Térfogat.
Ahhoz, hogy a térfogat valós fogalmáról érdemben lehessen beszélni, előbb a tér mibenlétét kell konkrét módon értelmezni. Mert, ha az anyagi minőségeken kívüli tér fogalma már nyilvánvaló, akkor az anyagi minőségeken belüli térfogat is egyértelművé válhat bárki számára. Ahhoz azonban, hogy az anyag nélküli teret megértsük, el kell hagynunk az anyagi minőségek által biztosított bioszféránkat. Mert a bioszféránkban, minden lehetséges összetett szerkezetű anyagi minőség, már térfogatot igényel. Még az atomok is. Így, ha egyre feljebb haladva a rétegesen felépült légterünkben, elhagyjuk annak a végső anyagi határát, akkor a bolygó és csillagközi térbe kerülünk. Az űrbe. Amit éppen azért neveznek űrnek, ürességnek, mert nincsen benne számottevő anyagi minőség. Így az anyag nélküli tökéletes vákuum jellemzi.
Az űrt, a mágneses alaphalmazt, az Univerzum tovább már valóban oszthatatlan egységnyi kiterjedésű alaptömegei építik fel. Amelyek az elektronoktól is jóval kisebbek. Egy egységes mátrix jellegű alapközeget alkotva. Amelyben az oszthatatlan alaptömegeknek, nincsen fix alátámasztása, sem pedig, stabil felfüggesztése. Csupán egymáson támaszkodhatnak. Így az egyensúlyi helyzetüket folyamatosan keresve, állandóan csak rezegnek. Ezért, mint oszthatatlan alaptömegek, állandóan dinamikus rezgőmozgásban vannak. Viszont, mint egységes alapközeg, mindig statikus állapotban van. Mert, mindent magában foglalva, ő maga a teljes Létezés tere. Így egy egységes alapközegként, nincsen miben mozoghatna.
Az Univerzumban az űrt tehát, az anyagtól mentes abszolút tér tölti ki. Mint mágneses tér. Amit a kozmikus szintű mágneses hullámok, mágneses erőtérré alakítottak. Ebben a mágneses erőtérben nyilvánultak meg és mozognak rezgési szinten, az elektromos anyagi tulajdonságú égitestek. A csillagok, bolygók és holdak. Mint az Univerzum „atomjai”. Így az Univerzum 95%-át, a mágneses alaphalmaz képviseli. Az égitesteket képviselő anyagi minőségek, csak 5%-ot tesznek ki benne. Mint összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok.
Analógiás jelleggel, teljesen hasonló a felépítése az atomoknak is a bioszféránkon belül. Ahol az atomot felépítő objektív alkotóelemek, a protonok, a neutronok és az elektronok együttes összege, a teljes atomtérfogatnak, legfeljebb 5%-át teszi ki. Így az atomok 95%-a, eleve nem is anyagi minőség. Vagyis, az atomokat belül, ugyanaz az anyagi minőségektől mentes, számunkra láthatatlan mágneses alaphalmaz tölti ki, mint amelyik az űrt képviseli. Ezért képzeli a tudomány azt, hogy az atomok belül üresek.
De az a tény, hogy az elektronoknak elektrosztatikus erőtereik vannak, arra utal, hogy a lineáris felépítésű mágneses tér, az elektronok közvetlen közelében, centrális alakot ölt. Vagyis bennük a hatásterjedés módja, centrális jellegű lett. Hűségesen követve az elektronok megszerzett keringő és forgó mozgásformáit. Mivel azonban, a mágneses erőtér, teljesen láthatatlan számunkra, ezért a belőle formálódott elektrosztatikus erőtereket sem vagyunk képesek a szemünkkel érzékelni. Így a kétféle erőtér, ugyanazon a mágneses alaphalmazon belül, mindenképpen egymás ellen munkálkodik. Folyamatosan fenntartva ez által, a kétféle erőtér között feszülő induktív viszonyt.
Az Univerzum kozmikus szintű mágneses hullámai közvetítik, azokat a kozmológiai állandókat, amelyek az elektromos anyagi létezést induktív módon fenntartják. Tökéletesen, precízen, finoman hangolt jelleggel. Ilyen mágneses alapú kozmológiai állandó például, a fény sebessége is. De a folyton fejlődő tudomány, már vagy harminc féle ilyen mágneses alapú kozmológiai állandót ismer. Az én véleményem szerint pedig, ilyen kozmológiai állandó a lélek is. Ami az életformákra irányuló kozmikus szintű mágneses hullámok frekvenciájában közvetíti felénk az életünk energiáját, a lelket.
A Földünk tehát, az Univerzum egyik „atomja”. Ami fúziós módon keletkezett. Azaz, összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségként nyilvánult meg, a meg nem nyilvánult mágneses alaphalmazból. A Föld kialakulása után, azonnal elkezdődött az anyagi szintű elbomlás radioaktív jellegű fizikai folyamata. Egészen az ólomig. Így alakultak ki a Föld bioszféráját képező, különböző sűrűségű anyagi minőségek részközegei. Amelyek a sűrűségüknek megfelelő módon rétegződtek, a Föld szilárd kérge fölött. Mint folyékonnyá és gázneművé vált részhalmazok. A bioszféránkat alkotva. Amelyekben kialakult a bakteriális élet lehetősége.
Az elhullott bakteriális életformák, a Föld szilárd kérgére hullottak vissza. Szép lassan, egyre vastagabb talajréteget képezve a Föld felszínén. Ami szinte teljesen lefojtotta, az óriási mértékű radioaktív folyamatokat. Megteremtve ez által a sokkal lassúbb lefolyású, kémiai szintű anyag elbomlási folyamatokat. Amelynek során, a különböző kémiai vegyületek alakulhattak ki. A szerves vegyületekkel együtt. Így a bakteriális életformák, létrehozták a többsejtű életformák fajainak a milliárdjait. Amelyek azóta is, elvégzik a kémiaitól is sokkal lassabb lefolyású, biológiai szintű anyag elbomlási folyamatokat. Amelyben a hidrogén van hasznosítva, mint a kémiai szintű anyag elbomlási folyamatok utolsó eleme.
Így a bioszféránk, megtelt a soksejtű életformákkal. Amelyeken belül, a soksejtű életformákra jellemző, sajátságossá vált bakteriális társadalmak végzik el még ma is, a biológiai szintű anyag elbomlás folyamatát. Az élethez szükséges anyagcsere folyamatainkkal. Azóta pedig, egyfajta revolúciós folyamat zajlik. Amelynek keretében, egyre több faj pusztult ki. Mert az élettere megváltozott és életképtelenné vált benne. Így most, a mi jelen korunkban is, egyre több élőlény faja szorult a kipusztulás szélére.
A bioszféránkat képviselő különböző anyagi minőségek tehát, beleértve a különböző fajú életformákat is, atomokból épülnek fel. Amelyek, akármilyen lágy vagy kemény strukturális felépítésűek legyenek is, elektromos módon szerveződtek egybe. Amit a kozmikus szintű mágneses hullámok határoztak meg, a bennük uralkodó kozmológiai állandóknak köszönhetően. Induktív hatásra. Így az indukció lényege az, hogy a kozmikus szintű mágneses hullámhossz informatív értéke alapján építi fel a frekvencia energiaértéke, az általa érintett elektromos anyagi részhalmaz stabilis jellegű strukturális formáját.
Mégpedig úgy, hogy mindig a mágneses hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a frekvencia energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezzen, az induktív folyamatban részesülő elektromos anyagi részhalmazon. Így az induktív viszonyban érintett elektromos anyagi részhalmaz, mindig azt a strukturális formációt veszi fel energia hatására, amit a kozmikus szintű mágneses hullámhossz informatív értéke határoz meg számára. Ami azt jelenti, hogy az indukció jelensége konvertálja, alakítja, modulálja át a mágneses információt, elektromos anyagi struktúrává. Valamint a mágneses frekvenciában terjedni képes energiát, olyan elektromos erőhatássá, ami már az elektronok elektrosztatikus erőtereiben jelenik meg. Így a kozmikus szintű mágneses hullám közvetett módon, az elektronok saját elektrosztatikus erőterein keresztül, befolyásolja az elektronok mozgásformáit. Nem csak egyetlen elektronét, hanem az induktív viszonyban érintett anyagi részhalmaz összes elektronjának a mozgási állapotát egy időben.
Ez csak úgy valósulhat meg egy atomon belül például, ha az adott atommagot, nem csupán az elektrosztatikus erőtérrel rendelkező elektronok veszik körbe, hanem az atomot belül is, a mágneses erőtér tölti ki. Mert az elektronok, csak így részesülhetnek a mágneses erőtér által biztosított induktív viszony áldásában. A teljes anyagi halmazon belül pedig, minden atomot egyszerre érint ez az induktív hatás. Kivétel nélkül. Azon belül pedig, minden elektronra azonnal induktív hatással van. Vagyis, az elektronok elektrosztatikus erőterei, nyilván a mágneses alaphalmazban mozognak, az atomokon belül is.
Ahogy a Földünket, mint az Univerzum kozmikus szintű elektromos „atomját” belül, a mágneses alaphalmaz tölti ki, úgy a bomlástermékeiből álló bioszféránk egyéb atomjait is a mágneses alaphalmaz tölti ki. Éppen ugyanolyan formában, mint ahogyan körülöleli azokat. Ezért lett a bioszféránkban, minden anyagi jelenség egységesen, „elektromágneses” tulajdonságú. Ami éppen arra utal, hogy olyan elektromos anyagi jelenségekről van szó, amit mágneses hatások tartanak induktív módon működésben.
Így a bioszféránkat képviselő anyagi világunkban, minden atomban és atomok által felépített anyagi struktúrában, annyi mágneses tér van, amennyi az anyagi halmaz 95%-át teszi ki. Hiszen az atomokban az objektív anyagi minőségek mennyisége, legfeljebb 5%-ot képvisel. Az összes többit, a mágneses erőtér alkotja. Így a térfogat tulajdonképpen, nem más, mint az a mágneses és elektrosztatikus erőtér együtt, ami az anyagi részhalmazokon belül uralkodik.
Úgy is mondhatnám, hogy a teret, mindig az anyagi minőségeken kívüli mágneses erőtér képviseli, míg a térfogatot, az anyagi minőségeken belüli mágneses és elektrosztatikus erőterek alkotják együttesen. Mint ugyanannak a mágneses alaphalmaznak a kétféle erőtértípusa. Amelyek egymással induktív viszonyban tartják fenn, az anyagi minőségek rezgéseken alapúló, általunk viszonyítható mozgásformáit.
Így a térfogat, nem csupán egy matematikai szintű fiktív elmélet, hanem fizikai valóság is. Hiszen, ha az anyagi minőségek mozgási, létezési terét, a mágneses alaphalmaz képviseli az Univerzumban, akkor a térfogatot is az fogja képezni az anyagi minőségeken belül. Atomi szinten is. Csupán azt kell meghatároznunk, hogy az Univerzum egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömegét, matematikai szinten hogyan nevezzük el.
Én az egyszerűség kedvéért, geometriai szinten pontnak neveztem el a valós, egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömeget. Ilyen módon, könnyen meghatározva a valóságos pontok által képviselhető különböző kiterjedésű dimenziókat. Amelyek eddig, csak matematikai szintű fiktív elképzelések lehettek. Mert a geometriában ma még a pont fogalmának, nem tulajdonítanak semmiféle kiterjedést. Matematikai szinten pedig, minden valós pontot, az egyes számmal azonosítottam be. Utalva arra ez által, hogy minden valós módon létező pont, egy darab egyes számmal fejezhető ki. Így a matematika tudománya, a valós fizikát képezheti le végre.
Most persze, bárki mondhatná azt, hogy ez, csak 5% pontossággal igaz. Hiszen minden anyagi térfogatban, öt százaléknyi csak az anyagi minőség. Csakhogy, ez az 5%-nyi eltérés, még elenyészőbbnek fog tűnni, ha tudomásul vesszük azt, hogy az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek is, az oszthatatlan alaptömegekből nyilvánultak meg, alakultak ki. Fúziós hatásra. Így amikor végleg elbomlanak, akkor az induktív viszony megszűnésének köszönhetően, az anyagi minőség teljes részhalmaza, gyakorlatilag oszthatatlan alaptömegekre esik szét. Ez az annihiláció jelensége. Amikor egy anyagi részhalmaz teljesen szétesik és szétsugárzódik a mágneses térbe. Ahol az oszthatatlan alaptömegekké vált anyagi halmaza, egybeolvad a mágneses erőteret felépítő oszthatatlan alaptömegekkel. Gyakorlatilag, beleszelídül a mágneses erőtér alapközegébe.
Mert, ahogyan az energia megmaradó tényező a fizikában, úgy a tömeg is az. Mert a kozmikus szintű mágneses hullámokban terjedő energia hatására, a tömeg nem vész el, csak átalakul. Vagyis, ami a valós átalakulási folyamatokat elvégzi, az nem más, mint az alapkiterjedéssel rendelkező oszthatatlan tömeg. Ami fúziós hatásra, összetett szerkezetű elektromos anyagi struktúrát vehet fel. Ahol az energiát, a kozmikus szintű mágneses hullámokban terjedő, rezgési szintű részerő eredők folytonossá vált mágneses nyomóhatása jelenti.
Ahogy az erő, nem módosul sohasem anyagi minőséggé, úgy a kozmikus szintű mágneses hullámokban terjedő rezgési szintű részerő hatások eredője sem, amit az energia hatásaként értelmezhetünk. Vagyis, energia azért nem vész el, mert az energia nem más, mint a mágneses hullámokban terjedő rezgési szintű részerő hatások folytonossága. Amit a hullámhossz mentén felsorakozott oszthatatlan alaptömegek közvetítenek, a frekvencia által meghatározott diszkrét erőimpulzus sorozatokban. Azért diszkrétek ezek a kozmikus szintű mágneses hullámokban kialakult impulzussorozatok, mert minden frekvencián, más és más az impulzusokat felépítő oszthatatlan alaptömegek mennyisége. De ezeket az egyéni impulzus sorozatokat, kvantumoknak nevezi a mai tudomány.
Így egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömegekből, összetett szerkezetű anyagi minőségekké alakul, fúziós hatásra. Illetve fordítva. Vagyis, sohasem az energia alakul át. Mert az összetett szerkezetű anyagi minőség halmaza, egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömegekké esik szét, és szétsugárzódik a mágneses térbe. Így az annihiláció jelensége igazolja azt a lehető legtökéletesebb módon, hogy tömeg nem vész el. Vagyis, bármikor lehet vele számolni úgy geometriai, mint matematikai síkon. A megtapasztalható fizikai valóságot tükrözve. Úgy az űrt képviselő mágneses térben, mint az atomokon belüli elektromos és elektrosztatikus erőterekben.
Matécz Zoltán
2024.02.15.
