Kvantitatív-kvalitás.
A kvantitatív jelző, olyan dolgokra és eseményekre utal, amelyeket a matematika nyelvezetével mennyiségileg, egyszerűen ki lehet fejezni és így könnyen számszerűsíthetőek azok. Így például, a fizika tudományában, a tömeg fogalmával, valamely test teljes anyagi mennyisége számszerűsíthető. Ezért lett az anyagi testek tehetetlen tulajdonságát kifejezni képes kvalitatív tömeg, az anyagi testek olyan matematikai szinten számszerűsített tulajdonsága, amivel a test kvantitatív mennyiségét lehet kifejezésre juttatni. Ami azt jelenti, hogy a tömeg fogalma, matematikai szinten fejezi ki számunkra azt az anyagi mennyiséget, amelyik egy test esetében kvalitatív módon, teljesen tehetetlenül viselkedik, a reá irányuló fizikai hatásokkal szemben. Így a kvantitatív mennyiségétől függetlenül a tömeg fogalma továbbra is, a Newton féle kvalitatív jellegű tehetetlenségi törvényét juttatja érvényre számunkra.
Mert, az anyagi testek minden egyes résztulajdonsága olyan kvalitatív tényező is egyben, amelyik az adott anyagi test adottságait, különböző minőségi szinten képesek jellemezni. Az anyagi test minőségben meghatározható sajátságos tulajdonságaira utalva. Így nyilván, a tömegre is utal, mint tulajdonságra, ami a test anyagi mennyiségére is kifejezi egyben. Arra az anyagi mennyiségre, ami matematikai szinten számszerűsítve, az anyagi testet már kvantitatív módon határozhatja meg. Így a tömeg kvalitatív jellegű tehetetlen tulajdonsága már, a számszerűen meghatározott anyagi mennyiség kvantitatív jellegű értékére is vonatkozik.
A fizikai szinten megszokott tömeg fogalma tehát, eleve kettős természetű. Egyik részről, az anyagi testek kvalitatív jellegű tehetetlen tulajdonságát fejezi ki, amellyel az anyagi testekre irányuló fizikai hatásokkal szemben tanúsított ellenálló képességükre utal. Mint a tehetetlenség alapvető kvalitatív jellegű fizikai tulajdonságára. Másrészről pedig, a fizikai képletekben számszerűsített matematikai adatként a tömeg, az anyagi testek kvantitatív jellegű mennyiségére is céloz. Mint az anyagi testek tömegével meghatározható mennyiséget kifejezni képes sajátságos tényezőre. Így a fizikai képletekben már, mint kvalitatív jellegű mennyiségi tényezőként jelenik meg a tömeg fogalma. Minden esetben.
Így az anyagi testek kvantitatív jellegű mennyiségi tulajdonsága, kvalitatív tulajdonságként is érvényesül. De attól még, mindig az anyagi testek kvalitatív tehetetlenségét képviseli. Bármekkora legyen is egy anyagi test kvantitatív kiterjedésű mérete. Mert, minél nagyobb egy anyagi test tömege, annál nagyobb lesz, az ő fizikai hatásokkal szemben tanúsított tehetetlen ellenálló képessége is. Vagyis, ha az anyagi testek kvantitatív jellegű mennyiségi tulajdonsága változik is, az nem befolyásolja az ő fizikai hatásokkal szemben tanúsított kvalitatív jellegű ellenálló képességét. Csupán az ellenálló képesség mértékét befolyásolja. Oly annyira, hogy minél nagyobb egy fizikai test kvantitatív jellegű tömege, nyilván annál nagyobb lesz az ő kvalitatív jellegű ellenálló képessége is. Vagyis, a kvalitatív jellegű tehetetlen tulajdonság, mindig arányosan követi, az anyagi test kvantitatív jelleggel kifejezhető mennyiségi értékét.
Vagyis, a tömeg fogalma, éppúgy minőségi jellegű kvalitatív kifejezés a fizikában, mint ahogyan mennyiségi alapokat biztosítani képes kvantitatív jellegű kifejezés is egyben. Így a tömeg fogalma testesíti meg a kvantitatív-kvalitást a fizikában. Mivel azonban, mind a két nézőpont szerint, azaz a fizikai és a matematikai nézőpont alapján is, csupán az anyagi testek egy adott sajátságos tulajdonságát fejezi ki, ezért a tömeg, más egyéb tulajdonsággal nyilván nem társítható. Így például, a súlyos-tömeg vagy a tehetetlen-tömeg fogalmai eleve értelmetlenek. Mert az anyagi testek tehetetlenségét biztosító tömeg tulajdonságát kifejező fizikai fogalomhoz, a tömeghez, a súlyos tulajdonság vagy a tehetetlen tulajdonság fizikai fogalmait is hozzá társították.
Így a tehetetlen-tömeg fogalma valójában azt jelenti, hogy az anyagi testek tehetetlenségét kifejezni képes kvalitatív tulajdonság, a tömeg lett a tehetetlen tulajdonságú. Amikor ez, egyáltalán nem igaz. Hiszen maga az anyagi test a tehetetlen. Az anyagi test tömege csupán, ennek a tehetetlenségnek a fizikai szinten meghatározható arányos mércéje, tulajdonsága. Így a tehetetlen-tömeg fogalma azt jelenti, hogy az anyagi testek tehetetlenségét kifejezni képes kvalitatív tömeg, mint fogalom, maga is tehetetlen. De így, nincsen benne logika. Mert, ha az anyagi testek kvalitatív tehetetlenségét fejezi ki a tömeg, mint sajátságos tulajdonság, akkor miért kellene még a tehetetlenség nyelvtani fogalmának is fizikai módon tehetetlennek lennie?
A súlyos-tömeg fogalma pedig, még ettől is sokkal vadabb. Mert a súlyos-tömeg valójában azt jelenti, hogy az anyagi testek kvalitatív jellegű tehetetlen tulajdonsága, a tömeg, erővel rendelkezik. Mégpedig, súlyerővel. Ha ugyanis, a tömeg valóban súlyerővel rendelkezhetne, akkor nyilván, már nem is lehetne képes az anyagi testeket tehetetlen módon képviselni a fizikában. Mert így, minél nagyobb lenne egy anyagi test kvantitatív tehetetlenségét kifejezni képes kvalitatív tömege, annál nagyobb mértékű súlyerőt társíthatnának hozzá. Így jutva el a gravitáció fizikai erővel való vonzódáson alapuló elvéig. Ahogyan ezt, ma a fizika tudománya teszi. Márpedig, amelyik anyagi test tehetetlenségét kifejezni képes tömege hatóképes erővel rendelkezik, az eleve nem is lehet már tehetetlen. Mert a fizikai erő hatóképességet jelent. A gravitáció esetében pedig, kizárólag vonzó hatást produkálva. De az anyagi testek, csupán tehetetlenül tűrik a reájuk irányuló fizikai hatásokat. Az erőhatásokat. A minőségi jellegű kvalitatív tömegükkel számszerűen meghatározható, azaz mennyiségi szintű kvantitatív tulajdonságuk arányában.
A tehetetlen-tömeg és a súlyos-tömeg abszurd fogalmaihoz hasonlóan, létezik még egy tömeghez társított fogalom, ami egyáltalán nem fedi a valóságot. Ez pedig, a tömeg-vonzás fogalma. A tömeg-vonzás fogalma azt jelenti, hogy az anyagi testek tehetetlenségét képviselő tulajdonság a tömeg, mint sajátságos kvalitatív tulajdonság, vonzódni képes. Vagyis, a fizika tanítása alapján a tömeg, vonzó erőhatással rendelkezik. Ha azonban, az anyagi testek tömegeihez vonzó erőhatást rendelünk, akkor az ő természetes alaptulajdonságukat szüntetjük meg. Mégpedig, a tehetetlenségre utaló kvalitatív képességüket. Mert egy fizikai erővel felruházott tömeg, már nem lehet az anyagi testek kvalitatív tehetetlenségének az ideális kifejezője.
Ha ugyanis, egy anyagi test vonzódni képes, akkor azt a vonó képességét, nem az ő kvalitatív tömege végzi el. Hanem egészen más fizikai okokra vezethető vissza a vonzó hatása. Amit az anyagi test elektromos és a mágneses jellege produkálhat csak az anyagi testek vonatkozásában. De, az anyagi testek esetleges vonzó képessége, legfeljebb csak arányos lehet az adott anyagi test tömegértékével. Így az esetleges vonzó képesség, mint másik tulajdonság, mindig az anyagi test kvantitatív jellegű tömegének a mennyiségével arányos.
Ezért, a gravitáció jelensége, amit a tömeg-vonzás fizikai eseményének a feltételezésével magyaráznak, teljesen értelmezhetetlen. Erre a következtetésre juthatott Albert Einstein is, amikor a téridő elvét kidolgozva a gravitáció jelenségét, vonzó ok nélküli téridő görbületként határozta meg. Geometriai módon értelmezve a gravitáció jelenségét. A nélkül, hogy bátran kimondta volna azt, hogy „tömeg-vonzás” pedig, nincs. E helyett csupán arra utalt, hogy a tömegek vonzó képessége, csupán egy látszaterő, amit a térgörbület geometriai formája idéz elő az égitestek környezetében.
Azóta pedig, a mai modern tudósok, az Einstein által meghatározott téridő görbülettel értelmezik a gravitáció kozmikus jelenségét. Majd a Newton által kigondolt tömeg-vonzáshoz jutnak el, a fekete-lyukak óriási tömegeinek a gigantikus erejű vonzó hatásának az értelmezése során. Vagyis, kényükre-kedvükre váltogatják a tömeg-vonzáson és a térgörbületen alapuló ellentétes értelmű nézeteiket. A tömeg-vonzás esetében, az anyagi testek tehetetlen tulajdonságához rendelve a fizikai szintű vonzó tulajdonságot. Míg a téridő elméletét úgy használva, hogy közben nem tudják pontosan azt, hogy mi a tér és mi az idő. Mert ez a két alapvető fizikai fogalom, nincsen kellőképpen értelmezve még mindig a fizika tudományában.
A teret ugyanis csupán, mint egy elképzelhető matematikai modellt értelmezik. Aminek az alapja, a kiterjedés nélküli pont. Ami nem dimenzionálható. Így a pontok egy irányú azaz, egydimenziós kiterjedése, vonalat alkot. A pontok kétdimenziós azaz, két irányú kiterjedése viszont, már a sok vonal által, geometriai síkot képez. Míg a geometriai pontok háromdimenziós sokasága már, fizikai teret képez. De ez, csak egy matematikai modell lehet esetleg, mert az alapkiterjedés biztosítani képes pontokat, eleve kiterjedés nélkülinek képzeli el a matematika tudománya. Így a matematika tudománya, a kiterjedés nélküli nemlétező pontokból eredezteti, a valóságban is létező tér fogalmát. Vagyis, a kvantitatív módon meg nem határozott pont segítségével valóságosan is dimenzionált, kvantitatív teret képez.
Az időt pedig, három részre bontva értelmezik. Múltra, jelenre és jövőre osztva. Csakhogy, amíg a múltat és a jövőt, a memóriánkból szellemi szinten érzékeljük folytonos időként, addig a jelen pillanatát, mindig az elménkben tudatos lelkünk használja viszonyításra. Hogy a külvilág folyton módosuló állapotváltozásainak a részeseményeiben úgy tudjuk részt vállalni, hogy mindig azok pillanatnyi állapotát vegyük figyelembe. Mert a változások folyamataiban való részvételünk erőhatásait, csak itt és most, a jelen pillanatában tudjuk igénybe venni. Vagyis, teljesen egyidejűnek kell lennünk, a fizikai szintű állapotváltozások részeseményeinek a pillanatnyi állapotértékeivel.
Attól tehát, hogy egy minőségi jellegű kvalitatív tulajdonság fogalmi jelentését, kvantitatív módon számszerűsítve, mennyiségi szinten fejezünk ki, még nem biztosítunk semmiféle jogalapot arra, hogy másképpen is viselkedjen, egy reá utaló anyagi test vonatkozásában. Mert a tömeg, mint kvalitatív jellegű tehetetlen tulajdonság, nem változik meg akkor sem, ha az anyagi test kvantitatív jellegű mennyiségi arányait megváltoztatjuk. Csupán a hatásokkal szemben tanúsítható kvalitatív jellegű ellenálló képessége módosul, a kvantitatív jellegű mennyiségi változásával arányosan. Így a kvantitatív jellegű értelmezés során, az anyagi testek mennyiségi változása és a reájuk irányuló hatások mértékének az aránya van számszerű módon kifejezve a matematika nyelvén. Amit a fizikai képletekben hasznosítanak. De attól, hogy a testek anyagi mennyiségét kvantitatív módon határozzuk meg a matematika nyelvezetén, még nem fog az ő fizikai szintű kvalitatív jellegű minőségi tulajdonságában módosulni.
A tömeg tehát, mint kvantitatív-kvalitás, azért lett ilyen kettős jellegű, mert a matematika képleteiben, mindig mennyiségi tényezőként használja a fizika tudománya akkor is, ha közben a tehetetlenség kvalitatív mércéjeként meghatározta minőségi értelme van. Mert a tömeg kvalitatív jellegű minőségi meghatározottsága valójában, sohasem változik. Ezzel szemben a tömeg kvantitatív jellegű mennyiségi meghatározására azért van szükség, hogy az anyagi testekre irányuló fizikai hatások is számszerűsíthetőek legyenek ennek köszönhetően. Kvantitatív módon meghatározva ez által, az anyagi testekre irányuló fizikai erőhatások mennyiségi értékeit is.
Mert az anyagi testek tömegeinek a kvantitatív jellegű mennyiségi meghatározottsága, mindig tökéletesen arányos, az anyagi testekre irányuló fizikai hatások, szintén kvantitatív jelleggel meghatározható számszerű mértékével. Erre a tömeg állandó jellegű kvalitatív ellenálló tulajdonsága a garancia. Így a tömeg kvantitatív jellegű mennyiségének az ismeretében, a számunkra teljesen láthatatlan fizikai hatások is meghatározhatók számszerű jelleggel. Kvantitatív módon. Mert a fizikai hatások kvantitatív jellegű mennyiségi mértéke, mindig arányos, az anyagi test elmozdulásával és így, azok kvantitatív jellegű mennyiségi méreteivel.
Attól tehát, hogy egy anyagi test tömege, kvantitatív jellegű mennyiségi meghatározást nyer matematikai szinten, nem változhat meg az ő kvalitatív jellegű, fizikai szinten megállapított alapvető minőségi tulajdonsága. Ami az anyagi test tehetetlenségére utal. Attól pedig, hogy kvantitatív módon változtatunk egy anyagi test matematikai szinten ellenőrizhető mennyiségén, az ő kvalitatív jellegű fizikai tulajdonsága, egyáltalán nem változhat meg. Csupán arányosan fogja követni a tömeg kvalitatív tulajdonsága, a tömeg kvantitatív változásának a mennyiségi mértékét.
Matécz Zoltán
2025.12.30.
