Pólusváltás.
A tudomány eddig nem bizonyított állítása szerint, a Földet körülölelő mágneses mezőjét, a bolygónk mágneses jellegű dipólus szerkezete biztosítja. Amelynek az északi mágneses pólusa, az északi sark közelében található. Míg a déli mágneses pólusa, a déli sark közelében. Így a mágneses pólusokat összekötő képzeletbeli egyenes tengely, körülbelül 11,3 fokkal tér el a bolygónk valóságos forgástengelyétől. Ez a mágneses mező, több ezer kilométernyire terjed ki a Föld felszínétől a világűrbe. Ezt a világűrbe terjedő mágneses mezőt hívja a tudomány magnetoszférának.
A mágneses mező legvalószínűbb okát pedig, abban sejtik a tudósaink, hogy a Föld belsejében működik, egyfajta dinamó-effektus. A dinamó-mechanizmus lényege pedig az, hogy a Föld belsejében lévő olvadt vasból és nikkelből álló külső mag áramlása révén örvényáramok keletkeznek. Ami a Földfelszín alatt, körülbelül 3000 km mélyen található. Ezek az örvényáramok pedig, kiterjedt elektromágneses teret gerjesztenek a Föld körül. A Földünk körül kialakult elektromágneses erőtérnek az irányultsága, a mágneses déli pólustól a mágneses északi pólus felé mutat. Ami lényegében véve azonosnak mondható, az elektromágneses teret gerjesztő külső folyékony magma áramlási irányával. Mivel ez az áramlás közel állandónak mondható a Föld belsejében, ezért a bolygónk körül kialakult elektromágneses tér is állandónak bizonyul.
Így egy lehetséges pólusváltás kizárólag azon múlik, hogy a Földkéreg alatt keringő folyékony fém áramlási iránya, milyen mértékben változik. Ha a keringési iránya képes teljesen megfordulni, akkor valóságos pólusváltásról beszélhetünk. Így a régebben megszilárdult nagy fémtartalmú lávaalakzatok irányából, következtetni lehet, az akkor éppen aktuális módon uralkodó elektromágneses tér valós irányára. Mivel a folyékony láva, az erős fémtartalma miatt, a reá ható elektromágneses tér irányultsága szerint veszi fel a megszilárdult állapotát. Így a különböző korú hawaii lávaalakzatok alapján, arra a következtetésre jutottak a tudósok, hogy a Föld mágneses erőtere, pólusváltozásokat szenved el, néhány tízezer évtől, néhány millió évig tartó periódusokban. Átlagosan, 250 000 évenként. A legutóbbi ilyen pólusváltást, 780 000 évvel ez előtti időre datálták. A pólusváltás időtartama átlagosan 5000 év lehet, de eltarthat 1000 - 20 000 évig is.
A Föld körül kialakult és uralkodó elektromágneses tér létezését, iránytűvel a legkönnyebb kimutatni. Így az iránytű, a Föld bármelyik pontján, észak-déli irányba áll be. De az iránytű, nem képes kimutatni azt, hogy elektromos vagy mágneses erőteret érzékel. Márpedig, ha a Föld elektromágneses erőterét aktív dinamóhatás idézi elő, akkor az bizony, elektromos erőtérnek minősül. Mégpedig, igen aktív elektromos erőtérnek. Ami a dinamóhatást fenntartó láva áramlás irányában aktív. Bizonyíték erre az is, hogy az erőtér, a két pólus között centrális alakot öltve követi a bolygónk felszínét. Vagyis, az elektromos erőtérben, az erővonalak a két pólus között épülnek fel. Míg a mágneses erőtér mindig homogén marad. Így az űrben például, ahol nincsen számottevő elektromos anyagi minőség, kizárólag mágneses hullámok tartják mágneses erőtérként fenn az Univerzum terét. Ezek a kozmikus szintű mágneses hullámok, mind egy szálig egyenes irányúak és longitudinális jellegűek. Ezekben a kozmikus szintű mágneses hullámokban terjednek azok a kozmológiai állandók, amelyek az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségeket induktív módon meghatározzák, felépítik és működtetik. Tulajdonképpen a csillagokat, a bolygókat és azok holdjait.
Az Univerzum kozmikus szintű mágneses erőtere tehát, teljesen homogén. Így benne a mágneses erőtérnek, nincsen semmiféle egyéb irányultsága. Mert tökéletesen egyenes hullámirány jellemzi. Így a benne keringő és forgó elektromos anyagi minőségek, a kialakult mozgásállapotuknak megfelelően reagálnak a rájuk irányuló homogén mágneses hatásokra. Úgy az ő külső, mint az ő belső elektromos adottságaikkal. Így az égitestek forgása és keringése miatt, a folyékony szerkezetű belső magmájuk, sokkal érzékenyebb a mágneses térben való külső változásokra. Az égitest forgása tehát, a belső magmája áramlási képességét határozza meg. Így a belső magma áramlása, az égitest körül, elektromos erőteret képezhet esetleg. Abban a kozmikus szintű mágneses erőtérben, amelyben az égitest mozgása megvalósult. De ez az elektromos erőtér, dinamikus kell legyen, ha dinamó-effektus tartja fenn.
Mivel azonban, az égitest elektromos erőtere erősebb az égitest körül, ezért az iránytű, nyilván azt fogja érzékelni. De erőtér valójában, csak egy van. Így a kozmikus szintű mágneses erőtér lineáris szerkezete alakul át centrális jellegű elektromos erőtérré az égitestek közelében. Vagyis, az egyenes felépítésű homogén mágneses erőtér, centrális alakot öltve elektromos erőtérré alakul, az anyagi szintű elektronok aktivitása közelében. Ami a légtérben és még azon kívül is mérhető az iránytű segítségével.
Ha most, az égitestek helyett egy egyszerű állandó mágnest veszünk alapul, ami éppúgy dipólus szerkezetű, akkor a körülötte kialakult erőteret vizsgálva észrevehetjük azt, hogy az, centrális alakot ölt a mágnestest körül. Amit az iránytűvel jól lehet ellenőrizni. Ahogy távolodunk az iránytűvel a mágnestesttől, olyan mértékben válik közömbössé az iránytű annak erőterével szemben. Majd a mágnestest erőterére teljesen érzéketlenné válva, felveszi a bolygónk erőterében uralkodó mágneses erőviszonyok szerinti irányt.
Ha az állandó mágnes körül centrális allakot ölt az ő mágnesesként értelmezett elektromos erőtere, akkor az arra utal, hogy a mágnestest belső kristályos alapú doménszerkezetében, egyirányú dinamikus elektronmozgás valósult meg. Körkörös irányban a mágnestest belsejében. Ezért, ez a belső egyirányú elektronáramlás, dinamikus elektromos erőteret képez a mágnestest körül. Ami centrális módon, a mágnestest északi pólusától a déli pólusa felé terjed. Így a mágnestest körül a lineáris felépítésű mágneses erőteret, centrális jellegű elektromos erőtérré alakítja ez a kristályelektromos hatás.
Mivel azonban, a Föld nem szilárd kristályos struktúrájú állandómágnes, hanem folyékony a belső magma alapú kristályszerkezete, ezért felmerül a kérdés, hogy lehet-e más ok is arra, hogy a bolygónknak legyen saját stabil dipólus szerkezete? A válasz igen. Mégpedig a 3 km mély Földkéreg stabilis anyagi minőségében tárolva. Ahol az óriási mértékű kvarcréteg, állandó légköri közegnyomás alatt, statikus jellegű piezzó elektromos hatást produkál. A nélkül, hogy azt bármiféle dinamó effektus idézné elő. Ezt a piezzó elektromos hatást természetes körülmények között, csak a kontinens vándorlások befolyásolhatják.
Viszont, mivel a stabilis mágneses tengelyünk a nagy kontinens vándorlások óta is folyamatosan változik, ennek mesterséges okai lehetnek csak. Mégpedig az, hogy a világunk nagyvárosai közelében, óriási mértékű lett a Föld kvarcrétegének a kibányászása és átalakítása vasbetonná. Ez által pedig, az ipari fejlődés civilizációs ártalmainak köszönhetően, folyamatosan módosul a Föld piezzó alapú stabilis elektromágneses erőtere. Így a Föld stabil piezzó jellegű elektromágneses tengelyét, az építőipar kvarckristály alapú építőanyag igénye folyamatosan módosítgatja. Ez persze, nem okozhat konkrét pólusváltást, csupán pólus ingadozásra biztosíthat lehetőséget. Illetve, a Föld piezzó jellegű elektromágneses erőterének az egyenletes gyengülését idézheti elő. Amit a tudósok érzékelnek is.
A tudósok által feltételezett dinamó-effektus, folyton változó dinamikusan elektromágneses erőteret idézhetne csak elő. A magmaáramlás függvényében. Míg a Föld kvarckristály szerkezetére alapozott piezzó elektromos hatás, stabilis elektromágneses erőteret biztosít a bolygónk számára. De a Földünk mágnesesnek értékelt erőtere, akkor is csupán elektromos erőtér maradhat. Viszont ez, az iránytű szempontjából véve, teljesen mindegy. Mert az iránytű, nem képes különbséget tenni a lineáris felépítésű mágneses és a centrális alakzatú elektromos erőterek között. Csupán az éppen erősebb hatású erőtérre képes reagálni.
A Föld mágneses pólusváltásáról, nagyon sok cikk ír az interneten. De éppen annyi cikk jelent már meg arról is, hogy nem kell számítanunk egyelőre ilyen eseményre. Ezeket a cikkeket is többnyire, tudós szakemberek írták. Így ma még az a fontos, hogy a Földnek van saját mágneses erőtere. Ami nagy valószínűséggel, elektromos erőtér csupán. Mert a teljesen egyenes és homogén mágneses erőtérrel szemben, amit az űr képvisel, a Föld mágnesesnek nevezett erőtere centrális alakot öltve, teljesen körülöleli és védi a bolygónkat. Mert a Földnek, elektromos erőtere van. Szerintem pedig, nem a feltételezett dinamó-effektusnak köszönhetően, hanem a kvarcréteg piezzó elektromos hatását érvényesítve.
Matécz Zoltán
2025.09.21.
