Analóg világ.
Számunkra az anyagi világ megtapasztalható valósága analóg jellegű. Azaz, mindig valamilyen időben lineáris irányú események folytonosságát képviseli az érzékszerveink számára. Viszont a szinuszos jellegű analóg hullámok, sokkal érzékenyebbek az interferenciára. Vagyis egymás oldalirányú kilengéseire. Mert a szinuszos jellegük miatt, az amplitúdóval meghatározott frekvenciájuk révén, a haladási irányukkal merőleges módon hatnak egymásra. Úgy is mondhatnám, hogy az interferencia által megvalósuló egymásra hatásuk keresztirányú. Ezért, állandóan lökdösik, egyengetik, befolyásolják egymás egyenes irányú vonalvezetését. Egyenesíteni próbálják a szinuszos hullámok egymást. Ennél fogva az analóg hullámokon alapuló anyagi valóságunkat, olyan atomos felépítésű rezgési események alkotják, amelyek egymástól függő módon, komolyan befolyásolják egymás történéseit, általunk viszonyítható eseményeit. Ami arra utal, hogy az analóg anyagi valóságban, szinte minden tényező függőségi viszonyban áll a többi anyagi jelenséggel.
Ezzel szemben a digitális jelek, longitudinális felépítésű 180 fokos, azaz egyenes vonalvezetésű hosszirányú hullámokban terjednek. Mivel oldalirányú szinuszos rezgéseik nincsenek, ezért csak akkor képesek interferálni egymással, ha éppen keresztezik egymást vagy éppen szembe találkoznak. Ami azt jelenti, hogy a hullámhossz által biztosított informatív értékük sokkal stabilisabb. Továbbá, a frekvencia által közvetíthető energiaértékük is állandónak mondható. Éppen úgy működnek, mint Newton soros ingája. Ezért az anyag nélküli űrt például, olyan mágneses alaphalmaz építi fel, amelyben a longitudinális felépítésű mágneses hullámok, állandóan képesek információval és energiával ellátni az elektromos anyagi valóságunkat. Úgy is hívják őket, hogy kozmológiai állandók. Mert az űrből, a kozmoszból irányulnak az agyagi valóságunk felé. Induktív módon fenntartva ez által, az elektromos anyagi valóságunk eseménydús formavilágát. Így a mágneses alapú in-formáció azt jelenti, hogy az elektromos anyagi forma elvi lehetősége, bele van kódolva a mágneses hullámhosszba. Míg a mágneses frekvencia induktív feladata éppen az, hogy a benne terjedni képes energia hatására, ezt a konkrét formát kialakítsa az elektromos anyagi világunkban.
Az érzékszerveink tehát, analóg módon észlelik az általuk közölhető információkat. Ahol azok, még analóg érzetet biztosítanak. Az érzékszervi receptoraink azonban, digitalizálják azokat, a pontosabb információközvetítés érdekében. Majd az elménk alakítja át őket ismét analóg jelekké, hogy mentális képi formát öltsenek az így felvett információk az elménkben. Mert az elménkben analóg módon tudatosodnak ugyan, de a memóriánkban mégis digitális jelleggel tudjuk tárolni őket, mint már megtapasztalt emlékeket. Amely emlékeket, bármikor újra lekérhetjük, az azokra is éppen tudatos elménkbe, a memóriánkból letöltve.
A memóriánkban azonban, a szellemiségünk az úr. Ő a memóriánk mentális adatbázisának a raktárkezelője. Ennél fogva, jó raktárosként, mindig a meglévő mentális jellegű információs adatbázisát szemléli. Ezért, a benne lineáris módon tárolt emlékeinket együttesen, folyamatosnak értékeli. Mert az általunk viszonyított részállapotok részpillanatainak az összességét látja egységesen. Ezért az általunk viszonyított eseményszintű állapotok pillanatnyi részidőit teljességében értékeli. Így az idő, szellemi szinten ki van terjesztve, folytonosként van elfogadva.
Ezzel szemben az elménkben, mindig a lelkünk a tudatos. Ezért a külvilág viszonyítása során mindig, csak egyetlen adott pillanatra lehet az elménk tudatos. Amely adott pillanatnak az informatív értékét, mint már viszonyított információt, azonnal átküldi a memóriánkba tárolás céljából. Ezért, a jelen aktuális állapotának az éppen viszonyított pillanata, már csak emlék lesz a memóriánkban, a következő viszonyítási állapot pillanatában. Mert az elménk, különböző részállapotokat szemlélhet csak az anyagi világunk analóg folyamataiból. Mintha csupán egyedi, konkrét „filmkockák” lennének azok. Teljes módon élvezhető mentális „filmmé”, a memóriánkban áll össze a sok egymás után viszonyított „filmkocka” informatív értéke, a szellemi szintű emlékeinknek köszönhetően.
Az elménknek azonban van absztraháló, vagyis elvonatkoztató képessége. Ami az elménkben éppen tudatos lelki jelenlétünk aktuális pillanatát, képes mentális módon összekapcsolni a szellemiségünk folytonos időérzetével, az emlékezés lehetősége miatt. Ezért lelki síkon, mindig csak az adott konkrét pillanat számít. Míg szellemi síkon már az emlékeink teljes pillanathalmazát képviselő általános időérzetünk fog dominálni. Így, amikor az idő folytonosságát mutató óránkra tekintünk, akkor is mindig csak egyetlen konkrét, adott pillanatot tudunk róla leolvasva tudatosítani az elménkben. A lelki szinten tudatos elménk aktuális viszonyítási állapotának a részpillanatát.
Vagyis, az elménk bármit képes elfogadni, azaz tudatosítani, amit csak akarunk. Így például, ha este lefekszünk aludni és nyilván nem vagyunk addig tudatosak, akkor is utólag tudatosíthatjuk magunknak a pihenésre szánt időt, a memóriánkba írva reggelente. Vagy például, ha egy ember szükségszerűen átalussza az élete egy harmadát, akkor sem tagadja le az életkorának az egy harmadát azért, mert nem volt addig tudatos. Hanem éppen ellenkezőleg, az analóg jellegű óránkra hivatkozva, az elménk tudatos módon elfogadja a pihenésre szánt időket is és virtuális tapasztalatként a memóriánkba írja azokat. Ilyen módon, bár lelki szinten nem történt konkrét viszonyítás az alvással töltött öntudatlan elmeállapotainkban, de a memóriánk utólag mégis elfogadja azokat általános érvényű tapasztalati eseményekként.
A tudatos elménkben, a testünk érzékszervei felől érkező digitális információk, analóg mentális képi formát öltenek. Vagyis az elménk, tudatosan leképezi számunkra azt az analóg anyagi valóságot, amit az érzékszerveink, ötféle módon érzékelnek. Mert az információ felvétele, analóg jelleggel valósul meg az érzékszerveinknél, de az érzékelő receptoraink, már digitális formát biztosítanak, a minél tökéletesebb bioelektromos jeltovábbításunk számára. Így az elménkbe, minden érzékszervi információ, már digitális módon érkezik. Majd ezeknek a digitális információknak a sokasága alakít ki az elménk számára analóg mentális képi formát. Mert a lelkünk, analóg módon értékeli az elménkben a valóságot. Éppen úgy, ahogyan az a valóságban történik. Hiszen az elménkben tudatos lelkünk, csak úgy képes a valósághoz igazítani a céltudatos cselekedeteinket.
Minden spirituális, ezoterikus vagy éppen vallásos tanítás alapja az, hogy a lélek által Isten élteti az embert. Ami számomra egyszerűen azt jelenti, hogyha az elménkben mindig a lélek a tudatos, akkor valójában, mindig Istent informáljuk a külvilág eseményeiről az elménkben. Vagyis az elménkben, mindig Isten szemléli azt a lélek által, amit a külvilág ingerei alapján érzékelni tudunk. Ennél fogva, legyen valaki bármilyen okos és művelt vagy éppen ostoba és tudatlan szellemi szinten, akkor is mindig az Isteni lélek él rajta keresztül. Kivétel nélkül. Ezért a megértésen, a megbecsülésen és a megbocsájtáson alapuló türelmes szeretet, mindig az Isteni eredetű abszolút léleknek jár, nem pedig, az emberi mivoltunkat fitogtatni képes relatív szellemiségünknek.
Ahogy az érzékszervi információk, analóg mentális képi formát öltenek az elménkben a lelkünk számára, úgy a memóriánkban honos szellemi szintünkről is öncélú információkat közvetíthetünk az elménkbe. Amire a lelkünk, éppúgy tudatossá válik. Ezt a mentális jellegű információ hasznosítási módon hívjuk képzeletnek. A reális képzelet tehát, olyan mentális képi forma az arra tudatos elménkben, amelyik egy olyan virtuális valóságot vetít a lelkünk elé, ami az anyagi valóságunkban még nincs is jelen. Hiszen, csupán egy általunk szellemi szinten megtervezett dolog vagy esemény virtualitása az még számunkra. Egy olyan lehetséges valóságé, amire mi, most még csak vágyakozunk. Így minden reális elképzelésünk, egy olyan szellemi szinten formált mentális tervünk, ami egy képzeletbeli valóságot vetít az elménkben a lelkünk elé.
A dolog lényege az, hogy amiben nem hiszünk, az teljesen elképzelhetetlen számunkra. Mert nincsen róla olyan mennyiségű szellemi szintű információnk, amiből analóg mentális képi formát készíthetnénk, az arra tudatos elménkben. Ezt a logikát kifordítva, csak abban hihet valaki igazán, aminek a mentális képi formáját, el tudja képzelni valóságosnak. Így a reális képzelet által valójában, a digitális jellegű szellemi szintünkről formálható hiteinket fejezzük ki értelmes módon, analóg mentális képi formát öltve a lelkünk számára. Ami arra utal, hogy a szellemi szintű hiteink, mindig csak a mi reális elképzeléseink által juthatnak értelmes módon kifejeződésre a lelkünk számára. Szellemi szinten előre megtervezett módon. Különben az analóg felfogású lelkünk, nem értékelheti kellőképpen azokat.
Így például, amikor őszintén beszélgetünk és a szellemi gondolatainkkal a lelki érzéseinket fejezzük ki értelmes módon, akkor közben az elménkben, mindig megjelenik annak a dolognak vagy eseménynek a mentális képi formája, amiről éppen szó van. Akár mi magunk mondjuk ki azokat, akár csak hallgatjuk éppen őket. A nélkül, hogy ez különösebb módon tudatosodna bennünk. Így a digitális jellegű szellemi szintű információk, analóg mentális képi formát öltenek folyamatosan az elménkben. Így vagyunk képesek az elménkkel megérteni a kimondott vagy hallott információkat. Ez az elménk által absztrahált folyamat, annyira természetes már számunkra, hogy nem is tudatosodnak külön-külön bennünk, a lelki eredetű analóg és a szellemi szintű digitális értékeink.
Ha tehát, egy lelki vágy ébred Benned, valamilyen dologgal vagy eseménnyel kapcsolatban, akkor minél előbb képzeld el a szellemi gondolataid segítségével olyannak, amilyennek szeretnéd megtapasztalni azt az anyagi valóságodban. Majd képzeld bele saját magadat is ebbe a mentális képi formádba. Érezd át a képzeletbeli dolog vagy esemény valóságát. Tulajdonképpen, éld bele magad. Ilyen módon realizálhatod azt önmagad számára. Majd, amikor már nem csupán azt látod, hogy az elképzelt dolog vagy esemény szép számodra, hanem azt is érzed már, hogy az jó is, akkor mondatja veled az elmédben tudatos lelked azt, hogy ÁMEN. Ami azt jelenti, hogy LEGYEN. Így Isten, tudatosan is hozzájárul benned, a vágyott elképzelés megvalósuláshoz.
A teremtésről, csak a teremtő Isten hozhat felelős döntést. Csakhogy, éppen azért éltet Téged a lélek által, hogy az ilyen módon eltervezett elképzeléseidet megvalósítsa számodra. A megtapasztalható valóságod részévé alakítsa neked. Mert Isten, boldogságra teremtette az értelmes embert. Aki a lelki vágyait mindig képes, az Isten elé vetített elképzelt hiteivel, a megtapasztalható valósága részévé alakítania. Ezt jelenti a tudatos teremtés fogalma. Amikor az elmédben, a lelked tudatossá válik, a szellemi szinten formált hiteidre. Amelyeket Isten szép sorban megteremt neked. Így, akinek a lelki vágyai mindig teljesülnek, az boldog lehet. Mert folytonosan örömökben lehet része. A reá irányuló teremtés örömeiben élve.
Mert Isten, boldogságra teremtette az értelmes embert. De a boldogságunk előfeltétele az, hogy ne zárjuk ki Őt az életünkből. Hanem éppen ellenkezőleg éljünk vele mentális közösségben. Olyan mentális szövetségben, amelynek keretében, szellemi szinten mindig elképzeljük a lelkünk számára valóságosnak, a hiteink által értelmes módon kifejezhető kívánságainkat. Mert ilyen módon, tudatosan is elfogadjuk Istent a sorsunk alakítójának, teremtőjének.
Matécz Zoltán
2025.08.18.
