Hiszed-e?
A ma már, szinte teljesen letisztult egy Istenhitre jellemző vallásos tanítások és minden ezoterikus ismeret arról szól, hogy a lélek által, Isten élteti az embert. Amit a mi ősi magyar nyelvünk is megőrzött, a születésnapi köszöntők között. Ez az állítás azonban, azon alapszik, hogy a testünk és a szellemiségünk relatív, folyton változó adottságaink. Csupán a lélek az, ami állandóan éltet bennünket a halálunk pillanatáig. Az azonban, a születésünk pillanatától fogva aktív bennünk. Abszolút jelleggel.
Amikor egy apró kisgyermek megszületik, mint Isten „ajándéka”, azért olyan tiszta, szép, csodálatos és Isteni lény, mert Isten ajándékként, mindig önmagát adja. Mert, nem is adhat ennél tökéletesebbet számunkra. Majd Istennek, ezt a gyermekként megnyilvánult anyagi valóságát nevelgetjük szép lassan Emberré. Olyan emberré, akinek lehetősége nyílik az élete során arra, hogy megismerje önmaga Isteni mivoltát. A szellemi képességek olyan ezoterikus fejlődési fokaira érve, ahol a megvilágosodás és a megigazulás mentális szintjeit meghaladva, tudatosan is beazonosíthatja önmagát Istennel. A spirituális jellegű lelki tapasztalatok szintjén is megélve Istent.
Mert, ahogy Isteni lényként megszülettünk egyszer, úgy Isteni lényként élünk mindvégig a nélkül, hogy tudnánk róla. Mert az emberi kultúránk zavaros ezen a téren. Bár a vallásos és az ezoterikus tanítások mindvégig erre utaltak, de az önmagát toronymagasból szemlélő tudomány, képtelen ezen a téren nyilatkozni. Mert, még a lélek mibenlétét sem határozta meg. Így nem szükséges az eredetéről sem vitatkoznia. Annak ellenére, hogy a pszichológia tudománya, már nyíltan beszél lelki betegségekről, lelki konfliktusokról, lelki érzésekről, lelki adottságokról. A lélek konkrét ismerete nélkül. Annak ellenére, hogy a lélek éltet bennünket mindvégig, az emberré fejlődésünk során.
A lélek tehát, nem játék. Mert valójában, a lélek valóságát éljük. Hiszen egy őszinte, nyíltszívű intelligens ember, mindig a lelki érzéseit fejezi ki a szellemi gondolataival. Akinek fontos a lelki tisztasága. A hazug élethez persze, bőven elég lenne a folytonos változásra képes szellemiségünk is. Az állatok és a növények, mint szellemi tudatossággal nem rendelkező élőlények, ezért nem képesek hazugságban élni. Ők mindig őszintén szeretnek vagy acsarkodnak. Ha tehát, a hazugság képessége tesz minket emberré, akkor nagyon sokunk számára, nem lehet nagy dicsőség emberré válni, a tiszta lelki alappal induló gyermekkorunkból.
Így a hit, nem más, mint olyan szellemi szintű ismeret, amit lelki síkon is el tudunk fogadni igaznak. A Biblia erről azt írja, hogy a hit nem más, mint a még nem is látható dolgokról és eseményekről való tökéletes bizonyosság. De, hogyan lehet valaki tökéletesen bizonyos olyan dolog vagy esemény valóságában, amit eleve még nem is látott? Ebben segít a reális képzelet. A képzelet ugyanis, olyan analóg mentális képi formába hozza a szellemi gondolataink digitális informatív értékeit, ami a lélek számára is tökéletesen érthető, látható. Valóságosként érzékelhető. Mert a szellemiségünk, digitális formában kezeli az információkat, míg a lelkünk, analóg jelleggel érti meg aztokat.
Ezért, a szabad szemmel látható fényingerek, mint digitalizált fényinformációk jutnak az elménkbe. Szellemi szinten tárolható digitális információkká sűrűsödve. Amiből a lélek nem lát semmit. A lélek, azt az analóg képi formát látja, amit ebből a digitális adathalmazból alkot az elménk. Ezért kell a lelki vágyainkat, a szellemi gondolataink informatív értékeivel valóságosnak elképzelni az elménkben. Vagyis, analóg képi formákat kell belőlük formálnunk a lelkünk számára. Amit a lélek már biztosan képes értékelni. Mert olyannak látja, mint az analóg valóságot. Így az elménkben kialakított reális elképzeléseink, már bizonyosságként érvényesülnek a lelkünk számára akkor is, ha azt a szemünk, még nem is látja a gyakorlati valóságunkban.
Erre mondják azt, hogy az elménk számára teljesen mindegy az, hogy valóságot lát vagy, csak egy valóságos elképzelést, mert nem képes közöttük különbséget tenni. Ez persze, így ebben a formában nem igaz. Hiszen éppen az elme az, ami valóságos analóg képet formálhat, a szellemi gondolataink digitális informatív értékeiből. Ez az állítás valójában, a lélekre igaz. Aki az elménkben fogant reális elképzeléseinket is éppúgy valóságosnak értékeli. Bizonyosságként fogadja el. Így lehet a lélek számára, tökéletes bizonyosságként értékelhető dolog vagy esemény, egy reális elképzelés.
Mivel az emberi elme, soha nincsen közvetlen viszonyban a külvilággal, hanem csak az érzékszerveink informálhatnak bennünket arról, ezért hinnünk kell az elménkben megjelenő anyagi valóságban. A testi látvány tehát, közvetett módon jelenik meg számunkra. A szemünk közvetítése által mutatva számunkra a valóságot. Ez a valóság válik a lelkünk számára bizonyossággá, ha megérti a látvány analóg informatív üzenetét. Viszont a lelkünk, éppúgy bizonyosságként kezeli azokat az elménkben formált elképzeléseinket, amelyek egy vágyott valóság képi formáját vetítik felé. Mert a lélek számára, már tisztán látható dologról vagy eseményről van szó. Ezért, teljes bizonyosságként képes kezelni azokat. Annak ellenére, hogy szellemi szinten tudjuk azt, hogy a valóságban még nem is létezik.
Így a reális elképzeléseink motiválnak bennünket arra, hogy olyan valóságot alakítsunk ki magunkban, ami tökéletesen megfelel a lelkünknek is. Ezért, a szellemi szintű múltunk tapasztalatai alapján tudunk olyan reális elképzeléseket formálni a jelen pillanatában, amit a jövőben fogunk hasznosítani. Ezek a mi képzeletbeli reális terveink. Olyan mentális iránymutatások a jövőre utalva, amelyeket szellemi szintről vetítünk a lelkünk számára az elménkbe. Mert a lélek, csak úgy képes a megvalósulás érdekében lelki erőhatásokat biztosítani számunkra, ha tökéletesen megértette a szellemi üzenetünk informatív értékét. Ha már, bizonyosságként fogadta el az elképzelésünk informatív értékeit. Épp úgy, mint a szemünkkel látható közvetett információkat a látható valóságról.
Vagyis, az értelmes ember, mindig hittel él. Így a tudomány sem más, mint a tudós szakemberek kollektív hite csupán. Közös megegyezéseken alapuló olyan elképzelésük csak, ahogyan a valóságot ésszerűen el tudják képzelni maguknak. Mivel azonban a konferenciáikon, csak szavazásokon alapuló százalékos jelleggel fogadhatják el az állításaikat dogmatizált tudományos igazságnak, ezért a tudományos állítások abszolút értéke, még mindig nagyon relatív. Viszont, ha egy állítást elfogadtunk, akkor az arra vonatkozó feltételrendszert is el kell fogadnunk igaznak. Ezen alapszik az a logikai menet, amikor azt állítja valaki, „Hogyha ez igaz, akkor ennek és ennek is igaznak kell lennie.”. Így lépésről-lépésre juthatunk az igazság teljesebb kibontakozása felé. Ezen a logikán alapszik ez az írás is.
Így kezdő, alapkérdésként merül fel az, hogy hiszed-e azt, hogy a lélek által Isten éltet Téged? Ha a felelet „nem”, akkor máris vége a beszélgetésnek. Ha azonban, a válasz „igen”, akkor a logikai okfejtés máris folytatható. Mert, ha valóban elhiszed azt, hogy a lélek által Isten éltet, akkor abban is biztos lehetsz, hogy a teremtés képességével élsz. Mert, a téged éltető Isteni lélek is, a teremtő aktív része benned. Ettől függ, minden lelki eredetű spirituális képességed. Vagyis, azok a mentális módon irányítható lelki erőhatásaid, amelyeket a szellemi gondolataid informatív értékeinek a segítségével tervezhetsz meg magadnak, az arra tudatos elmédben. Mint reális elképzeléseket a lelki vágyaidról.
Ha tehát, hiszed azt, hogy a lélek által Isten éltet Téged, akkor abban is bizonyos lehetsz, hogy a teremtői képességgel is rendelkezel. Csak meg kell tanulnod használni ezt az Isteni képességedet. Ami azon alapszik, hogy ha probléma elé állít az élet, akkor Isten, mindig küld neked egy lelki vágyat. Ami már a problémád ideális módon megoldott állapotára utaló intuitív képi forma az elmédben tudatosodva. Nincs is más dolgod, mint valóságosnak elképzelni a lelki vágyaidat, az arra tudatos elmédben. Precízen megtervezett módon.
A dolog alapja az, hogy amiben nem hiszel, az eleve elképzelhetetlen számodra. Ha azonban, ezt a logikát kifordítjuk, akkor csak abban hiszel igazán, amit valóságosnak tudsz elképzelni az elmédben. Ezért, hinned kell ahhoz, hogy megtapasztalhasd a lelki vágyaidat. Vagyis, meg kell tervezned, el kell őket képzelned valóságosnak. Képzeld el, éld bele magad, és amikor lelki szinten azt érzed, hogy az elképzelt dolog vagy esemény szép és jó számodra, boldoggá tesz téged, akkor mondd azt, hogy ÁMEN. Azaz LEGYEN.
Mert, aki az anyagi valóság alakulásáról döntést hozhat, az nem más, mint Isten. Mivel azonban, Téged is éppen Ő éltet a lélek által, ezért megadta Neked a lehetőséget arra, hogy amit szellemi szinten elképzelsz valóságosnak, és lelki szinten érezted, hogy az Neked szép és jó, azt Te magad is manifesztálhatod. A szellemi szinten használható ÁMEN kifejezéssel. Így, amikor azt mondod, hogy ÁMEN, akkor gyakorlatilag, a lelked által Téged éltető Isten hozza meg a teremtésre irányuló határozatot. Hogy a lelki vágyad megvalósulása boldoggá tegyen Téged.
Mert amíg élsz, Isten mindig veled van. A lélek által folyamatosan éltet. A lelki vágyaid által, folyamatosan megüzeni számodra azt, hogy mi tenne Téged boldoggá. Majd a tudatos teremtés lehetőségével, már itt emberként megélheted önmagad Isteni mivoltát. Így bármit teremthetsz amire csak vágysz. Mert a relatív elmédben formálható képzeletednek, senki és semmi nem szabhat határt. Csak Te magad. Ezen a téren, abszolút képességekkel rendelkezel. Így a boldogságod alapja, Te magad vagy. Ha hiszed, hogy a lélek által Isten éltet Téged. De a lelki vágyaid képzelet által előre megtervezett és virtuálisan megtapasztalt mentális munkáját, mindig el kell végezned ahhoz, hogy a vágyott dolog vagy esemény, a tudatos teremtésed része lehessen.
Matécz Zoltán
2125.03.07.
