Kiválasztottság.
A Tóra tanítása értelmében, a zsidóság lett Isten kiválasztott népe. Ezt a nézetet vallja a Szent Biblia is, mint a kereszténység tanait tartalmazó alapvető mű. Mint Isten szigorú útmutatása, a tiszta lelkű emberi élethez. Ez a tanítás azonban, visszavezet bennünket az emberi élet kezdetéig is. Ahol Ádám és Éva lett, a teljes emberiség kezdeti alapokon nyugvó ősszülője. Ha tehát, a teljes emberiségre vonatkozik a közös tőről fakadó ősiségünk, akkor miért lenne köztünk bármelyik nép kiválasztott Isten számára? Szerintem, nincsen benne semmiféle logika.
Az egyéb népek vallásos tanításai alapján pedig, minden népcsoportot másképpen szólított meg Isten. Olyan sajátságos ódon, amit ők akkor éppen megérthettek. Ezek alapján íródtak meg, az ő „bibliájukat” képviselő vallásos alaptanításaik. Ami az írás lehetősége nélkül, nagyon sokáig szájhagyomány útján terjedt, az egymást követő nemzedékek között. Majd az írással megvalósult rögzíthető kommunikáció lehetőségével, lejegyezték a vallásos eredetű alaptanításaikat. Ami arra utal, hogy őket is éppúgy „kiválasztotta” Isten, ha már megszólította a prófétáikat.
Tulajdonképpen arról van szó, hogy a próféták idejében, még nem volt semmiféle mágneses jellegű elektro-szmogot okozó civilizációs ártalom. Így az arra fogékony profetikus emberek elméje, a varázslók és sámánok elméje, sokkal érzékenyebb volt Isten üzeneteire. Sokkal könnyebben esetek meditatív elmeállapotú transzba ahhoz, hogy meghallják Isten üzeneteit. Amit azután, sajátságos módon tolmácsoltak az egész népük felé. Így Isten szava, verbális módon ugyan, de eljutott minden egyes embertársukhoz. Kialakítva ez által, a hitükre alapozott vallásuk mentális rendszerét.
Ilyen módon alakult ki a világunk különböző népei között az a sokféle vallás, ami hitben ugyan elkülöníti még ma is a különböző népcsoportokhoz tartozó embereket egymástól attól függetlenül, hogy ugyanaz az egy Isten diktálta a prófétáikon keresztül az alapvető tanításaikat. Amely tanítások mindegyike azt vette alapul, hogy szeressük egymást az emberiségen belül. Mert a szeretet, minden Isteni eredetű lélek által éltetett ember jogos jussa és szükségszerűsége az élethez. De ahhoz, hogy hogyan kellene szeretni másokat, azt kellene tudni, előbb, hogy mi is az a szeretet. Mert a szeretet szükséges ahhoz is, hogy Istennel szövetségben éljünk, más lélek által éltetett embertársainkon keresztül. Mert a lélek által, Isten éltet minden embert.
A szeretet, három alapvető mentális pilléren nyugszik. A Megértésen, a Megbocsátáson és a Megbecsülésen. A legideálisabb fokmérője pedig, a TÜRELEM. Ennél fogva, amihez nincsen valakinek türelme, azt vagy nem érti meg teljesen, vagy nem képes megbecsülni vagy pedig, nem tud neki megbocsátani. Ennél fogva, kikerül a szeretete hatásköréből. Illetve, legfeljebb relatív módon képes szeretni csupán. Vagyis, egyszerű gyarló emberi érdekből. Ami persze, nagyon távol áll az abszolút Szeretet Isteni szintjétől.
Mert Isten, mindenkit abszolút módon Szeret. Hiszen a lélek által, mindenkit éltet. A reális képzelet segítségével, mindenkinek megadja a mentális lehetőséget arra, hogy a lelki vágyait előre megtervezze magának szabad akaratból, és az elméjében, teremtésre méltó hitet formáljon belőle. Majd a tudatosan irányított teremtés lehetősége által, olyan életet élhessen, amilyenre csak vágyik. Amit a reális elképzeléseivel tervezhet meg előre. Így a kiválasztottság tulajdonképpen, az értelmes embereknek szól. Akikkel Isten, teremtési szintű szövetségben élhet.
Az elménkben, a képzeletalkotás mentális lehetősége, abszolút képességgel rendelkezik. Vagyis, Isteni adottság bennünk. Így, bármit elképzelhetünk, amiről csak van szellemi szintű információs értékünk. Az elménk ugyanis, a szellemi szintű digitális informatív értékeinkből készít, analóg mentális képi formát a lelkünk számára. Ami azt jelenti, hogy a lelkünkön keresztül, Isten gyönyörködik az elménkben megtervezett elképzeléseinkben. Amely elképzeléseink reálissá attól válnak, hogy önmagunkat is beleképzeljük ebbe a mentális képi formánkba. Vagyis, jobban mondva, a lelkünket képzeljük bele. A lelkünk által pedig, Istent. Ilyen módon, beleéljük magunkat Istennel együtt. Képzeletben megtapasztaljuk mindazt, amit a lelki vágyainkról alkotott képi formánk biztosíthat nekünk. Lelki szinten, már előre élvezzük az elvileg megvalósulható állapotot.
Ilyen módon, az elképzelésünk szellemi szintű informatív értékei fogják képezni azt a hullámhosszt, ami az agyi bioelektromos hullámunk számára szükséges, és a lelki érzéseink mentális erőhatásai a frekvenciát. Az elménkben tehát, bioelektromos hullámot biztosít minden ilyen reális elképzelésünk. Amit a tobozmirigyünk, agyi mágneses hullámmá alakít. Ami azt jelenti, hogy az elménkben formált hiteink, mint reális elképzeléseink, EEG műszerrel is jól mérhető agyi mágneses hullámokként jelennek meg a fejünkön kívüli mágneses erőtérben. Ami az elektromos anyagi működéseket idézte elő és befolyásolja induktív hatásra, az objektív valóságunkban.
Mert minden elektromos anyagi jelenség, a mágneses erőtérben valósult meg és működik. Kivétel nélkül. Így lett minden elektromos anyagi jelenség, tudományos szinten „elektromágnesesként” értékelve. Ettől azonban, még minden észlelhető elektromos anyagi jelenséget, számunkra teljesen láthatatlan mágneses okok tartanak működésben. Ezért van szükségünk arra, hogy az elménkben formált hiteink, agyi mágneses hullámokként jelenjenek meg a mágneses erőtérben. Mert ilyen módon képesek befolyásolni, interferálva módosítani, az anyagi jelenségeket amúgy is fenntartó kozmikus szintű mágneses hullámokat. A hitünkben meghatározott elképzeléseink szerint befolyásolni azok alaprezgéseit.
Ilyen módon, azok a kozmikus szintű mágneses hullámok, amelyek amúgy is eleve működtetik a kozmológiai állandókat közvetítve, az elektromos anyagi jelenségek másodrezgéseit, a hitünk megvalósulása érdekében fogják azokat befolyásolni. Megvalósítva ez által, a lelkünk számára elképzelt vágyainkat. Ami boldoggá tehet bennünket. Mert Isten, minden embert boldogságra teremtett. Ehhez, minden értelmes ember számára, megadta a mentális lehetőséget. Azt, hogy a reális képzelet segítségével, a tudatos teremtés képességét gyakorolva, olyan életet élhessünk, amilyenre csak vágyunk. Így él Isten, mentális módon teremtési szövetségben velünk. Mert Isten, az értelmes embert választotta ki, erre a tudatos teremtésre alkalmas szövetségre.
Mert a Genezis időszakában, már mindent megteremtett Isten, ami az objektív valóság létezéséhez szükséges volt. Isten azonban, azóta is a teremtő szerepét tölti be az Univerzumban. Így azóta, az emberiség folyton változó hiteit teremti meg számunkra, hogy a lélek által éltetett mentális tudatossága révén, mindent megtapasztalhasson általunk, amit csak ki tudunk találni. Mert Isten, általunk tapasztalja meg mindazt, amit a mi kérésünkre megteremthet számunkra. Ezért éltet bennünket a lélek által. De a tudatosság révén, a mentális kapcsolat szövetségében él velünk.
Mert az Isten által teremtett természetben semmi, de igazán semmi sem alakult ki emberi alkotásként a nélkül, hogy azt valaki, el nem képzelte volna előtte valóságosnak. Ami azt igazolja, hogy mindig a képzelet formálja a valóságunkat. A képzelet által ugyanis, előre megtervezhetjük szabad akaratból mindazt, amit a lelki vágyaink szerint szeretnénk megtapasztalni. Azzal pedig, hogy beleképzeljük magunkat ebbe a mentális tervünkbe, realizáljuk a vágyunkról alkotott elképzelésünket. Valóságossá tesszük azt a lelkünk számára. Mert így, valóságszerű lelki érzéseket váltunk ki általa. Vagyis, mentális módon lehetőséget adunk arra, hogy Isten megtapasztalja az elképzeléseinket, ha már éltet bennünket a lélek által. Ez biztosít számunkra mentális szövetséget Istennel. A teremtővel. Így minden ember Isten kiválasztott mentális szövetségese, ha képes a tudatos teremtés gyakorlati alkalmazására.
Erre a mentális szövetségre utal az is, hogyha egy értelmes embert probléma elé állítja az élet, akkor szinte azonnal érkezik az elméjébe egy lelki vágy, ami a problémája már megoldott állapotára utal. Ezek a lelki érzéseink, intuitív módon villannak be az elméinkbe. Egyfajta mentális jellegű analóg képi formában. Amit a tudatos elménk azonnal megért. Mert az elménk, digitálisan kezelhető szellemi szintű információt alakít ki belőle. Ezek a lelki vágyaink, mint Isten közvetlen üzenetei, éppen arra irányulnak, hogy mi tenne bennünket boldoggá a problémás eseteinkben. Nincs is más dolgunk, mint ezeket a lelki vágyainkban kódolt Isteni üzeneteket, rendre elképzelni valóságosnak és beleélni magunkat az Isten által felkínált lehetőségbe. Az elképzelésünkkel ugyanis, tudatosan is hozzájárulunk a teremtés folyamatához. Az Istennel fenntartott mentális szövetségünk, ezen a mentális alapon nyugszik. Így az értelmes ember által végrehajtott tudatos teremtés képessége tart bennünket szövetségben Istennel. Mint az egyetlen értelmes élőlény fajjal, akit kiválasztott Isten a bioszféránkban.
Matécz Zoltán
2025.04.18.
