Tudományos Isten.
Amíg Isten fogalma, nem magyarázható meg tudományos szinten, addig csupán az idealizmus vélt, elképzelt ideálja marad. Továbbra is nagyon távol a racionális alapon nyugvó tudományos ismereteinktől. Pedig Isten, éppúgy az emberi kultúra szerves részét képezi, mint bármelyik tudományos állítás. Ráadásul, sokkal előbb vált az emberi kultúra részévé, mint ahogyan a tudomány kifejlődhetett. Mégis a néhány száz éves tudomány kérdőjelezi meg folyamatosan, Isten ősidőktől feltételezett létezését.
Számomra a létezés valósága, objektív és szubjektív egy időben. Az objektívnek megismert anyagi valóság, a szubjektív valóságban nyilvánult meg. Így az objektív valóság számára teret, a szubjektív valóság képez. Az objektív valóságot, az elektronokra visszavezethető elektromos tulajdonságok jellemzik, míg a szubjektív valóságnak, kizárólag mágneses sajátságai vannak csupán. Így közöttük, folyamatos induktív viszony áll fenn. Az objektív anyagi valóság alkotóelemei, az összetett szerkezetű atomokból épülnek fel, és a viszonyítható strukturális szerkezetüket, a reájuk ható induktív viszonyoknak köszönhetik.
Az objektív valóság cselekvését, történését, és létezését megvalósító viszonyítható anyagi eseményeivel foglalkozó tudomány, már a kezdetektől fogva foglalkozott a szubjektív valósággal is. Például, az erő, az energia, az idő, vagy éppen az információ, nem objektív tényezők. Ha semmiféle objektív vonzatuk nincsen, akkor kizárólag csak szubjektív tényezők lehetnek. A létezés valósága számunkra tehát, objektív és szubjektív egy időben.
Mivel az objektív anyagi valóság, a szubjektív valóságban létezik, és éppen attól függ, mert annak a kifejeződése, ezért a szubjektív valóság, minden anyagi változásról tud, és minden anyagi változásra képes hatást gyakorolni. Mégpedig az induktivitás segítségével. Ez a mindentudó és mindenható képesség nem más, mint az idealizmus Istene. Az Univerzumnak az a szubjektív alaphalmaza, amelyben a mágneses hullámok kialakulnak, tárolódnak, és közlődnek az anyagi világunk felé. A mágneses hullámok hullámhossza képviseli azt az információs bőséget, amit a mindent tudás jelent, és a mágneses frekvenciája azt az energiatartalmat, amit a mindenre ható képesség biztosít.
Így a tudomány minden eddig megismert aspektusa, éppen azt az értelmet tükrözi vissza számunkra, amit Isten sugall nekünk, értelmes embereknek. Amit megérthetünk, maga az Isten. Mert az elektromos objektív anyagi valóság, a szubjektív mágneses valóság kifejeződése. A megismerést végző relatív emberi értelem, nem nélkülözheti a megismerhető abszolút értelmet. Tulajdonképpen Isten, az abszolút értelem, jól ismer bennünket, így csak nekünk, relatív értelmű élőlényeknek kell megismernünk Őt. Vagyis, jobban mondva, nekünk kell önmagunkra találnunk, felfedeznünk önmagunk Isteni mivoltát.
Ha a régi tudós emberek étere, és az általam meghatározott, mágneses alapú szubjektív alaphalmaza az Univerzumnak, beazonosítható a mindentudó és mindenható Istennel, akkor Isten fogalma, máris tudományos értéket nyert. Az Univerzum szubjektív alaphalmaza ugyanis, Istent megtestesítve, abszolút Memóriaként fogható fel. Egy olyan öntevékeny abszolút Memóriaként, aki önmaga oszthatatlan kiterjedéseinek abszolút mágneses valóságából, képes felépíteni az osztható típusú relatív elektromos anyagi valóságot. Számára a teremtés öncélú. Mert minden Ő maga marad, csak más, és megint más alakot öltve. Ez a folyamat, az értelmes ember szemszögéből tekintve, teremtésnek minősül.
Az anyagi atomokra visszavezethető objektív valóság a létezésnek, csak az egy tízezred részét teszi ki. Mert az atomok szerkezeti felépítése olyan, hogy az objektívnek értékelhető alkotóelemei, a protonok, a neutronok, és az elektronok együttes térfogata, csak a teljes atomtérfogat tízezredét képezik. Az atom többi térrészét, az Univerzum mágneses alapú szubjektív alaphalmaza tölti ki. Így az anyagi valóság, a szubjektív alaphalmaz számára olyan csekély, mintha csak az abszolút Elme gondolata lenne.
Az állandó induktív kényszerkapcsolat azon alapszik, hogy az elektronok által gerjesztett elektromos erőtér, és a mágneses erőtér, ugyanabban az alaphalmazban alakul ki. Ezért akaratlanul is egymás ellenhatásai. Mert az elektromos erőtér, centrális körfolyamatok eredménye, míg a mágneses erőtér lineáris, azaz egyenes vonalvezetésű. Így az állandó ellenhatásuk kézenfekvő. Az Univerzumban domináns mágneses viszonyok azonban, előidézik, fenntartják, és tökéletesen uralják, az elektromos adottságú anyagi halmazokat.
Az Univerzumban meg nem nyilvánult Isten számára az a fontos, hogy mi emberek, értelmes tapasztalatokat szerezzünk a létezésről számára. Nekünk pedig, mint megnyilvánult Isteneknek, éppen az a feladatunk, hogy megértsük önnön Isteni mivoltunkat. Hogy a fizikailag megmagyarázható egységben, a mentális egység érzésével tudjunk élni. Mert az Isteni eredetű értelem, erre kötelez bennünket. Ez érzelmi szintű lelki törekvésünk. Mert az energia, egy és oszthatatlan. De éppolyan módon egy és oszthatatlan, az energiához csatolható információ is, ami az értelem alapja. Hiszen a mágneses hullámok frekvenciái, az oszthatatlan energiát képviselik, míg a hullámhosszai, a mindentudásra szorítkozó értelmes információkat.
Így Istennek, nem az a célja, hogy a tudomány esetleg elfogadja őt, hanem éppen az, hogy a tudomány alapját képezze végre. Mert a megszerezhető relatív emberi tudásnak, az abszolút Isteni tudáson kell nyugodnia. Azon az abszolút tudáson, ami a tudományos megismerés lehetőségét biztosítja számunkra. Isten, csak úgy ismerheti meg önmagát rajtunk keresztül, ha mi már nyitottak vagyunk az Ő abszolút Elméje felé. Amíg viszonylagos emberként ismerkedünk a valósággal, addig csak relatív ismeretek birtokába juthatunk. Akkor is, ha tudományos szinten tesszük azt.
Ahogy az Istentelen társadalom öncélú és önpusztító, úgy az Istentelen tudomány is hasonló esélyekkel küzd a megismerés terén. Nemesebb cél, csak Istentudattal érhető el. Amikor az emberi öntudat, azonosul végre az Isteni öntudattal. Mert az univerzális egység, erre biztosít lehetőséget számunkra. Megvan az esélyünk arra, hogy szellemi szinten, felemelkedjünk végre Istenhez. Hogy teremtővé váljunk, mint teremtett emberek. Mert a bennünk lévő Isteni értelemmel, pozitív irányba tudjuk terelni a megtapasztalható agyagi események történéseit. Ez a tudatos teremtés lehetősége bennünk.
A tudományos megismerésnek tehát, olyan szinten kell megértenie Istent, hogy az értelmen keresztül, képes legyen beazonosítani Őt, az egyéni emberrel. A relatív értelem ugyanis, csak az abszolút értelem szerves részeként fogható fel értelmesen. Így amikor az ember, tudományos szinten foglalkozik Istennel, önmagához jut, mert az egységben a kettő, egy és ugyanaz.
Matécz Zoltán
2013.05.24.
matecz.zoltan@gmail.com
