Saját templom.
Amikor vasárnaponként délelőtt, elmennek az emberek a templomba, akkor tulajdonképpen, látszólag eleget tesznek az Isteni elvárásoknak. Hiszen együtt imádkozgathatnak, énekelgethetnek és meghallgathatják az Istenről szóló Bibliai idézeteket, az ott összegyűlt hittársaikkal. A teljes gyülekezettel. Majd a lelkük megnyugszik attól a biztos tudattól, hogy az Isteni elvárásoknak megfelelően cselekedtek. Ha Istennek ez tökéletesen elég lenne, akkor a gyülekezetben, senki sem lehetne beteg, szegény vagy rossz sorsú ember. Mert mindenki jól élhetne, Isten reá irányuló áldásaival.
A tapasztalat azonban, egészen más. Mert a gyülekezet tagjai között is sok a beteg, sok a szegény és sok a rossz sorsú ember. Lehet, hogy az Isten házában megnyugszanak kicsit, elfelejtik kissé a személyes problémáikat az Istentisztelet idejére, de amikor a papi ceremónia után hazafelé mennek, akkor újra szembesülnek a sorsuk valós problémáival. Ami semmit sem változott attól, hogy templomban voltak. Így nőnek fel generációk, már több ezer éve. Az sem sokat segített rajtuk, hogy az idők során, különböző vallási felekezetekre bomlott az egy Istenre vonatkoztatható vallásos hit. Ma már, ugyanarra a Bibliára visszavezethető módon, több száz vallási felekezet van bejegyezve törvényesen. A hinni vágyó ember, azt sem tudja valójában, hogy melyik felekezethez tartozzon. De hogy is tudhatná azt bárki, ha a hozzáértő szakavatott papok is többszázféleképpen értelmezik ugyanazt a Bibliát.
Pedig a Biblia, szimbolikus módon ugyan, de az emberi elméről szól. Ezért van benne minden személynek, minden helyszínnek és minden eseménynek szimbolikus jelentése. Aki nem érti meg a szimbolikus jelentéseket, az úgy eltéved a hit útvesztőiben, mint az a sokféle vallás, amelyik erre az egy Istenre van bejegyezve a világon. De érdemben, egyik sem vezeti Istenhez a hívőket. Csupán üzleti érdekeltséggé silányultak a vallások. Jól tükrözi ezt az állítást az a tény, hogy a Vatikánban, a kereszténység szellemi központjában, már szinte megfulladnak az aranytól. Annak ellenére, hogy a szegénység ellen papolnak.
Pedig, Jézus azt tanította, hogy a lélek által Isten élteti az embert. Ezt az állítást, a mi ősi magyar nyelvünk is megőrizte számunkra. Mert szülinap alkalmával a magyar ember azt mondja köszöntésképpen, hogy „Isten éltessen”. Mert ez a legszebb kívánság egy értelmes magyar ember számára. Mert, ha a lélek által valóban Isten élteti az embert, akkor ez a szeretettel teljes köszöntés éppen arra utal, hogy a lélek által, Isten éljen rajtad keresztül.
Az elménkben, most is mindig a lelkünk lehet csak tudatos. A testi érzéseinkre és a szellemi gondolatainkra. Így a szellemi fejlődésünk egyetlen reális célja az, hogy a testi érzéseinket és a lelki érzelmeinket, minél tökéletesebben tudjuk kifejezésre juttatni az értelmes kommunikációink során. Az őszinte ember mindig ezt teszi. Mert az őszinteségünk alapja az, hogy a lelki érzéseink és a szellemi gondolataink szinkronban vannak egymással.
A szellemiségünk pedig, a memóriánk mentális raktárkezelője. Így folyamatosan a mentális raktárkészletét szemléli. Ha talál benne egy logikai hiányosságot vagy hibát, akkor azt azonnal felküldi az elménkbe tudatosodás céljából. Több száz ilyen szellemi gondolatunk ébredhet naponta. Így mentális lehetőségünk nyílik arra, hogy a szellemiségünk által észlelt logikai hibát vagy hiányosságot, a lelki tapasztalataink szintjén korrigáljuk. A lélek azonban, mindig csak egyetlen pillanatra tudatos az elménkben. Mindig egy másik, következő pillanat aktuális állapotára. Így az előző pillanatok, már a memóriánkba kerülnek, mint az elménk által tudomásul vett, azaz viszonyított emlékek. A jelen lelki pillanata is már, csak szellemi szinten értelmezhető emlékké válik, a következő viszonyított pillanatban. Vagyis a lelkünk, mint konkrét „filmkockákat”, egyenként viszonyítgatja tudatosodás közben az események különböző részállapotait. Míg általánosan értelmezhető mentális „film” folyamatos eseményeként, csak a szellemiségünk képes értékelni az elménk által viszonyított részállapotokat.
Az elménk számára mégsem okoz ez túl nagy problémát. Mert az absztraháló, azaz elvonatkoztató képessége miatt az elménk, egyszerre képes tudatos lenni a konkrét lelki és az általános szellemi adottságainkra. Így a lelki szintű konkrét pillanat tudatos lehetőségét, együtt képes értékelni az elménk, a szellemi szintű általános időérzetünkkel. Folytonossá téve ez által, a lelkünk viszonyításra képes konkrét pillanata számára, a szellemi szintű általános időérzetünket.
Ahogy az elménkben, eggyé válik a viszonyítás konkrét lelki pillanatában, a szellemi szintű időérzetünk, úgy képesek a lelki adottságaink és a szellemi képességeink is közös mentális adottságokként funkcionálni bennünk. Ami arra utal, hogy ha a lélek által Isten élteti az embert, akkor azt, tudatosan is felvállalhatja az értelmes egyén. Csupán el kell fogadnia azt a tényt, hogy a lélek tudatos állapotát szolgálja természetes körülmények között, minden szellemi képessége. Ennél fogva az elméjét, tudatosan is olyan szellemi gondolatokkal töltheti fel bárki, amelyekből hiányzik minden szeretet nélküli tényező. Mintha kiűznénk a kellemetlen szellemi gondolatainkat az elménkből. Ilyen módon, a lélekként értelmezett tudatos Isteni részünk, megszabadul a negatív lelki érzések aktivizálásának a kényszerétől.
Mert a lelki érzéseinket, mindig a szellemi gondolataink aktivizálják. A kellemes szellemi gondolatok hatására, pozitív polaritású lelki érzések lépnek működésbe az elménkben. Amelyek képesek örömérzések folytonossága mellett boldoggá tenni bennünket. Míg a kellemetlen szellemi gondolataink, csak negatív lelki érzések aktivitását válthatják ki az elménkben. Feszültté, idegessé, haragossá, mérgessé formálva bennünket. Ha ezt már tudjuk, akkor mi dönthetünk a felől, hogy milyen minőségű szellemi gondolatokkal terheljük az elménket. Azon keresztül pedig, a lelkünket. Vagyis, a bennünk tudatos Isteni minőségünket.
Innentől kezdve, tudatos lehetőség nyílik számunkra arra, hogy a lélek által tudatos elménkből, Isten mentális „templomát” formáljunk. Ha ugyanis, tudatosan kerüljük a kellemetlen szellemi gondolatokat, akkor a kellemes szellemi gondolatok hatására, mindig pozitív lelki érzésekkel élhetünk. Ha pedig, a reális képzelet lehetőségével, a tudatos elménkbe vetítjük a lelki vágyainkról alkotott terveinket, akkor azok által, értelmes módon fejezzük ki a teremtésre méltó hiteinket. Mert a hit nem más, mint a valóságban még nem is létező dolgok vagy események, általunk szellemi síkon megtervezett képzeletbeli valósága. Ilyen módon, mivel az elménkben már tisztán látjuk a reális elképzeléseinket, ezért már bizonyosak lehetünk azok objektív megvalósulási lehetőségeiről. Így, amit szellemi szintről vetítünk a lelkünk elménkben érvényesülő tudatosságának a mentális vetítővásznára, azt a lelkünk, már valóságként értékeli. Tudomásul veszi és a valóságunk aktív részének tekinti. Ez okból Istenként, meg is valósítja, azaz meg is teremti azokat számunkra.
Ezért kedves olvasóm, Te mindig képzeld el valóságosnak a lelki vágyaidat. Majd képzeld bele saját magadat is ebbe a virtuális jellegű mentális valóságba. Végül pedig, amikor már nem csupán azt látod, hogy szép az elképzelésed, hanem átérzed azt is, hogy jó az számodra, akkor mond azt, hogy ÁMEN. Azaz, LEGYEN. Mert azt már, a lelked által téged éltető tudatos Isteni minőséged mondatja veled. Hiszen, csak Isten dönthet tudatosan a teremtés ténye felől. De hát, éppen ezért éltet téged a lélek által.
Isten, boldogságra teremtette az embert. De boldog, csak az lehet igazán, akinek a lelki vágyai mindig teljesülnek. Ezért az elmédben tudatos lelked, mindig arra vár, hogy teremtésre méltó hitet formálj neki, a folyton fejlődő szellemi képességeid alapján. Mert Isten, teremtő volt a Genezis időszakban és teremtő most is. Most azonban, a Te hiteid teremtője. Ezért kell az elmédet, a tudatos teremtés mentális színterévé alakítva, Isten templomává alakítanod, ha boldog akarsz lenni.
Mivel mentális jellegű képzeletalkotás képességének nincsenek korlátjai, ezért bármit elképzelhetsz magad vagy mások számára valóságosnak, ami szép és jó lehet. Így a saját életedet éppúgy boldoggá teheted a Téged éltető Isten segítségével, mint másokét. Mert, ha mások boldogulásával is törődsz, akkor attól, Te magad is mindig boldogabb leszel. Mert lelki szinten Istenben, egyek vagyunk. Csupán szellemi szinten különbözünk egymástól, ami egyéni emberré formál bennünket. Ezért, sohase foglalkozz mások ostoba szellemiségével érdemben, hanem mindig, a csodálatos Isteni eredetű lelkük szeretetérdekeit szolgáld szeretettel. Így lehetsz Isten tudatos temploma a lelked számára. Aminek a mentális jutalma, a boldog élet. Mert Isten, folyamatosan jól érezheti magát a tudatos elmédben. Az elmédben kialakított saját templomában.
Mert Isten országát képviselő Paradicsomi elmeállapot, csak akkor jöhet el hozzánk, ha a bennünket tudatosan éltető lélek, mint Isten, már jól érzi magát bennünk. Ha örömöket tapasztal meg általunk folyamatosan. A lelki örömök folytonossága ugyanis, nem más számunkra, mint maga a boldogság. De ez, csak akkor valósulhat meg az elménkben, ha a saját templomunkká alakítjuk azt. Ha szándékosan kiűzünk belőle, minden kellemetlen szellemi gondolatot. Ha a szellemi képességeinkkel tudatosan is, csak a szeretet Isteni érdekeit szolgáljuk. Abszolút módon.
A teremtés időszakában tehát, az emberi elme, eleve Isten temploma volt. Vagyis, ember és Isten együtt élt a boldog elme Paradicsomában. Majd a szellemi fejlődés kényszere miatt, relatívvá váltak a szellemi képességeink. Együtt tárolva a memóriánkban a jó és a rossz információkat. Így Isten kiűzött bennünket, a Paradicsomnak számító közös tudatosság elméjéből, ki a memóriánkba. Mert nem voltunk képesek megérteni a hozzá fűződő mentális viszonyunkat. A memóriánkban, a szellemiségünk azóta is folyamatosan fejlődik. Az egyre több információ befogadása miatt. Jézus, mint áldozati bárány, ezt az ellentmondást kívánta feloldani az abszolút Szeretetre utaló példamutató életvitelével. Így, aki ennek ellenére, Jézust elfogadja személyes megváltójának, annak a lelkiségét betölti Jézus Szent-Lelke. Ami az Isteni eredetű Szent-Szellem áldását bírja. De ezt a megváltói utat is, csak igen kevés hívő ember képes követni. Mert még mindig nem értik meg teljességgel, az Istenhez fűződő mentális viszonyukat.
Erről szól ez az írás. Tudatosítja az Olvasókkal azt, hogy a lélek által minden embert az Isten élteti. Aki mindig tudatos az elménkben. Így a memóriánk szellemi síkjáról, olyan egyéni hiteket vetíthetünk a tudatos elménk mentális vetítővásznára, amelyek a lelki vágyainkat ábrázolják valósághű formában. Így a reális elképzeléseinket, Isten a lelki érzéseink mentális erőhatásait igénybe véve realizálja számunkra. Azaz, megteremti nekünk. A megtapasztalható valóságunk részévé alakítja azokat.
Aki ezt megérti és napi szinten alkalmazza, az a saját elméjét, Isten templomává teszi. De ez a tudatos elme, amit Isten templomává alakítunk a kellemes szellemi gondolataink kizárólagosságával, egyben a mi szellemiségünk temploma is. Mert Isten és ember, ugyanabban az emberi elmében lehet csak tudatos. Csupán az ember, a megértés miatt, már aktívan képes használni azokat a teremtői képességeket, ami eddig is mindig a rendelkezésünkre állt. Csak még nem volt meg hozzá, a kellő ismeretekre alapozott szellemi szinten megértett tudásunk.
Ez a mentális Szövetség tehát, lehetőséget biztosít számunkra arra, hogy újra együtt élhessen ember és Isten, a tudatos elméket képviselő Paradicsomban. Hiszen, tulajdonképpen, éppen ezért teremtette Isten az embert, a „saját képére és hasonlatosságára” tudatosnak. Mert a tökéletes emberi megértés, véglegesen lehetővé teszi számunkra azt, hogy újra együtt élhessünk tudatosan is Istennel. Mert ha Isten jöhetne a memóriánkba, akkor csak egy kedves emlék lehetne ott számunkra. Ezért kell a szellemiségünknek, a tökéletes megértés által utat törnie az elménk felé. Ahol a lelkünk által, mindig az Isteni minőségünk a tudatos.
Matécz Zoltán
2025.08.18.
