Szinapszisok.
Amikor az ember kisgyermekként megszületik, teljesen lenullázott memóriával és szellemi képességekkel jön a világra. Egy teljesen „tiszta lapnak” minősül. Csupán a lelke élteti. Így például, a lélek tiszta hangjaival kommunikál. A magánhangzókkal. A lelki érzéseit, a magánhangzókat artikulálva fejezi ki. Így az édesanyja számára, szinte teljesen tökéletes értelmet sugározva. Majd a kezdeti élettapasztalatok során, különböző minőségű szinapszisok alakulnak ki a memóriájában. Így tárolva el az információt az agyában. A memóriájában, ahol a szellemisége a mentális „raktárkezelője”. Így a szellemi képességei, a memóriájában tárolt emlékei szerint alakul, minden embernél.
A szinapszisok, az idegsejtek találkozási pontjai. Ahol az ingerületek tovább haladhatnak az egyik idegsejtről a másik felé. Összekapcsolva, mentális viszonyba hozva az idegsejtekben tárolt informatív értékeket. Egyetlen idegsejt, akár több tízezer ilyen idegsejttel képezhet szinaptikus jellegű biológiai szintű csatlakozási pontot. A „szinapszis” szó, görög eredetű és összekapcsolódást jelent. Ez a biológiai szintű kapcsolat az idegsejtek között, éppúgy kémiai szintű viszonyt valósíthat meg, mint ahogyan bioelektromos jellegűt. De én most, nem kívánok olyan területre keveredni, amihez nem sokat értek. E helyett inkább, a szinapszisok egy másik tulajdonságára világíranék rá. Történetesen arra, hogy hogyan befolyásolják a memóriánkban tárolt szinapszisok, a bennünket érő sorsszerű események elvi lehetőségeit. Mert szerintem, a lehetőségeink ott hevernek a szinapszisaink között.
Ahogy az idegsejtek valamilyen tanult vagy tapasztalt információt képesek tárolni, mint sajátságossá vált emlékeinket, úgy a szinapszisok éppen azt határozzák meg, hogy ezeknek az emlékeinknek az informatív értékeit, milyen módon tudjuk egymással mentális viszonyba hozni a gondolkodásunk során. Amikor ugyanis, egy lelki vágy ébred az elménkben, akkor azt, el kell tudnunk képzelni valóságosnak ahhoz, hogy az, értelmes módon kifejezésre juttatott hitünket képviselje az agyunkban. Azt az elménkben tudatosan megtervezett, reális módon elképzelt hitünket, amelyik a megvalósulás érdekében, a céltudatos cselekedeteinket határozza meg.
Mert hiteink, mint előre megtervezett reális elképzeléseink jelennek meg az elménkben. Így vannak rövid, közép és hosszútávú hiteink is. A rövidtávú hiteink általunk megtervezett elképzeléseit, néhány másodpercre vetíti csak előre az elménk. Ezek határozzák meg folyamatosan a tudatos cselekedeteinket. Annyira megszoktuk már, hogy szinte észre sem vesszük azt, hogy előre megtervezett módon hajtjuk végre őket. A középtávú terveinkkel pedig, néhány másodperctől, akár néhány órára is képesek vagyunk előre vetíteni, az elképzeléseink által formált hiteinket. Így például, már reggel elhatározhatjuk azt, hogy mi legyen az ebéd vagy a vacsora. A hosszútávú terveinkkel pedig, néhány órától, akár néhány évre is előre vetíthetjük a reális elképzeléseink által kialakított hiteinket. Így például, már ballagáskor megtervezhetjük azt, hogy 10 évente, érettségi találkozót tartunk.
Az előre megtervezett hitünk, kétféle módon törekedik a megvalósulása felé. Első esetben, a bennünket motiválni képes lelki erőhatásainkon keresztül. Ami, a céltudatos cselekedeteink által, a vágyott dolog vagy esemény közvetlen megvalósítására késztet bennünket. Ilyenkor a megtapasztalás elvi lehetősége, ösztönös jelleggel bennünk van. Mert kizárólag rajtunk múlik az, hogy a hittel elképzelt terveinket megvalósítjuk vagy sem.
Második eset az, amikor az általunk valóságosnak elképzelt vágyunkat, egyszerűen kivetítjük az elménkből. Mint értelmes módon kifejeződésre juttatott hitünket. Ami, mint sajátságos agyi mágneses hullámunk, abban a mágneses valóságban lesz aktív, amelyik amúgy is induktív módon működteti, az összes elektromos anyagi minőséget az Univerzumban. Így a mi gyengécske energiájú agyi mágneses hullámunk, megkeresi az Univerzumban azokat a nagy energiájú kozmikus szintű mágneses hullámokat, amelyek a hullámhosszúságában kódolt informatív értékeivel egybeesnek. Azokkal interferálva, az általunk vágy szerint elképzelt anyagi valóság induktív kialakítása érdekében vezérli őket. Ilyen módon a megtapasztalás lehetősége közvetett jelleggel, induktív módon alakul ki számunkra.
Az Univerzum mágneses valósága, az abszolút Elmét és az abszolút Memóriát is képviseli egyben. Így a kozmikus szintű mágneses hullámai, a hullámhosszuknak megfelelő, különböző információs értékeket képviselnek. Amely információs értékek, mint különböző kozmológiai állandók informatív értékei, induktív módon befolyásolják és működtetik az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségeket. Tökéletesen, precízen behangolt jelleggel. Vagyis, a kozmikus szintű mágneses hullámok különböző informatív értékei, egymástól teljesen függetlenül, elkülönülve irányítják az objektív anyagi valóság működését. Minden kozmikus szintű mágneses hullám, más és más funkcióval látja el az elektromos anyagi létezéseket.
Amikor azonban, a hitünket képviselő agyi mágneses hullámunk a mágneses térbe hatol, akkor a sokféle kozmikus szintű mágneses hullám között, átmeneti jellegű szinaptikus kapcsolatokat épít ki. Így a saját hullámhosszúságához hasonló hullámhosszúságú kozmikus szintű mágneses hullámok informatív értékeit ideiglenesen, szinaptikus jelleggel összekapcsolja és így, az általunk vágyott valóság kialakítása érdekében vezérli őket. A megtapasztalás kozmikus lehetőségét megvalósítva számunkra. Ezek az ideiglenes kozmikus szintű szinaptikus kapcsolatok, csak addig élhetnek, amíg az általunk vágyott anyagi valóság meg nem valósul. A megtapasztalás anyagi jellegű lehetőségét megteremtve számunkra ez által.
A szinapszisok tehát, a memóriánkban tárolt információk összekapcsolódási lehetőségét biztosítják az idegsejtjeink között. Az elménkben formálható reális képzelet lehetőségével, egészen új szinaptikus kapcsolatok alakíthatók ki a memóriánkban. Amelyek, a megtapasztalás egészen új lehetőségeivel kecsegtethetnek bennünket. De az elménkben megvalósítható meditatív lehetőségek is alkalmasak arra, hogy a memóriánkban, egyészen új szinaptikus kapcsolatokat alakítsanak ki számunkra. Mert a szinaptikus lehetőségeinkből származó hitünk, minden lehetséges módon elképzelt változata, új mentális kapcsolatokra alkalmas viszonyokat képes kialakítani, az Univerzum mágneses alaphalmazában. Ami, mint mágneses erőtér, közvetett induktív módon, folyamatosan befolyásolja az elektromos anyagi eseményeket.
Így a memóriánkban felépült szinaptikus kapcsolatok biztosítanak számunkra olyan lehetőségeket, amelyek alapján, mindig új elképzelések szerint fejezhetjük ki magunkat. Azaz, a hitünket. Amelyek a megvalósulás felé fognak törekedni. Így, minél több szinaptikus kapcsolat alakul ki a memóriánkban, annál többféle reális elképzelést formálhatunk az elménkben a vágyainkról. Így annál több lehetőségünk nyílik a megtapasztalásra is. Ami arra utal, hogy a megtapasztalás lehetősége, mindig ott rejlik az elménkben. De, amire gondolni sem tudunk vagy nem is merünk, azt megtapasztalni sem vagyunk képesek. Mert azokról a dolgokról és eseményekről, nem lehet reális elképzelésünk sem. Így aztán, nem formálhatunk teremtésre méltó hiteket sem az érdekükben.
Így él az emberek óriási százaléka szegénységben. Mert elképzelni sem képes a jobb sorsú állapotokat. Így él az emberek nagy százaléka magányosan. Mert elképzelni sem képes az ideálisnak mondható jó társas viszonyt. Valamint, így él az emberek nagy százaléka betegségben. Mert nem képesek elképzelni a tökéletesen egészséges állapotot. De így él az emberek nagy százaléka tudatlanságban is. Mert nem képesek elképzelni maguknak azt, hogy ők is egyre okosabbak, intelligensebbek lehetnek. És írhatnám még sokáig azt, hogy miről marad le az, aki a reális elképzelés szintjén, nem határoz meg magának megfelelő tervszerű sorsformáló szinapszisokat az elméjében.
Mert, ahogy a lehetőségek, ott rejtőznek a memóriánk idegsejtjeinek a szinapszisai között, úgy a jobb sors nélküli állapotainkat is mi magunk határozzuk meg az által, hogy megfelelő szinapszisok nélkül élünk. Mert a reális képzelet képességével, éppen mi magunk határozhatjuk meg azokat a szinaptikus jellegű összefonódásokat, amelyeket sorsszerű módon meg kell tapasztalnunk. Mert a reális képzelet által, Isten tervez rajtunk keresztül. Miközben a lélek által éltet bennünket. Ezért válik a képzeletünkben meghatározott hitünk, a sorsszerűen megtapasztalható teremtés részévé. Vagyis, minden a fejünkben dől el. Mert, aki a negatív tapasztalatok ellenére is, pozitív dolgokat és eseményeket képes elképzelni magának az elméjében, az olyan szinaptikus kapcsolatokat ültet be a memóriájába, amelyek megtapasztalása mégis boldoggá teheti őt.
De az átlagember, nem így használja az elméjét. Hanem a negatív tapasztalatok hatására, még borúsabb elképzeléseket formál az elméjében. Mert állandóan ítélkezik. Aminek a valós eredménye sem lehet számára pozitív tapasztalat. Így a sorsát, minden ember saját maga írja azokkal a szinaptikus kapcsolatoknak a kialakításával, amit a tudatos elméjében határoz meg, a reális képzelete segítségével. Ezért, csak olyan dolgot vagy eseményt érdemes valóságosnak elképzelni, aminek a megvalósulása, örömöt okozhat bárki számára. Mert az elménkben formált reális elképzeléseink, szinaptikus kapcsolatokat alakítanak ki, a memóriánkban tárolt sejtes szintű emlékeink informatív értékei között. De azt tudni kell, hogy az ítéleteink is valós elképzeléseken alapulnak.
A negatív ítéleteink, olyan szinaptikus kapcsolatokat formálnak az elménkben, amelyek a memóriánkba épülve, éppen olyan megtapasztalást valósíthatnak csak meg, amit eleve megítéltünk. Így önmagát generálva a negatív sorsunk, éppen olyan tapasztalatokat hoz felszínre az életünkben, amivel amúgy sem értettünk egyet. De a negatív ítéletünk miatt, mégis megvalósulásra képes szinaptikus kapcsolatokat alakítottunk ki velük szemben a memóriánkban. Ilyen módon, egyfajta mentális „mókuskerék” rabjaivá téve önmagunkat.
Mindig az új szinaptikus kapcsolatok teszik lehetővé számunkra azt, hogy új és megint újabb reális elképzelések alapján fejezhessük ki a teremtésre méltó hiteinket. Azok által pedig, a sorsszerű módon megtapasztalható dolgok és események részesei lehessünk. De a mindig egyre jobb sorsot, csak a mindig egyre pozitívabb elképzeléseink alapján tapasztalhatjuk meg. Mert a jobb dolgok és események reális elképzelésével, egyre tökéletesebb szinaptikus viszonyokat határozunk meg az elménkben. Amelyek, mint a mi saját mentális terveink a memóriánkba épülve, a megtapasztalható sorsszerű dolgainkat és eseményeinket határozzák meg.
Mivel Isten, minden elektromos anyagi minőséget, Önmaga mágneses valóságából teremtett, így az embert is. Ezért, minden objektív tényezőt, Önmaga anyagi szintű megnyilvánulásának tekint. Így mindent és mindenkit egyformán Szeret. Csak a racionális elmével rendelkező értelmes ember képes arra, hogy Isten nélkül képzelje el az életét. Akkor is, ha hívő emberként tudván tudja azt, hogy Isten éltet bennünket a lélek által. Istent mégis, legfeljebb egy rajtunk kívüli független entitásnak képzelik el. Pedig, Isten mindig velünk van.
A lélek által folyamatosan éltet bennünket. Ha probléma elé állít bennünket az élet, akkor mindig küld nekünk egy mentális képbe sűrített intuitív üzenetet. Mint lelki vágyat. Ami már a problémánk megoldott állapotára utal. Valamint, a reális képzelet segítségével, megadja számunkra azt a lehetőséget, hogy legalább tervszerű módon, de mi magunk is részt vehessünk, a tudatosan hiteinkkel a teremtés folyamatában. Amit a reális képzelet által kialakított, ilyen módon előre megtervezett új szinaptikus kapcsolataink által alakít ki számunkra. A megtapasztalható sorsszerű dolgainkat és eseményeiket képviselve. Így kizárólag rajtunk múlik az, hogy milyen valóságot kell megtapasztalnunk az életünkben. Amit akarva vagy akaratlanul is, a saját memóriánk szinaptikus kapcsolataiban kódoltunk a tudatos elménkkel.
Mert, minden értelmes ember, egy relatív Istenség, a léleknek köszönhetően. Így Istent szolgálni, csak egymásban tudjuk. Ezért, még csak nem is nevezheti magát igazán hívő embernek az olyan személy, aki az embertársait nem képes megbecsülni. Aki nem képes a megértés és a megbocsátás lehetőségével, a megbecsülés türelmével szeretetet közvetíteni mások felé. Pedig, amíg nem éltetjük egymásban Istent, addig mindig belehalunk, az általunk eltorzított sorsszerű eseményeinkbe. Mert minden faj egyedei, csak egymásra támaszkodva lehetnek életképesek. Így az emberi faj is. Akinek az értelmes egyedei, felismerhetik azt az alapvető igazságot, hogy a lélek által Isten éltet bennünket.
Matécz Zoltán
2024.10.02.
