Hitrendszerek.
Elöljáróban annyit, hogy alapvetően kétféle hitrendszer típusról beszélhetünk. Léteznek ugyanis, egyéni és kollektív hitrendszerek. Az egyéni, azaz személyes hitrendszerünket azok a hiedelmeink és az anyagi valóságról formált meggyőző elképzeléseink alkotják, amelyek mentális módon szabályozzák, az életünk társadalomhoz igazodni képes alkalmazkodási képességünket. Pozitív vagy negatív értelemben. Míg a pozitív hiedelmeink és elképzeléseink a sikereinket formálják, addig a negatívak, éppen ellentétes módon, korlátoznak bennünket a társadalmunkban elérhető sikereink útján. Így az egyéni szintű hiteink és hiedelemrendszerünk helyességét, éppen az életünk sikeres mivolta képes tükrözni számunkra a legideálisabb módon. A kollektív hitrendszereinket pedig például, a különböző vallásformák képviselik az életünkben. Amelyek, szintén az egyéni hitrendszerekből alakultak ki valamikor régen, mégpedig olyan módon, hogy egyre többen kezdték el követni azok valósnak vélt és közösen elfogadott igazságértékeit. Az utódok pedig, megörökölték az őseiktől. Így ma már, a természetessé vált vallásszabadság elve, kollektív módon lehetőséget biztosít arra, hogy bármelyik egyéni ember, szabadon válassza meg azt az általánosként elfogadott vallási rendszert, amelyik szerint becsületes módon élni kíván. Békességben és szeretetben a többi embertársával. Akármilyen vallási felekezethez tartozzanak is azok.
A személyes jellegű hitrendszerünket tehát, azok a meggyőződéseink és sajátságos elképzeléseinken alapuló nézeteink képviselik, amelyek az egyéni élettapasztalataink alapján szűrődtek le az elménkben és a memóriánkban tároltunk el őket emlékekként. Mint mentális programokat. Amit gyermekkorunk óta, saját magunk tapasztaltunk meg vagy a szüleinktől, a testvéreinktől, a rokonainktól és egyéb tanítóinktól vettünk át, mint általuk már régebben elfogadott és helyesnek vélt életszerű mintákat. Ezek az ismereteink alakítják a személyiségünket, miközben segítenek értelmezni azt az anyagi valóságot, amelyikben élnünk kell. Így ezek határozzák meg az aktuális viselkedésünket. Azokat az erkölcsi normáinkat, amelyek alapján etikusok lehetünk másokkal szemben. A különböző élethelyzetekben meghozott felelős döntéseinket illetően.
Mert az elménkben, mindig a lelkünk a tudatos. Tudatos a testi érzeteinkre, amelyek az érzékszerveink felől és a testünk egyéb területéről érkeznek hozzá. Valamint tudatos, a memóriánkból származó emlékeink szellemi gondolatainkra. Amely szellemi gondolataink a hiedelmeinket, a hiteinket, a valóságról alkotott reális elképzeléseinket tartalmazzák. Azokat a mentális jellegű szellemi programjainkat, amelyek segítenek abban, hogy egy aktuális élethelyzethez, milyen módon igazodjuk itt és most a lelki jelenlétünkben. Vagyis, szellemi szinten határozzuk meg azt, hogy az elménkben tudatos lelkünk, milyen szükségszerű testi izomtevékenységek vezérlésével igazodjon, az általunk felmért élethelyzetünkhöz. Így a lelki jelenlétünkben megvalósuló szükségszerű válaszreakcióinkat, a szellemi szintű múltuk élettapasztalatainak az emlékei irányítják mentális módon. Arra késztetve bennünket, hogy a múltban helyesnek vélt és szellemi szinten megőrzött egyéni mentális sémáinkhoz igazodva cselekedjünk itt és most, a lelki jelenlétünkben. Akkor is, ha annak a vezérlési mintának ma már, nagyon csekély a létezési jogosultsága.
Látszólag, nincs is ezzel semmi probléma. Hiszen, ha jó az a mentális emlék, akkor az elménkbe vetített hitünkként, nyilván a javunkat fogja szolgálni, ha az elménkben tudatos lelkünk követni fogja a mentális utasításait. Ha azonban, csupán egy szellemi szintű régi elavult hiedelmünkkel irányítjuk a jelenben aktív lelkünk cselekedetvezérlő tudatos eseményeit, akkor újra csak korlátozzuk magunkat az újfajta megtapasztalás elvi lehetőségeivel szemben. Mert, aki a régi, már elavult elvárásainak a hiedelmei szerint cselekszik, az hogyan is tapasztalhatna meg bármit is újszerű módon. Olyan ez, mintha mindig a sárban dagonyázna valaki, a műúton való kényelmes és biztonságos haladása helyett.
Tudomásul kell vennünk azt, hogy az elménkbe vetíthető hiteink és hiedelmeink, a szellemi szintű múltunkban gyökereznek. Egytől egyig. Amelyek közül sok, már régen el is avult. Olyan emlékeink információs tartalmait rögzítették csupán számunkra, amelyek ma már, aligha lehetnek aktuálisak. Így nem is érdemes, minden ma aktuális új élethelyzetünkhöz alkalmazni. Ezért a régi hiedelmeinket érdemes új, mindig aktuális hitekre lecserélni. Ezt a cél szolgálják az affirmációk. Mint olyan pozitív megerősítések, amelyek képesek mentális módon felülírni, a memóriánkban tárolt régi, elavult negatív hiedelmeinket. Amelyek a mindenkori lelki jellemünket biztosítják és a szellemi szintű önértékelésünket szolgálják.
Negatív hiedelmeink például. Nem vagyok elég jó. Nem vagyok elég fontos. Nem vagyok rá képes. Számomra ez lehetetlen. Nekem nem lehet igazam. Engem sohasem ismernek el. Én mindig szerencsétlen vagyok. Mindenki engem bánt. Egyáltalán nem számítok. Soha nem értenek meg. Engem senki sem szeret. Stb. Ezeket a negatív kijelentéseket, egyszerűen cseréljük le tudatosan, számunkra pozitív kijelentésekre. Tökéletes vagyok. Fontos vagyok. Képes vagyok. Nincs lehetetlen számomra. Igazam van. Engem is elismernek. Szerencsés vagyok. Én is számítok. Megértenek. Mindenki szeret. Stb. Tulajdonképpen, minél többször mondogatod önmagadnak a pozitív kijelentéseket, annál jobban legyengülnek az emlékeidben, a régi negatív kijelentés mintáid. Mert így, a pozitív megerősítésekkel, teljesen újra programozod a memóriádat.
Mert a dolog úgy működik minden embernél, hogy amit a VAGYOK szóhoz rendelünk szellemi szinten, azzá válik bennünk és általunk, az elménkben mindig tudatos lélek. Azt a mentális programot követi. Így én például, mindig kedves vagyok, okos vagyok, szép vagyok, szerethető vagyok, Stb. vagyok. Kizárólag pozitív értelemben véve. Vagyis önmagamra nézve, semmiféle negatív jelzőt nem használok. Azt megteszik helyettem mások, a kritikusaim. De az, legyen az ő dolguk. Megengedem nekik, hogy tévedjenek. Mert aki nem ismer engem, vagy csak felületesen ismer, könnyen alkothat felelőtlen negatív véleményt rólam. Ezek leperegnek rólam, mert én tudom egyedül azt, hogy ki is vagyok valójában.
Mivel az egyéni hitrendszerünk már kora gyermekkorunk óta fejlődik a memóriánkban, ezért a gyermekeknek sem szabad negatív kijelentéseket mondani. Mert, ha elhiszik önmagukra nézve, beépül a saját személyes hitrendszerükbe. Komolyan befolyásolva ez által, az ő természetesen fejlődő önbecsülésüket. Így a negatív kijelentésekre tudatosodott gyermek, önmagát értéktelen felnőttként fogja látni. Ezért a gyermekek, mindig ügyesek, ha néha nem is sikerül nekik valami. A gyermekek mindig szépek, ha néha rendezetlenek is. A gyermekek mindig kedvesek, ha néha elviselhetetlenek is. A gyermekek mindig szerethetőek, ha néha rosszalkodnak is egy kicsit. A gyermekek mindig okosak, ha néha butáskodnak is egy kicsit. És amikor egy gyermek, önmagára nézve negatív állítást fejez ki, teljesen önkritikus módon, akkor van a legnagyobb szüksége a mentális támogatásunkra. Olyankor még, szinte azonnal ki lehet cserélni a negatív hiedelmét, valamilyen számára pozitív módon értékelhető határozott megerősítéssel.
A kollektív hitrendszereink is sokfélék lehetnek. Az egyszerű filozófiai alapokon nyugvó hitrendszerektől, az ezoterikus és spirituális hitrendszereken keresztül, a sokféle vallási irányzat is ebbe a kategóriába tartozik. De szorosan ide tartozik még a tudomány is, mint a tudós szakemberek kollektív hitrendszere. Ami ma még, igen távol áll a vallásos alapon nyugvó egyéb hitrendszerektől. De vajon, miért kell a tudományt is a hitrendszerek közé sorolni? Alapvetően azért, mert a tudós szakemberek elméje sem találkozik közvetlen módon azzal a valósággal, amiről a reális elképzeléseiken alapuló tudományos állításaik szólnak. Mivel, a tudósok is csak emberek. Olyan relatív tudatossággal rendelkező emberek, akiknek az elméjében, éppúgy a lelkük a tudatos mindig. A memóriájukból táplálkozó szellemi gondolataik informatív értékei által formált reális elképzeléseikre is tudatos. Vagyis, a hiteikre.
Figyelemre méltóak azonban, a tudomány legmodernebb eredményei. Amit a kvantumfizika felismerései tárnak elénk. Szerintük ugyanis, az Univerzum egy olyan morfogenetikus jellegű tudati mező, amelyik abszolút Tudatos módon, abszolút Intelligens jelleggel határozta meg azokat a kozmológiai állandókat, a kozmikus szintű mágneses hullámok hullámhosszaiban primer jelleggel kódolva, amelyek tökéletes precizitással behangolt módon irányítják, az anyagi világ elektromos tulajdonságú szekunder másodrezgéseit. Így a kozmikus szintű mágneses hullámokban, mindig a hullámhossz informatív értékei határozzák meg azt, hogy a frekvenciájuk energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezhet, az általuk érintett elektromos anyagi részhalmazokon. Vagyis, az indukció jelensége az a fizikai folyamat, ami 100%-os hatásfokkal konvertálja át, alakítja át a mágneses információt és energiát, elektromos alapokon nyugvó strukturális jellegű formációvá és fizikai szinten értékelhető erőhatásokká.
Mert, az Univerzumnak csak az 5%-a nevezhető elektromos tulajdonságú anyagi minőségnek. Az összes többi tér, amit az űr képvisel, nem anyagi minőség. Így az, elektromos tulajdonságokat sem képviselhet. Így az anyag nélküli űr, kizárólag mágneses tulajdonságokkal rendelkezik csupán. Óriási mértékű vákuumhatással. De valójában, mivel az anyagi jellegű égitestek az Univerzum mágneses alaphalmazából alakultak ki fúziós hatásra, ezért a belőlük felszabaduló anyagi részecskék, amit a különböző apróbb atomi minőségek jelentenek, belül szintén a mágneses térrel telítettek. Mert a mágneses tér számára az anyagi minőségek olyanok, mint az igen lágy szivacsok. Így belül, ugyanaz a mágneses tér tölti ki az üresnek látszó helyeiket, mint az Univerzumot. Így a kvantumtér, amit alapvetően az űr képvisel, nem ér véget az anyagi minőségek határánál. Hanem az anyagi minőségű bioszféránkat is kitölti teljesen. Így lett a bioszféránkban, minden elektromos tulajdonságú objektív anyagi jelenség, „elektromágneses” jelzővel illetve.
Az elektromos tulajdonságú anyagok tehát, egy morfogenetikus jellegű tudati mezőben létezhetnek csak. Beleértve természetesen, a relatív értelemmel felruházott értelmes emberi életformákat is. Így az egyéni tapasztalatszerzés lehetősége során, olyan dolgokat és eseményeket ismerhetünk meg a természetben, amelyeket valamilyen kozmikus szintű mágneses hullám tart rezgési szinten működésben. Vagyis, az elektromos forma és erőhatás tapasztalati szintű megismerése által, következtetni tudunk annak a mágneses okaira is. Arra a mágneses információra és energiára, ami azt általunk megismerhető, viszonyítható állapotban tartja. De erre, csak logikus módon tudunk következtetni, ha a megfigyeléseink helyesek.
Azzal azonban, hogy a lélek által tudatos elménkben sajátságos hitek alapján, EEG agyi mágneses hullámokat tudunk generálni, a szellemi gondolataink informatív értékeinek a segítségével, tulajdonképpen aktívak lehetünk a mágneses valóságban is. Abban a szubjektív mágneses valóságban, amelyik az objektív anyagi valóság alapvető elektromos létezését fenntarja induktív jelleggel. Így az elménkben tudatosodó hiteink, mint agyi mágneses hullámok, mentális visszacsatolást hajtanak végre az objektív anyagi valóság felől, a mágneses alapú szubjektív valóság felé. Ideiglenesen interferálva, befolyásolva azokat a kozmikus szintű mágneses hullámokat, amelyek amúgy is működtetik az elektromos anyagi valóságot. Ilyen módon, a hitünkben meghatározott reális elképzelésünk által meghatározott valóság kialakítására késztetve azokat. Ami arra utal, hogy az abszolút módon Tudatos Univerzum, mint morfogenetikus jellegű tudati mező, mindig a szubjektív hiteink által meghatározott mentális elképzeléseinkre reagál. Azokra a mentális terveinkre, amelyeket az elménkben tudatosodva képzelünk el valóságosnak. Ezt hívhatjuk tudatos teremtésnek is.
Lényegét tekintve a tudatos teremtés úgy jön létre, hogy első lépésként, elképzeljük azt a dolgot vagy eseményt valóságosnak, amire a lelkünk vágyik. Ha már elég szépnek látjuk a mentális tervünk képzeletbeli valóságát, akkor azt úgy realizálhatjuk a legjobban, ha második lépésként, önmagunkat is beleképzeljük a vágyott dolog vagy esemény valóságába. Ilyen módon beleélve magunkat, már nem csak szépnek, hanem számunkra jónak is értékelhetjük az elképzelésünket. Akkor mondhatjuk azt harmadik lépésként, hogy ÁMEN. Azaz LEGYEN. Mert ilyenkor már, az elménkben tudatos lelkünk mondatja velünk ezt a megvalósulásra, teremtésre utaló határozatot. Vagyis, az elménkben tudatos lélek járul hozzá szándékosan bennünk, az induktív módon megvalósulni képes manifesztációhoz. Mert az elképzelésünket nem csak szépnek, hanem jónak is értékelte.
A lélek ugyanis, az anyagi minőségünkre irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciájának a közvetlen energiahatása bennünk. Ilyen módon, szellemi szinten irányított, motivációs hatású mentális erőhatásokat, lelki érzéseket képes aktivizálni számunkra. Mert, csak így lehet a lélek, az életünk folytonos energiája, amíg élünk. Tudatos pedig, azért lehet bennünk a lélek, mert annak a kozmikus szintű mágneses hullámnak a hullámhossza irányítja felénk, amelyik az abszolút Tudatosságnak továbbra is az elválaszthatatlan része. Ami meditatív elmeállapotban, aktív lehet fordított irányban is. Vagyis, az abszolút Elméből és Tudatosságból nyerhetünk információkat meditatív elmeállapotban. De ennek az információs csatornának a kozmikus hullámhosszán közvetítjük a teremtésre méltó hiteinket is, a mindent kitöltő mágneses alapú, és így morfogenetikus jellegű tudati mezőbe.
Mivel a mindent teljesen átható mágneses Tudatosság, az EEG mágneses agyi hullámainkban kódolt hiteinkre fogékony, ezért úgy működik az életünkben, mint egy mentális „tükör”. Amit a hiteink által bele vetítünk, azt megtapasztalható objektív anyagi valóságként vetíti vissza hozzánk. Kivétel nélkül. Ami azt jelenti, hogy a tudatos teremtéseinkért, mi magunk vagyunk egyedül a felelősek. Ezért érdemes olyan ezoterikus jellegű szellemi ismeretekre szert tenni, amelyek segítségével, számunkra pozitív értelemben tudjuk használni a lelki jellegű spirituális képességeinket. Mert a lélek neve „spirit”. Ezért mondjuk azt, ha valakinek jó a lélekjelenléte, hogy „van benne spiritusz”. De minden valamire való ezoterikus tanítás azt állítja, hogy minden ember egy spirituális lény. Ami azt jelenti, hogy a szellemi gondolataink által biztosított ezoterikus képességeinkkel, lelki érzések spirituális jellegű mentális erőhatásait vagyunk képesek irányítani, egy reális módon elképzelt cél felé. Ami a hiteinket képviseli.
Az Univerzum abszolút Tudatosságának tehát, az lehet a mottója, hogy „Legyen nektek a hitetek szerint.”. Ezért, minden valamire való ezoterikus tanítónak a tanításában, megtalálható ez az alapvető kijelentés. Ami arra utal, hogy nem az a fontos, hogy hiszel-e az Univerzum abszolút Tudatosságában, hanem az, hogy egyáltalán van-e teremtésre méltó hited. Mert, ha az Univerzum abszolút Tudatosságán belül, egy relatív tudatosságú embernek van hite, akkor a kozmikus Tudatosság által fenntartott elektromos anyagi valóság, a javukra alakítható. Vagyis, olyan dolgok és események megvalósulását alakíthatjuk ki magunknak és a szeretteinknek tudatosan, ami mindig a hasznunkra lehet.
Akinek pedig, nincsen a saját életévitelét befolyásolni képes reális hite, az arra kényszerül, hogy mások hite alapján élje az élete valóságát. Mert az anyagi szintű események állandó forgatagában, akkor is részt kell vennünk tapasztalati szinten, ha nem vagyunk felkészülve rá. Ami persze, lehet számunkra jó is, de az esetek többségében, bizony csak elszenvedi az ember, az élet reá mért sorszerű csapásait. Holott, a fentebb leírt ezoterikus jellegű szellemi ismeretek, lehetőséget biztosíthatnak bárkinek arra, hogy előre megtervezett módon éljen, számára hasznos spirituális életet. Csak meg kell tanulnunk, teremtésre méltó hitekkel élni. Naponta több alkalommal, amikor éppen szükségét látjuk. Bíznunk kell az Univerzum abszolút Tudatosságának a teremtői képességében. Abban, hogy miközben folyamatosan fenntartja számunkra induktív módon az elektromos anyagi rezgések objektív valóságát, akkor a hittel felhatalmazott vágyaink figyelembevételével, meg is tudja azokat könnyedén változtatni.
De nem csupán a reális elképzeléseinken alapuló hiteinkre fogékony, hanem a hittel megfogalmazott kéréseinkre is. Olyankor általában, Istenként utalunk az Univerzum kozmikus Tudatosságára. Vagyis, Istentől kérjük a megvalósulás lehetőségét. Ez nem probléma számára. Mert az Univerzum abszolút Tudatossága, abszolút módon Intelligens is. Így, ha Istenként hiszünk benne, akkor Istenként is fog reagálni a kéréseinkre. A „Legyen minden a hitünk szerit.” alapelv értelmében. Így a relatív tudatosságú értelmes emberhez, abszolút módon igazodik. Az ő személyes hite szerint. Így aztán, lehet valaki egy Isten hívő, mint a kereszténység tagja vagy például az iszlám hívője, vagy sok Isten hívő, mint a hinduizmus követője, de lehet Istennel szemben teljesen hitetlen is, ha van teremtésre méltó hite, akkor az Univerzum abszolút mágneses Tudatossága, biztosan nem hagyja cserben. Mert az agyi mágneses hullámaink, amelyekben a hiteink informatív értékei vannak kódolva, csak a mágneses valóságban lehetnek aktívak. Más egyéb érelme nincsen, a végtelen lehetőségeket biztosítani képes képzelőerőnknek.
A relatív emberi elmét ugyanis, amelyben a lélek lehet tudatos, az Univerzum abszolút Tudatossága találta ki és teremtette meg. Ezzel szemben a vallási formák hitrendszereit, már a relatív módon tudatos értelmes emberek alakították ki saját maguknak. Mint kollektív módon elfogadható hitrendszereket. Mert a hittel kialakuló mentális képességeiket, valamilyen értelmes formában akarták kifejezni. Majd ezek az elképzelések, mint letisztult vallási formák öröklődtek az utódokban. Én magam is sokat beszéltem Istenről a gyermekeimnek és az unokáimnak. A nélkül, hogy konkrét módon tudtam volna azt, hogy ki és mi is az Isten, akiről beszélek nekik. De, ha most megkérdezünk 100 papot, hogy szerintük ki és mi az Isten pontosan, akkor éppen 100 féle értelmezéshez jutunk. Amelyek többé-kevésbé hasonlítani fognak egymáshoz.
Ez nem is olyan nagy csoda, Mert a Bibliában, Isten úgy határozta meg önmagát, hogy „Vagyok, aki Vagyok.”. Ami röviden azt jelenti, hogy ne foglalkozz azzal, hogy Én ki Vagyok, csak legyenek teremtésre méltó reális elképzeléseken alapuló hiteid. Mert Én egyszerűen, a hited teremtője Vagyok. De ahogy, nem lehet képeken vagy szobrokon ábrázolni Istent, mert az már bálványimádásnak minősülne, úgy konkrét névvel sem illethető. Mert az Univerzum abszolút Intelligenciáját biztosító Tudatosságnak, nincsen egyéb neve. Illetve, szólíthatod ahogyan csak akarod, mert természeténél fogva, úgyis csak a hiteidre fókuszál.
Ha tehát, kedves Olvasóm, Te keresztény neveltetésű értelmes ember vagy, akkor ne csinálj ebből különösebb problémát magadnak. Mert, ha az Univerzum teremtésre képes abszolút Tudatosságát Istenként nevezed meg, akkor számodra, Istenként fog reagálni. Nyugodj meg, van Ő olyan Intelligens. Vagyis, nem szükséges az alapvető hitrendszereden módosítani. Csupán az a fontos, hogy a reális elképzelések szintjén, mindig legyen teremtésre méltó életterved mindenről, amit meg szeretnél tapasztalni. Lehetőleg, az életed minden várható eseményére. Az a legjobb megoldás, ha minden este elalvás előtt, elképzeled valóságosnak a másnapra várható dolgokat és eseményeket. Előre megtervezett módon. Olyannak, amilyennek meg szeretnéd tapasztalni azokat. Ilyen módon, a hiteidben rögzített reális elképzeléseid, mint mentális tervek, a valós életeseményeid elé kerülve, beállítják azok induktív megvalósulási feltételeit. Éppen azért, hogy minden a reális módon elképzelt hiteid szerint történjen. Hogy boldog legyél. Mert, akinek a lelki vágyai mindig teljesülnek, az örömökkel teljes boldog életet élhet. Ennek a tudatát és mentális technikáját építsd be, a már meglévő és megszokott hitrendszeredbe. Mint új mentális programot, ami napi szinten képes a jövődet meghatározni, a kívánságaid szerint.
Ahogy a hitrendszerünk gyermekkorunk óta fejlődik, úgy bármikor tudatosan is módosítható, az új és számunkra sokkal reálisabb értelmezéseink szerint. Csupán a saját memóriánk ide vonatkozó emlékeit kell megfelelő módon átprogramoznunk. Mert az Univerzum mindig abszolút Tudatosságához, nekünk kell folyamatosan igazodnunk. Vagyis, az Univerzum mágneses alapú szubjektív alaphalmazához, nekünk kell szubjektív módon alkalmazkodnunk. A hiteinket képviselő agyi mágneses hullámainkkal. Így az egyéni hitrendszereink, folyamatosan változnak, módosulnak, átalakulnak, a mentális emberi fejlődésünk szerint. Egészen addig, amíg rá nem jövünk arra, hogy mi magunk is az Univerzum szubjektív Tudatosságának a relatív módon elkülönült részei vagyunk. Ha pedig, ezt a kozmikus Tudatosságot Istenként fejezzük ki, akkor az ember nyilván nem más, mint Isten anyagi szintű kiterjesztése bennünk.
Ezért vagyunk képesek a tudatos teremtésre. Amelyben a tudatos módon kialakított hiteink, mint saját szubjektív életterveink, a reális képzeletünk segítségével vetíthetik előre a megtapasztalni vágyott anyagi valóságunk elvileg lehetséges részeseményeit. Ha ezt kipróbálod és működik az életedben, akkor az a legbiztosabb bizonyítéka annak, hogy a saját hitrendszered végleges módon kialakult és tökéletesen funkcionál. Boldoggá téve téged. Akkor már, azonos minőségnek tekintheted magadat a lélek által benned elkülönült Isteni minőségeddel. A mindent és mindenkit egyformán szeretni képes boldogságos Istennel. Aki az Univerzum abszolút Tudatosságaként, nem is annyira az embert nézi, hiszen a lélek által éppen bennünk tudatos, hanem csupán arra fogékony, hogy van-e teremtésre méltó hit az életünkben.
Matécz Zoltán
2026.05.29.
