Fosztóképző.
A mi tökéletes, kifejezőképességtől duzzadó ősi magyar nyelvünk, akkor használja a fosztóképzőt, egy igei vagy névszói alapszóhoz csatolva, amikor valami vagy valaki, éppen annak híján van, amit az alapszó jelöl. Így a talan, telen, atlan, etlen, tlan, tlen toldalékokkal képzett szavaink, mindig az alapszóban jelzett tényezőnek a hiányára utalnak. Például, a kétség-telen szó jelentése az, hogy valamihez nem férhet kétség. A gondoz-atlan szó jelentése az, hogy nincsen ápolva. Vagy például, a só-tlan jelentése az, hogy nincsen benne só.
Nézzünk egy másik érdekes példát. Itt van az „ehetetlen” szavunk. A fogalmi jelentése alapján arra utal, hogy valamilyen ételnek látszó dolog, fogyasztásra teljesen alkalmatlan. Mivel hiányzik belőle az ideális tápérték, ezért képtelenség megenni. Vagy mai szóhasználattal élve, ami nem lehet igaz, azt nem tudjuk mentális módon megemészteni, elfogadni. Arra szoktuk azt mondani, hogy „ezt nem veszem be”. „Ezzel nem etetsz meg” Számomra ez ehetetlen.
A „lehetetlen” szavunk pedig, csak egy „l” betűt használ az „ehetetlen” szó előtt toldalékként, mégis merőben más lett a jelentése. Mert éppen azt jelenti, hogy valamire nincsen lehetőség. Mert a mi relatív anyagi világunk valóságában, eleve hiányzik valamilyen feltétel ahhoz, hogy lehetséges legyen a megvalósulása. Így nincsen semmiféle képesség a megvalósításához. Ezért, teljesen képtelenség megvalósítani.
Ha pedig, az „l” betű helyett, egy „t” betűs előtagot teszünk az „ehetetlen” szóhoz, akkor újra teljesen megváltozik a szó fogalmi jelentése. A „tehetetlen” szó fogalmi jelentése ugyanis, éppen arra utal, hogy az adott dolog, teljesen képtelen bármire. Mert nincsen semmilyen lehetősége, eszköze, ereje, módja, képessége arra, hogy önmagától megváltozzon. Mivel teljes mértékben hiányzik minden tehetsége. Ezért lehetetlen az, hogy önmagától változzék.
Így lett a tömeg, a testek tehetetlenségének a mértéke. Vagyis, a testeknek olyan alapvető tulajdonsága, amely a testek kvantitatív kiterjedésének az aktív képtelenségét, változási alkalmatlanságát, és teljes kiszolgáltatottságát fejezi ki. Mégpedig, éppen a kvalitatív hatásokkal szemben mutatnak tehetetlen tulajdonságot. Tökéletes ellenálló képességet. Az erő és az energia állapotváltoztató hatásaival szemben.
A tömeg ennél fogva, önálló cselekvésre teljesen alkalmatlan. Mert a nyugalmi vagy mozgási állapotát, külső ható ok nélkül, magától megváltoztatni nem képes. Ahogy azt Newton meghatározta az axiómáiban. Mivel a tömeg, önerővel nem rendelkezik. Erre utal, a fosztóképzővel terhelt tulajdonsága is, amit a tehetetlenség fejez ki.
A tömeg, a testek tehetetlen tulajdonsága, ezért a hatások maradéktalan közvetítésére alkalmas. Mert azokkal szemben, tökéletes ellenállást tanúsít. Mégpedig, abszolút jelleggel. Ezen alapszik az erő impulzusértékének megmaradási törvénye, és az impulzussorozatok által terjedő energia megmaradási tétele is.
Így a tömeg, mint a testek tehetetlen tulajdonsága, egyéb tulajdonságokkal már nem ruházható fel. Mert a fosztóképző, éppen arra utal, hogy a tömegnek, semmiféle tehetsége nem lehetséges. Ezért, mint minden egyéb testtulajdonság, a többi testtulajdonságtól jól elkülönülve jellemezheti csak az adott testet. Ennél fogva, összevonni más testtulajdonságokkal értelmetlen dolog. Mert abban az esetben, elveszíti a fosztóképző által meghatározott fogalmi jelentését.
Így a „tömegvonzás” fogalmához, a testek tehetetlen tulajdonságát kifejezésre juttató „tömeg” mellett, a testek „vonzást tanúsító” tulajdonságára is szükség van. Csakhogy, amíg a tömeg, a testek tehetetlen tulajdonságaként teljes passzivitást mutat, addig a vonzás fogalma, a szóban forgó test, egy másik, aktív tevékenységére utal. Amit nyilvánvaló módon, nem a tömegtulajdonság produkál. Mert az képtelen arra. Hiszen a tehetetlenség mértéke.
Így a „tömeg-vonzás” fogalma, egy abszurd kifejezés. Ami a tehetetlenség-tehetségére utalhatna csak. Vagy más néven, a passzivitás-aktivitására. Ami ennél fogva, tévútra vezeti a tudományos gondolkodókat. Így a gravitációt, nem lehet a tömegvonzással értelmezni. Még akkor sem, ha szépen hangzik, és egyetemesnek nevezzük is.
Az „egyetemesség” fogalma ugyanis azt jelenti, hogy „abszolút jellegű”. Vagyis, az egész Univerzumban, mindenhol érvényes. Ennél fogva, miközben tudományos szinten, mereven kitartunk a „minden relatív” állításnál, addig a tömegvonzás fogalma abszolúttá lett a világmindenségben. Éppen az „egyetemes” jelző miatt.
A gravitáció tehát, a tömegvonzással nem magyarázható. Mert a tömeg, a testek tehetetlenségének a mértékeként, teljesen inaktív tulajdonság. A tehetetlenség fejezi ki, a hatásokkal szemben tanúsított ellenálló képességet. Erre utal a „tehetetlenség” szó fogalmi jelentésében a fosztóképző. Így nincsen tehetsége, lehetősége, még a vonzódásra sem. Az esetleges vonzódás, a testek más, egyéb tulajdonsága lehet csak. A tömeg, semmiképpen sem.
A „tömegvonzás” tehát, egy abszurd kifejezés, amit a mai napig tanítanak nekünk. De mivel, nyilvánvaló módon lehetetlen dolog, ezért engem, ezzel nem etet meg a tudomány. Számomra ez, mentális módon ehetetlen.
Matécz Zoltán
2018.06.10.
