Sugárzó hullámok.
Newton szerint, az anyagi testek természetes alapállapota a nyugalom vagy a gyorsulási érték nélküli, egyenes vonalú egyenletes mozgás. Így az egyenes vonalú egyenletes mozgás is, az anyagi testek abszolút nyugalmához hasonlóan, relatív nyugalomnak minősül. Mert nem jellemzi gyorsulási érték.
Sugárzásról pedig, akkor beszélhetünk, ha a kölcsönhatásra alkalmas erőhatást, az anyagi testek vagy részecskék, saját maguk szállítják a kölcsönhatási pontjukba. Mégpedig úgy, hogy a nyugalmi helyzetüket elveszítve, többnyire egyenes irányú, gyorsulási értékkel jellemezhető haladó mozgást végeznek a közegükben. Ahol egyszeri, közvetlen felületi kölcsönhatás impulzusa által közlődik, az általuk képviselt erő hatásának az átadása. Ezt a sugárzó jelenséget, megvalósíthatja egyetlen anyagi test is, mint önálló tömegértékkel rendelkező anyagi részhalmaz vagy akár egy áramló közeg is. Ahol az áramlásban lévő közeg minden egyes résztömege, folyamatosan keresi a nyugalmi helyzetét. Erről szólnak Newton axiómái. Amíg az objektív egyszeri, közvetlen felületi érintkezésen alapuló kölcsönhatási formákat értelmezik.
Ezzel szemben a hullámok mindig, csak valamilyen közegben alakulhatnak ki. Mégpedig olyan formában, hogy a közeget alkotó résztömegek mozgásállapota számottevően nem változik. Mert csupán rezegnek azok, a saját helyükön. Mivel a saját helyüket elhagyni képtelenek. Viszont, olyan erőhatás közvetítési kényszer terheli őket, amitől mielőbb kénytelenek megszabadulni. Így a közvetlenül mellettük álló résztömegek felé közvetítik azt azonnal. Mivel a közegükben, a közeget felépítő azonos méretű résztömegek tökéletesen egyenrangúak egymással, ezért a rezgési szintű erőhatásaikkal egymást félre tolni vagy félre lökni képtelenek. Így az egymás felé közölhető rezgési szintű részerő hatásaikkal, nem képesek egymást kimozdítani a nyugalmi helyzetükből. Csupán rezgőmozgásra tudják egymást késztetni a saját halmazukban. Közös rezgőmozgásra. Ami nem jár a nyugalmi helyzetük valós elhagyásával.
A tudományos leírásokban azonban, a sugárzás és a hullámzás fizikai fogalmai, nagyon sok esetben, teljesen összemosódnak egymással az olvasó számára. Mert például, az elektromágneses hullámokat gyakran, elektromágneses sugárzásokként határozzák meg. Illetve fordítva, az elektromágneses sugárzások, nagyon sokszor, elektromágneses hullámzásként vannak értelmezve. Olykor, egy mondaton belül is. Teljesen összezavarva ez által az olvasót. Pedig a sugárzás és a hullámzás, két teljesen eltérő fizikai jelenség. Hiszen a sugárzást folyamatosan mozgó állapot jellemzi a nyugalom eléréséig, míg a hullámzást kizárólag a nyugalmi állapot határozza meg.
A hullámoknak alapvetően, kétféle összetevője létezik. A hullámhossz és a frekvencia. A hullámhossznak informatív értéke van. Mert az határozza meg, a hullámokban terjedni képes hatás irányát és célját. Míg a frekvencia által, a hullámban megvalósuló rezgési szintű részerő hatások terjednek, a hullámhossz mentén egyenesen felsorakozott erőimpulzus sorozatok formájában. Amely részerő sorozatok, egymás után közvetítik periodikus jelleggel, a rezgési szintű részerő hatásaikat. Ilyen módon, folyamatossá vált rezgési szintű erőhatás közvetítési módot valósítanak meg. Amit az energia áramlásaként ismertünk meg.
Így a hullámokban, éppúgy közvetlen felületi érintkezésen alapuló kölcsönhatási formák alakulnak ki a nélkül, hogy a hullámot kialakítani képes résztömegek egyensúlyi helyzete számottevően megváltozhatna. Hiszen az egyhelyben megvalósult rezgés, nem jár a hullámot felépítő résztömegek haladó jellegű mozgásával vagy a teljes közeg áramlásával. Így a hullámokban, csak a rezgési szintű részerő hatások terjednek mindig, a hullámhossz által meghatározott egyenes irányba.
Így alapvetően, kétféle hullámot ismert meg a tudomány. Az egyenes irányultságú és longitudinális felépítésű hullámokat, ahol a rezgési irány megegyezik a hullámhossz irányával. Valamint a keresztirányú, tranzverzális hullámokat. Amelyek szinuszos alakot öltenek. Mert a rezgési irány merőleges a hullámhossz egyenes irányával. A mágneses hullámok és nagyon sok anyagi jellegű hullám is, kimondottan egyenes irányúak. Azaz, longitudinális felépítésűek. Míg főképpen a szilárd anyagi testekben keresztirányú, tranzverzális hullámok is kialakulhatnak.
Abban az esetben ugyanis, amikor egy anyagi testet alkotó résztömegek anyagi közegét, valamilyen stabilis strukturális szerkezet megakadályozza abban, hogy a rajta áthaladó hullám hatása longitudinális jelleggel terjedjen tovább, a stabilis szerkezetének köszönhetően, kénytelen a kívülről kapott rezgési szintű információt és erőhatásokat, keresztirányú rezgések által közvetíteni. Szinuszos alakú tranzverzális hullámok kialakításával. Ami azt jelenti, hogy a szinuszos jellegű tranzverzális hullámok is mindig, egyenes irányban közvetítik a rezgési szintű hatásaikat. A hullámhossz által meghatározott irányban. Csak a hullámot kialakítani képes rezgéseik, nem hosszirányban, hanem a hullámhosszt keresztező irányban alakulnak ki. De maga a hullámot megvalósító rezgési hatás terjedése, továbbra is egyenes irányban történik. A hullámhossz által meghatározott egyenes irányban.
Vagyis, teljesen mindegy az, hogy longitudinális vagy tranzverzális hullámokról beszéljünk is, mindig egyenes irányú hatásterjedés valósul meg. Amely közegekben, a rezgést végző résztömegek egyensúlyi helyzete számottevően nem változik a hullám kialakítása közben. Így a hullámokban, csak a hullámhossz szerint képviselt rezgési szintű információ és frekvencia által biztosított hatás terjed. Folyamatos jelleggel. Ezért, ezt a hullámokban kialakulni képes folyamatos rezgési szintű erőhatás terjedési módot, az energia áramlásának nevezhetjük. Mivel azonban, a hullámokban kialakult hatásterjedési mód nem jár a hullámokat felépítő részecskék haladó mozgásával, ezért a bennük megvalósuló energia áramlása, szubjektív hatásnak minősül csupán. Relatív, látszólagos áramlást megvalósítva.
Az erő átadása tehát, mindig egyenes irányban, sugárirányban történik, valamilyen haladó mozgásállapotú, sugárzást megvalósító test vagy részecske által. Ami egyszeri közvetlen érintkezésen alapuló felületi kölcsönhatás által kerül átadásra. Így a kölcsönhatás pillanatában, az erőhatásban részesülő anyagi test vagy részecske, éppen annyi erőhatást vesz fel, amennyit a kölcsönható test vagy részecske lead számára. Így a kölcsönhatás során, a hatásmegmaradás törvénye mindig érvényesül. Erőhatás tehát, soha nem vész el, csak módosul a kölcsönhatás mértéke szerint. Newton tanítása alapján.
Valójában azonban, ugyanez az erőhatás megmaradási törvény érvényesül a hullámokban is. Sokkal kisebb léptékekben. Miközben a közeget felépítő résztömegeket, a hullámot kialakítani képes rezgőmozgásra késztetjük. A hullámot kialakító rezgőmozgás során ugyanis, a hullámot kialakító résztömegek, egymásnak adják át a rezgési szintű részerő hatásaikat. Mégpedig éppen olyan formában, hogy közben a rezgési szintű részerő hatásaik nem vesznek el. Hanem maradéktalanul továbbításra kerülnek. Így a hullámokban viszonyítható rezgési szintű részerő hatások energiája, nyilván nem változik.
Ezért, ahogy erőhatás soha nem vész el a kölcsönhatások pillanatában, úgy a hullámokban kialakult rezgési szintű részerők energiahatása sem vész el soha. Hanem a hullám végén, a szubjektív kölcsönhatás helyszínén, egyenletes torlónyomást biztosít, a kölcsönhatás fogadására képes közeg felületére. Vagyis energia, szintén sohasem vész el. Mert a hullámok rezgési szintű részerő hatásait képviseli. Folytonos jelleggel.
Így az energia által biztosított kölcsönhatás, eleve kétféle módon valósulhat meg. Közvetlen felületi érintkezéssel, amelyben a kölcsönhatásra képes rezgési szintű részerő hatásokat, folyamatos jelleggel közvetíti. Mint egyenletes hullámnyomást. Amit a kölcsönhatás teljes időtartamára fenntart. Egyfajta egyenletes alapnyomással terhelve, az általa objektív kölcsönhatásában részesített anyagi testet vagy közeget. Ez által biztosítva, azok nyugalmát vagy egyenes vonalú egyenletes mozgási lehetőségét.
Mágneses hullámok esetén azonban, a kozmikus szintű hullámok, mágneses erőtérré alakították az Univerzum teljes mágneses terét. A bolygó és csillagközi űrt. Az ő sajátságos, mágneses alapú torlónyomásukkal. Amivel az anyagi minőségű testek és közegek elektromos erőtereire is képesek hatást gyakorolni. Mégpedig, induktív hatást.
Így az induktív viszony lényege az, hogy a kétféle erőtér folyamatosan egymásnak feszül. Az induktív viszonyban érintett anyagi közegre nézve, szubjektív kölcsönhatási formát megvalósítva. Mert nem az anyagi halmazt érinti közvetlen módon a mágneses erőtér induktív hatása, hanem csupán az ő elektrosztatikus erőterein keresztül, annak elektronjait befolyásolja. Ilyen módon, közvetett jelleggel ugyan, de térfogati szintű kölcsönhatási formát valósít meg az induktív viszony. Az induktív viszonyban érintett anyagi részhalmaz elektronjainak, az összes elektrosztatikus erőterei által biztosított, teljes elektromos erőterén keresztül. Folytonos jelleggel.
A hullámok esetében, az energia által biztosított rezgési szintű részerő hatások, mindig sugárirányban, azaz egyenes irányban terjednek. Sugárzást mégsem valósítanak meg. Mert a hullámmozgás, nem jár a hullámot kialakítani képes résztömegek valós haladó mozgásával. Hiszen, csak egyhelyben rezegnek azok. Így a hullámokban, csak a kölcsönhatásra képes energia szubjektív hatása képes terjedni. Relatív áramlást megvalósítva ez által. Sugárirányban, egyenesen. Egyenletes torlónyomást biztosítva a kölcsönhatási pontban. Mintha a hullámok, sugárzó jelleget öltöttek volna.
De azt tudni kell, hogy sugárzó hullámok vagy hullámzó sugárzás, az nem létezik. El kell dönteni végre azt, hogy hullámzásról vagy sugárzásról beszél éppen a fizika. Mert ezek, két teljesen különböző, egymással éppen ellentétes értelmű fizikai jelenségek. Együtt használva őket pedig, ugyanarra a jelenségre, teljesen értelmüket veszítik. Nevetségessé téve a fizika tudományát.
Matécz Zoltán
2025.01.10.
