Absztrahálás oka.
Az absztrahálás szó jelentése számunkra az, hogy mentális módon szelektáljuk a számunkra lényeges és lényegtelen dolgokat és eseményeket. Hogy a számunkra fontosabb információk érdekében, elvonatkoztatunk a lényegtelen részletektől. Így a lényegtelen dolgokból és eseményekből kivonjuk a nekünk fontosabbakat. Vagyis, egy konkrét dologból vagy helyzetből kiemelünk, kivonunk valamilyen általánosabb jellemzőt vagy fogalmat. Illetve fordítva, egy általánosként értelmezhető dologból vagy helyzetből kiemelünk, kivonunk egy konkrét módon értelmezhető jellemzőséget vagy fogalmat. Ami azt jelenti, hogy az absztrahálás során, egy konkrét dolog vagy esemény részleteitől eltekintünk, és csak a számunkra általánosítható információkat tartjuk meg. Vagy éppen fordítva, egy általános dolog vagy esemény teljességét figyelmen kívül hagyjuk, és csak egy számunkra konkrét információt tartunk meg belőle. Ez által, mentális lehetőségünk nyílik arra, hogy a számunkra fontosabb alapvető tulajdonságok és összefüggések felismerésére és megértésére törekedjünk. Tulajdonképpen, a minél gyorsabb információszerzésre.
Az absztrahálás képessége tehát, segít nekünk a komplex dolgok és események egyszerűbbé tételében és az egyszerű dolgokat és eseményeket valamilyen komplex, összetett rendszerben is tudatosan értékelni. Az absztrahálás tehát, elvonatkoztatást jelent. Amikor az elménk, képes elvonatkoztatni a viszonyított dolgok és események konkrét vagy általános jellegeitől. Így az absztrakcióval elvonatkoztatni képes emberi elme, a számunkra lényeges tulajdonságokat emeli ki az általánosként és konkrétként értelmezhető dolgokból és jelenségekből. A számunkra lényegtelennek értékelt tulajdonságok figyelmen kívül hagyásával. Mivel ez a fogalom, mindig a megismerő emberi elmére vonatkozik, így a tudomány minden részében fellelhető. De arra a kérdésre, hogy az elménknek miért van ilyen elvonatkoztató, azaz absztraháló képessége, sehol sem találtam még értelmes magyarázatot.
Az értelmes ember, test, lélek és szellem komplex biológiai rendszere. Amelyben a testünk anyagi működését, már nagy vonalakban értjük. De a lélek és a szellem fogalmai, még mindig nem tisztázottak kellőképpen. Az én véleményem szerint a lélek nem más, mint a mi saját anyagi minőségünkre irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája. Amelyben az életünk energiája, a lélek irányul felénk. Ami bioinduktív módon működteti a bioelektromos jellegű anyagi testünket és a szintén bioelektromos tulajdonságú szellemiségünket. De egy közösnek mondható szimbiotikus biológiai rendszert alkotnak bennünk.
A szellemiségünk tehát, olyan bioelektromos jellegű tulajdonságunk, ami a memóriánkban honos. Ahol a memóriánk mentális jellegű információs adatbázisának a raktárkezelője. A memóriánkban halmozódó emlékeink informatív értékeit kezeli. Így állandóan a meglévő mentális adatbázisát szemléli. Amint talál benne egy logikai hiányosságot vagy hibát, azonnal felküldi a biomágneses alapú elménkbe tudatosodás céljából. Az elménkben pedig, lehetőségünk nyílik arra, hogy korrigáljuk a mentális hiba vagy hiányosság által fennálló problémát. Napi szinten, több száz ilyen szellemi gondolatunk tudatosodik az elménben.
Ezzel szemben a viszonyításra képes elménkben, mindig a lelkünk a tudatos. Ami arra utal, hogy a saját mentális adatbázisunkban ébredő szellemi gondolatainkkal, mindig a lelkünket informáljuk, a memóriánkban fellelhető mentális problémáinkról. Amíg azonban, a memóriánkban aktív szellemiségünk mentális módon tárolt információkat kezel, addig az elménkben tudatos lelkünk, a lelki érzéseink mentális erőhatásait aktivizálja a benne tudatosodó információk hatására. Mégpedig, a szellemi gondolataink informatív értékei alapján. Így a kellemes szellemi gondolatokhoz, pozitív lelki érzéseket csatol az elménk. Míg a kellemetlen szellemi gondolatainkkal, csak negatív polaritású lelki érzések lehetnek aktívak az elménkben. Viszont, azt érdemes tudni, hogy csak a pozitív lelki érzéseink lehetnek hasznosak számunkra.
Mivel a tudatos elménkben mindig a lélek az aktív, így a viszonytás során, a lelkünk jut a valóságról, analóg jellegű információkhoz. Vagyis az elménkben, az érzékszerveink által észlelt anyagi valóság analóg mentális képi formája jelenik meg számunkra. Ez az aktuális állapot tudatosodik az elménkben a viszonyítás adott pillanatában. Így az elménk, összekapcsolja a viszonyított állapotot és a viszonyított pillanatot egy közösített, digitális módon kezelhető információvá a memóriánk számára. Mert a memóriánk, digitális módon kezeli az információkat, mint az elménk által már viszonyított emlékeinket. Így az elménk következő tudatos viszonyítási pillanatában, az előző állapotok pillanatnyi viszonyított értékei, már a memóriánkba kerülnek tárolás céljából. Mert az elménk, csak tudatosítani, viszonyítani képes egyenként a különböző állapotokat képviselő információkat, tárolni nem.
Így az elménk, az analóg jellegű képi információkat, azonnal képes átalakítani digitális információkká a memóriánk számára. Illetve, a memóriánk digitális információit, analóg mentális képi formába rendezni az elménk számára. De az elménk, ugyanezt teszi az érzékszerveink felől érkező információkkal is. Amelyeket az érzékszerveink analóg formában érzékelnek ugyan, de az érzékelő receptoraink digitalizálják azokat, az idegi pályáinkon megvalósuló pontosabb bioelektromos információ szállítása érdekében. Majd az elménkben akkor tudatosodhatnak azok csak igazán, ha már analóg képi formát öltöttek benne. Minél tökéletesebb módon leképezve ez által, az észlelt valóságot.
Így például, amikor két ember beszélget, akkor a szóban forgó dolog vagy esemény mentális képi formája jelenik meg folytonosan az elménkben. Annak ellenére, hogy a valós mondanivalónkat a szellemi gondolataink digitális jellegű információs adatbázisából kezdeményezzük. Tudatosodás céljából az elménk, mindig analóg képi formát képez abból, amit éppen hallunk. Akkor is, ha mi magunk mondjuk azt és akkor is, ha csak hallgatjuk a szöveget. Vagy például, amikor olvasunk, akkor a digitális módon leírt szöveg mentális képi formái alakulnak ki az elménkben ahhoz, hogy megfelelő módon tudatosodjon az számunkra. Majd az elménk digitalizálja a benne tudatosodott analóg képi formátum informatív értékét a memóriánk számára. Ahol, mint már tudatosodott emléket tudjuk eltárolni. Így maradhat meg a memóriánkban, az elménben tudatosodott és általunk olvasott szöveg lényege.
Az elménk absztrakcióra alkalmas lehetőségét tehát, a folytonosan fennálló analogizáló és digitalizáló képessége biztosítja. Vagyis az a lehetősége, hogy a rendelkezésére álló információt képes automatikus módon átalakítani. Ez az alapvető mentális képessége jelenik meg az absztrahálás során is. Hogy a számára fontosabb információkat ragadja meg az ideálisabb megértés érdekében. Így a konkrét dolgokat és eseményeket általános értelemben képes szemlélni. Míg az általános dolgokból és eseményekből, képes a konkrét részleteket kiragadni, a jobb megértés érdekében. Így a digitális és analóg információk között fennálló elvonatkoztató képeségét, a megszokott viszonyítások során is alkalmazza. A konkrét és általános dolgokból és eseményekből való lehető egyszerűbb információszerzés lehetősége érdekében. A minél gyorsabb és tökéletesebb megértés érdekében.
Mert az elménkben tudatosodott és a memóriánkban tárolt információk közül, csak azt tudjuk igazán hasznosítani, amit már tökékéletesen meg is értettünk. Amelyik általános jellegű információknak a konkrét jelentőségét is megértettük. Illetve, amelyik konkrét információkat, általános jelleggel is tudjuk használni. Mert a reális megértésünk képessége, éppen a konkrét és az általános dolgok és események között képez mentális jellegű hidat számunkra.
Az ember teremtése pillanatában, Isten és ember, egy mentális közösségben élt. Vagyis, az elméjében a lelke tudatos volt. Így a teljesen üres memóriája helyett, a szellemi képességei hiánya miatt, csak a tudatos elméjét használta. Mert Isten abszolút jellegű és mágneses alapú Szent-Szellemében, minden lehetséges információ eleve adott volt. De az értelmes embernek, mint egy újszülöttnek, saját bioelektromos jellegű szellemiséget kellett kialakítania a memóriájában. Ez azóta is így van. Így a memóriánkban tárolt sajátságos emlékeink miatt, minden embernek egyediek a szellemi képességei. Ezért szellemi szinten, relatív módon különbözünk egymástól. Ettől lehetünk emberek. Így persze, az abszolút Szellemi képességekkel rendelkező Istentől is különbözünk. Ezért Isten, egyszerűen kiűzte, kizárta az embert az elmét képviselő Paradicsomból. Ahol együtt lehetett tudatos Istennel.
Ezért adta számunkra az elvonatkoztatás, az absztrahálás képességét. Hogy a memóriánkban megfogalmazható szabad akaratunkat, mint értelmes módon kifejezhető hiteinket, az elménkben tudjuk elképzelni valóságosnak. Teljesen tervszerű módon. Ahol a lélek által Isten lehet tudatos a hiteinkre. Mert, ha a lélek által Isten élteti az embert, akkor az elménkben, mindig Ő lehet csak a tudatos a hiteinkre is. Az érzékszerveink felől érkező információk segítségével, a bennünket övező anyagi valóságunkra lehet tudatos az elménk. Míg a memóriánk felől érkező szellemi gondolataink révén, az általunk elképzelt reális hiteinkre. Mint, a mi teljesen szabadon formálható, előre megtervezett emberi akaratunkra.
Így az absztrahálás elvonatkoztató képessége, ember és az őt éltető Isten között funkcionál. Hogy az elménk és a memóriánk, közös célokat határozhasson meg. Annak ellenére, hogy a rendelkezésre álló információkat, ellentétes módon kezelik. Mert az elménkben a lelkünk, mindig analóg mentális képi formát alkotva kezeli az információkat. Míg a memóriánkban a szellemiségünk, digitális módon érti meg az emlékeink által biztosított információkat. Így a memóriánkban megvalósuló szellemi fejlődésünk lényege az, hogy megértsük a konkrét információk között fennálló általános lehetőségeket. Illetve, hogy tökéletesen átlássuk az emlékeink általános eseményeiben, az egyedi jellegű konkrét informatív értékeket. Mert, csak akkor érthetjük meg a memóriánkban tárolt emlékeink informatív értékeinek a logikai összefüggéseit. Ha már egyre tisztábban látjuk szellemi szinten, a memóriánkban tárolt konkrét információk között fellelhető általános dolgok és események elvi lehetőségeit. Illetve az általános érvényű információk között, a dolgok és események konkrét lehetőségeit.
Ez a relatív szellemi szintű megértés biztosít számunkra lehetőséget arra, hogy az elménkbe, egyre tökéletesebb módon tudjuk kifejezni a szabad akaratunk által eltervezett hiteinket. Azaz olyan reális szellemi szintű elképzeléseket, amelyek az anyagi valóságunkba illeszkedni képes elvi lehetőségek. Amit a szellemi képességeinkkel, valós módon képzelhetünk el az elménkben tudatos lelkünk számára. Vagyis tulajdonképpen, a lelkünk által bennünket éltető Isten számára. Így a hiteink, mint teremtési utasítások jutnak érvényre az elménkben. Arra utalva, hogy milyen módon szeretnénk megtapasztalni az érzékszerveink által az anyagi valóságot. Érzékeltetve ez által Istennel azt, hogy milyen szellemi szinten vagyunk éppen, az emberi fejlődés mentális folyamatában.
Az elménk alapvetően így működik. Így az Isten által teremtett anyagi valóságot, minden ember saját maga tapasztalhatja meg. A szellemi szintjének megfelelően. Mint a saját sorsát. Az a tény azonban, hogy sok embertársunknak sanyarú a sorsa, éppen arra utal, hogy az elméjükben, ostoba dolgokat és eseményeket képzelnek el maguknak valóságosnak. Mert nem tudatosodott a memóriájukban az, az alapvető mentális összefüggés, amely arra utal, hogy a lélek által, a teremtő Isten éltet bennünket. Így a teremtésre képes Isteni mivoltunkat, a memóriánk szellemi szinten formálható elképzelései alapján tudjuk tájékoztatni, informálni arról, hogy milyen általunk megtervezett valóságban szeretnénk éppen élni.
Mert a memóriánkat, olyan fiktív, virtuálisnak értékelhető valósággal töltjük fel, amelyekbe csupán beleéljük, beleképzeljük magunkat. Az általunk olvasott, nézett vagy hallott virtuális események szereplőinek a sorsába beleképzelve önmagunkat. Teljesen együtt érezve, a fő vagy mellékszereplők virtuális helyzetével. Így a sokféle könyv, film, vagy éppen a hírek a TV-ben és a rádióban, olyan valósághű információkkal töltik fel az arra tudatos elménken keresztül a memóriánkat, amelyekből a szellemiségünk, nagyon nehezen képes számunkra igazán fontos, sajátságos életképet formálni.
Mert, ha a lelki vágyaink szerint, boldogok akarunk lenni, akkor szellemi szinten, mindig azt kell elképzelnünk valóságosnak, ami nyilván boldoggá tehetne bennünket. Vagyis, a lelki vágyainkat. De, ha a memóriánkban egyéb gondolatok és összefüggések cikáznak, mert még mindig az olvasott, nézett vagy hallott hírek káros hatása alatt álluk, akkor a saját érdekeinket képviselő hasznos elképzeléseink nyilván elmaradoznak. Ilyen módon, csak véletlenszerűen tapasztalhatjuk meg az anyagi világ valós, reánk irányuló eseményeit. Ezért, a boldogságunk érdekében, használnunk kell az elménk természetes absztraháló képességét.
Vagyis, tudatosan el kell vonatkoztatnunk, a hírek által diktált események informatív értékeitől. Mintha azok, nem is terhelnék a memóriánkat szellemi képességeit. Így azokat figyelmen kívül hagyva, olyan szellemi szinten formálható elképzeléseket tervezhetünk meg magunknak esténként, aminek a megvalósulása boldoggá tehetne bennünket másnap. Ezek a hiteink, az elménkben tudatosodva azt határozzák meg a lelkünk számára, hogy milyen mentális feltételek szerint szeretnénk boldogok lenni.
Az értelmes emberi életben ugyanis, bármilyen tudatos változtatás történt is a természetben, azt mindig elképzelte előtte valaki valóságosnak. Teljesen tervszerű módon. Ha tehát, bármilyen változást szeretnénk megtapasztalni az anyagi világunkban, akkor azt, nekünk is el kell előtte valóságosnak elképzelni. Erre valók a szellemi szinten formálható hiteink. Mint olyan reális elképzeléseink, amelyeket a lelki vágyaink szerint szeretnénk megtapasztalni az anyagi valóságunkban. Így a hitünket képviselő elképzelésünk, akkor lesz igazán valóságos számunkra, ha önmagunkat is beleképzeljük a vágyott dolog vagy esemény képzeletbeli valóságába. Tulajdonképpen, szellemi szinten beleéljük magunkat a vágyott dolgokba vagy eseményekbe. Így az elménkben, már az elképzelésünk tudatosodásának a pillanatában, pozitív lelki érzések mentális erőhatásai ébrednek. Megelőlegezett örömöt okozva számunkra.
Ezeknek a pozitív lelki érzéseinknek a mentális erőhatásai fogják kialakítani számunkra azt az anyagi valóságot, amit a hitünkben határoztunk meg. Mert az erőhatások, munkavégző képességek akkor is, ha lelki érzéseken alapuló mentális erőhatások azok. Így a megtapasztalható valóságunk formálására, alakítására, teremtésére alkalmasak. A teremtő Isten aktív mentális hatásköreit képviselve, a hiteinkre tudatossá vált elménkben.
Az elménkben tudatos lelkünk által tehát, Isten teljesen elvonatkoztat attól, hogy mi éppen milyen szellemi szintű elképzelések mentális terveit formáljuk számára a memóriákban teremtési célzattal. Mert a hiteinkre tudatos elménben a lélek, nem képes eldönteni azt, hogy csak céltalanul merengünk, ábrándozunk, fantáziálgatunk az elképzelés szintjén, vagy valóban a lelki vágyaink szerint formáljuk éppen a teremtésre méltó hiteinket. Így a céltalanul megvalósuló felelőtlen merengéseinket is teremtési utasításokként értékeli. Olyan sorsszerű életeseményeket formálva számunkra, ami távol áll a lelki vágyainktól. Ilyen céltalan elképzelések szerint él ma még, az emberek kilencven százaléka. Mert, vagy olyan elképzeléseket formálnak a fejükben, ami csacskaság, vagy olyant, amit nem is szeretnének valójában megtapasztalni. Vagyis, éppen ellentétes módon használják a teremtésre méltó hiteiket. A reájuk zúduló híráradat miatt. Tökéletesen elvonatkoztatva az elméjüket a lelki vágyaiktól.
Az absztrahálás képességére tehát, a pillanatnyi viszonyítást végző elménk, és az emlékeinket tárolni képes memóriánk között fennálló információáramlás miatt vagyunk képesek. Ahol az elménkben tudatos lelkünk, olyan analóg mentális képi információkhoz juthat, amit a digitális jellegű szellemi képességeink által fejezhetünk ki értelmes módon. Így a szellemi szintű emberi mivoltunk és a lelki eredetű Isteni mivoltunk, az absztrahálás képességével kommunikál egymással.
Matécz Zoltán
2025.08.20.
