Identitás.
Az identitás kifejezésünk, az azonosság és az önazonosság fogalmaira alapozott módon, tulajdonképpen az önmagunkkal való azonosságunk tudatát jelenti. Így magában foglalja egy egyén saját magáról alkotott elképzelését. Az egyéniségének azt a mentális képét, amit önmagáról tudna alkotni. Ami magában foglalja például, a saját társadalmi szerepét, továbbá a kulturális és nemzeti hovatartozását. Így az identitás kifejezés, valójában az egyén önmagáról alkotott hiteit képviseli. Azokat a hiteit, amelyeket mások előtt is bátran felvállal. Így például, bárki lehet tudatosan református vallású, aki hisz Istenben, miközben fradista is lehet természetesen, továbbá igazi hazaszerető magyar embernek is tarthatja magát.
Így az identitás azoknak a tulajdonságoknak az összessége, amit egy ember tudatosan is felvállalhat a társadalmi életében. De ilyen identitás jellemzi a kisebb vagy nagyobb emberi csoportokat is. Akik valamilyen sportegyesület rajongói lehetnek például, vagy esetleg egy politikai párt hűséges követői, vagy például, egy zenekar rajongói táborát képviselik. De identitás tartja össze egy egységes nép polgárait is. A mi esetünkben például, a magyarságot képviselő olyan emberek sokasága jelenti, akik velünk együtt szeretik a hazájukat. Nem pusztán azt az anyaföldet, amin élnek, hanem azt a népet is, amelyiknek a gyermekei vagyunk. Ezért, nyilván büszkék is a magyarságukra. Bárhol legyenek is éppen a világunkban.
Az identitás tehát, olyan szellemi szinten önként vállat lelki tulajdonságoknak az összessége, amelyekre bármikor büszke lehet az ember. Vagyis, szellemi szinten tudatosan is felvállalja valaki, a lelki érzéseinek megfelelő, számára ideális tulajdonságokat. Azokat a tulajdonságokat, amelyek többé-kevésbé egyedivé teszik őt a társadalmában. Ez által megkülönböztetve őt a többi hasonló embertársától.
Így az identitás kifejezést, éppúgy használják bármelyik emberre, vagy valamilyen más élőlényre vagy dologra vetítve is. Ami alapján, lehetővé válik az, hogy elkülönítsük a hasonló személyektől, élőlényektől vagy dolgoktól azokat. Csakhogy, tökéletesen igaz az, hogy a dolgoknak lehetnek sajátságos fizikai tulajdonságaik, amelyekkel meg lehet különböztetni őket a hasonló dolgoktól. Viszont, a dolgoknak nem lehet sajátságos öntudata. Azaz a fizikai tulajdonságait nem önként vállalta tudatosan. Ennél fogva a dolgoknak, tudatos önazonossága sem lehet a fizikai tulajdonságaikkal. Ebből kifolyólag, a dolgoknak valójában, nem lehet olyan önazonosságra visszavezethető öntudatosságuk, amit az ő identitásaiként határozhatnánk meg.
Mivel az élőlények közül, csak az öntudatos embereknek vannak olyan szellemi képességeik, amelyekkel tudatosan is felvállalhatják a saját önazonosságukat valamilyen eszmével, hittel vagy meggyőződéssel, amelyekkel azt a lelki beállítottságukat határozhatják meg, ami az identitásukat képviseli, ezért egyéb élőlényekre az identitás kifejezés nem használható. Annak ellenére, hogy a kizárólag lelki alkatuknak köszönhetően különböző, sajátságos tulajdonságaik is lehetnek, azonos fajokon belül is. Mégsem nevezhetjük identitásnak, mert azokat a lelki tulajdonságaikat, nem a szellemi szintű tudatosságuk által vállalták fel önkéntes alapon. Vagyis, nincsen a sajátságos tulajdonságaikkal társulni képes tudatos önazonosságuk.
Amikor a saját identitásáról beszél valaki, akkor azt fejezi ki, hogy milyen dolgokban és eszmékben hisz. Így a szellemi gondolatainak az informatív értékeivel, éppen arról tárgyal, hogy a lelki érzéseivel, milyen dolgokhoz és eszmékhez kötődik, ragaszkodik. Mert azok a dolgok és eszmék határozzák meg azokat az alapvetően személyessé vált tulajdonságait, amelyekkel viszonyulni fog az embertársaihoz és azon túl, az anyagi világunkhoz. Így az emberek identitása határozza meg azt a jellemet, mint sajátságos lelki alkatot, ami az alaptermészetükként, a viselkedési normáikat fejezi ki.
Azzal a tudattal élve pedig, hogy a lélek által minden embert Isten éltet, úgy is kifejezhetjük az identitásunkat, mint olyan lelki tulajdonságok összességét, amelyekkel Isten kívánja megélni általunk a valóságot. Nem pusztán megtapasztalni, hanem aktív cselekedetek által is viszonyulni a valósághoz, rajtunk keresztül. Így az örömeinket Isten, a mi sikereinknek könyveli el. Míg a bánatainkat, a kudarcainkként értékeli lelki szinten.
A lélek által bennünket éltető Isten azonban, azt akarja, hogy mindannyian boldogok legyünk. Hogy az életünk, sikerekben gazdag legyen. Hogy mindig tudjunk örülni. Ezért éltet bennünket a lélek által, amíg élünk. Ha probléma elé állít bennünket az élet, akkor pedig intuitív formában, mindig küld nekünk egy lelki vágyat. Ami már a problémánk elvileg megoldott állapotára utal. Végül pedig, a lelki vágyaink reális elképzeléseivel, megadja nekünk a tudatos teremtés mentális lehetőségét. Éppen azért, hogy a teremtés terén, mentális módon szövetségben élhessünk Istennel, a teremtővel.
Ezért Kedves Olvasóm, ha lelki vágy tudatosodik az elmédben, mindig képzeld el valóságosnak. Olyan valóságosnak, hogy önmagadat is képzeld bele. Vagyis, éld bele magad a saját elképzelésedbe. Ilyen módon realizálva az elképzelésedet. Majd az ÁMEN kifejezéssel, tudatosan is rendeld a teremtés hatáskörébe. Ha a lelki vágyaiddal mindig így teszel, akkor olyan mentális szövetségben élhetsz Istennel a teremtővel, amelyik mindig boldoggá tesz Téged. Mert ugyan, mi másra való a hit, mint arra, hogy általa szövetségben élhessünk a teremtővel.
Az értelmes módon kifejezésre juttatott hiteink által ugyanis, Isten olyan teremtői utasításokat kap tőlünk, amelyek megvalósítása révén, éppen Ő maga tapasztalhatja meg általunk azt a mentális tervet, amit a lelki vágyunkként elképzeltünk magunknak. Hiszen éppen Ő éltet bennünket a lélek által.
Így amikor a saját identitásáról beszél valaki, akkor olyan lelki tulajdonságairól ejt szót, amelyek szerint Isten élteti őt. Mert, ha a lélek által valóban Isten éltet bennünket, akkor az önmagunk jellemzéséből sem hagyhatjuk ki Őt sem. Így az identitásunk valójában, éppen azt a lelki minőségünket képviseli, amit Isten felvállalt bennünk lélekként. Utalva arra, hogy milyen lelki irányítással élhetünk olyan életet, amiben éppen Ő éltet bennünket.
Így az identitás fogalmának az értelmezése során, sokkal közelebb kerülhetünk Istenhez mentális módon, mint ahogyan eddig éltünk. Pedig, eddig is Ő éltetett bennünket a lélek által. Úgy, hogy közben azt hittük, hogy az égből irányít bennünket. A mágneses alapú túlvilágból. Ami persze, részben igaz is. De a lélek által, Ő animál, Ő éltet bennünket. Éppen úgy, mint más élőlényt a világunkban. De mi emberek, szellemi szinten tudatosak is lehetünk erre a szimbiotikus viszonyra. Az identitás fogalmunk pontos értelmezésével pedig, önmagunkban határozhatjuk meg Istent. Akivel mindig mentális szövetségben élhetünk. Így az a lelki szintű személyiségünk, amelyiket az identitás fogalmával határozhatunk meg, nem nélkülözheti Istent sem.
Istent tehát, nem pusztán elfogadni kell, mint egy átlagos hívő embernek, hanem megérteni Őt önmagunkon belül is. Ha pedig, önmagadon belül megértetted Őt, akkor másokban is tisztelni fogod. Ez az emberek között kialakuló és működni képes szeretet alapja. Amikor szeretem a másik emberekben is a lélek által Istent. Szellemi szinten nyilván különbözünk egymástól. Így az identitásunkat meghatározni képes lelki tulajdonságaink is különbözőek lesznek. Egyedi jellemművé téve bennünket a világunkban. Ennél fogva, bár ugyanaz a lélek éltet bennünket, mégis egészen mások a jellemünket meghatározni képes lelki alkataink. Amit az identitásunkként határozhatunk meg.
Arra ne is gondoljon senki, hogyha Isten éltet bennünket a lélek által, akkor kihagyhatjuk Istent a saját jellemzésünkből. Isten ugyanis, mindig szövetségben élt eddig is az emberekkel. Csupán nekünk kell megértenünk a hozzá fűződő viszonyunkat és tudatosan is kialakítani a mentális szövetség lehetőségét. Mert az, már a mi saját érdekünk. Hiszen, ha a tudatos teremtés lehetőségével, minden lelki vágyunk megvalósulhat, akkor igazán boldogok lehetünk. Ahogy azt Isten eleve megtervezte számunkra. Csupán ennek az Isteni tervnek a megértése váratott magára néhány ezer évet. Mostantól azonban, bárki élhet a teremtővel, a mentális szövetség lehetőségével.
Erre való a reális képzelet mentális lehetősége a fejünkben. Hogy a lelki vágyainkat, előre megtervezett módon, képzeljük el valóságosnak és szintén képzeletben, éljük bele magunkat ebbe a saját elképzelésünkbe. Érezzük azt, hogy az elképzelésünk nem csupán szép, hanem jó is számunkra. Az elménken keresztül ugyanis, Isten éli meg az elképzeléseinket. Ő látja a fejünkben azt, hogy az elképzelésünk szép és jó. Ezért a lélek által mondatja velünk azt, hogy ÁMEN. Vagyis, tudatosan hozzájárul a teremtés folyamatához. Tulajdonképpen, erre való az identitásunk. A lelki alkatunkról való szellemi szintű ismeretünk.
Matécz Zoltán
2025.05.23.
