Szinkronicitás.
A szinkron szó jelentése az, hogy két vagy több esemény egyidejűleg valósul meg. Így például, a szinkronizálás folyamatát a filmipar hozta magával. Amikor az idegen nyelvű filmek szövegét, magyar színészek mondják magnóra és a közös lejátszás alkalmával, a vetített film és a magyar hang egyidejűsége, élvezhetőbbé teszi számunkra a vetítés élményét. De a szinkron módon végrehajtott események, a sportban is meghonosodtak. Például, a szinkronúszás műsorszámában. Amikor két vagy több úszónő, teljesen azonos gyakorlatot hajt végre, szinte tökéletesen egyidejű mozdulatokkal. Egymással tökéletes szinkronban.
Ezzel szemben a szinkronicitás, egy olyan misztikusnak számító folyamatot jelent, amikor egy kigondolt vagy élő szóval ki is mondott esemény, a valóságban is megtörténik. Amit a köznyelv, csak véletlen egybeesésnek hív. A fogalmat Carl Jung pszichológus vezette be, és valójában arra utal, hogy pszichológiai értelemben véve, egymással fizikai kapcsolatban ugyan nem álló események előfordulása és az a biztos meggyőződés, hogy ez az együttes előfordulás, nem lehet a puszta véletlen műve. Amikor például, gondolsz valamire és az, egyszerűen megjelenik előtted. Vagy beszélsz valamiről és az, megtörténik előtted. A dolog úgy tűnik, mintha az Univerzum tökéletesen egyetértene velünk és ezek a felbukkanó események, mint kozmikus szintű üzenetek személyünkre szóló útmutatásai, a mi érdekünkben vezetik az életünk megtapasztalható, éppen aktuális szóban forgó eseményszerűségeit.
Felmerül a kérdés, ha ezek a véletlennek tanúsított egybeesések szándékosan is előidézhetőek, akkor Jung szinkronicitásról szóló elmélete, akár tovább is fejleszthető. Csupán arra kell rájönni, hogy a szándékosságot, hogyan lehet valójában előidézni. Mert, ha a szinkronicitás véletlenszerűen képes előfordulni az életünkben, akkor csak a vele kapcsolatban álló tudatlanságunk gátol meg bennünket attól, hogy szándékosan is előidézzük. Éppen ezért nevezzük általában véve véletlen egybeesésnek. Annak ellenére, hogy valóban mindig akkor egyidejű, amikor szükség van rá.
Ahhoz, hogy megértsük a szinkronicitás működésének az elvi lehetőségét, azt a valóságot kell tisztábban látnunk, amelyben élünk. Mert az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóság, amit objektív valóságnak hívunk, valójában a szubjektív, mágneses valóságban működik. A mágneses tér biztosít mozgási, létezési teret, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok számára. Atomi szinten is. Ezért lett a világunkban, minden „elektromágneses” tulajdonságú. Mert az atomokat, ugyanaz a mágneses alaphalmaz tölti ki belülről, mint amelyik körülöleli azokat kívülről. Mint mágneses erőtér. De ez a mágneses erőtér, az elektronok közelében, elektrosztatikus erőterekké alakul. Együtt pedig, egy teljes anyagi részhalmazban, elektromos erőteret képez.
Ahogy a mindent kitöltő mágneses erőtér láthatatlan számunkra, úgy az elektronok körül kialakult elektrosztatikus erőtereket sem láthatjuk. De még az elektromos erőtereket sem. Csupán a bennük kialakult hatásterjedési mód által tudjuk őket megkülönböztetni egymástól. Mert a mágneses erőtérben, a hatásterjedés egy irányban történik, lineáris módon. Míg az elektronok elektrosztatikussá vált erőtereiben, mindig centrális alakot ölt. Hűségesen követve, az elektronjaik megszerzett keringő és forgó mozgásformáit. Így ugyanazon a mágneses alaphalmazon belül, a kétféle erőtértípus, mindenképpen egymás ellen munkálkodik. Ezt az erőterek között fennálló folyamatos fizikai munkát nevezzük induktív viszonynak. Így az induktív viszonyban, mindig a mágneses és az elektromos erőterek feszülnek egymásnak. Fenntartva ez által, az anyagi megnyilvánulások rezgéseken alapuló mozgásformáit, az abszolút Létezésben.
Az értelmes ember is ilyen, elektromos tulajdonságokkal jellemezhető anyagi minőség megnyilvánulása. Ami a mágneses valóságban lehet csak aktív. Ezért az agyi tevékenységeink során, hiteket gyártunk. Azaz, olyan szellemi gondolatokat, amelyekhez az elménk, a lelki érzéseinket is hozzáadta. Így a szellemi gondolataink és a lelki érzéseink együtt, olyan bioelektromos hullámot alakítanak ki a fejünkben, amelyek már, mint EEG-agyi mágneses hullámokként jelennek meg a fejünkön kívül. Az értelmes módon kifejezésre juttatott hiteinket képviselve.
A hiteink tehát, már agyi mágneses hullámok. Amelyek közvetlenül, a bennünket körülvevő mágneses térbe jutnak. Mágneses hullámhosszként, azt az informatív éréket képviselik, amit a szellemi gondolatainkkal elképzeltünk magunknak. Míg a frekvenciájában aktív energiát, a képzeletünkbe integrált lelki érzéseink mentális erőhatásai biztosítják. Így az agyunk, a saját bioelektromos agyi hullámunkból, EEG műszerrel is jól mérhető, agyi biomágneses hullámot készít. Ezek a hiteinket képviselő agyi mágneses hullámaink, már a testünkön kívül, a mágneses valóságban aktívak.
Amikor gondolkodunk vagy beszélünk, akkor általában, mindig a hiteiket fejezzük ki, csendes vagy hangos formában. Vagyis, a szellemi szinten formált gondolat vagy beszéd, ha lelki érzésekkel párosul, akkor a hitünket képviseli. Vagyis, agyi mágneses hullámként is megjelenik a mágneses valóságban. De a gyengécske energiája, szinte teljesen alkalmatlan arra, hogy az elektromos anyagi valóságot közvetlen módon befolyásolja. Viszont arra igenis alkalmas, hogy az anyagi létezéseket fenntartó, sokkal nagyobb energiájú kozmikus szintű mágneses hullámokat befolyásolja, vezérelje. A hitünkben meghatározott valóság kialakítása érdekében.
Ilyen módon, az Univerzum mágneses alaphalmaza, mint mágneses erőtér, a hiteink által meghatározott valóság kialakítása érdekében fog munkálkodni. Akár úgy is, hogy azt mi, szinte azonnal megtapasztalhassuk. Mint véletlenszerűnek elfogadott szinkronicitásként értelmezhető eseményszerűséget. De, ha tudván tudjuk azt, hogy a reális elképzeléseink által, a hiteink jutnak előre megtervezett módon kifejeződésre, akkor szándékosan is előidézhetjük ezt a kozmikus folyamatot. Mégpedig, az ima segítségével.
Mert az ima, nem azt jelenti, hogy egy vagy több előre betanult imádságot elhadarunk, minden komolyabb lelki érzés nélkül esténként. Hanem az igazán hatásos ima, éppen azt jelenti, hogy a lelki vágyainkat kell valóságosnak elképzelni az elménkben. Mert, amint a lelki vágyaink elvileg lehetséges valósága megjelenik az elménkben, mentális képi formát öltve, máris örömérzések ébrednek bennünk. Mert a lelki vágyunkat, valóságosnak láthatjuk. Így az örömérzéseinkkel feltöltött elképzeléseink, mint értelmes módon kifejezésre juttatott hiteink, a mágneses valóságba kerülnek. Mint agyi mágneses hullámaink. Ott megkeresik, a hullámhosszúságuknak megfelelő, de jóval nagyobb energiájú kozmikus szintű mágneses hullámokat, és az általunk elképzelt valóság kialakítása érdekében fogják őket vezérelni. Megvalósítva számunkra, az anyagi világunkban azt a dolgot vagy eseményt, amit elképzeltünk magunknak.
Ezért Kedves Olvasóm, én most arra kérlek Téged, hogy a saját érdekedben, tedd magadévá azt a jó szokást, hogy minden este lefekvés után, képzelj el magadnak néhány olyan dolgot és eseményt valóságosnak, amit a lelki vágyaid szerint szeretnél másnap megtapasztalni. Végül mondd azt, hogy ÁMEN. Azaz, ÚGY LEGYEN. Majd azzal a biztos tudattal térj nyugovóra, hogy másnapra, mindent jól megterveztél magadnak előre. Másnap pedig, gyűjtsd be a pozitív tapasztalataidat. Mert a lelked által Téged éltető Isten, csak így teremt neked megtapasztalható valóságot, a lelki vágyaid szerint.
Amikor valamilyen lelki vágy ébred benned, akkor is mindig képzeld el annak a számodra legideálisabb valóságát. Napszaktól függetlenül. Mert, amikor azt kigondolod vagy kimondod, akkor már a hitedet fejezed ki. Ahol a hit arra utal, hogy az elmédben formált képzeletedben, már valóságosnak láttad azt, ami a jelenlegi valóságodban még nem is létezik. Előre tökéletesen megtervezett módon. Ezt a nap bármelyik szakaszában megteheted. Csak képzeld el valóságosnak. Mert a képzeleted formálja a valóságodat. Hiszen a képzeletedben, a hited jut értelmes módon kifejeződésre.
A lelki vágy, egy olyan kozmikus szintű üzenet, ami intuitív módon bevillan az elménkbe. Mint Isten reánk irányuló üzenete. Mivel a lélek által Isten éltet bennünket, ezért a lelki vágyaink nem mások, mint Isten reánk irányuló szándékai. Amelyek megvalósulása, mindig boldoggá tehet bennünket. Csupán egyetlen dolgot kell megtennünk. A reális képzelet segítségével, hozzá kell járulnunk annak a valóságához. Mégpedig, a valóságos képzelet által. Ilyen módon, a lelki vágyunkat, szinkronba hozhatjuk a képzelet által kifejezésre juttatott akaratunkkal. Amikor pedig, gondolatban vagy élő szóban, szinkronban hoztuk a lelki vágyunkat az elképzelésünkkel, akkor indul el a szinkronicitás folyamata. Ami már, a teremtés folyamatával azonos minőség.
Mert, ha a teremtő Isten éltet bennünket a lélek által, akkor a teremtői képesség is bennünk van. Ezért, a lelki vágyaink megvalósulása érdekében, ezt a képzelet által formálható mentális munkát, mindenképpen el kell végeznünk. Mert azzal hozzuk szinkronba a lelki vágyunkat, a saját szabad akaratunkkal, amit előre elképzeltünk magunknak. Mert elképzelni valóságosnak, csak azt tudjuk igazán, amiben igazán hiszünk is. Ennél fogva, csak abban hiszünk igazán, amit valóságosnak tudunk elképzelni. Ezért tudjuk a képzelet segítségével szinkronizálni a saját akaratunkat, a lelki vágyainkban jelentkező Isteni szándékokkal. A boldogságunk érdekében.
Így a szinkronicitás már, mint megvalósult Isteni akarat jut érvényre az életünkben. Mint a megtapasztalható teremtés valós eseménye. Ami a boldogságunk érdekében, tökéletesen szinkronban van, a vágyaink szerinti reális elképzeléseinkkel. Míg a hitetlen emberek számára, ez továbbra is a véletlen egybeesés lehetőségét kínálja csupán.
Aki megértette a szinkronicitás általam sugallt elvét, az többé nem fog a véletlen egybeesésre hivatkozni. Mert egy ok-okozati jellegű kauzális világban, nincsenek véletlenek. Minden konkrét módon megtapasztalható okozatnak, határozott oka van. Ha az Isten által reánk ruházott teremtés jogát, értelmesen használjuk. Mert minden értelmes ember, a teremtő Isten anyagi szintű megnyilvánulása. Ezért van olyan nagy szükség a szeretetre is. Minden ember szeretetére. Mert minden embert, Isteni minőségű lélek éltet.
A szeretet, három mentális alappilléren nyugszik. A MEGÉRTÉSEN, a MEGBOCSÁTÁSON, és a MEGBECSÜLÉSEN. A legideálisabb fokmérője pedig, a TÜRELEM. Ha pedig, mindenkit egyformán akarsz szeretni, akkor az esti és reggeli imáidban, minden ember felé küldd el a lelked által Téged éltető Isten áldását. Majd napközben, mindenkivel viselkedj Te is úgy, hogy hű legyél az áldásaidhoz. Vagyis röviden, legyél Te magad is áldás az embertársaid életében. Így az áldásoddal, szinkronba hozod önmagad Isteni mivoltát, mások Isteni mivoltával. Amelynek során, mások szeretete, mint jól megtapasztalható szinkronicitás jelenik meg az életedben.
Végül rájössz, hogy amíg nem éltél áldásos életet, valójában önmagadat csaptad be. Mert az által, hogy tudatosan nem fogadtad el mások Isteni mivoltát, tulajdonképpen önmagad Isteni mivoltát is tagadtad. Mert az abszolút Szereteten kívül éltél. Kizárólag relatív szeretetben. Amely alapján, csak kizsákmányoló jellegű társadalmak építhetők fel. Mert jóléti társadalmat, csak abszolút Szeretettel élő emberek képesek felépíteni maguknak. Tökéletesen szinkronba hozva az egyéni érdekeiket, a közösségi érdekeikkel.
Így a megtapasztalható társadalmi események, mint a kollektív szinkronicitásuk megvalósulásai, minden egyéni polgár javát fogja szolgálni. Amelyben az Istenbe vetett hit, mindig csak erősödni fog. Mert mindenki, éppúgy fogja tisztelni mások Isteni mivoltát, mint a sajátját. Mert valójában, egy az Isten. Csak az emberekben, sokféle módon nyilvánult meg. Ezt az emberi sokféleséget kell egymással szinkronba hozni, az abszolút Szeretet segítségével. Hogy a társadalmi életünket képviselő szinkronicitás részeseményei, mindenki javát egyformán szolgálja.
Matécz Zoltán
2024.12.02.
