Fogalomalkotás.
Sokszor előfordul az, hogy olyan kérdéssel fordulnak felénk, amire egyáltalán nem tudjuk a választ. Ilyenkor szoktuk azt mondani, hogy „Fogalmam sincs róla.”. Mert a feltett kérdésre adható értelmes válaszról, semmiféle információval nem rendelkezünk. Így a fogalomalkotás lényege éppen az, hogy az adott szóról, minden lehetséges információt összegyűjtünk magunknak. Azért, hogy az adott szó fogalmi jelentéséről, minél többet tudjunk elmondani. Éppen úgy, mint ahogyan az elődjeink, lexikális módon hagyták reánk az általuk meghatározott szavak fogalmi jelentését. Így a lexikonban olvasható szavak már, azokat az informatív értékeket képviselik, amivel tökéletesen elképzelhető az adott szó mentális képi formája.
Ami arra utal, hogy azért van szükségünk arra, hogy az általunk használt szavaknak fogalmi jelentése is legyen, hogy a szellemi szinten kezelhető fogalmi értékű információk segítségével, mentális képi formákat tudjunk alkotni az adott szóról. Mert a szellemi szintű információinkat, a szellemiségünk kezeli digitális módon. Míg az elménkben formálható mentális képi formáinkat, mint reális analóg elképzeléseket, a lelkünk látja és értelmezi. Így az általunk hallott szavak, eleve kétféle módon jelennek meg az elménkben. Digitális módon, a szellemiségünk számára és analóg mentális képi formát öltve, a lelkünk részére.
A lélek által ugyanis, Isten élteti az embert. Így az általunk olvasott vagy hallott szavak, éppúgy megjelennek a szellemiségünk számára digitális módon, mint a lelkünk számára analóg jelleggel. Oly annyira, hogy amikor kötetlenül beszélgetünk, akkor a lelki érzéseinket fejezzük ki szellemi módon. Vagyis, az analóg lelki adottságaink jelennek meg a beszédünk során digitális formákat öltve. Aki nem a lelki érzései szerint kommunikál, az egyszerűen hazudik. Mert egészen mást mond, mint amit érez. Vagyis, a szellemi szintű digitális és a lelki szintű analóg adottságai, nincsenek szinkronban egymással a beszélgetése során.
Amikor azt mondom, hogy a lélek által Isten éltet minden értelmes embert, akkor ezzel azt is állítom egyben, hogy amikor igazat mondunk, akkor Isten kommunikál rajtunk keresztül. Így addig, igazságban járunk. Amikor azonban, a beszédünk során a lelki és a szellemi adottságaink nincsenek szinkronban egymással, akkor az azt jelenti, hogy éppen hazugságban élünk. Mert, nem az Isten által bennünk generált pozitív lelki érzéseinket fejezzük ki éppen. Hanem a lélek konkrét szándékaival szemben, a szellemiségünk egoista érdekeit juttatjuk értelmes módon kifejeződésre.
Azt azonban tudnunk kell, hogy ilyen esetekben, nem a lélek Isteni eredetű szeretetérdekeit szolgáljuk. Erre utal az is, hogy lelkiismeret furdalást érzünk utána. Mert a lélek által bennünk élő Isten, nem ért egyet azzal, amit szellemi szinten irányított módon mondtunk vagy tettünk, a lelki érzéseink ellenében. Sok esetben, nem is hagy bennünket békén addig, amíg a hibánkat nem orvosoltuk. A léleknek ezt a feszítő, mentális nyomó hatását hívjuk lelkiismeret furdalásnak. Ami az elménkben tudatosodik, mint negatív lelki befolyás. Hosszú távon pedig, pszichoszomatikus jellegű testi elváltozásokat is okozhat a szervezetünkben. Amit valamilyen betegségként élünk meg.
A tudomány ugyanis azt állítja, hogy minden betegségünk pszichoszomatikus eredetű. Ahol a pszichoszomatikus jelleg azt jelenti, hogy az elménket képviselő pszichénket rosszul használtuk, ezért a szomatikus jellegű, azaz testi elváltozásokat idézett elő a szervezetünkben. De a pszichénket képviselő elménket, csak akkor tudjuk rosszul használni, ha a kellemetlen szellemi gondolatainkkal kifejezhető mondanivalóinkat, negatív lelki érzésekkel határozzuk meg. Ami akkor valósul csak meg, ha a szellemi gondolataink és a pozitív lelki érzéseink, nincsenek szinkronban egymással a beszédünk során. Ilyen módon, negatív polaritású lelki érzésekké alakítva azokat az elménkben.
Ahhoz tehát, hogy értelmes módon tudjunk egymással beszélni, nem csupán arra van szükségünk, hogy ismerjük az általunk kimondható szavakat, hanem arra is, hogy tisztában legyünk azok fogalmi jelentésével is. Vagyis, a használt szavak informatív értékeivel. Azért, hogy szellemi szinten éppúgy megértsük azokat, mint lelki szinten. Mert a lélek, analóg módon kezeli az információt, mentális képi formákat értelmezve, míg a szellemiségünk digitális jelleggel értékeli őket.
Ezért kell a lelki vágyinkat tudatosan elképzelnünk valóságosnak. Mert, amikor a lelki vágyainkat tudatosan elképzeljük a szellemi gondolataink informatív értékeivel, akkor az elménk mentális képi formát alakít ki azokból a lelkünk számára. Bár maga a lelki vágy, mindig egy intuitív módon tudatosodó mentális képi forma az elménkben. Amit az elménk átkonvertál digitális információkká a szellemiségünk számára. Így érthetjük csak meg, Isten reánk irányuló szándékait, amit a lelki vágyaink jelentenek számunkra.
Viszont, Isten az Univerzum teremtője, éppen azt várja el tőlünk, hogy a lelki vágyainkat, mi magunk is képzeljük el valóságosnak azért, hogy a megvalósulás útjára kerülhessenek azok. Ami azt jelenti, hogy mindig a képzeletünkben értelmes módon megjelenő mentális terveink, mint Isten számára értelmes módon kifejezésre jutatott hiteink fognak megvalósulni számunkra. Mert az elménkben tudatos teremtő Isten, az analóg elképzeléseinket figyeli, mint teremtésre váró információinkat.
Ezért, a mi személyes érdekünk az, hogy mindig az Isten által biztosított lelki vágyainkat képzeljük el valóságosnak az elméinkben. Ami boldoggá tehetne bennünket, ha megvalósulna. Mert a megtapasztalás kényszere, kizárólag bennünket terhel. Ahogy a lelki vágyainkat megteremti számunkra, ha valós elképzelést formáltunk róla az elménkben, úgy az egyéb elképzeléseink szerint is megvalósítja számunkra a valóságot. Mert az elképzeléseink, már a hitünk szerint meghatározott teremtési információinkat hordozzák. Akkor is, ha az eltorzult elképzeléseink miatt, nem okoz örömöt számunkra.
Mert Isten azt feltételezi, hogy a számára természetes elképzeléseinkben, már a lelki vágyaink jutnak értelmes módon kifejeződésre, a hitünk mentális formáját alkotva. Ezért, kizárólag a mi saját felelősségünk az, hogy teremtésre méltó hiteket formáljunk az elméinkben. Amelynek segítségével, teremtésre méltó elképzeléseket alakíthatunk ki Isten számára. Mert a teremtés folyamata, nem zárult le a Genezis után. Mert Isten, azóta is teremtő maradt. Folyamatos jelleggel. A hitünk teremtője lett. Mert a folyton változó relatív elméinkkel, állandóan biztosítunk számára teremteni valót. Akkor is, ha az Istentől eredő, boldogságra irányuló lelki vágyainkat, teljesen figyelmen kívül hagyjuk.
Mert az már, a mi saját felelősségünk, hogy csak olyan hiteket dédelgessünk az elméinkben szeretettel, amelyek megtapasztalása boldoggá tehet bennünket. Mert Isten, boldogságra szánta az embereket. Ezért élteti őket. Nem csak engem, hanem mindenkit. De a boldogsághoz, teremtésre méltó pozitív hitek reális elképzeléseire van szükségünk az elménkben. Olyan reális elképzelésekre, amelyek megtapasztalását nagyon szívesen átélnénk. Ahhoz azonban, hogy minél pontosabb elképzeléseket alkothassunk az elménkben, arra van szükségünk, hogy az általunk használt szavaink fogalmi jelentését, minél precízebb módon határozzuk meg. Hogy a digitális jellegű szellemi információk, minél tökéletesebb analóg jellegű képi formákká sűrűsödjenek, a reális elképzeléseinkben meghatározott hitünket képviselve. Az arra tudatos elméinken belül.
Ezért, amikor új szót vagy szavakat ismerünk meg, akkor legyünk tisztában azok lexikális jellegű fogalmi jelentésével is. Ami a szavaink informatív értékeit biztosítja. Mert egy szót, csak akkor használhatunk tudatosan, ha annak a fogalmi jelentését képviselő informatív értékeivel is tisztában vagyunk. Ha pedig, egy új szót ismerünk meg vagy alkotunk, akkor a hozzá tartozó informatív értékekkel is legyünk tisztában, annak fogalmi jelentése érdekében. Mert a szavak, az ő fogalmi értékeik nélkül, nem biztosítanak számunkra használható informatív értékeket. Vagyis, hiába halljuk azokat, ha nem érthetjük meg. A fogalmi értékek nélküli szavakkal, tulajdonképpen elbeszélünk egymás mellett. Mert informatív értéket, nem közölnek azok.
Ezért fontos az, hogy egy új szó esetében, annak lexikális értékű informatív értékeivel is tisztában legyünk. Ami az adott szó fogalmi értékét garantálja. Így a fogalomalkotás lényege az, hogy a számunkra új szavaknak, megismerjük az általuk értelmezhető informatív értékeit is. Éppen azért, hogy legyen róla némi fogalmunk, amikor beszéd közben használjuk az adott szót. Mert a digitális módon kifejezett szó, csak akkor képes mentális képi formát ölteni az elménkben tudatosodva, ha a fogalmi jellegű informatív értékei már tisztázottak előttünk.
Ezért például, a tudományos életben, konkrét módon kell definiálni, azaz meghatározni az adott szavak jelentéseit. Azok fogalmi jelentéseit meghatározni képes informatív értékeikkel. Mert, csak ilyen módon észlelhető az, ha egy adott szót, az ő fogalmi értelme nélkül használunk esetleg. Ilyen szó például, a „tömegvonzás”. A gravitáció jelenségét ugyanis, az egyetemesként értelmezett tömegvonzás fogalmával határozták meg. Csakhogy, amíg a tömeg Newton meghatározása szerint, az anyagi testek passzív, azaz teljesen tehetetlen tulajdonsága csupán, addig a „tömegvonzás” fogalmában, a vonzás aktív tulajdonságával van összevonva. Ami ilyen módon, „tömeg-vonzásként” kifejezve, „passzív-aktivitást” jelent. Ami egy fizikai szinten teljesen abszurd állítás. Igaz, elég jól hangzik. De az a tény, hogy ha két ellentétes értelmű tulajdonságot egyszerűen összekapcsolunk nyelvtani módon, még nem biztosít az anyagi testek számára aktív vonzó hatást. Ráadásul a tulajdonságok, külön-külön képviselhetik csak az adott anyagi testeket. Külön a tömeg, mint az anyagi testek tehetetlenségét kifejezni képes passzív tulajdonság és külön a vonzás, mint az anyagi testekre vonatkoztatható aktív fizikai tulajdonság. De az anyagi testek tömegére egyéb tulajdonságot ráruházni büntetlenül nem lehet.
Hasonló a helyzet a matematika tudományában a „pont” fogalmával. Ahol a pont, egy kiterjedés nélküli konkrét helyet határoz meg a fizikai térben. Egy fiktív helyet. Viszont, a pontok egydimenziós kiterjedése már valós vonalat képes alkotni. Kétdimenziós módon pedig, a vonalak sokasága, valós síkot eredményez. Míg a háromdimenziós kiterjedéssel, a valós fizikai teret fogja alkotni. Így biztosíthat csak a valós tér, valós térfogatot az anyagi testek számára.
De, ha a fizikai módon dimenzionálható valós kiterjedések alapját képező pontnak, nincsen valóságos kiterjedése, akkor az anyagi valóságunkra vetíthető összes dimenziórendszer, értelmét veszíti számunkra. Mert, vagy a pontnak is van egységnyi méretű valós alapkiterjedése, vagy pedig, a fizikai valóság dimenziói is csupán, egy fiktív matematikai modellt képviselhetnek csak, a pont fogalmából kiindulva. Viszont, a fizikai valóság kézzelfogható anyagi minőség, ami matematikai szinten is leképezhető. Így a pont fogalma, paradoxikus ellentmondást képvisel a fizika és a matematika tudományai között. Mert a konkrét fogalmi meghatározása hiányos. Csak a matematikai értelmezhetőséget képviseli. Miközben a matematika, a fizikai valóságot képezi le.
Így a fogalomalkotás kényszere miatt, a már meglévő szavaink megszokott fogalmi jelentéseit is felül kell olykor bírálnunk. Helyesbítve azokat, a kor szellemiségének megfelelő módon. Éppen azért, hogy az általunk használható szavaink, minél precízebb módon fejezzék ki, azok fogalmi jellegű informatív értékeit. Főképpen, a tudományos életünkben használt műszaki szavaink fogalmi jelentéseinek az esetében szükséges a pontos definíció.
Matécz Zoltán
2025.01.30.
