Koherencia.
A „koherencia”, egy latin szó és összefüggést, összetartozást jelent. Így a fizika tudományában a koherencia, két hullám összefüggésére és egymásra irányuló összetartozására utal. Vagyis, a hullámoknak egy olyan tulajdonsága, ami két egymással találkozó hullám pozitív interferenciáját jellemzi. Amikor két hullám fáziskülönbsége egy adott helyen időben állandó, vagy csak nagyon lassan változik. Arra az időtartamra, a két hullám koherens, azaz összetartozik egymással. Mert az egymásra gyakorolt interferencia jellegű erősítő hatásuk, arra az időtartamra fokozza egymást. Minden más esetben inkoherensek egymásra a hullámok. Vagyis, nem tartoznak össze, így nem is erősíthetik egymás alaphatását. Negatív interferencia esetén pedig, még gyengítik is egymás alaphatását.
A koherencia kifejezést a grammatika tudománya is használja. Amikor egy adott szöveget és annak értelmezhetőségét vizsgálja. Arra utalva, hogy egy aktuális közlési folyamat verbális kinyilatkozásai, mitől szerveződnek egységes módon megérthető szöveggé. Mert az, nem csupán a kinyilatkoztatott szöveg belső viszonyaitól függ, hanem egyéb külső tényezőktől is. Hogy a beszélő és a hallgatósága között, felépül-e a megértéshez szükséges koherens jellegű értelmes kapcsolat.
Másképpen fogalmazva, a beszélő egyes szavainak a fogalmi értékeit, nemcsak a grammatikai szabályok kötik össze egységes mondanivalóvá a megértés során, hanem a hallgatók külsőnek számító mentális körülményeire is szükség van ahhoz, hogy az általuk hallottak, csakugyan érthető szöveggé álljanak össze számukra. Mert, ha nem értik meg a hallott szöveg mondanivalóját, akkor gyakorlatilag, elbeszéltek egymás mellett. Mert a kifejtett szöveg, és így a hallott szöveg megértése egymáshoz viszonyítva, inkoherens lett.
Így a fizikához és a grammatikához hasonlóan, a koherencia kifejezés, meghonosodott az ezoterikus tanításokban is. Főképpen, Dr. Joe Dispenza tanításai révén. Ahol a koherencia kifejezés, a szív és az elme összefüggését, összetartozását határozza meg. Tulajdonképpen azt, hogy a szellemi gondolatainkat uraló elménk, közös akaraton van, a szívünket képviselő lelki érzéseinkkel. Ami már, az értelmes módon kifejezésre juttatott hitünket képviseli.
Mert a hit azt jelenti, hogy a szellemi gondolataink és a lelki érzéseink, egy közös akaratot fejeznek ki. Olyankor az általuk szervezett cselekedeteink, koherens értelmet sugároznak. Amikor pedig, a szívünk lelki érzései, eltérnek az elménkben uralkodó szellemi gondolatainktól, akkor inkoherensek vagyunk. Mert a lelki adottságaink és a szellemi képességeink, nincsen szinkronban egymással az elménkben. Így nincsenek is egy közös akaraton. Ezért az általuk generált cselekedetek különbözőek, zavarosak, esetleg még nevetségesek is lesznek. Vagyis, inkoherensek.
A mentális koherenciát tehát, a hit juttatja értelmes módon kifejezésre. De mi a hit? A Biblia tanítása szerint, a hit nem más, mint a még nem is látható dolgok és események bizonyossága, valósága az elménkben. De egy még nem is létező dolog vagy esemény, hogyan lehet bizonyossággá az elménkben? A reális képzelet segítségével. Mert az emberi elme, valóságosnak fogadja el azt is, ami csupán reális képzeletként jelenik meg a tudatában. Így egy képzeletbeli dolog vagy esemény, éppen olyan örömöt képes okozni számunkra, mintha azt valóságosnak tapasztaltuk volna meg. Akkor is, ha utólag kiderül az, hogy csupán előre örültünk az elvileg lehetséges valóságának.
Így a szellemi gondolataink által kialakított képzeletünk mentális formájába integrált lelki érzéseink, már olyan informatív értékeket képviselnek, amihez a lelki érzéseink mentális erőhatásait is tudatosan beleszőttük. Így ez a bioelektromos hullámmá alakult képzeletünk, EEG-agyi mágneses hullámként jelenik meg a mágneses valóságban. Abban a mágneses valóságban, amelyik az elektromos anyagi dolgok és események objektív létezését fenntartja. Tökéletesen igazolva ez által azt, hogy a szellemi gondolataink és a lelki érzéseink, koherens állapotban voltak az elképzelésük időszakában.
Ezek a gyengécske energiájú agyi mágneses hullámaink, szinte teljesen alkalmatlanok arra, hogy az elektromos anyagi valóságot közvetlen módon befolyásolják. Ezért, megkeresik az Univerzum mágneses erőterében, a hullámhosszúságukhoz hasonló, de jóval nagyobb energiájú kozmikus szintű mágneses hullámokat. Majd koherens módon azokat, az általunk elképzelt valóság kialakítása érdekében fogják vezérelni. Ilyen módon megvalósítva számunkra, a hitünket képviselő reális elképzeléseinket.
Ami azt jelenti, hogy a teremtésre szánt hiteinket, mindig a reális elképzeléseink szerint formálhatjuk. Ha tehát, valamilyen konkrét dolgot vagy eseményt szeretnél megtapasztalni Kedves Olvasóm, akkor képzeld el valóságosnak. Mert, mindig a reális képzeleted jelenik meg agyi mágneses hullámodként, mint teremtésre érdemes mágneses impulzus. Ami röviden azt is jelenti egyben, hogy mindig a képzelet az, ami formálja a valóságot. Mivel a reális képzeletünkben, a szellemi szintű gondolataink és a lelki érzéseink, koherens állapotot képviselnek. Az összetartozásuk, a mentális összefüggésük, közös akaratot sugall. Ami már, személyre szóló, teremtésre méltó mágneses utasítást biztosít.
Ami a természetben kialakult emberi alkotásként, azt egytől-egyig elképzelte előtte valaki valóságosnak. Ezért, aki nem képes vagy nem hajlandó saját elképzelések szerint élni, az kénytelen mások elképzelései szerint részt vállalni az élet folyamatosan változó részeseményeiben. Akkor is, ha valamilyen módon el kell szenvednie azt. Így a legtöbb ember egyszerű munkavállalóként tengeti az életét. Olyan állásokat betöltve, amihez szakmai képességet szerzett fiatal korában. Amikor még volt reális elképzelése arról, hogy mi lesz akkor, ha már nagy lesz.
Ráadásul, a kollektív elképzeléseink is megvalósulnak. Így például, ha egy diktátor eltorzult eszméi által megbabonázott népcsoport, átveszi azokat az ideákat, amit a vezérétől hallott, akkor a diktatórikus vezér torz elképzeléseit, az őt követő népcsoport is részben vagy teljesen a magáévá teszi. Ilyen módon, a kollektív elképzelés állandóan fokozódik, erősödik. Majd, kialakul a háborút jelentő konfliktus. Amelyben, nyilván nem az elképzelést diktáló diktátor fog személyesen részt venni, hanem csak az eszmei követői. Vagy azok, akiket akaratuk ellenére is rá lehet a végrehajtásra kényszeríteni. Valamilyen társadalmi jogrendszer által biztosított valós, vagy csak vélt személyes kötelezettségre hivatkozva.
De, még a szakképzett katonák sem alkalmasak mind egyformán a háborúk megvívására. Hiszen, nem mindenki alkalmas arra, hogy embert öljön akkor sem, ha szakszerűen tudja is azt, hogy hogyan kell azt végrehajtani. Így az átlag állampolgárokból besorozott katonák főképpen, mint „golyófogók” fogják szaporítani a sereg lélekszámát. Előre feltöltve az áldozatok létszámát. Akkor is követve a diktátor torz elképzelését, ha végül belehal. Nagyon kevesen menekülnek meg közülük, mert a békés megoldásra, még csak reális elképzelésük sem marad. Viszont a halál elvi lehetőségét, sokkal jobban el tudják képzelni önmaguknak is.
A háborút túlélő katonák pedig, a sok erőszakos gyilkosság után, pszichikai szintű emberi roncsokká válnak. Mert a sok erőszak emlékével, nem tudnak mit kezdeni. Amíg élnek, kísérti őket. Teljesen megőrjítve élnek az emlékeik által beárnyékolt valóágban. De az élet megy tovább, nélkülük is.
Mert a reális emberi képzelet, mindig arról szól, amilyen cselekedetekben éppen részt veszünk. Mindig azzal kapcsolatban alakul ki reális elképzelésünk. Így egy átlagos munkavállalót például, nyilván az általa végzett munka gyakorlati folyamata foglalkoztatja szellemben is. Így nyújtanak be a munkavállalók olyan újításokat, amelyek valamilyen szinten, leegyszerűsítik az általuk végzett munkafolyamatokat. Megkönnyítve ez által, az általuk elvégzésre váró munkafolyamatok végrehajtását.
De egy átlag munkavállaló, főképpen csak a napi szintű munkakörülményei javítása érdekében formál reális képzeletet az elméjében. Az élet egyéb területein, ritkán használja a képzeletét olyan reális módon. Az otthonát is csak addig képzeli el valóságosnak, míg ki nem alakítja magának, a számára ideális komfortzónáját. Majd él benne évekig, komolyabb változtatások nélkül. Mert az elképzeléseit, már megvalósultnak látja. Így az elméjében, legfeljebb csak álmodozik, tűnődik, mereng, mélázik, vagy csak fantáziálgat. De valós, reális elképzelést már egyre ritkábban formál magának.
Pedig, az értelmes módon kifejezésre juttatott hitünket, éppen az olyan reális elképzeléseink képviselik, amelyekhez a lelki érzéseinket is hozzáadtuk az elménkben. Aminek, már a képzeletünkben látott valósága is örömöt okoz számunkra. Az ilyen mentális módon kialakított hiteink fogják formálni a megtapasztalható valóságunkat. Ezért Kedves Olvasom, Te minden lelki vágyadat képzeld el valóságosnak. Éld bele magad, lelkesedj, hogy minél több pozitív lelki érzést tudj beleinvesztálni. Annál biztosabb lesz az, hogy az általad vágyott dolog vagy esemény, a megtapasztalható valósgod részévé váljon. Ha már elképzelted valóságosnak.
Vedd tudomásul, hogy számodra a leghatásosabb ima, a reális képzelet. Így, amikor imádkozol Istenhez, akkor mindig képzelj el valamit a lelki vágyaid szerint, amit a lelki vágyaid szerint szeretnél megvalósulva látni. A reális képzeletnek más egyéb értelme nincsen a fejünkben. Mert a reális képzelet, már egy olyan mentális terv az elménkben, amihez a lelki érzéseinket is társítjuk. Így a lelki érzéseink mentális erőhatásai azok, amelyek a megvalósulás felé irányítják, az ilyen módon kifejezett hiteinket.
Mert a szellemi gondolataid informatív értékeivel, csak a kívánt mentális formákat határozhatod meg. Amelyek a lelki érzéseink nélkül, csupán céltalan ábrándozásoknak, álmodozásoknak minősülnek. Koherencia nélkül. Így, kinyilatkoztatott erős hitet nem képviselnek a lelki érzéseink nélkül. Hasonló a helyzet akkor is, amikor valaminek csak előre örülünk. Szellemi szinten meghatározott mentális cél nélkül. Így a szellemi gondolataink informatív értékei hiányában, meghatározott forma nélkül, a pozitív lelki érzéseink céltalanok. Mert koherens állapotot nem biztosítanak. Akkor sem, ha nekünk pillanatnyi jellegű örömérzésekkel párosulnak.
Így a valóságos módon kifejeződésre juttatott hiteink, olyan reális elképzeléseink, amelyeket a szellemi gondolataink informatív értékeivel alkottunk meg a fejünkben és a tudatos elménk, a pozitív lelki érzéseink mentális erőhatásait is hozzá csatolta. Koherens módon. Vagyis, már előre tudtunk örülni az elképzelésünk elvileg lehetséges valóságának. Ami így már, mint a tervszerű bizonyosságunk valóságosnak látszó előképe, a boldogság előérzetét kölcsönözte számunkra.
Matécz Zoltán
2024.12.02.
