Tervszerű élet.
A legtöbb ember, csupán véletlenszerű módon él. Megragadva olykor, az élet által felkínált ideális lehetőségeket. Míg a tanultabb, műveltebb emberek, már valamivel céltudatosabb módon, saját maguk is keresik a számukra ideális lehetőségek forrásait. De többnyire, még ők sem éltek tökéletes módon előre megtervezett életet. Így az emberek nagy része, a „vak” sors áldozataként éli meg a saját létezését. Pedig, lehetne ez egészen másképpen is.
Ahhoz ugyanis, hogy az anyagi valóságunkat, a saját elképzeléseink alapján élhessük meg, olyan tervszerű életvitelre van szükségünk, amelyben a sorszerű életeseményeinket, éppen mi magunk határozhatjuk meg. Előre megtervezett módon. Ez a tervszerű élet alapja. Amelyben a megtapasztalásra váró sorsunk, már nem lehet vak. Hiszen az előre meghatározott mentális terveinkkel, éppen mi magunk világítjuk meg a sorsunk által járható életutunkat. Vagy annak legalább a nagyobbik részét. De, hogyan valósítható ez meg a valóságunkban?
A magyarázatot Isten adja számunkra, aki a lélek által éltet bennünket, és az elménkben mindig tudatos. A testi érzéseinkre és a memóriánkban kialakuló szellemi gondolatainkra. A testi érzéseinket, az anyagi jellegű szükségleteink határozzák meg. Míg a szellemi gondolataink természetes alapfeladata az, hogy a lelki érzéseinket fejezzék ki értelmes módon. Amíg ezt teszik a szellemi gondolataink, addig őszinték vagyunk a kommunikációink során. Így a szellemi gondolataink alapfeladata az, hogy a lelki szükségleteinket fejezzék ki értelmes módon.
De a szellemi gondolatainknak egyéb lehetőségei is vannak. Azokkal ugyanis, olyan dolgokat és eseményeket lehet előre tervszerű módon elképzelni, amelyek még nincsenek is meg a jelenlegi megtapasztalható valóságunkban. Így az elménkből tudatosodó lelki vágyainkat, szép sorban elképzelhetjük az elménk valóságosnak. Így a szellemi szinten kifejezhető valóságunk, az elménk mentális vetítővásznára kerülhet a reális képzelet szintjén. Amit az ott tudatos lelkünk szemlélhet. De a lelkünk, nem képes elönteni azt, hogy az elménkben kialakuló mentális képi forma, az érzékszerveik felől érkező valóság informatív értékei alapján készült, vagy csak, a mi szellemi szintű elképzeléseink mentális képi eredménye. Mint egy előre megtervezett virtuális valóság.
A tudatos elménknek ugyanis, éppen az a feladata, hogy az általunk észlelt valósághoz igazítsa a testi módon végrehajtható cselekedeteinket. Ha azonban, a reális képzelet által, egy virtuális valóságot vetítünk elé, akkor ahhoz is hozzá fogja igazítani a testi működésünket. Mivel nem tud különbséget tenni a valós módon látható mentális képi formáink és az általunk virtuális módon kialakított valóság mentális képi formái között. Így mindkettőt valóságosnak értékeli. Ezt az észrevételt kihasználva, mentális lehetőségeink nyílnak arra, hogy a megtapasztalható sorsunkat úgy alakítsuk magunknak, ahogyan csak akarjuk.
Ami azt jelenti, hogy nem csupán az élet által felkínál lehetőségek alapján élhetünk esetlegesen olykor, hanem tudatosan is megtervezhetjük magunknak azokat a virtuális lehetőségeket szellemi szinten, amihez az elménkben tudatos lelkünknek igazodnia kell. Így a szellemiségünk által előre elképzelt terveink, mint virtuális dolgok vagy események, a mi személyes hiteinket juttatják az elménk számára értelmes módon kifejeződésre. Mert a hit nem más, mint a még nem is látható dolgokról vagy eseményekről való szilárd meggyőződés. Vagyis, az általunk szellemi szinten elképzelt virtuális valóság, a mi heteinket fejezi ki a lelkünk számára az elménkben. Arra késztetve a lelkünket, hogy a mi szellemi szinten formált elképzeléseink alapján, tervszerű módon igazítsa számunkra a megtapasztalható sorsunkat. Így a saját életünkhöz szükséges mentális lehetőségeinket, éppen mi magunk határozhatjuk meg, a szellemi képességeink alapján.
Csupán arra kell különös figyelmet fordítanunk, hogy az előre megtervezett elképzeléseinket, mindig a lelki vágyaink alkossák. Mert, akinek a lelki vágyai rendre teljesülnek, az mindig boldog lehet. De a lelki vágyainkat, mindig a lélek küldi hozzánk, ha valamilyen előre nem látható probléma elé állít bennünket az élet. Így a lelki vágyaink, a problémánk már megoldódott állapotára utalnak. Ami már biztosan boldoggá tehetne bennünket. Ezért a reális elképzelés szintjére, mindig a lelki vágyainkat érdemes helyezni. Aki ezt teszi, az szinkronba hozza a lelki vágyait a szellemi gondolataival. Vagyis, olyan virtuális valóságot tervezhet meg magának szellemi szinten, ami biztosan boldoggá fogja őt tenni. Így a lelki vágyaink által előre megtervezett virtuális valóságunkkal végül is, a lelkünk boldogságát szolgálhatjuk szellemi szinten. Mert így, a szellemi gondolataink segítségével, olyan mentális lehetőségeket tervezhetünk meg, amelyek a boldogulás és így a boldogság felé vezető utunkat kövezik ki számunkra.
Ha valaki arra gondolna esetleg, hogy ezzel szellemi szinten félrevezethetjük a lelkünk által bennünk élő Istent, akkor megnyugtathatom, hogy nem. Hiszen Isten az elménkben, amúgy is mindig tudatos az érzékszerveink által vetített külvilágra. A szellemi síkon virtuális módon megtervezett valóság pedig, lehetőséget biztosít számunkra arra, hogy a lelki vágyaink szerinti szabad akaratunk szerint élhessünk. Isten pedig, aki a lelki vágyainkat sugalmazta, örömmel látja azt is, hogy a szellemi szinten képzett virtuális valóságunkkal, éppen a lelki vágyainkkal kerültünk szinkronba. Vagyis, Isten reánk irányuló szándékai szerint kívánunk élni. Ezért tesz boldoggá bennünket, a teremtés által megvalósuló megtapasztalás gyakorlati lehetősége.
Mert Isten, nem azért éltet bennünket a lélek által, hogy nélkülünk létezzen. De annak sem örül igazán, ha az ostoba szellemi gondolataink miatt, olyan virtuális valóságokat képzelünk el magunknak, amiben nincsen számunkra sok öröm. Mert az, nem teszi Őt sem boldoggá bennünk. Isten, velünk akar örülni, és ez a folytonos örömélmény maga a boldogság. Ami az Isten országát, a Paradicsomi tudatállapotot biztosíthatja számunkra.
Ha pedig, az Univerzum abszolút Elméjének a kozmikus szintű Tudatossága nem más, mint a teremtő Isten, aki a „saját képére és hasonlatosságára” teremtett bennünket tudatosnak, amely tudatosságunkat éppen Ő maga használja a lélek által, akkor a mágneses alapú Univerzum számunkra csak egy tükör, amibe, ha belevetítünk bármit a képzelet által, akkor az, induktív módon manifesztálódik számunkra. Mert az elektromos anyagi szintű megvalósulás, a mágneses információ és energia által jön eleve létre. Amit a hitünk által generált kozmológiai állandók módosulásai valósítanak meg nekünk. Így az agyi mágneses hullámainkban kódolt reális elképzeléseink, realitásokká válnak számunkra, Isten mágneses valóságából induktív módon visszavetítve.
Ez a tervszerű életünk alapja. Amelyben a szellemi síkról formált hiteink, mentális képi formát öltenek az arra tudatos elménkben. Ahol a lelkünk a tudatos. Így a hiteinkre tudatossá vált elménk, EEG agyi mágneses hullámokat formál a hiteinkből. Amelyeket a mágneses valóságba vetítve aktivizál az érdekünkben. Majd induktív módon visszavetíti azokat számunkra, mint megtapasztalható elektromos anyagi valósággá formált eseményeket. Így az előre megtervezett mágneses alapú virtuális valóság, reális elektromos anyagi valósággá alakul az életünkben. Örömöt okozva számunkra.
Matécz Zoltán
2025.08.13.
