Körfolyamatok.
Newton I. törvénye szerint, minden test megmarad nyugalomban vagy egyenes vonalú egyenletes mozgásában mindaddig, amíg az állapota megváltoztatására, valamilyen külső hatás nem készteti. Ami azt jelenti, hogy a nyugalom, a szilárd anyagi minőségek természetes megjelenési formája a bioszféránkban. Az abszolút nyugalom, ami az anyagi testek mozgás nélküli, alátámasztott vagy felfüggesztett állapotát jelenti. Valamint a relatív nyugalom is, amit a gyorsulási érték nélküli, egyenes vonalú egyenletes mozgás képvisel. Így a relatív nyugalom egyenes vonalú egyenletes mozgása, csak addig állhat fenn, amíg az anyagi test valamilyen alátámasztás vagy felfüggesztés által, abszolút nyugalomba nem kerülnek.<!--more>
Hasonló a helyzet a termodinamika tanításában is. Amit Newton I. törvénye ihletett. Mert a termodinamika kimondja azt, hogy minden magára hagyott termodinamikai rendszer, egy idő után abszolút egyensúlyos állapotba kerül, amelyből önmagától nem képes kimozdulni. Addig azonban, az egyenes vonalú egyenletes mozgás relatív egyensúlyos állapotával keresi tehetetlenül azt a pontot, ahol az abszolút nyugalom egyensúlyos állapotába nem kerülhet.
Ha tehát, Newton I. törvénye vagy a termodinamika tanítása alapján, az anyagi testek természetes állapota a nyugalom, akkor bármilyen körfolyamat természetellenes állapotot képvisel az anyagi testek vonatkozásában. Így a körfolyamatokra kényszerített anyagi testek, a relatív egyensúlyon alapuló egyenes vonalú egyenletes mozgásukat, a köríven kénytelenek végrehajtani. Mindaddig, amíg a mozgásukat befolyásolni képes külső hatás meg nem szűnik. Majd végül, a mozgás nélküli abszolút nyugalom természetes állapotába kerülhetnek.
Addig azonban, amíg valamilyen fix tengely körül, tehetetlen körmozgást végeznek, bármilyen külső hatásra, addig csak relatív nyugalomban lehetnek. Mert az egyenes vonalú egyenletes mozgásukat, egy konkrét módon meghatározott tengelyhez képest, körkörösen végezhetik csak el. Így állandó sebességérték mellet is, relatív gyorsulással forognak. Hiszen a gyorsulás fizikai szabálya kimondja azt, hogy nem csupán az minősül gyorsulási értéknek, ha egy test haladási sebessége változik, hanem az is, ha a haladási iránya módosul. Ezért, ha egy test haladási iránya állandóan változik, mert körpályára van kényszerítve, akkor az, relatív gyorsulási értékkel forog. Azaz, addig nem lehet az abszolút nyugalom egyensúlyos állapotában.
Így a fix tengely körüli körfolyamatokat végző anyagi testek, külső hatásra vannak egyensúlytalan állapotban tartva. Ezért a körpályájuk külső peremére, centrifugális jellegű tehetetlenségi erőt terhelnek. Mindaddig, amíg forgásban vannak. Majd a külső hatás megszűnése után, leáll a körfolyamat és abszolút nyugalomba kerül az egész rendszer.
Egészen más a helyzet a centripetális jellegű körfolyamatokkal. Ahogy például, a bumeráng működik. Amit a külsőnek számító saját erőnk hatására eldobunk egyenesen, de a kifliszerű alakjának köszönhetően, forgómozgásra is kényszerítünk egyben. Így a saját tengelye körül forgó bumeráng, a légellenállásnak köszönhetően, elveszíti az egyenes vonalú egyenletes mozgás lehetőségét. Hiszen a forgása miatt minden pillanatban, másik arculatát éri a légellenállás. Így a haladási iránya, eltérül az egyenes iránytól és nagy ívű körpályát ír le. Ami fix tengely hiányában, nem a kör lehetséges középpontja felé irányul, hanem a kör kezdőpontja felé. Így visszatér ahhoz a személyhez, aki eldobta azt. Ha pedig, nem kapjuk el, akkor megkezdi a következő körét és mindaddig repülni is fog, amíg az általunk biztosított külső hatás ereje, teljesen el nem hal a levegő ellenállásában.
A mi földi bioszféránkban, nem vagyunk hozzászokva az ilyen jellegű centripetális körfolyamatok mentén létrejött mozgásformákhoz. Amelyek nincsenek fix tengelyhez rögzítve. Viszont a bioszféránkon kívül, ez a legtermészetesebb mozgásforma. Hiszen az egyenes vonalú egyenletes mozgással haladó égitestek, a saját perdületüknek köszönhetően, centripetális jellegű körpályára kényszerültek egymás körül az űrben. Ahol az űr kifejezés, csupán arra utal, hogy nincsen benne számottevő elektromos anyagi minőség. Viszont, így az űr, egy egységes mágneses alapközeget alkot. Amit az Univerzum valóban oszthatatlan, egységnyi kiterjedésű alaptömegeinek a teljes közege biztosít.
Vagyis, az űrben az égitesteken kívül, nincsenek mágneses térfogatot igénylő elektromos anyagi testek. Hiszen az űr, maga a tér, az elektromos anyagi minőségek számára. A tisztán mágneses tér. Amivel szemben a bioszféránk már, olyan atomos szerkezetű és elektromos tulajdonságú anyagi minőségekkel rendelkezik, amelyeket belül, ugyanaz a mágneses tér tölt ki, mint amelyik körülöleli azokat. Vagyis, az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek, atomi szinten is olyanok a mágneses tér számára, mint a nagyon lágy „szivacsok”. Ezért a bioszféránkban az elektromos és a mágneses tulajdonságok, mindig együtt mutatkoznak meg számunkra. Így lett a bioszféránkban minden anyagi jelenség, „elektromágneses” jellegű.
Az űrt képviselő mágneses valóságban azonban, olyan gyenge az égitestek egyenes vonalú egyenletes mozgását befolyásolni képes közegellenállási érték, hogy ezért, az égitestek centripetális jellegű keringőmozgásai, olyan nagy léptékű körfolyamatoknak minősülnek, amelyek már óriási méretű, kozmikus értékeket képviselnek. Viszont, ezek a kozmikus jellegű centripetális körfolyamatok, nem a kör középpontja felé, hanem a kör kezdőpontja felé irányulnak. Ezért, bármilyen önmagába visszatérő alakzatot felvehetnek, a végtelenné vált keringésük közben. Hiszen a kozmikus szintű centripetális körfolyamataikban, a kezdő és végpont, nyilván mindig ugyanaz a pont lehet. Ráadásul, bármelyik lehet az égitestek körfolyamata peremén.
Ezért, a folyamatosan visszatérő jellegénél fogva, minden égitest centripetális jellegű keringési folyamata, kozmikus szintű rezgésnek minősül csupán. Amelyben az adott égitest egyensúlyi állapota, számottevően nem változik. Akkor is, ha azok számunkra, óriási mértékű sebességgel történnek. Ezért beszélhetünk égi harmóniáról. Ami kozmikus szintű, relatív egyensúlyon alapszik. Amelyben a csillagképek, folyamatosan visszatérő alakzatot öltenek számunkra. Már évezredek óta. Oly annyira, hogy a szellemi szinten értelmezhető időérzetünket, óramű pontossággal lehet az égi mozgásformákhoz igazítani.
A körfolyamatok tehát, mindig valamilyen relatív rezgéseknek minősülnek. Ahol a rezgést végző test, egyszerűen átfordul a lengőmozgása lehetséges holtpontján, és körpályára kényszerülve végzi el a fordított irányú rezgési periódusát. Vagyis, mivel a köríven megvalósított haladási iránya folyamatosan változik, ezért nincs is szüksége rezgési szintű holtpontra ahhoz, hogy visszatérjen a rezgése kezdőpontjába. Továbbá, mivel a haladása közben, mindig a kezdőpontot célozza meg az egyensúlya érdekében, ezért nincsen szüksége geometriai szintű középpontra sem.
A fix tengely körüli körfolyamatoknál, ez könnyen elképzelhető. Hiszen az egész centrifugális jellegű rezgési folyamat előttünk zajlik. Egészen más a helyzet az égi mozgásformákkal, amelyek centripetális mozgásformát megvalósítva, fix tengely nélküli keringőmozgással rezegnek. Mert, azok is rezgőmozgáson alapuló körfolyamatoknak minősülnek.
A centrifugális erőt, az a külső hatás okozza, amelyik a fix tengely körüli mozgásformát megvalósította. Így a centrifugális erő, az a kifelé irányuló erő, ami a körfolyamat külső peremén viszonyítható. Így valójában, kifelé röpítő erőnek is nevezik. Amely erő mindenre vonatkozik, ami a fix tengely körüli körpályán mozog és nincsen a fix tengelyhez rögzítve vagy esetleg elszakadt attól.
Ezzel szemben, a centripetális jellegű körfolyamatok során az égitestek, olyan mozgásformát valósítanak meg, amit a keletkezésük során megszerzett állapotuk biztosít számukra, még ma is. Mert a keletkezésükkor megszerzett perdületük és az akkor elveszített egyensúlyos állapotuk biztosít számukra egyenes vonalú egyenletes mozgási lehetőséget az űrben. Ami az Univerzum anyag nélküli mágneses alaphalmazában állandósult. Ez a kettős alaphatás készteti az égitesteket arra, hogy a kozmikus szintű körfolyamataikat, centripetális módon hajtsák végre az űr mágneses erőterében.
Ez persze, azt is jelenti egyben, hogy a tudomány által elképzelt Nagy-Bumm jellegű ősrobbanásról szóló elmélete, teljesen hamis. Mert egy feltételezett ősrobbanás, azt is feltételezi egyben, hogy az égitesteket képviselő agyagi minőségek, egy közös halmazba voltak tömörülve a robbanás előtt. Csakhogy, az ősrobbanás elvét diktáló tudósok azt állították, hogy az egy parányi pontba sűrűsödött energia robbant fel és alkotta az égitesteket. Teljesen kifordítva, az eddigi tapasztalataink által diktált fizikai folyamatokat. Amelyben az energia, mint munkavégző képesség, a detonációt végrehajtó munkavégző képességre szorult, az ősrobbanása érdekében. Fárasztó.
Pedig az égitestek, a csillagok, a bolygók és azok holdjai, a mágneses alaphalmazban alakultak ki, fúziós hatásra. Ahol a kozmikus jellegű mágneses hullámok konfrontációja miatt, a gigantikus jellegű mágneses torlónyomások ütköztek egymással. Azokon a pontokon, a mágneses hullámokat felépítő oszthatatlan alaptömegek valós, körkörös irányú áramlása alakult ki. Ami a fúziós jellegű anyaggá szerveződés folyamatát hozta magával. Igen magas hőt és nyomási értéket generálva. Az így kialakult gömb alakú égitestek pedig, miközben elveszítették az abszolút egyensúlyos állapotukat, konkrét sebességértékű perdületet szereztek maguknak, a fúziós jellegű körkörös áramló folyamataikból. Ami, a mai napig sem csitult, az űrnek számító mágneses alaphalmazban. Oly annyira, hogy a csillagokban, még mindig zajlanak a fúziós folyamatok.
A termodinamika tanítása kimondja azt, hogy energia nem vész el, csak átalakul. Az egyik megjelenési formájából, egy másik megjelenési formájába módosul. Így, háromféle energiáról is beszél a fizika tudománya, amelyek mindig egymásba módosulhatnak. Alapvetően helyzeti, mozgási és rugalmassági energiáról beszélnek. De ezek csak, anyagi szintű állapotokat határoznak meg. Így energia tulajdonképpen, csak egy van. A kozmikus szintű mágneses hullámok frekvenciáiban terjedő energia. Minden más elektromos anyagi minőségű részhalmaz, az energia induktív hordozója lehet csupán. Ezekből az energiahordozókból felszabadítható hatás módosul mindig át, az energia anyagi szinten megnyilvánulni képes másmilyen formájává. Helyzeti, mozgási, vagy éppen rugalmassági jelleget öltve az anyagi minőségekben.
A számunkra teljesen láthatatlan kozmikus szintű mágneses hullámok mindig egyenesek, egyéb forma nélküliek. Nincs szükségük formát biztosítani képes alakzatokra. Egyszerűen, lineáris módon épülnek fel és egyenes irányban, longitudinális módon közvetítik az energiát. A felépülésükhöz, nincsen szükség időre. Mert a hullámhossz, azonnal kialakul a folytonos rezgésben lévő mágneses erőtérben. Csupán a frekvencia által közvetített energiának van szüksége terjedési időre. Amit a fénysebesség viszonyított értéke határoz meg. Így a kozmikus szintű mágneses hullámokban az energia hatása, mindig fénysebességgel terjed.
Így az induktív viszonyokban, mindig a hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a frekvencia energiaértéke, milyen mértékű munkát végezhet, az általa érintett elektromos anyagi részhalmazokon. Vagyis, az induktív folyamatokban alakul át a mágneses információ elektromos formációvá, és a mágneses energia, elektromos erőhatásokká. Ami azt jelenti, hogy a mágneses energia, addig dolgozik induktív módon az elektromos anyagi részhalmazokon, amíg azok fel nem veszik a mágneses információ által diktált strukturális alakzatok formációit. Így az indukció jelensége tulajdonképpen átalakítja, modulálja a mágneses információ és energia értékeit elektromos formációvá és fenntartja azok strukturális szerkezeteit.
Az elektronok körfolyamatait befolyásolva határozza meg a mágneses hullám azt közvetett módon, hogy milyen struktúrát építsen fel az induktív hatás, az elektromos anyagi részhalmazokból. A közvetítő közeget pedig, az a mágneses erőtér képviseli, ami az elektronok közvetlen közelében, elektrosztatikus erőtérré módosult. Vagyis, bennük a hatásközvetítés módja, centrális alakot öltött. Hűségesen követve az elektronjaik kialakult mozgásformáit.
Az ilyen induktív, mágneses módon befolyásolt elektronmozgások határozzák meg, az anyagi minőségek halmazállapotait. A szilárd, folyékony és gáznemű állapotait az anyagi részhalmazoknak. Amit az anyagi minőségek felől, a hőmérséklet és a nyomás is képes fordított irányban befolyásolni. Így egy adott anyagi részhalmaz elektronjainak az állandó forgó és keringő mozgásformáit, az a relatív viszony tartja fenn, ami az anyagi halmaz alapvető induktív viszonya és a többi anyagi részhalmaz hőmérséklete és nyomása közötti egyensúly tart fenn.
A sokféle anyagi minőség, különböző elektromos anyagi részhalmazt képvisel a bioszféránkban. Az ő sajátságos nyomásukkal és hőmérsékletükkel. Amivel a termodinamika is foglalkozik. De ezeket a különböző anyagi minőségeket, a kozmikus szintű mágneses hatások alakították ki. A Föld anyag elbomlási termékeiből. A kozmikus szintű mágneses hullámok segítségével. Amelyekben, a kozmológia állandók folyamatos jelleggel biztosítottak. Ilyen mágneses alapú kozmológia állandónak minősül például, a fény sebessége is. De már, vagy harminc féle kozmológia állandót ismert meg a folyamatosan fejlődő tudomány. Amelyek folyamatos induktív viszonyt tartanak fenn az elektromos anyagi részhalmazokkal. Precíz módon biztosítva ez által, az ő strukturális felépítésű atomos szerkezeteiket. Amit az atomok elektronjainak a forgó és keringő mozgásformáiban határoz meg, a kozmikus szintű mágneses hullám, induktív hatásra. Érvényre juttatva ez által, a kozmológia állandók pontos „utasításait”.
A centripetális jellegű körfolyamatok tehát, nem csupán az égitestekre vonatkoznak, hanem az atomok elektronjaira is. Hiszen azok is a mágneses erőtérben forognak és keringenek az atommagjaik körül. Azokban a mágneses erőterekben, amelyek az elektronok közvetlen közelében, elektrosztatikus erőterekké módosultak. Lehetővé téve ilyen módon, az atomokon belül is az induktív viszonyokat. Mert, ha igaz az a tudományos állítás, hogy az elektronok különböző szintű elektronhéjakon keringenek az atommagjaik körül, akkor az atomokat belül, ugyanaz a mágneses erőtér tölti ki, mint amelyik körülöleli őket vagy amelyik az űrt biztosítja. Mert különben, a belső szinteken keringő elektronok, nem jutnának hozzá az induktív utasításokhoz.
Márpedig, az mágneses alapú induktív utasítást, minden elektron megkapja egy időben. Kivétel nélkül. Ami egyértelműen arra utal, hogy minden elektron, az atomon belüli mágneses erőtérben mozog. Ami azt jelenti, hogy a mágneses erőtérben, akár az atomokon belül, akár az űrben, éppen a centripetális jellegű keringőmozgás a legtermészetesebb. Mert, csak a bioszféránkban egymásra rétegződött különböző anyagi részhalmazok kényszeríthetik egymást az abszolút nyugalomra. Amit a felfüggesztett vagy alátámasztott helyzet mozgás nélküli állapota biztosít az anyagi minőségek számára.
Ezért a mozgás nélküli abszolút nyugalom, csak a bioszféránkon belül természetes az anyagi minőségek létezésében. A tiszta mágneses erőtérben, a centripetális jellegű körfolyamatok keringő mozgása jellemzi az anyagi minőségeket. Ami, akár az űrben, akár az atomokon belül képes megvalósulni. Mindenhol, ahol a mágneses erőtér uralkodik.
Matécz Zoltán
2024.11.10.
