Folyamatos erőhatás.
Newton tanításaiból tudjuk, hogy az erő, egyszeri impulzus által közlődik, valamilyen mozgásban lévő anyagi testről, egy másik anyagi test felé, amelyiknek a fizikai állapotát fogja megváltoztatni. Ez a jól viszonyítható s-elmozdulás, mint állapotváltozás, olyan fizikai munkaértéket takar, amivel az állapotbéli változásra felhasznált F-erőhatás mértékét lehet pontosan kiszámítani.
W = F * s F = W / s s = W / F
Ami azt jelenti, hogy az anyagi testek között feszülni képes erőhatások, nyilván munkavégző képességeknek minősülnek. Amelyek ilyen módon, mindig egyszeri, közvetlen érintkezésen alapuló, felületi szintű kölcsönhatások által közlődnek. Erről szólnak Newton tanításai.
Ezzel szemben, a kozmikus szintű mágneses hullámokat, a tovább már valóban oszthatatlan, egységnyi kiterjedésű alaptömegek alakítják ki az Univerzum űrnek nevezett terében. Egy konkrét módon meghatározott, egyenes irányú vonalvezetés hullámhossza mentén felsorakozott erőimpulzus sorozatok formájában, amit a frekvencia képvisel. Így a kozmikus szintű mágneses hullámokban, nem a hullámot kialakítani képes oszthatatlan alaptömegek száguldoznak a fény sebességével, hanem azok csupán, egyhelyben rezegnek. Így a kényszerű együttes rezgőmozgásuknak köszönhetően a frekvenciában, a hullámhossz által meghatározott egyenes irányban valósul meg, az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerő hatásainak a folytonossága. Amit az energia áramlásaként tisztelhetünk.
Vagyis, az energia áramlása során, a rezgési szintű hatásterjedést végző oszthatatlan alaptömegek egyensúlyi helyzete, számottevően nem változik. Hiszen azok, csupán egyhelyben rezegnek. Így, csak a rezgési szintű részerő hatásaik terjednek a mágneses hullámokban, a fény sebességével. Éppen úgy működik minden kozmikus szintű mágneses hullám, mint Newton soros ingája.
Így a kozmikus szintű mágneses hullámokban az energia hatása, folyamatos erőhatás közvetítési módnak minősül. Mert a frekvencia által, az egyszeri erőimpulzus átadási lehetősége állandóan felfrissül. Mindig újra kezdődik. Periodikus jelleggel. Így a kozmikus szintű mágneses hullámok, folyamatos mágneses torlónyomással terhelnek mindent, amivel közvetlen jellegű és így felületi szintű fizikai kölcsönhatásba kerülhetnek. Ez az egyenletes, kozmikus szintű mágneses torlónyomás az a hatás, amit az energia munkavégző képessége valójában jelent.
Vagyis, amíg Newton erőtőrvényeiben, mindig egyszeri közvetlen felületi érintkezésen alapulnak a fizikai kölcsönhatások, addig az energia esetében, folyamatos erőhatás közvetítési mód alakult ki, a mágneses hullámok által. Egy irányú mágneses tolónyomást idézve elő. Mágneses erőtérré alakítva az Univerzum mágneses terét. Ez a kozmikus szintű mágneses erőtérben uralkodó torlónyomás azonban, eleve kétféle módon hat az anyagi testekre. Közvetlen felületi érintkezéssel, ami például, az egyetemesként értékelhető gravitatív jellegű bolygómozgások ütemét határozza meg. Az égitestek kialakult tömegértékeivel arányos módon. Valamint, térfogati jellegű, közvetettnek minősülő kölcsönhatások útján. Amit az induktív viszony képvisel. Amelyben a kozmikus szintű mágneses hullámok által biztosított mágneses erőtér, az anyagi testek elektromos erőtereire feji ki a hatását. Közvetett módon meghatározva és befolyásolva ez által, az induktív viszonyban érintett elektromos anyagi test összes elektronjainak a mozgásállapotát.
Ebben az induktív viszonyban alakul át a mágneses hullámhossz informatív értéke, az anyagi minőség atomos felépítésű strukturális formájává. A mágneses hullám frekvenciájában közölt energia hatására. Miközben az energia szubjektív hatása, objektív erőértékké alakul az induktív viszonyban. Így az induktív viszonyban érintett anyagi halmaz, akár anyagi test legyen is az, akár összetett szerkezetű részecske, az energia hatása alatt, valamilyen mértékű erőhatással rendelkezhet csupán. Ez az erőhatás az, amit Newton vizsgált a kísérletei során.
Az energia tehát, nem az anyagi testek munkavégző képessége, ahogyan azt a fizika tudománya ma még sugallja számunkra. Mert az elektromos tulajdonságú anyagi testek, csupán a mágneses hullámokban terjedni képes energia hatása alatt állnak. Így az energia lehetséges mértékét, az energia által elvégzett munka alapján határozták meg. Ezért lett az energia, az anyagai testek munkavégző képessége. Testvériesen osztozkodva ez által, a munka mértékegységén. Annak ellenére, hogy az elvégzett fizikai munka, legfeljebb arányos lehet azzal a hatással, ami előidézte azt szubjektív munkavégző képességként. De azonos, semmiképpen sem lehet vele.
Ha az energia, valóban az anyagi testek munkavégző képessége lehetne, akkor éppen ugyanúgy működne, mint ahogyan az erőhatásokat értelmezi a fizika. De az energia, folyamatossá vált kölcsönható képességet jelent. Amelyben az rezgési szintű részerő hatások, állandó jelleggel közlődnek. Nem csupán egyetlen impulzus által, mint az erő esetében. Hanem a frekvenciában felsorakozott erőimpulzus sorozatok segítségével. Ezért az elektromos tulajdonságú anyagi testek, nem rendelkezhetnek energiával. Csak a mágneses alapú energia hatása alatt állhatnak, valamilyen mértékű erőhatást képviselve.
Így az anyagi testeknek, nem lehet önálló helyzeti és mozgási energiájuk sem. Mert az energia, nem az ő saját tulajdonuk. Az elektromos tulajdonságú anyagi testek ugyanis, csupán a mágneses jellegű energia hatása alatt állnak. Így a helyzeti és a mozgási energia fogalmai abból adódnak, hogy a tudomány, még nem határozta meg pontosan az energia mibenlétét. Annak ellenére, hogy az energiát, ők is munkavégző képességnek tekintik. De valójában, az erő is munkavégző képességnek minősül, mégsem azonosíthatjuk az energiával.
Ilyen értelemben véve viszont, teljesen feleslegessé válik az a matematikai feltevés, hogy a részecskék mozgási energiájának, létezik-e alsó határa. Amit a Rieb-Thirring egyenlőtlenségi elv vetett fel. Még 1976-ban. Mert, ha az anyagi testeknek nem lehet saját energiaállapota, akkor sem helyzeti, sem pedig, mozgási energia nem jellemezheti őket. Akkor sem, ha anyagi részecskék azok. Mert, csupán az energia hatása alatt állhatnak. Ami objektív kölcsönhatásra képes erőhatást biztosíthat csupán számukra.
Ha pedig, az energia hatását, az általa elvégzett fizikai munka mértéke szerint számoljuk ki, akkor az energia munkavégző képességét, el kell osztanunk a munkavégzésre használt idővel. Hiszen az egyszeri impulzus által közölhető erőhatásokkal szemben az energia, folyamatos hatásközvetítési módot valósít meg. Ennél fogva, mindig valamennyi t-időt vesz igénybe az állapotváltoztató hatása.
W = E / t
Ami arra utal, hogy az energia által elvégzett fizikai munka reálértékét úgy kaphatjuk csak meg, ha a munkavégzésre használt energia matematikai reálértékét, elosztjuk a munkavégzésre használt idővel. Így azonban, az energia által végezhető munka és az idő képletei is, nyilvánvalóvá válhatnak számunkra.
E = W * t t = E / W
Ahhoz azonban, hogy az energiának ez a munkaképlete jogosnak minősüljön előttünk, arra van szükségünk, hogy a munka egyéb fizikai képleteivel is kompatibilis legyen. Nézzünk erre egy aktuális példát, Newton tanításaiból. Amit a fizikai munkát tükrözve, szembe állíthatunk az új energiaképlettel.
F * s = W = E / t = (I*s) / t = (F*t) * (s/t) = F * s
Ennek értelmében, a mágneses hullámban terjedő I-impulzusok és az általuk előidézett elmozdulás szorzataként határozható meg a munkavégzésre képes energia reális mértéke. Ahol a kölcsönhatásra képes impulzusok, amelyeket a frekvencia közvetít, magukban rejtik az erőhatások folytonosságát és a hatás folyamatos jellegét meghatározni képes időt is.
E = I * s = (F * t) * s = W * t
Az elvégzett fizikai munka reálértékéből tehát, pontosan lehet következtetni arra az erőhatásra vagy energiahatásra, ami azt végrehajtotta. Mégpedig úgy, hogy az erőhatást éppúgy meg lehet vele precízen határozni, mint az energia hatását. Mert az erő egyszeri, egyetlen impulzussal történő állapotváltozást idéz elő a kölcsönhatás adott pillanatában, miközben munkát végez. Mert az erő, objektív munkavégző képességet jelent. Míg az energia, szubjektív munkavégző képességként, a mágneses hullámok frekvenciája által, sokkal tovább képes használni az impulzusértékeket. Valamennyi ideig. Amit az elektromos anyagi test viszonyítható állapotváltozása igazol. Ami a fizikai jellegű munkaértéket takarja.
Mivel a mágneses alapú energia hatására, az elektromos tulajdonságú agyagi minőségek képesek változni, miközben az energia szubjektív munkát végez rajtuk, ezért azok, különböző megjelenési formákat ölthetnek az energia hatására. Vagyis, nem az energia vesz fel különböző formájú „köntösöket”, hanem csupán, a hatására reagálni képes anyagi minőségek. Ezért nevezik őket, különböző szintű energiahordozóknak. Mert az energia, mint a mágneses hullámokban terjedni képes erőimpulzus sorozatok folytonossága, éppúgy láthatatlan számunkra, mint maga az erő. Amit már az anyagi testek közvetíthetnek egymás között. Csupán az energia hatását tudjuk nyomon követni, amíg szubjektív, térfogati jellegű fizikai munkát végez, az elektromos anyagi részhalmazokon. Különböző szintű energiahordozókká formálva azokat.
Ha pedig, az energiát, mint a fizika alapvető kvalitatív hatását, megfelelő módon értelmezi végre a tudomány, akkor sokkal értelmesebb módon fejezhetők ki a hozzá társuló tudományos állítások is. Nem csupán elvont módon, hanem konkrét jelleget öltve. Amit egyetlen fizikai meghatározás sem nélkülözhet. Mert az által, hogy az energiát ma még, egyszerűen az anyagi testek munkavégző képességének tekintjük, és a különböző éghető anyagokat energiahordozókként értelmezzük, még nincsen az energiának tudományos értékű konkrét meghatározása.
Mert a kozmikus szintű mágneses hullámokban, a frekvenciának köszönhetően, olyan folyamatos szubjektív hatásközvetítési módok valósultak meg, amit az energia áramlásaként értelmezhetünk. Ami induktív módon képes, térfogati jellegű folyamatos kölcsönhatási módot megvalósítani, az elektromos anyagi világunkban. Mert a kozmológiai állandóknak köszönhetően, a kozmikus szintű mágneses hullámok határozzák meg precízen, az elektromos tulajdonságú anyagi rezgések különböző szintjeit. Amelyek az objektív anyagi valóságunkat alkotják.
Matécz Zoltán
2025.01.03.
