Háború.
Ma már, a XXI. században, a világon minden normális ember békességben szeretne élni végre. A világméretű túrizmusnak köszönhetően, minden turista azért utazik más országokba, hogy megismerje az ott élők életstílusát és sajátságos kultúráját. Szükség esetén átvegye azokat. Tanuljon tőlük. Így tulajdonképpen, szeretettel megy bárhová és ezért, pusztán szeretetet vár el bárkitől cserébe a világban. Mert az alapvető Alkotmányos emberi jogoknak, bárhol érvényesülniük kellene ma már a Földünkön. Mert a Föld, nem egy magánemberé vagy egyetlen nemzet tulajdona csupán, hanem az egész emberiségé. Minden egyes emberé a világunkban. Erre utalnak a világörökség részét képviselő objektumok és területek is a Földünkön. Ahol örökösök, csak az utókort képviselő értelmes emberek lehetnek. Akik erre a világra születnek, mindenki. Kivétel nélkül.
A nemzetek között kialakult háborúkat régebben, szinte minden esetben, valamilyen vallási nézeteltérés miatt vívták az őseink, politikai megfontolásból. Amely vallási érdekek, valamilyen egyéb anyagi érdeket álcáztak csupán. A mai modern korban pedig, éppúgy politikai elvek alapján törnek ki a háborúk. Szintén valamilyen gazdasági vagy banki érdekeket álcázva. De, sem a papok, sem a politikusok, sem pedig a bankárok, nem vesznek részt aktív módon az általuk kiprovokált háborúkban. Csupán irányítják azt, a békés háttérből. Pedig, mennyit tisztulna a Földünkön a népesség, ha a háborúkat a papok, a politikusok és a banki vezetők saját maguk vívnák meg.
Ma már, a fegyvereket gyártó nagytőkések banki érdeke az, hogy háborúk legyenek. Azért fizetik és lázítják fel a politikusokat, hogy a saját háborús érdekeiket képviseljék azok, a társadalom jogi képviseletét biztosító politikai döntéseikben. Olyan vélt vagy valós politikai eszmékkel, amelyek látszólagos igazságértéke mögött, rejtve maradnak a nagytőkések személyes jellegű anyagi érdekei.
Mert ma még mindig, gyarmati sorban élnek országok. Bár a rabszolgaság nem működik már konkrétan bennük, de mégis rabszolga sorban élnek a polgáraik. Mert a gyarmatosító állam, minden lehetséges nemzeti értéket elvon tőlük. Így a saját nemzeti kincseiket, az őket gyarmatosító „anyaország” hasznosítja. Mint gyarmattartó állam. Itt egy lista, a ma még gyarmatosított államokról és azok gyarmattartóiról. Elképesztő ez a XXI. században.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Mai_gyarmati_ter%C3%BCletek_list%C3%A1ja
Ahhoz, hogy ezek a gyarmati minőségek megszűnjenek, arra van szükség, hogy a régen gyarmatosított területeket végre, vegyék az anyaországokkal egyenjogú területekké. Így a rajta élő emberek, az anyaország Alkotmánya szerint kapnák meg az alapvető emberi jogaikat. Az anyaország aktív népességévé válva. Ha ez megoldhatatlan, akkor pedig, hagyják meg a saját szuverenitásukat. Azért, hogy önálló demokratikus állami formává szerveződhessenek ők maguk is. Saját, önálló Alkotmányos jogrenddel. Mint minden más demokratikus ország esetében a Földünkön.
Ma már, a XXI. században, nem lehet eltűrni a gyarmati sort és a diktatúrát. Ezért, olyan egységes, demokratikus Világalkotmányt kell megfogalmazni végre, amelyben a Földön élő emberek alapvető emberi jogaik vannak meghatározva. Amin az egyes országok saját Alkotmányos jogrendje, nem szigoríthat semennyit sem. Csupán a saját adottságainak megfelelően, enyhítheti a polgárainak kiróható kötelezettségeit. Amit az adók jelentenek. Mert ezek az enyhítések, a népólét felé való társadalmi fejlődést szolgálják, Ami minden értelmes demokratikus törekvés alapja.
Sajnos, a demokratikussá vált államokban is nagy még a társadalmi szintű elnyomás. Hiszen sok országban, egyszerű bérrabszolgaként élnek a „szabad” emberek is. A bankok által kiszolgáltatottá vált bérrabszolgák csupán. Ezért, minden normálisnak mondható demokratikus törekvés alapja, a népjólét fokozása. Így a demokratikus államokban, a nép szolgálatára esküsznek fel, a nép által szabadon választott politikusok, jogi és karhatalmi személyek. Amelyik országban ezt jól csinálják a politikusok, ott a GDP, ami az éppen aktuális népjólét rövidítése, mindig egyre magasabb fokon van. Minél lejjebb szorul egy ország a GDP nemzetközi ranglistáján, annál korruptabbak benne a gazdasági életet irányító politikusok. Annál erősebb benne a diktatúra és a banki elnyomás.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Orsz%C3%A1gok_GDP_szerinti_list%C3%A1ja_(nomin%C3%A1lis)
Hazánk 2021-ben, a nem túl dicsőséges, 57. helyet foglalta el, a 70 országot ellenőrzött felmérések szerint. Ami az óta, igen sokat süllyedt a nemzetközi felméréseket igazoló ranglistán. Így tulajdonképpen ez a GDP lista, két dolgot fejezi ki statisztikai jelleggel. Először is azt, hogy a politikusok milyen jól vagy rosszul végzik az eskü alatt önként vállalt társadalmi feladataikat. Vagyis, az országuk politikai szinten irányított gazdasági életét, milyen jól vagy rosszul végzik el. Másodsorban pedig, burkoltan ugyan, de arra is utal, hogy az adott demokratikus országban élő nép, milyen szinten ellenőrzi és tartja jogi ellenőrzés alatt kordában, a szabadon választott politikusait.
Mert azt tudomásul kell venni, hogy a GDP lista alján kullogó országok állampolgárai, legfeljebb csak egyszerű bérrabszolgákként élhetnek szabadon a saját hazájukban. Akkor is, ha a politikai vezetőjük azt harsogja, hogy „előre megyünk”. Mert, ahogy a politikai vezető gazdasági szinten előre halad gyors léptekkel a saját sleppjével együtt, addig a dolgozó nép jócskán lemarad a gazdasági fejlődésben. Akkor is, ha az ország anyagi szintű eladósodását, a teljes népességnek kell közösen vállalnia.
Így a GDP ranglistán való süllyedés, egy ország politikai szinten történő eladósodását jelenti. Tulajdonképpen azt, hogy a népjólét fokozódásával ellentétben, az állampolgárok adóssága növekszik. Miközben az adókban és az árakban kifejezett gazdasági terheléseket, éppen ők cipelik a legjobban. Egyre jobban elszegényedve, a joggal várható népjólét kialakulása helyett. De, ha egy egységes Világalkotmány alakulhatna ki, akkor annak a politikai vezetői, folyamatosan ellenőrzés alatt tarthatnák, a tagországaik alkotmányos rendjét. Megelőzve ez által a politikai túlkapásokat. Mert az interneten, már minden társadalmi folyamat figyelemmel kísérhető. Percre pontosan. Ilyen formában, nem az átlagos állampolgárokat kell megfigyelni folyamatosan, ahogyan azt most teszik, hanem a politikai aktivitást. A sajtószabadsággal karöltve.
Továbbá, ideje lenne végre bevezetni, az elektronikus demokráciát. Ami teljesen feleslegessé tenné a nagy létszámú képviselői testület fenntartását. Hiszen az interneten keresztül, bármelyik szavazóképes állampolgár tehetne olyan ésszerű törvényjavaslatot, ami a társadalom érdekeit szolgálhatná. Ma már, amikor a „digitális állampolgárság” korát éljük, nincs szükség a nagy létszámú képviselői testület fenntartására. Továbbá, a nagy létszámú kormányzati tisztségviselőkre sem. Hiszen a települések, önkormányzati jelleggel ugyan, amúgy is a saját életvitelüket szervezik. A kis létszámú kormánynak csupán, ezt a természetessé vált működési struktúrát kellene központi jelleggel fenntartania és biztosítania. Amelyben a társadalmi életünk során, a népjólét felé fejlődhetnénk végre.
De most nézzük meg azt, hogy mi is a háború valójában. Amelyben a jogi síkon kényszerített fiatalok állnak csatarendbe a politikusok, a fegyvergyártók és a bankárok helyett. Akiknek a politikai eszmékkel álcázott gazdasági érdekeiket kell megvédeniük a csatatéren. Az életük árán is.
A lélek által, minden embert, az Isten élteti. Engem éppen úgy, mint a katonatársaimat vagy a csatatéren szemben álló ellenségeimet. Normális békeidőben, nyilván szeretem őket. Mert az Isten által éltetett értelmes emberek, mindenhol a világon szeretik egymást. Amit a megértés, a megbocsátás és a megbecsülés végtelen türelmével tehetünk meg egymással szemben. Háborús helyzetben azonban, az egymást szerető emberek vannak fegyveres módon szembe állítva egymással. Csupán azért lőnek egymásra, mert a saját életüket védik ez által. Akkor is, ha azzal, az ellenük felfegyverzett fiataloknak nyilván ártanak.
Így a vérengző öldöklés során, valamelyik fél győzelmet arathat a másikkal szemben. De valójában, a háborúknak nincsen közvetlen győztese. Mert a háború után, csak pszichológiai és egészségügyi roncsok maradnak az emberekből. Mivel az egymás felé nyújtható szeretet ellenében, a halált osztották. Amivel nem képesek együtt élni a béke nyugalmában. Mert álmaikban és éber merengéseikben, mindig kísérteni fogják őket, a háború rémes emlékei. Győztesek közvetett módon, a bankárok és a politikusok lehetnek csak, akik a fegyvergyárosok érdekeit képviselték mindvégig. Viszont őket, nem kínozzák a háború utáni rémálmok és rémlátomások.
Ma már, a XXI. században, amikor szinte minden ország, valamilyen keresztény alapokon nyugvó államnak minősül, háborúra kényszeríteni az embereket a legnagyobb bűn, ami létezik. De ennek, csak egyetlen valós oka lehet, mégpedig az, hogy Isten mibenléte, még mindig nincsen konkrét módon meghatározva. Sem az egyházak, sem pedig, a társadalminak nevezhető tudományos élet részéről. Annak ellenére, hogy igen sok tudós és tudományos szakember, Istenhívőként éli a mindennapi életét. Így a világunk, még mindig Istentelen.
A bioszféránkban minden anyagi jelenség, „elektromágneses” okokra vezethető vissza. Ami azt jelenti, hogy olyan elektromos anyagi jelenségekről van szó, amit mágneses hatások tartanak működésben. Induktív módon. De, ha a bioszféránkban felfelé haladva, elhagyjuk a Földünk egyre csak ritkuló anyagi légterét, akkor az űrbe kerülhetünk. A bolygó és csillagközi térbe. Az anyagi minőségektől mentes mágneses térbe. Amit az anyagi minőségek hiányában, óriási mértékű vákuum jellemez. Elektromos jelenségek nélkül.
Az Univerzumnak ezt a mágneses terét, a valóban egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömegek teljes közege építi fel. Az elektromos megosztás képessége nélkül. Ennek az univerzális alaphalmaznak jutott a mágneses hatások közvetítésének a kényszere. Mert a saját közegükben az oszthatatlan alaptömegeknek, sem fix alátámasztása, sem pedig, stabil felfüggesztése nem lehet. Ezért, az egyensúlyi helyzetüket állandóan keresve, folyamatosan csak rezegnek benne az oszthatatlan alaptömegek. Így egymáson támaszkodva, egy egységesen rezgő mátrix jellegű mágneses alapközeget alkotnak.
A kényszerű együttes rezgéseik miatt az oszthatatlan alaptömegek, kozmikus szintű mágneses hullámok kialakítására alkalmasak a közegükben. Amelyek éppen úgy működnek, mint Newton soros ingája. Vagyis, a hullámhossz szerint meghatározott egyenes irányba közvetítik a mágneses hullámot felépítő oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerő impulzus értékeit. Mégpedig, a frekvenciában meghatározható, egymást követő erőimpuzus sorozatok révén. Ezt a kozmikus szintű mágneses hullámokban megvalósuló és folytonossá vált hatásközvetítési módot nevezhetjük, az energia áramlásának.
Az Univerzum mágneses terében tehát, a sok kozmikus szintű mágneses hullám, mágneses erőtérré alakította az űrt. Mert minden kozmikus szintű mágneses hullám, mágneses torlónyomással terhel mindent, amivel csak induktív viszonyba kerülhet. Ezek a mágneses erőtérben uralkodó mágneses torlónyomások tartják fenn azt az induktív viszonyt, amelyben az elektromos anyagi minőségek, mint égitestek, a mozgásukhoz szükséges információkhoz és energiához juthatnak. Mert minden mágneses hullám, informatív értéket képvisel a hullámhosszának köszönhetően és energiaértéket biztosít, a frekvenciája által.
Ezekben a kozmikus szintű mágneses hullámokban terjednek azok a mágneses alapú kozmológiai állandók, amelyek az elektromos anyagi rezgéseket, precíz módon behangolva tartják fenn, az induktív viszonynak köszönhetően. Már, vagy harminc féle ilyen kozmológiai állandót ismer a folyamatosan fejlődő tudomány. Ilyen például, a fény sebessége is. Ami tudományos szinten is arra utal, hogy az Univerzum tudatos.
Az Univerzum mágneses alaphalmazában kialakult kozmikus szintű mágneses hullámoknak a hullámhosszai, sajátságos informatív értékeket képviselnek. Míg a frekvenciájuk által, az energia terjed. Így az Univerzum mágneses hullámainak az összes hullámhosszában kódolt informatív értékek teljessége, az abszolút Elmét, valósítja meg. Sajátságos Tudatossággal és Öntudattal. Mint a mindenről tudás lehetőségét. Míg a frekvenciáikban terjedő energia által, a minden elektromos anyagi minőségre induktív módon való hatóképesség rejlik. Így a mágneses alaphalmaz valójában, a Mindentudó és Mindenre ható képeséget biztosítja, az elektromos anyagi világ felé. Vagyis, a mágneses alapú abszolút Elmét működteti. Amit az abszolút értékű Öntudatának és Tudatosságának köszönhetően, egyszerűen csak Istenként tisztelhetünk.
Isten tehát, a fúzió segítségével megvalósította az Univerzumban azt az anyagi szintű világmindenséget, amit az égitestek jelentenek. Beleértve a mi Földünket is. Majd a Földre, megteremtette a különböző ösztönös jellegű lelki életformák lehetőségét is. Végül pedig, a szellemi képességekkel rendelkező, értelemmel bíró ember által, önmaga is anyagi formát öltött. Így az összetett szerkezetű elektromos anyagi világmindenség, Isten saját anyagi szintű kiterjedése az Univerzumban.
Azóta pedig, minden élőlényt Isten éltet a lélek által. Az embert is. Az értelemmel bíró embernek azonban, megadta azt a lehetőséget, hogy megértse az Istenhez fűződő anyagi és mentális viszonyát. Amelyben az ezoterikus jellegű szellemi ismereteink segítségével, megérhetjük az Isten által biztosított lelki, azaz spirituális képességeinket. Mert miden ember, egy olyan spirituális lény, aki elvileg, az ezoterikus jellegű szellemi képességeivel élheti a lelki életét.
Ezért az értelmes ember, mindig akkor intelligens igazán, amikor a szellemi képességeivel fejezi ki a lelki érzéseit. Mivel a szellemi képességeink, az emberi kultúra fejlődésével folyamatosan javulnak, így egyre tökéletesebb módon tudjuk kifejezésre juttatni a lelki érzéseinket. Amíg a szellemi gondolataink és a pozitív lelki érzéseink szinkronban vannak egymással, addig Isten eredeti terve szerint, nyilvánvaló módon igazságban élünk. Ha azonban, a társadalmi szintű önkifejezésünk során, a szellemi gondolataink és a lelki érzéseink nincsenek szinkronban egymással, akkor bizony, hazugságban élünk. Valamilyen önző, hamis egoista érdeket képviselve.
Ezért az igaz, őszinte emberi kapcsolatok, a szeretet Isteni alapelvein nyugszanak. Míg a hazugság, éppen Isten eredeti rendelkezésével ellentétes módon, mindig a szeretet ellen munkálkodik. Ami mindig, valamilyen nézeteltéréshez, ellenségeskedéshez, vitákhoz, viszályokhoz, veszekedésekhez, csatározásokhoz és háborúkhoz vezet. Mert a hazugságoknak, mindig mások kihasználása a célja. De igazi spirituális életet, csak a végtelen szeretetben élő ember tudhat a magáénak, aki már, magát Istent képviselheti ebben az életben.
Ahogy a szeretet fogalmunkban a „szer-etet”, azaz éltet mindenkit, addig a gyűlölet fogalmunk szerint, az „összegyűlt harag ölet, a gyűl-ölet” fogalmában. Így a mi ősi magyar nyelvünkben, ez a két fogalom, tökéletesen rávilágít arra, hogy a békés élet a szeretetben rejlik, míg a háborúk lehetőségét, a gyűlölet váltja ki.
A morbid dolog az, hogy miközben békeidőben arról vitatkozunk, hogy a mesterséges intelligencia véget vethet-e a humán emberi intelligencia létezési jogosultságának, addig a háborúkkal, éppen mi magunk fejezzük be az emberi kutúra további fejlődésének a lehetőségét. Mert, már régen olyan fegyverarzenál áll a háborús nagyhatalmak rendelkezésére, amellyel el lehet törölni a Föld felszínéről az élet minden csíráját. Ezért építenek a módos emberek olyan otthonokat maguknak, amelyekben élelmiszerekkel feltöltött bunkerek is vannak. Csakhogy, egy nukleáris háború, több száz évre élhetetlenné teszi ám a Föld teljes felszínét. Annyi tartalékot pedig, nem lehet felhalmozni a bunkerekként használható pincékben.
Az érdekes még az, hogy amikor egy vállalkozó vagy egy vállalat terméke már elavulttá, haszontalanná válik a társadalomban, akkor nekik egyszerűen, csak profilt kell váltaniuk. Más, a társadalomban hasznos terméket kell gyártaniuk ahhoz, hogy fennmaradhassanak. Ezzel szemben a politika, a bank vagy a fegyvergyártás, sohasem váltott még profilt. Nem kezdett el a társadalom számára hasznos termékeket gyártani a fennmaradásához. Hanem a saját egoista érdekeiket, mindig a társadalomra vetítették, valamilyen politikai eszme segítségével. Akár teljesen le is rombolva ez által, a normális társadalmi struktúráinkat.
Ma már, egy esetleges háború, nem kíméli a világörökségi területeket és objektumokat sem. Ráadásul, éppen a még élő örökösökkel romboltatják le azokat. Pedig, a normális társadalmi élet, békeidőben is túl sok áldozatot igényel. Mert betegségekben, korai öregségben vagy balesetekben, nagyon sokan halnak meg békeidőben is. Így, nem kell félnünk a túlnépesedés rémísztő veszélyétől. Mert a békés civilizációban, a civilizációs ártalmak is bőven szedik az áldozataikat. Hiszen a folyton fejlődő civilizáció ellenére, az emberek átlagos életkora, állandóan csak csökken. Mert a túlhajszolt bérmunkások, mint munkavállalók, a 40-45 éves munkavégzés miatt, már ritkán élek meg tisztes öregkort. Így a „szabadként” értelmezett életüket, mint bérrabszolgák élhetik csak meg. Akik az eladósodás miatt fennálló banki terhelések miatt, kényszer alatt végezhetik csak az önként vállalt munkáikat.
Mert a szabadon választott politikusaik, a népnek tett esküjük szerint, nem a népjólét kialakulását szervezik. Inkább a társadalmi szintű jogrendet is, önmaguk mellé édesgetik. Így a különböző pártok között megszerzett politikai hatalmukat, az egész nép felett gyakorolják, gazdasági elnyomással. Így fordulhat csak elő az, hogy az önként vállalt politikai feladataik szerint, a nép szolgálatára esküdött politikusaink, önkényurakká válhatnak a szolgálati idejükben. A népük teljes bizalmát jogi síkon erőszakkal élvezve.
Vagyis, a nép szolgálatára önként jelentkezett politikusok, a becsületes szolgálat helyett, uralkodókká válnak. Jogi síkon visszacsempészve a társadalmi életünkbe, a régen betiltott nemesi rangokat, a korona felé nyújtózkodva. A vármegyékre alapozott ispánságot megvalósítva újra. Ahol az ispánokat, közvetlenül a király nevezte ki a vármegyék élére a középkorban. Így a felelős polgármestereket, ma már, megint ispánoknak nevezhetjük. Míg a budapesti főpolgármestert, a főispáni titulus illeti meg. Remélve azt, hogy a vármegyék és az ispánság jogszerűsége, kiharcolja magának a királyságot is. Visszafordítva a társadalmi fejlődés irányát.
Na, most mondja valaki, hogy hazánk nem előre megy. Miközben előre megyünk, hátra is ugrunk néhány száz évet, a sötét középkor szintjéig. Mert a diktatórikussá vált politikai uralkodás, elsötétíti számunkra a társadalmi szintű életünk jogi alapokon nyugvó rendjét. Mert az ország önkéntes szolgája, uralkodni akar a saját népe fölött. Ezért, szinte minden politikai szinten megvalósult gazdasági döntése öncélú. Így a 15 éves szolgálata alatt, már olyan vagyonra tett szert a sleppjével együtt, hogy valóban királyként élhet a hazánkban. Annak ellenére, hogy az esküje miatt, a saját és családja teljes vagyonával felel, a népünknek okozott gazdasági károkért. Minden politikai vezető. Mint hazaáruló.
Mert a népjólét demokratikus lehetősége helyett, a nép kihasználásán munkálkodott. Teljesen elszegényítve, adósságba sodorva az egész országot. Amit már, csak belső háborúval lehet rendbe tenni. Amit forradalomként élhetünk csak meg. Mert, amelyik országnak nincsen ideális politikai rendszere, annak nincsen szüksége ellenségre ahhoz, hogy belső háborúba bonyolódjon.
Ez a reklám, tökéletesen világít rá arra, hogy a politikai élet által reánk terhelt korlátjainkat, csak saját magunk rombolhatjuk le. Ha szabadok szeretnénk lenni. Ami, már kora gyermekkorunkban, egy természetes emberi igény számunkra.
Matécz Zoltán
2024.12.30.
