Hatásfok.
A hatásfok, a rendelkezésre álló erőnek vagy energiának, mint munkavégző képességeknek a hasznossági mértéke. Jele az éta = η Ha tehát, a számunkra hasznos munka energiaértékét elosztjuk az általunk befektetett munka energiaértékével, akkor megkapjuk a hatásfok reálértékét. Mégpedig, százalékos arányban. Mert a befektetett munka hatásértékét, mindig 1 egésznek tekintjük. Azaz, 100 százaléknak. Ezt állítja a termodinamika tudománya. Ezek szerint, a befektetett energiánk munkaértékéből származtatható hasznos munka energiaértéke, mindig 1 egésznél kisebb lehet csak. Ha pedig, a befektetett energia értékéből kivonjuk a munkafolyamatból általunk hasznosítható energia értékét, akkor megkapjuk a közben kialakult energiaveszteséget. EV = Eb – Eh
Erről szól a termodinamika tanítása. Amely kimondja, hogy örökmozgót gyártani lehetetlen. Teljes képtelenség. Mert egy feltételezett örökmozgó hatásfoka, nyilván jóval magasabb energiaérték lenne, mint az általunk befektetett munka energiaértéke. Hiszen az általunk befektetett munkával nyilván, csak elindítani tudnánk egy ilyen képzeletbeli örökmozgót. Ami az állandó mozgás feltételezett lehetőségével, örökké termelne számunkra hasznosítható energiaértéket. Így, egy ilyen feltételezett örökmozgó hatásfoka, 1-nél jóval magasabb értékű lehetne csak. Ami nyilvánvaló módon, fizikai képtelenség.
Csakhogy, a termodinamika alapjában véve, kétféle nyugalmi állapotot határoz meg az anyagi testek vonatkozásában. Ami alapvetően, még Newtontól származik. Amelynek értelmében, minden anyagi test megmarad nyugalomban vagy egyenes vonalú egyenletes mozgásában mindaddig, amíg az állapotának a megváltoztatására, valamilyen külső hatás nem kényszeríti. Így Newton, abszolút nyugalmi értékkel ruházta fel a mozgás nélküli nyugalmi állapotokat. Amelyekben az anyagi testek, stabil alátámasztás vagy felfüggesztés által vannak mozgás nélküli nyugodt állapotban. De az egyenes vonalú egyenletes mozgást, akaratlanul is relatív nyugalomként határozta meg. Éppen a gyorsulási érték nélküli mozgásállapota miatt.
Így az egyenes vonalú egyenletes mozgás relatív nyugalmi helyzete, éppen azért áll fenn állandó jelleggel, mert az adott anyagi test, az abszolút nyugalmi helyzetét folyamatosan keresi. Mivel azonban, abszolút nyugalmi helyzetet nem talál magának, ezért egyenes vonalú egyenletes mozgással keresi azt továbbra is. Akár a végtelenségig is. Ezért, a gyorsulási érték nélküli egyenes vonalú egyenletes mozgás tulajdonképpen látszólagos, relatív nyugalomnak minősül.
A termodinamika tanítása pedig kimondja, hogy minden termodinamikai rendszer nyugalomban marad vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, amíg az állapota megváltoztatására, valamilyen külső hatás nem kényszeríti. Vagyis, bármely magára hagyott termodinamikai rendszer, egy idő után, abszolút egyensúlyi helyzetbe kerül, amelyből önmagától nem mozdulhat ki. Addig azonban, nyilván egyenes vonalú egyenletes mozgást végez. Relatív nyugalmi állapotban. Így a termodinamika valójában, szintén kétféle nyugalmi állapotról beszél. De csak az egyik alapján állapította meg az örökmozgóról szóló szigorú törvényét. Így az örökmozgó lehetetlenségéről szóló tanítása, csak az abszolút nyugalmi helyzetre alapozott fél igazságot tükrözi.
Először is, van a stabil, mozgás nélküli nyugalmi állapot, ami abszolút nyugalmi állapotnak minősül. Amelyben az anyagi testek fix alátámasztást vagy felfüggesztést nyertek. Így az abszolút nyugalmi helyzetükből való kimozdításuk, valamilyen hatás által végzett fizikai munka árán valósulhat csak meg. Ami erőhatás is lehet, vagy éppen energia hatása.
W = F * s , E = W * t , E = (F * s) * t
Mert a pillanatnyi hatású F-erő, éppúgy munkavégző képesség, mint a folyamatos hatást gyakorló E-energia. Ahol a t-idő szorzótag, a munkavégzés folytonosságát határozza meg.
De az egyenes vonalú egyenletes mozgás relatív nyugalmi állapotát, még csak nem is elemzi a termodinamika tanítása. Holott, ha egy anyagi test, valamilyen külső hatásra, kimozdítható az ő abszolút egyensúlyos nyugalmi állapotából, addig az egyensúlytalanság állapotában, addig fogja tehetetlen módon keresni az abszolút nyugalmi helyzetét, amíg meg nem leli azt. Ha ez az egyensúlytalanná tett mozgó állapot, valamilyen tengely segítségével körpályára kényszeríthető, akkor a kör kerületén, nyilván örökké fogja keresni az egyensúlyos állapota lehetőségét. Mert a kör kerületén, minden pont azonos. Hiszen kezdő és végpontnak, bármelyik pont kijelölhető a körív peremén. Így a körpályára kényszerített, egyensúlyát veszített test egyenes vonalú egyenletes mozgása, néhány külső erőforrást biztosítani képes gumival, rugóval vagy mágnessel, örökmozgó termodinamikai rendszernek minősül. Mert a kör kerületén mozogva az egyensúlyi helyzetét, sohasem fogja megtalálni. Itt van erre egy példa.
https://www.facebook.com/reel/967942985018348
Így a körpályára kényszerített, egyenes vonalú egyenletes mozgást végző anyagi test elindításához kell csak valamilyen mértékű külső hatást befektetni. Erőt vagy energiát. Ami a körfolyamat minden lehetséges pontjában, egyensúlytalan állapotot biztosít számára. Így, csak az első néhány kör megtételéhez szükséges a külső hatás. Illetve, a tehetetlen körmozgás fenntartásához. Amíg a folyamat, fel nem veszi az egyenes vonalú egyenletes mozgás ideális sebességét a köríven. A további megtett körök, már az abszolút nyugalom elérése érdekében történnek. Mert a kimozdítással, az anyagi test egyensúlytalanul mozgó állapotba került.
Így a körfolyamatba befektetett munka hatásfoka 1 egész, ami az első néhány kör után, szinte már véget is ért. Ami 100 százaléknak minősült. A többi kör, már a körfolyamat önjáró jellege miatt valósul meg a gumikkal, rugókkal vagy mágnesekkel fenntartott egyensúlytalanságnak köszönhetően. Így a második kör befejeztével, már 100 százalék fölött van a hatásfok. Majd ezt, minden megtett kör növelni fogja újabb százalékokkal. Örökké mozogva pedig, a végtelen felé irányul a hatásfok kiszámítható reálértéke.
Ha pedig, az ilyen módon kialakított tehetetlen körfolyamatból, csak annyi hatást veszünk ki, amitől a folyamat még nem áll le, vagyis nem kerül abszolút nyugalmi állapotba, akkor általunk hasznosítható hatás nyerhető ki belőle folyamatosan. Állandó jelleggel. Ami a folyamatos, állandó mivolta miatt, mindig a végtelen felé irányul. Akármilyen gyengécske hatás hasznosításáról legyen is szó. Itt van erre is egy példa.
https://www.facebook.com/reel/1266512390930673
Ilyen módon az örökmozgó elvi lehetőségét, éppen a termodinamika tanítása kínálja számunkra, a lehető legideálisabb jelleggel. Hiszen, amíg az abszolút nyugalom mozgás nélküli lehetőségével, tudományos igénnyel tagadja az örökmozgó elvi lehetőségének a létezését, addig a relatív nyugalom, egyenes vonalú egyenletes mozgására alapozott állandó jellegével, éppen azt magyarázhatná számunkra, ha megfelelő módon értelmezte volna azt is. Ahol a hatásfok, mindig 1 egész fölött van. Azaz, 100 százalék fölött.
https://www.facebook.com/reel/906653227627092
Ilyen örökmozgókkal, bármilyen objektum energiaigényét elő lehet állítani. Egy családi házét éppúgy, mint egy járműét. Teljesen megszüntetve a fosszílis energiahordozókra támasztott energiaigényeinket. Mert az örökmozgó, ha egy generátort hajt meg termodinamikai rendszerként, akkor folyamatosan elektromosság nyerhető ki a folyamatból. Így a jövő egyéni energiaforrása, itt van a küszöbön. Csak élni kell termodinamika által eddig nem nagyon kínált lehetőséggel. Ami az általunk befektetett munka hatásfokát, a végtelen felé irányítja.
Az örökmozgók egyenes vonalú állandó egyenletes mozgásának a lehetőségét az biztosítja, hogy minden összetett szerkezetű elektromos anyagi minőség gyakorlatilag, a mágneses erőtérben létezik. Az anyag nélküli űrben éppúgy, mint itt, az anyagi minőségekkel terhelt bioszféránkban. Mert az összetett szerkezetű elektromos anyagi atomok belül, egyáltalán nem üresek. Hanem a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei töltik ki őket teljes mértékben. Ilyen módon, valós térfogatot biztosítva az atomok számára. Hiszen az elektromos tulajdonságú anyagok számára mozgási, létezési teret, a mágneses alaphalmaz biztosít. Atomi szinten is.
Az atomokat tehát, belül a számunkra teljesen láthatatlan mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei töltik ki. Éppen úgy, mint a bolygó és csillagközi űrt. Csakhogy, amíg az anyagi minőségeken kívül, lineáris felépítésű a mágneses tér, addig az anyagi szintű atomokon belül, centrális felépítésűvé alakul. Mert az atomokon belül, és azok közvetlen környezetében, az atommag körül keringő elektronok elektrosztatikus hatását kénytelenek közvetítetni. Az elektronok körüli elektrosztatikus erőterekké módosulva. Így az elektromos és a mágneses erőtér között, csupán a benne kialakult hatásterjedési mód tehet különbséget akkor is, ha azt mi nem is láthatjuk közvetlen módon.
Ami azt jelenti, hogy az elektromosnak értékelt erőtér, éppúgy mágneses, mint maga a mágneses erőtér. Csak az elektromos erőterekben, a hatásterjedés módja centrális jelleget ölt. Míg a mágneses erőtérben mindig lineáris felépítésű marad. Ezen alapszik az induktív viszony. Hiszen az indukció jelensége, éppen a kétféle erőtér között működik. Azok egymást kiegyenlítő fizikai viszonyán alapszik, ugyanabban a mágneses alaphalmazban. Így a mágneses erőtérben terjedő lineáris energiahatások, centrális irányú erőhatásokká alakulnak az elektrosztatikus erőterekben. Ilyen közvetett módon fenntartva ez által, az elektronok forgó és keringő mozgásformáit. Induktív jelleggel. Miközben az elektronok mozgásállapot béli változásai, fordított induktív jelleggel, mágneses hullámokat indítanak el, a lineáris felépítésű mágneses erőtérben. Referencia hullámokat. Így az atomok felé bejövő és az azokból kifelé irányuló mágneses hullámok interferálnak egymással, és így teljesen visszacsatolt módon biztosítják az elektronok stabilitását az atomokon belül.
Bár, ezeknek az utolsó bekezdéseknek az állításait, a kvantumfizika tudományának kell majd igazolnia. Ha el tudnak végre rugaszkodni az „elektromágnesesség” Maxwell által egyesített elvétől. Majd külön elektromos és mágneses tényezőkként tudják végre kezelni a valóságunkat. Olyan módon, hogy az elektromos jellegű objektív anyagi valóság, a szubjektív alapot biztosítani képes mágneses valósában létezik. Mert az összevont „elektromágneses” jelző, már a kétféle erőtér között fennálló induktív viszonyra utalhat csak.
Ezekben az erőterek között fennálló induktív viszonyokban a hatásfok, mindig éppen 100 %. Ami azt jelenti, hogy a kétféle erőtér között közvetíthető hatásoknak nincsen vesztesége. Vagyis, a mágneses hullámokban terjedő energia, elektromos erővé alakul az elektrosztatikus erőterekben. Illetve, az elektromos erőterekben aktív elektromos erőhatások, mágneses energiává alakulnak, a saját mágneses térben generált referenciahullámaikban. Így a mágneses és az elektromos erőterek között, nincsen hatásveszteség.
Ez az alapja, a tudományos szintű energia megmaradási tapasztalatainknak. Mert a kétféle erőtér között, nem léphet fel semmiféle hőveszteség. Mivel a hőmérséklet, kizárólag anyagi jellegű tulajdonság. Így, csak az anyagátalakulási folyamatokat jellemzik hőfolyamatok és a velük járó hőveszteség. Amit a hatásfokkal fejeznek ki. Maga az űr hideg. Hőmérséklet nélküli. Vagyis, közel van az abszolút nulla fokhoz. Ezért, minden anyagi jelenség, a termodinamika hatáskörébe tartozik. Így a hőfok nélküli mágneses jelenségekkel, a termodinamika valójában, nem tud mit kezdeni.
Matécz Zoltán
2024.11.10.
