Öntudat és tudatosság.
Ahhoz, hogy az értelmes ember relatív öntudatát és tudatosságát megértsük végre, előbb az Univerzum abszolút Öntudatával és Tudatosságával kell tisztában kerülnünk. Amit az idealista filozófia, egyszerűen csak Istenként tisztel. A tudomány pedig, kozmikus szintű információs mezőként értékel. Míg a régi tudósok, éterként emlegették. Az ezotéria pedig, morfogenetikus mezőként emlegeti. Lényegét tekintve azonban, nem anyagi minőségről van szó. Így, elektromos adottságok nem terhelik. Kizárólag mágneses adottságok jellemzik.
Ha a légterünkben felfelé haladva, elhagyjuk a bioszféránk anyagi határát, akkor a bolygó és csillagközi térbe kerülünk. Az űrbe. Ahol már nincsen számottevő anyagi minőség. Így óriási mértékű vákuum jellemzi csupán. Ez az űr azonban, csak az anyagi minőségektől üres. Ami arra utal, hogy teljesen tele van az Univerzum oszthatatlan alaptömegeivel. Amelyek a számunkra láthatatlan elektronoktól is jóval kisebbek. Egy teljesen egységes alapközeget képviselve az Univerzumban.
Ennek az alapközegnek, elektromos vonzata nincsen. Így ő maga az Univerzum mágneses alaphalmaza. Amelyben, a kozmikus szintű mágneses hullámok kialakulhattak. Rezgési szinten. Mert a mágneses alaphalmaz alapközegét kialakítani képes oszthatatlan alaptömegeknek, sem fix alátámasztása nincsen, sem pedig, stabil felfüggesztéssel nem rendelkezhetnek. Így egymáson támaszkodva, állandóan csak rezegnek. Az abszolút egyensúlyi helyzetüket folyamatosan keresve. Egy zárt mátrix rendszert alkotva. Egymást félre tolni vagy félre lökni önerőből képtelenek. Ezért, a kényszerű együttes rezgéseik miatt, kozmikus szintű mágneses hullámok kialakítására képesek. Éppen úgy működnek, mint Newton soros ingája.
Ezeknek a kozmikus szintű mágneses hullámoknak, két alapvető összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. Mivel a hullámhossz határozza meg a mágneses hullám egyenes irányultságát és induktív célját, ezért informatív értéket képvisel. Míg a frekvencia által, a hullámhossz mentén felsorakozott oszthatatlan alaptömegek közvetítik rezgési szinten azt a sok rezgési szintű részerő hatást, ami miatt a mágneses hullám kialakult. Ezt a rezgési szinten megvalósított és folytonossá vált erőhatás közvetítési módot nevezzük, az energia áramlásának. Ezért a mágneses hullámok frekvenciáiban, az energia hatása terjed. A fényhatás általunk megismert sebességével. Mágneses erőtérré formálva ez által a teljes űrt.
A kozmikus szintű mágneses hullámokban terjednek azok a kozmológiai állandók, amelyek az elektromos anyagi minőségek rezgési szintű működését precízen behangolt módon biztosítják. A tudomány már, vagy harminc ilyen kozmológiai állandót ismer. Ilyen például, a fény sebessége is. Így a kozmikus szintű mágneses hullámok tulajdonképpen, induktív módon működtetik az elektromos anyagi valóságot. Ami azt jelenti, hogy a kozmikus szintű mágneses erőtér, közvetlen fizikai kapcsolatban áll az egyes elektronok elektrosztatikus erőtereivel. Illetve, az elektronok által biztosított anyagi részközegek együttes elektrosztatikus erőterei által képviselt elektromos erőtereikkel.
Így a mágneses hullámokban közölhető energia, nem az összetett szerkezetű elektronokra fejti ki a hatását közvetlen módon, hanem azok elektrosztatikus erőtereire. Ami azt jelenti, hogy az induktív viszonyban érintett anyagi részhalmazok, közvetett módon részesülhetnek csak a mágneses energia áldásában. Az elektrosztatikus erőtereiken keresztül. Ezért a mágneses energia induktív hatását, térfogati jellegűnek értelmezi a fizika tudománya. Szemben a Newtoni erők közvetlen, felületi érintkezésen alapuló fizikai kölcsönhatásaival.
Ha pedig, az űrt, mint az Univerzum mágneses alaphalmazát tekintjük önmagában véve, akkor egy olyan mágneses erőtérről beszélhetünk, amit a kozmikus szintű mágneses hullámok tartanak fenn. Egy teljesen zárt rendszert képzeljünk el, amelyben az összes kozmikus szintű mágneses hullámhossz informatív értéke, egy egységes mentális egységet képvisel. Az Univerzum abszolút Elméjét. Ennek az abszolút Elmének, teljesen sajátságos Öntudata és Tudatossága van. Ami által a mágneses alapú információs értékek, az energiát képesek közvetíteni. Ezt a kozmikus szintű abszolút Öntudatot és Tudatosságot hívhatjuk mi is egyszerűen csak, Istennek.
Isten tehát, az a mágneses alapú kozmikus Elme az Univerzumban, akinek tökéletes Tudatossága és Öntudata van. Szintén tökéletes két irányú induktív viszonnyal. Amit az energia biztosít. Ezért, minden elektromos anyagi változásról azonnal tud, és minden elektromos anyagi változást képes induktív jelleggel előidézni. Vagyis röviden, valóban a mindentudót és a mindenhatót valósítja meg az anyagi világunkra vetítve egy „személyben” az Univerzumban. Ahogyan azt, a Biblia is meghatározta, már évezredekkel ezelőtt.
Ahogy azonban, belépünk az űrből haladva a bioszféránk légterébe, olyan elektromos tulajdonságú anyagi közegbe kerülünk, amelyben a mágneses erőtér egyáltalán nem szűnt meg. Mert az atomokat belül, ugyanaz a mágneses erőtér tölti ki teljesen, mint amelyik az űrt képviseli. Hiszen, csak így valósulhat meg az, az induktív viszony, ami a mágneses erőtér és az elektronok elektrosztatikus erőterei között feszülve, folyamatosan biztosítja az elektromos anyagi rezgéseket. Ettől lett a bioszféránkban minden jelenség „elektromágneses” jellegű. Utalva arra, hogy olyan észlelhető elektromos eseményekről van szó, amit a számunkra teljesen láthatatlan mágneses hatások idéznek elő és tartanak fenn. Így az induktív viszonyban, a mágneses hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy egy adott anyagi minőség, milyen strukturális formációt vehet fel. Míg a mágneses frekvencia energiaértéke, az elektronok rezgési szintű részerőiként jelenik meg. Miközben kialakítják az anyagi struktúra szerkezetét.
Vagyis, a kozmikus szintű mágneses hullámok informatív és energiaértékeit, az induktív viszony alakítja, konvertálja át elektromos formációvá és elektromos erőhatásokká. Igen csekély veszteséggel. Mert az induktív viszony hatásfoka, jóval 98% fölött van.
Most már, hogy megértettük az abszolút Elme és az anyagi minőségek induktív kapcsolatát, rátérhetünk az értelmes emberi elme relatív működésére is. Az emberi elme akkor tudatos, ha éber. Ami azt jelenti, hogy az alvás időszakában, teljesen öntudatlanok vagyunk. Miközben a tudatosságunk részlegesen működve, csak az álmainkat követi. Az ébredés során azonban, az elektromos tulajdonságú agyunk, egyszerűen rákapcsolódik a mágneses alaphalmaz azon részére, amelyekre már tudatosak lettünk az életünk során. Vagyis, a mágneses alaphalmaz információs adatbázisának azon részeire, amit már tapasztalati szinten megismertünk vagy megtanultunk. Így a bioelektromos agyunk szinaptikus jellegű elektrosztatikus rezgései, felveszik a már megismert mágneses információk alaprezgéseit. Ilyen módon tudatossá válik az elménk.
Ezért a mentális tudatosságunk lokális jelleggel, csak azokra a mágneses információkra vonatkozik, amelyeket már megismertünk. Mivel, már egyszer ráhangolódtunk azok hullámhosszaira. Így a relatív emberi elméink, éppen úgy működnek, mint egy mentális adó-vevő készülék. Ahhoz tehát, hogy új ismereteket szerezzünk, rá kell hangolódnunk azok kozmikus szintű informatív értékeire is. Amelyek mágneses jelleggel ugyan, de mindig rendelkezésünkre állnak. Amikor pedig, egy mágneses információ, szinaptikus jellegű elektromos rezgéseket határozott meg az elektromos elménkben, akkor azt mondhatjuk, hogy megtanultuk azt. Így az elménk, amikor az alvás periódusából ébredve tudatossá válik, akkor azonnal ráhangolódik az újonnan tanult ismeret mágneses rezgésére is. Ilyen módon, mindig újra tudatossá válva mindarra, amit már egyszer megtanultunk.
Sajnos a felejtés, éppen ennek a jelenségnek a fordítottja. Tulajdonképpen az, amikor az elménk szinaptikus elektromos rezgései torzulnak, már nem képesek ráhangolódni a hozzájuk tartozó mágneses rezgések informatív értékeire. Vagyis az agyunkban, már nem alakul ki, az általunk tanult mágneses információhoz szükséges bioelektromos mentális rezgés. Mert az agyi jellegű szinaptikus kapcsolat már nem alakul ki. Így a tudatossági szintünk korlátozódik. A felejtés mentális lehetőségét hozva felszínre az életünkben.
Az öntudatunk pedig, a tudatosságunknak azon része, amit önmagunkra vetítve határoztunk meg az életünk során. Vagyis, olyan mágneses információk a mágneses erőtérben, amit mi magunk határoztunk meg önmagunkról. Így az öntudatlan álomperiódusunkból felébredve, a tudatossági szintünk mentális felépülésével párhuzamosan, az öntudatunk is azonnal kialakul.
Ahogy egy élettelen kő, nem lesz tudatos vagy öntudatos attól, hogy valamilyen kozmikus szintű mágneses hullám, akármilyen elektromos jellegű strukturális szerkezeti stabilitást biztosít számára, úgy az emberi elme számára is fontos az éber tudati állapot ehhez. A mentális tevékenységekre alkalmas éber állapot. Amelynek keretében az elménk, képes ráhangolódni az abszolút Elme mentális adatbázisának azon részeire, amit már megismert. Így tapasztalatszerzéssel és tanulással, ezek az ismeretek folyamatosan bővíthetők. Illetve a felejtés lehetőségével, folyamatosan csökkennek.
Amikor ugyanis, valamilyen új téma felé fordulunk a tanulásra képes relatív elménkkel, akkor gyakorlatilag, ráhangolódunk annak kozmikus szintű mágneses alapú informatív értékére. Vagyis, az általunk választott témát tökéletesen meghatározni képes kozmikus szintű mágneses hullám hullámhosszára. Ez a ráhangolódás addig tart, amíg az agyunkban, a hozzá tartozó elektromos rezgés ki nem alakul. Amíg a hozzá tartozó szinapszisok fel nem épülnek. Mint agyi jellegű bioelektromos struktúrák. Amelyek digitális módon tárolni képesek a megismert információkat. Amelyek létezése, eleve biztosítja azt, hogy egy már megismert dolog vagy esemény, mindig újra tudatossá váljon az elménkben ébredés után.
Hasonló a helyzet akkor, amikor Isten üzen nekünk valamit. Akkor Isten üzenete, intuitív módon tudatosodik az elménkben. Vagyis, egy analóg mentális kép formájában. Amelynek keretében Isten, meghatározza számunkra azt, hogy mi lenne a legideálisabb megoldás egy problémánk esetében. Ilyen kozmikus üzenetek számunkra, a lelki vágyaink. A lelki vágyaink ugyanis, Isteni sugallatokként arra utalnak, hogy mi tenne boldoggá bennünket. Így a problémáink már megoldott állapotaira utalnak.
Mágneses adottságként a relatív emberi elme, csak az abszolút Elme mentális kiterjesztéseként képzelhető el. Önmagában, teljesen értelmetlen. Mert az elektromos tulajdonságú agyunk, mint anyagi minőség, csupán követni képes a mágneses alapú abszolút Elme mentális alapfeltételeit. Éppen úgy, mit egy adó-vevő készülék. De, ez a mentális adó-vevő készülék, mégis aktív módon használható állandó jelleggel. Hiszen meditatív elmeállapotunkban, közvetlen módon is rácsatlakozhatunk az abszolút Elme mentális adatbázisára. Azaz, az Isten abszolút Elméjére. Ahonnan, bármilyen kozmikus szintű információt letölthetünk magunknak, szükség szerint. Erről szól az a Bibliai állítás is, hogy „Kérj és adatik”.
Így működik az írók, a költők, a művészek és a tudósok elméje is. Ráhangolódnak egy konkrét mentális témára, azon keresztül pedig, annak kozmikus szintű informatív értékeire. Az adott témát pontosan meghatározni képes kozmikus szintű mágneses hullám hullámhosszára. Majd, ha ez sikerült, akkor jön az ihlet. Az, az alkotási kényszer, ami szinte öntudatlan módon hajtja, űzi azt, akinek az elméjében bekapcsolódik. Egészen addig, amíg teljesen be nem fejezi a művét. Így működik az én elmém is. A ráhangolt témák mágneses informatív értékeit követem, majd addig írok, amíg nem érzem azt, hogy minden fontosat lejegyeztem róla. Mert a mágneses alapú informatív értékének a teljessége, már ott volt az elmémben. Induktív módon kifejtve. Számomra teljesen érthető módon.
Az összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulások, mint égitestek, a mágneses alaphalmazból alakultak ki, nyilvánultak meg fúziós hatásra. Az anyag elbomlási folyamatok pedig, ezeknek a fúziós jellegű megnyilvánulásoknak az igen lassú, entrópikus jellegű visszarendező részei. Ami alapvetően fizikai, kémiai és biológiai szintű elbomlási folyamatokat biztosít. Így a végső elbomlást, a részecske és anti-részecske párok találkozásai végzik el. Ez az annihiláció jelensége. Amikor a végső struktúrájuk teljesen felbomlik, és újra oszthatatlan alaptömegekké esnek szét. Majd a mágneses alapközegbe sugárzódnak vissza. Ahol teljesen megszelídülve, felveszik a mágneses alapközeg rezgési ritmusát. Ilyen módon, teljesen eltűnve az annihiláció jelenségét szemlélő tudósok elől. Így a fúziós és az annihilációs folyamatok, kozmikus szintű egyensúlyt tartanak fenn a kétféle valóság között.
Mivel az összetett szerkezetű anyagi minőségek, a mágneses alaphalmaz összetett szerkezetű elektromossá vált kiterjesztései, ezért sohasem különülnek el teljesen a mágneses erőtértől. Ilyen elektromos anyagi kiterjesztése az Univerzumnak, az értelemmel bíró ember is. Ha pedig, az Univerzum mágneses alapú abszolút Elméjét Istenként tiszteljük, akkor az értelmes emberekben, Isten nyilvánult meg anyagi szinten. Ami azt jelenti, hogy minden értelmes ember, egy-egy relatív Istenség elvi lehetősége. Erre utal már a születésünk pillanata is.
Amikor egy ember kisgyermekként megszületik, akkor azonnal tudatos. Öntudata ugyan még nincsen, de a testi vágyait ki tudja fejezni a lélek hangzóival. Intelligens módon. Vagyis, a magánhangzókkal. Majd a szellemi képességei bontakozásának az időszakban, szép lassan megtanulja a mássalhangzók használatát is. A szellem hangzóit. Azokkal együtt pedig, az édes anyanyelvét. Aminek segítségével, egyre értelmesebb és intelligensebb módon tudja kifejezésre juttatni a lelki vágyait. Teljesen tudatos módon. Végül pedig, önmaga anyagi minőségének megismerése által, meghatározza a saját személyes adottságait. Ilyen módon alakul ki a személyére szóló öntudata. Mint a tudatosságának, az önmaga anyagi minőségére, lelkiségére és szellemiségére reflektáló része.
Így az öntudat és a tudatosság, a relatív emberi elme olyan tanult vagy megtapasztalt ismereteit képviselik, amelyeknek az elektromos agyi rezgései, már szinkronban vannak az Univerzum kozmikus szintű abszolút Öntudatában tárolt mágneses információkkal. A hozzájuk tartozó kozmikus szintű mágneses hullámok hullámhosszaiban kódolt informatív értékekkel. Így Isten az emberek által, abszolút módon nyilvánult meg. Mert az emberek relatív elméi, teljesen különböznek egymástól. Abszolút módon különböznek. Miközben az egyéni életünk során, folyamatosan tapasztalatokat gyűjtünk Isten számára. Így a mi személyes tudatunk és öntudatunk a halálunk után, Isten abszolút Tudatosságát fogja gyarapítani. A kozmikus szintű mágneses adatbázis informatív értékeit. Akárhogy is éltünk.
Így Istent szeretni, becsülni, tisztelni, csak úgy tudjuk igazán, ha az embertársainkat szeretjük becsüljük és tiszteljük. Mert az Isteni lélek által éltetett értelmes emberek között működő szeretetben, valójában Isten él rajtunk keresztül. Mágneses jelleggel. Erre az egy közös vallásra kell törekednünk. Arra, hogy Istentudatos értelmes lényekként szolgáljuk egymás lelki érdekeit. Hogy a lelki egyensúlynak köszönhetően, mindenkiből ragyogjon Isten szeretete. Mert, aki tudatossá válik arra, hogy ő maga Isteni lélek által éltetett értelmes emberi lény, annak lehetősége van arra is, hogy Isten valóságát, öntudatos módon élje meg.
Ahogy a mi maréknyi méretű elektromos agyunkban a relatív emberi elménk, a mi sajátságos mentális adottságunk, úgy az abszolút Elme részét képviseli az Univerzum mágneses erőterében. Így a mentális viszony azt jelenti, hogy a relatív elméink és az Univerzum abszolút Elméje, folyamatos mágneses viszonyban áll egymással. Így a mi elméink mágneses szempontból tekintve, az abszolút Elme lokális jellegű relatív kiterjesztései csupán. Mert az Univerzumban a mágneses adottságok, egy komplett zárt rendszert alkotnak. Fenntartva az információs áramlás mentális lehetőséget a különböző szintű elmék között. Így, csak Isten abszolút Elméjének a Tudatosságában lehet csak relatív öntudatunk és tudatosságunk.
Matécz Zoltán
2025.03.09.
