Információk forrása.
Az információ, az egyik általánossá vált és legelterjedtebb fogalom lett a társadalmi életünkben. Annak ellenére, hogy az információ valós fogalmának, még mindig nincsen tudományos értékű meghatározottsága. Valószínűleg azért, mert kívül esik a tudomány konkrét kutatási lehetőségei közül. Hiszen az információ, nem tartozik sem a kvantitatív jellegű anyagi minőségek közé, sem pedig, a kvalitatív alapokon nyugvó energiahatások által okozott erőhatások közé. Viszont az információ, éppen ezekről az anyagi és energia szintű állapotokról és azok változásairól képes hírt adni számunkra. Ilyen módon viszont, éppen az oktatható mentális ismereteink halmazát szaporítja az életünkben. De akkor végül is, mi az információ? Honnan származik és mi lehet a valóságos forrása?
Az Univerzum, két alapvető összetevőre osztható. Az általunk teljesen láthatatlan űrre, ami mágneses alaphalmazként, mágneses erőteret biztosít, a benne és belőle fúziós hatásra megnyilvánult elektromos anyagi szintű égitestek számára. Így a mágneses alaphalmazt, az Univerzum tovább már valóban oszthatatlan alaptömegeinek a teljes közege építi fel. Ami az elektronoktól is jóval kisebb kiterjedésű egységnyi részecske csupán. Valóságos teret biztosítva ez által, az elektromos tulajdonságú objektív anyagi világ számára. Míg az űrben megnyilvánult elektromos anyagi minőségek, összetett strukturális szerkezeteket képviselnek. Úgy a csillagok és a bolygók a holdjaikkal az űrben, mint az anyag-elbomlási folyamataikból származó egyéb anyagi minőségek a bioszféránkban. Majd az anyag teljes lebomlása során, újra oszthatatlan alaptömegekké esik szét a strukturális módon összetett szerkezete. Mert megszűnik az a kozmikus szintű mágneses hatás, ami összetett szerkezetű elektromos anyagi testként strukturális szerkezetben tartotta.
Mert az elektromos jellegű objektív valóságunkban, minden anyagi minőséget, valamilyen kozmikus szintű mágneses hullám tart induktív módon működésben. Mégpedig, a kozmikus szintű mágneses hullámokban tökéletes precizitással meghatározott kozmológiai állandók segítségével. Már, vagy harmincféle ilyen kozmológiai állandót ismer a folyton fejlődő tudomány. Ilyen kozmológiai állandó például, a fény sebessége is. De szerintem, ilyen kozmológiai állandónak minősül, a lélek is. Mint az élőlényekre irányuló, kozmikus szintű mágneses hullámok frekvenciájában áramló energia induktív hatása. Ami a Földön megnyilvánult életformákat működtetni képes. Beleértve természetesen, a mi saját emberi minőségünket is. Így lehet a lelkünk, a mi életünk energiája.
A kozmikus szintű mágneses hullámokat két alapvető összetevő képviseli. A hullámhossz, és a hullámhossz mentén egyenesen felsorakozott frekvencia. Az én véleményem szerint, a hullámhossznak informatív értéke van. Mert az határozza meg, a kozmikus szintű mágneses hullámok frekvenciájának a terjedési irányát és induktív célját. Valamint azt a strukturális szerkezetet kódolja, amit az anyagi részhalmaz felvehet induktív hatásra. Míg a kozmikus szintű mágneses hullám frekvenciájának, energiaértéke van. Mivel a frekvencia közvetíti, a hullámot kialakító oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerő hatásait, a hullámhossz által meghatározott egyenes irányban folyamatosan. Így a kozmikus szintű mágneses hullám frekvenciájában, a hullámhossz által meghatározott diszkrét mennyiségű impulzuscsomagokban terjed, az a rezgési szintű erőeredő egy irányba, amit az energia áramlásaként tisztelhetünk. A dolog éppen úgy működik, mint Newton soros ingája.
Mivel a kozmikus szintű mágneses hullámok hullámhosszainak informatív értékeik vannak, ezért azok határozzák meg azt a strukturális formációt is, amit az induktív viszonyban érintett elektromos anyagi részhalmaz felvehet, a mágneses frekvencia által biztosított energia szubjektív hatására. Illetve, amikor az összetett szerkezetű anyagi részhalmazra irányuló induktív hatás megszűnik, akkor az anyag strukturális formája lebomlik és az annihiláció jelenségével, újra oszthatatlan alaptömegekké esik szét az objektív jellegű összetett rendszere. Ezek a felszabadult oszthatatlan alaptömegek pedig, a mindent kitöltő mágneses térbe szóródnak szét. Teljesen elvegyülve, a többi oszthatatlan alaptömegek mágneses erőterének a mátrix alapú szubjektív rendszerében.
Ha tehát, a kozmikus szintű mágneses hullámok hullámhosszainak informatív értékeik vannak, amelyek meghatározzák azt a strukturális szerkezetet biztosítani képes formációt, amit induktív hatásra felvehet az érintett elektromos anyagi részhalmaz, akkor az információ fogalma máris meghatározható. Mert így, az információ mentális jellegű mágneses értéke határozza meg azt, hogy a frekvencia energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezhet, az érintett elektromos anyagi részhalmazokon. Vagyis, az in-formáció valójában azt jelenti, hogy az elektromos anyagi minőség lehetséges formációja, bele van kódolva a mágneses hullámhosszba. Csakhogy, akkor nyilván felmerül bennünk az a jogos kérdés, hogy ugyan ki kódolta azokat bele tudatosan, a kozmikus szintű mágneses hullámokba?
Ha az űrt, mint az Univerzum kozmikus szintű mágneses erőterét, egy teljesen zárt rendszernek vesszük, akkor a benne kialakult kozmikus szintű mágneses hullámok hullámhosszai együttesen, az abszolút Elmét képviselik. Amelyben a kozmikus szintű mágneses hullámok különböző hullámhosszaiban, minden lehetséges információ kódolva van. Ennek az abszolút jellegű mágneses Elmének nyilván, szintén abszolút értékű Tudatossága és Öntudata van. Ugyancsak abszolút értékű Memóriát és Intelligenciát tükrözve. Ez a mágneses alaphalmaz, teljesen kitölti az anyagi szintű atomokon belül is a helyet. Mozgási, létezési teret biztosítva ez által, az atomi szintű anyagi létezések számára is. Így lett a bioszféránkban, minden elektromos anyagi esemény, „elektromágneses” jelzővel illetve. De azt tudni kell, hogy az elektromos eseményeket akkor is mindig, valamilyen mágneses hatás tartja rezgési szinten működésben. Induktív alapon.
A mágneses alapú információ tehát, induktív hatásra rajzolódik ki, az elektromos anyagi minőségeken. Induktív módon megszervezve azt a háromdimenziós strukturális felépítésű szerkezetet, amit az érintett anyagi részhalmaz felvehet. Vagyis, mindig induktív hatásra veszik fel a strukturális formációk alakzatait, az elektromos anyagi részhalmazok. Ezért képes a tudományos megfigyelés által, információhoz jutni az ember, az anyagi világunkról. Mert megfigyeljük az anyagi világ állapotait, a közöttük zajló részeseményeket, és olyan mennyiségű adatokat szerzünk róluk, amelyek összessége, már információs értékeket képvisel számunkra. Mert a relatív emberi elménkben, a mentális jellegű adatfeldolgozás alapján tudatosodnak, a mágneses valóság felénk irányuló informatív értékei.
Nem azért, mert olyan fene okosak vagyunk. Hiszen olyan anyagi minőségű szerv nincs is az agyunkban, amit külön elmének lehetne nevezni. A mi mágneses alapú elménk valójában, az egész testünket uralja. Míg a testünk nagy részét vegetatív jelleggel működteti úgy, hogy az nem is tudatosodik a fejünkben. Addig az agyunkban, éber állapotban tudatossá válik számunkra. Ez azt is jelenti egyben, hogy a mi tanult szellemi képességeink, a memóriánkból eredeztethetőek. Majd az elménkben tudatosodnak, mint a mi szellemi gondolataink. Mint az általunk tanult vagy megtapasztalt valóságról alkotott hiteink reális elképzelései. De az emberi eme, nem anyagi minőség, hanem a mi mágneses adottságunk. Ami biomágneses tényezőként, folyamatosan mentális viszonyban áll az Univerzum mágneses alapú abszolút Elméjével. Így a mi relatív emberi elméink, valójában úgy működnek, mint egy helyi adó-vevő berendezés. Amely közvetíteni képes, a mi tudatossá vált szellemi szintű emberi gondolatainkat és fogadni is képesek, az abszolút Elme intuitív jellegű analóg mentális képi üzeneteit.
Ez arra utal, hogy az Univerzum abszolút Elméjének az akarata szerint működünk globális szinten. De itt a Földön, mint tudatos elektromos anyagi minőségek, mi magunk határozhatjuk meg lokális jelleggel azt, hogy a sorsunk milyen módon alakuljon. Ehhez azonban, mentális „szövetségben” kell élünk az abszolút Elmével. Akkor, mi magunk határozhatjuk meg azt, hogy milyen vágyott eseményekben szeretnénk részt vállalni. Míg az abszolút Elme fogja azokat, mint elvi lehetőségeket megvalósítani számunkra. Mert mi magunk is, az Univerzum abszolút Tudatosságának a lokális jellegű emberi részei, relatív tudatosságai vagyunk. Mágneses alapú mentális adottságokkal.
Így a mágneses alapú információ, ami induktív jelleggel formálja az objektív anyagi valóságot, a mi emberi elméinkben is tudatosodhat. Mint egyfajta mentális visszacsatolás. Ezért a kozmikus szintű abszolút Elme, csak olyan valóságot formál számunkra, amilyen valóságot elképzelünk valóságosnak. Mert, csak olyan valóság elfogadására lehetünk még fogékonyak, amilyen elképzeléseket tudunk vizualizálni magunknak. Ezért az emberi szándékból irányított tudatos teremtés lehetőségét, a reális elképzeléseink képviselik számunkra. Egy elképzelés pedig, éppen attól válik igazán reálissá számunkra, ha önmagukat is beleképzeljük a vágyott dolog vagy esemény mentális képzetébe.
Ha a számunkra teljesen láthatatlan űr, mint kozmikus szintű mágneses valóság, a világmindenség 95%-át teszi ki, valamint az atomokat belül ugyancsak 95%-ban a mágneses erőtér képezi, akkor teljesen nyugodtak lehetünk abban, hogy a mi mágneses alapú relatív elméink, az Univerzum abszolút Elméjének az öntudatlan része csupán bennünk. Öntudatlan, mert az abszolút Elmére tudatlanok vagyunk. Bár meditatív elmeállapotban, részlegesen tudatossá válhatunk arra is. Mert az abszolút Elme teljes információs adatbázisát, teljesen átlátni nem vagyunk képesek, de beleláthatunk abba a kozmikus szintű mentális valóságba. Onnan pedig, bármilyen számunkra fontos információt letölthetünk magunknak, a mi relatív emberi elméinkbe. Ahonnan, a memóriánkba kerülhet az elménkben tudatosodott információ. Abba a memóriánkba, ahol a szellemi képességünk az információk mentális raktárkezelője. Erre is alkalmas a meditatív elmeállapot.
Ha tehát, a mi maréknyi agyunkban, a biomágneses adottságunk olyan relatív emberi elmét képviselhet számunkra, amelyikben a lelkünk tudatos lehet, akkor nyugodtak lehetünk abban, hogy az Univerzum teljes mágneses alaphalmaza, amelyik mágneses erőtérként az űrt biztosítja, az abszolút Elmét és Memóriát képviseli. Amelyben az Intelligens Öntudat és a Tudatosság, hozzánk képest szintén abszolút értékű tényezők.
Az információk forrása tehát, mindig az Univerzum abszolút Elméje marad. Mert az általunk képzhető relatív emberi információink is, mint agyi mágneses hullámaink által biztosított hiteink, az abszolút Elme tudatosságába kerülnek azonnal. Vagyis, semmiről nem lehet tudomásunk a nélkül, hogy az, az abszolút Elme tudatosságában már ne létezne, mint információ. Mert az abszolút Elme és az ember relatív elméje, csak számunkra különül el egymástól. Mert mi, relatív módon, azaz lokális szinten éljük meg az emberi létezésünket. Az abszolút Elme pedig, tökéletesen uralja az egész Univerzumot. Mivel az egész Univerzum az Ő teljes lokalitása. Még bennünk is. Az objektív anyagi világ valóságát induktív jelleggel áthatva és mentális módon uralva. Így az értelmes ember valójában nem más, mint anyagi szinten megnyilvánult Isten. Akkor is, ha ez a tény, még nem tudatosodott az elméjében.
Már csak az a kérdés, hogy az Univerzumnak ezt a kozmikus jellegű abszolút Tudatosságát, minek nevezzük rövidebben és egyszerűbben megfogalmazva. Mert az idealista filozófia, Istenként határozta meg. A nélkül, hogy tudta volna azt, hogy mit is nevez pontosan Istennek. A kérdés tehát az, hogy képes-e a tudomány együtt élni Isten fogalmával, ha az, az Univerzum abszolút Eléjének a végtelenül Intelligens Tudatát Tudatosságát képviseli. Főképpen úgy, hogy a tudomány kvantumpszichológia ágazata, már régóta intelligens Univerzumról beszél. Olyan intelligens Univerzumról, amelyik a kozmológiai állandók segítségével működteti induktív jelleggel, az anyagi világunk megtapasztalható objektív tárgyait és eseményeit. Erről beszél, a tudomány kvantumpszichológia nevű ágazata.
Így Isten abszolút Memóriaként, a minden lehetséges információ birtokosa. Vagyis, a mindent tudó képesség az Univerzumban. Míg az Isten abszolút Elméje, a benne aktív mágneses energiahatásoknak köszönhetően, a minden elektromos anyagi dologra ható képességet biztosítja induktív jelleggel. Így Isten, valóban a mindentudó és a mindenható szimbóluma az Univerzumban. Ahogyan azt, a vallásos tanítások is értelmezik.
Így az is kérdés, hogy képes-e a tudomány elfogadni Istent, mint az objektív anyagi megnyilvánulások rezgési szintű működését meghatározni képes, mágneses információk kizárólagos forrását? Mert az, továbbra is nyilvánvaló dolog, hogy az információ, nem sorolható be, sem az elektromos anyagi világ dolgai és eseményei közé, sem pedig, az energia és az erő hatásai közé. Nyilván ezek fölött áll, hiszen éppen ezek állapotairól és állapotváltozásairól biztosít számunkra értékelhető híreket. Vagyis, informál bennünket, mint relatív tudatú értelmes lényeket. Majd reánk bízza azt, hogy ezekkel az általunk szellemi szinten megértett információkkal, mit is kezdjünk. Mert az adatokat, az agyunk mágneses adottságú relatív elméje fogja fel és az elektromos képességű memóriája raktározza el. Így az elménkkel megismert adatokat mentális módon, azaz mágneses alapon kezeljük mi magunk is. Éppen úgy, ahogyan azt az abszolút Elme végzi.
A mágneses alapú forrás tehát, olyan formációkat biztosít az anyagi világunkban, amelyekről a megismert adatok összessége informálhat bennünket. Így a mi relatív megismerési folyamataink, egyfajta mentális visszacsatolást valósítanak meg a kétféle elme között. Mi pedig, mint relatív tudatosságú elmék, olyan személyes hiteket gyártunk, amelyek mentális módon informálják az abszolút Elmét arról, hogy milyen valóságot szeretnénk megtapasztalni. Így a hitünk már, olyan mentális visszacsatolásnak minősül, amelyiknek a fényében, az abszolút Elmét informáljuk arról, hogy milyen vágyott elképzeléseink alapján formálja számunkra a megtapasztalható valóságunkat.
Ez látszólag azt is jelenti egyben, hogy mi magunk is, mint az információk mentális forrásaiként létezhetünk. De mi, relatív tudatú emberek, csak olyan információkat vetíthetünk az abszolút Elme felé, ami már régóta megvan benne. Így az általunk hitként érvényesülő információink, csupán arra utalhatnak, hogy szellemi szinten már érettek vagyunk, az általunk újonnan felmerült információk valós objektív elfogadására. Ezért az abszolút Elme, csak a mi hiteinket képviselő reális elképzeléseink szerint alakítja számunkra, a megtapasztalható sorsunk részeseményeit. Objektív módon visszatükrözve számunkra a szubjektív hiteiket. Sajnos, a kollektív hit is, kollektív megtapasztalást tesz számunkra lehetővé. Ha tehát, sokan hisznek egy tudatosan eltorzított elképzelés eszméjében, akkor az, komoly világválságokhoz vezethet. Így alakult ki, két világméretű háború is a történelmünkben. Mivel a hitet, mint mentális visszacsatolást, lehet jól és rosszul is használni. Éppen úgy, mint egy kést.
Mert az elektromos anyagi valóságot alakítani képes kozmikus szintű mágneses információ, a mi hiteink által is aktivizálható. Hiszen a relatív emberi elmében tudatosodott szellemi gondolatoknak, éppúgy informatív értékeik vannak. Vagyis, egy számunkra egészen új anyagi elképzelés formácioja van benne mágneses alapon kódolva. Ami az abszolút Elmébe kerülve, már objektív megvalósulási értéket képvisel. Induktív módon kialakítva ez által, az általunk elképzelt valóság összetett szerkezetű anyagi formáját. Éppen azért, hogy tapasztalati értéket képviseljen az életünkben. Vagyis, a hitünket képviselő mentális ismeret, tapasztalati szintű tudássá váljon, a mi egyéni sorsunkat formálva. Így a kétféle elme között, a szükségszerű mentális jellegű információs egyensúly fenntartható.
A tudományos állítások alapján ugyanis az információ, exponenciális módon szaporodik. De ez, nyilván nem mehet a végtelenségig. Így az Univerzum mágneses terébe vetített szubjektív hiteink informatív értékei, mint a mi agyi mágneses hullámaink hullámhosszai, megkeresik aztokat a sokkal nagyobb energiájú kozmikus szintű mágneses hullámokat, amelyekkel azonos hullámhosszt képviselnek. Azokkal interferencia jellegű kölcsönhatásba lépve, befolyásolják őket a mi érdekünkben. Így az általunk vágyott valóság objektív kialakítása érdekében vezérlik azokat. Az által tehát, hogy számunkra új információs értéket vetítünk az abszolút Elmébe, valójában nem szaporítjuk az ott fellelhető információk számát. Csupán kiválasztjuk belőlük azt, amelyikre a vágyott elképzeléseink szerint szükségünk lehet. Így az általunk fenntartott exponenciális jellegű információ szaporodása az abszolút Elmében, mégis információs egyensúlyt tarhat fenn, mégpedig az objektív megvalósulás lehetőségével. Amelynek keretében, mindig arányos mennyiségű információ „használódik fel”, az objektív megnyilvánulások alkalmával.
Így az információ valójában, mindig valamilyen elektromos anyagi dolog vagy esemény mentális kódja, egy kozmikus szintű mágneses hullámhosszban. Az információk forrása pedig, mindig valamilyen mágneses képességű elme. Ami analóg módon képes valóságosnak elképzelni azt a formát, aminek az informatív értékét a mágneses hullámaiban, digitális jelleggel kódolhatja. Az abszolút Elme, minden lehetséges formációt ismer és azok informatív értékeit, a kozmikus szintű mágneses hullámokban kódolta. Míg a relatív emberi elme informatív értékeit, a benne tudatosodott reális elképzeléseinek a hitei képviselik. Amit az agyi mágneses hullámaink segítségével, az abszolút Elmébe vetíthetünk, megvalósítás céljából. Így a mágneses alapú információ, mindig valamilyen elektromos anyagi formációt határoz meg. Amit induktív módon valósít meg az abszolút Elme. Az, az abszolút Elme, amelyiknek a reális elképzelése, már objektivizálódásnak, azaz induktív alapokon nyugvó teremtésnek minősül. Mert, ami elektromos anyagi dologként vagy eseményként megvalósulhat, az csak a mágneses alapú abszolút Elmében jöhet létre. A mindent kitöltő mágneses erőtérben. Minden lehetséges információ kizárólagos forrásában.
Az információ tehát, számunkra éppúgy mentális termék csupán, mint az idő. Mert a szellemi szinten értékelhető idő is, úgy halmozódik a memóriánkban, hogy előbb az elménk pillanatnyilag aktív lelki állapotában tudatosodik számunkra. Minden viszonyított részállapot informatív értékét, egy-egy adott lelki pillanathoz társítva. Mert az időnek sincsen semmiféle objektív vonzata. Csupán mentális értéket képvisel az is számunkra. Mivel az elménkben tudatosodott információ halmozódása biztosítja számunkra a memóriánkban az emberi tudás alapját. Így a memóriánk, az elménk által szerzett adatok alapján, digitális jellegű fogalmakban rögzíti azok informatív értékeit. Ami az objektív valóság állapotairól és állapotváltozásairól informálhat bennünket. A lélek által tudatos elménk minden viszonyítható lelki pillanatában. Amely viszonyított részpillanatok emlékei már, a memóriánkban vannak szellemi szinten tárolva.
Így a viszonyítási pillanat és az általunk tudatosan viszonyított adatok, az elménkbe kerülnek megismerés céljából. Mint pillanatnyileg viszonyítható adatok. Ezért az elménk, mint tudatos adatértékelő szerepel. De a memóriánk tárolja azokat az adatokat el számunkra. Ahol a szellemi képességünk, már teljességében szemléli az elménk által viszonyított adatokat. Komplett folyamatokként értelmezve és digitális módon kezelhető fogalmakká alakítva azokat. Így a szellemiségünk számára az adatok összessége, már informatív értéket képvisel. Így valójában, a szellemiségünk a mi információkezelő képességünk. Míg az elménk viszonyítási részpillanatainak az összessége, az idő folytonos érzetét is biztosítja számunkra a memóriánkban.
Az elménk viszonyítási pillanatainak az egységnyi időértéke biztosít az emlékeink számára, lineáris jellegű sorrendiséget, a memóriánkban tárolt emlékeink informatív értékeinek. Miközben, az elménk pillanatnyi részidő egységei is, lineáris jelleggel halmozódnak a memóriánkba ágyazódva. Így biztosítva számunkra, a folytonosként értékelhető szellemi szintű időérzetünket. Mivel azonban, a viszonyítás lelki pillanatára tudatos elménk és a folytonos időérzetünket képviselő szellemiségünk memóriája, állandó mentális viszonyban áll egymással, ezért a lelki pillanatot is, a szellemi szintű teljes időérzetünk elválaszthatatlan részének könyveltük el. De ettől az idő, még mindig mentális természetű fikció marad csupán számunkra. Éppen úgy, mint ahogyan a fogalmainkat meghatározni képes információ. Ha már együtt tárolja őket a memóriánk. Szigorúan egymáshoz csatolva az idő pillanatértékeit és a viszonyított adatok alapján szellemi szinten értékelhető információinkat.
Így az objektív anyagi világunk valóságában az információ, az állapotváltozások szubjektív mértéke lett. Vagyis, csak olyan dolognak vagy eseménynek lett számunkra informatív jellegű hírértéke, amelyik valamilyen változás eredményeként vált viszonyíthatóvá. Így lett az információ, az objektív rend változásainak a szubjektív mértéke. Entrópikus folyamatként értelmezve. Ide illik még szorosan az a társadalmi jelenség is, hogy az információ kezelését megvalósító adathordozó technológiák, olyan sokrétű információval látják el az embereket, hogy bennük valóságos információéhség alakult ki. Ahol nem is igazán a hírérték van a megismerési igény középpontjában, hanem maga az információ. Szinte mindegy az, hogy miről is szól. Így az értelmes emberek, már az információt szolgáltató berendezések rabjaivá váltak.
Mert az értelmes emberek, szellemi szinten mindig gondolkoznak. Vagyis, a memóriájukban tárolt információk fogalmait, mentális viszonyba hozzák egymással. Mert ezekben a mentális jellegű szubjektív cselekményeikben, olyan fiktív „dolgok és események” alakíthatók ki, ami a valóságban még nem is létezik. Így az emberi fantázia tágítható. Ami a civilizált emberi fejlődés alapja. Hiszen, az így elképzelt ábrándozások közben tudatosodik bennünk az a lelki vágy is, amit valóságosnak elképzelve, már értelmes módon kifejezett hitté alakul az életünkben. Konkrét módon meghatározva azt a reális elképzelést, aminek az objektív valósága, boldoggá tehetne bennünket. A boldogságot tehát, nem várni vagy kergetni kell, hanem vizuálisan előre megtervezni. A reális elképzelések szintén. Mert, már maga a reális képzelet mentális élménye is képes boldoggá tenni bennünket. A megvalósulás pedig, csupán megkoronázza számunkra azt, hogy a reális képzelet segítségével hinni tudtunk.
Így a reális képzelet segítségével hozzuk mentális módon egymással viszonyba, a memóriánkban tárolt információk fogalmait. A mentális jellegű szellemi képességeinkkel. Vagyis, a digitális módon kezelt szellemi szintű információkból, analóg megjelenési formát készítünk, az elménkben tudatos lelkünk számára. Mert az elménkben tudatos lelkünk, analóg módon értelmezi az információkat. Ezért kell a szellemi szinten formálható hiteinket, reális módon elképzelni magunknak. Hogy az elménkben tudatos lelkünk, tökéletesen megértse, az emberinek minősülő szellemi szintű vágyainkat. Mert a lélek által, Isten élteti az embert. Így a memóriánkból származó szellemi szintű hiteink, az elménkben tudatos lelkünk számára válnak nyilvánvalókká. Ez az alapja, az Istennel való mentális szövetségünknek. Ahol az ember relatív elméje, közvetlen mentális viszonyban állhat az Univerzum abszolút Elméjén keresztül, Istennel. Minden lehetséges mágneses alapú információ forrásával. Aki az objektív anyagi valóságot, induktív hatással alakított ki és esemény szinten működteti.
Matécz Zoltán
2026.01.26.
