szintű mágneses hatást.
A Föld esetében pedig, arról van szó, hogy a folyékony magma, nem is képes egységesnek mondható mágneses jelenséget produkálni. Mert nyilván nincsen olyan stabilis kristályszerkezete, ami az atomjaiban keringő elektronokat, egységes mozgásformára késztethetné mágneses hatásra. Így a folyékony magma vegyes elektrosztatikus erőtere, nem képes a mágnesekre jellemző egységes elektrosztatikus erőteret produkálni. Ezért, a Földünk mágnesesnek értélkelt jelenségét, a Földkéreg piezzó elektromos hatása idézi elő. Amelyben a Föld felszínére ható dinamikus erők, összenyomják a Földkéreg kvarc alapú kristályszerkezetét. Egységesnek mondható elektrosztatikus erőteret képezve így a Földünk körül. Amit a tudomány, mágneses erőtérnek minősít.
Mivel azonban, a Föld északi pontján lép ki és a déli pólusba torkollik megkerülve a bolygónkat, ezért csak centrális irányú elektromos jelenség lehet. Olyan elektrosztatikus jelenség, amit a Föld felszínéhez közeli kvarcréteg biztosít. Piezzó hatású elektromos módon. Mivel azonban, a tudomány nem képes a kétféle erőtér között különbséget tenni, ezért egyszerűen, mágneses erőtérnek hívják. Mert az iránytű reagál rá. Éppen úgy, mint az áram által átjárt elektromos vezető elektromos erőterére.
Az iránytű tehát, az erőtereket képes kimutatni számunkra. Az erőterekben terjedni képes vonzó vagy taszító hatások irányát. Függetlenül attól, hogy az elektromos vagy mágneses erőtér. Mert az elektromos és a mágneses erőterek különböző minőségeit, nem képes egymástól megkülönböztetni. Mert fizikai összetételében a kétféle erőtér, tökéletesen megegyezik egymással. Hiszen, az elektronok közelében alakul csak át a mágneses erőtér elektrosztatikus erőterekké. Egy anyagi részhalmaz sok-sok elektronja pedig, egységesnek mondható elektromos erőteret képez az anyagi test körül, a mágneses erőtérből. Így a kétféle erőtér abban különbözik, hogy a mágneses erőtér mindig lineáris. Azaz egyenes irányú. Míg az elektrosztatikus okokra visszavezethető elektromos erőterek, mindig centrális formát öltenek az anyagi testeiken belül és kívül.
Azok az anyagi testek pedig, amelyek körül mágneses hatásra képes kialakulni és fennmaradni az elektrosztatikus erőtér, azokat állandó mágnesekként ismertük meg. Amelyekben az egységes kristály alapú elektronmozgásoknak köszönhetően, az elektrosztatikus erőtér taszító és vonzó hatásokat produkál más mágnesekkel szemben. Ha azonban a mágnestestet, az ő Curie hőmérséklete fölé fokozzuk, akkor elveszíti a szervezett kristályszerkezeti képességét és azzal együtt, az állandó mágneses jellegét.
Az iránytű tehát, nem képes különbséget tenni az elektromos és a mágneses erőterek között. Így a Föld mágneses erőterére alapozott módon, nem képes megmutatni számunkra, a kizárólag mágneses alaptulajdonságú égbolt valós irányait. Mert az iránytűnk, mindig a Föld saját piezzó alapú elektrosztatikus erőterének engedelmeskedik. Ami hosszú távon, állandó jelleget mutat. Így az iránytűnk, kizárólag Földtájat képes meghatározni számunkra. Az északi és a déli irányokkal, a Föld forgástengelyét határozza meg. Konkrét módon. Az északi és a déli pólusok stabilis jellegét. Míg a keleti és a nyugati irányokkal, kizárólag a Földünk forgási irányára képes utalni. Általános formában. Így stabil pont hiányában, a forgás állandóságát lehet értelmezni vele. Égtájként azonban, csak úgy értelmezhető bármelyik iránya az iránytűnek, ha azt, eleve az égre vetítjük.
Ha azonban, a légterünkben felfelé haladva, elhagyjuk a bolygónk anyagi határát, akkor az űrbe kerülhetünk. Abba az ürességbe, ahol már nincsen elektromos tulajdonságú anyagi minőség. Így az űrt, olyan erős vákuumhatás jellemzi, amelyet földi mértékű anyagi környezetben, elő sem tudunk állítani. Vagyis kimondható, hogy az űr, az elektromos tulajdonságú anyagi minőségektől mentes. Ennél fogva benne az erőtér, mindig mágneses. Amelyben a mágneses okokra vetíthető hatások, mindig egyenes irányúak. Mert az űr fizikális szerkezete, mátrix alapon lineáris felépítésű.
Az űrt ugyanis, az Univerzum valóban oszthatatlan alaptömegei építik fel. Amelyek számunkra teljesen láthatatlanok. Egy egységesnek mondható alapközeget alkotva. Ez az alapközeg, kizárólag mágneses hatásokat képes közvetíteni. Mert az oszthatatlan alaptömegei, az elektromos megosztás képességével nem rendelkezhetnek. Így a teljes közege építi fel az Univerzum mágneses alaphalmazát. Amelyben a fúziós hatásra, az égitestek kialakulhattak. Mint összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek. Mint az Univerzum „atomjai”. Így az anyagi minőségek, mindig a statikus felépítésű mágneses alaphalmazban mozognak dinamikus jelleggel.
Ebben a mágneses alaphalmazban alakultak ki, a kozmikus szintű mágneses hullámok. Amelyek mindig lineáris felépítésűek. Azaz, egyenes irányúak. Mágneses erőtérré alakítva a mágneses alaphalmazt. Amelyeknek alapvetően két összetevőjük van. A hullámhossz és a frekvencia. A hullámhossznak informatív értéke van. Mert az határozza meg, a frekvencia által közvetített energia hatási irányát és induktív célját. A frekvencia által pedig, az energia terjed, egymást követő erőimpulzus csomagok formájában. Így az energia áramlása során, valós haladó mozgásról nem is beszélhetünk. Mert a mágneses hullámok frekvenciái által, csak a mágneses hullámot felépíteni képes oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerő hatásai terjednek egyenes irányba. A fény általunk meghatározott sebességével.
Mivel a statikus űrben, valós dinamikus mozgást csak az égitestek végeznek, ezért az energia áramlása, kizárólag szubjektív hatásnak nevezhető. Mivel az összetett szerkezetű anyagi minőségek atomjai belül üresek, ezért ugyanaz a mágneses alaphalmaz tölti ki őket, mint amelyik az űrt biztosítja. Így a mi földi bioszféránkon belül is. Így az atomok belül nem üresek valójában, hanem a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei töltik ki őket maradéktalanul. Mint mágneses erőtér. Ami elektrosztatikus erőtérré alakul az elektronok közelében.
Így az anyagi valóság minden egyes részeseményét, olyan kozmikus szintű mágneses hatások irányítják, amelyekben a kozmológiai állandók által precízen meghatározott kozmikus információ és energia terjed. Ilyen kozmológiai állandónak minősül a lélek is, ami az életünk energiáját közvetíti felénk, amíg élünk. De ilyen kozmológiai állandónak minősül például, a fény sebessége is. Már, vagy harminc féle kozmológiai állandót ismer a folyton fejlődő tudomány.
Az iránytű tehát, nem képes semmiféle égtájat mutatni számunkra. Éppen ellenkezőleg, kizárólag földi tájak felé hangolódik. A Föld, piezzó elektromos jellegű elektrosztatikus erőterének engedelmeskedve. Mert az iránytű, az erőtereket mutatja ki számunkra és a benne terjedni képes szubjektív hatásokat. De azt, hogy az erőtér mágneses vagy elektromos jellegű, nem képes kimutatni. Az csak logikai szinten határozható meg. A mágneses erőtér ugyanis, mindig lineáris felépítésű. Azaz egyenes vonalvezetésű. Míg az elektrosztatikus jellegű elektromos erőterek, mindig centrális alakot öltenek. Még az állandóként megismert mágnesek körül is.
Matécz Zoltán
2025.05.18.
