Nocebo-hatás.
A nocebo fogalma, latinból lefordítva annyit jelent, ártani fogok. Így a nocebo hatás folyamatát olyan negatív hit váltja ki, amely szerint, valami ártalmas nekünk, önmagunknak. Az elménk képes arra, hogy a negatív, ártalmas hiteinknek megfelelően, károsan befolyásolja a szervezetünk működését. A nocebo hatás tehát, az emberi szervezet önleépítési képességét jelenti. Olyan mentális indíttatású folyamatról van szó, amelyiknek nincsen közvetlenül tapasztalható objektív befolyása a szervezetre, de mégis képes rosszullétekre, egészségkárosodásra vonatkozó tüneteket, vagy betegségeket kialakítani. Általában olyan hit idézi elő, amely szerint szilárd meggyőződése van valakinek arról, hogy valami ártalmas számára. Valójában fordított, azaz negatív, vagy más néven, anti-placebo hatásként értelmezhető.
Az egészséges embernél úgy alakulnak ki természetes módon betegségek, hogy tudatosan mentális feltételeket szab, a fennálló egészségi állapotával szemben. Ha pedig, valamelyik feltétel nem teljesül, bármilyen oknál fogva, akkor a betegség kialakulása elől elgördül a mentális akadály, így az egyén megbetegszik. Az egészségbe vetett remények reménytelenségbe csapnak át. Ahogy a placebo jellegű hatás, a betegség kiváltó okára hat közvetlenül, és idéz elő csodás gyógyulásokat, úgy a nocebo jellegű hatás, éppen a betegségeket kiváltó okokat teremti meg a testben, amelyek a betegségre jellemző tüneteket képesek produkálni. Ez tudat alatt hajtódik végre. Vagy olyan eseményről alkotott tévhit idézheti még elő az egészségkárosodást, amelyről azt gondoljuk, hogy számunkra teljesen ártalmatlan. A gyógyulás előfeltétele pedig, éppen az, hogy újra az egészséges állapot felé forduljunk mentálisan. A kezelőorvosba, és a gyógyító eljárásba vetett bizalom irányít bennünket a gyógyulásunk irányába. A beteg ember hitbéli elvárásait sok minden képes befolyásolni. Az orvos nyíltan vallja, hogy ő csak kezel, a beteg saját maga gyógyul. Az orvosi kezelés azonban, visszaállíthatja a beteg ember egészségbe vetett hitének, eltorzult mentális feltételrendszerét.
A nocebo hatás, képes megfordítani a szervezetben, az orvosi kezeléssel szemben elvárható biokémiai reakciókat. Így, az általában pozitívnak megismert orvosi kezelés is, negatív hatásokat vált ki a beteg ember szervezetében, ha nincsen bizalma a kezelőorvosával, vagy a kezelőorvosa által folytatott gyógyító eljárással szemben. A beteg kételkedése, szkepszise rohamosan nő, ha olyan információk birtokába jut, amelyek eltérnek az orvosa állításaitól. Ha pedig, szkeptikussá válik, a kezelését illetően, akkor hatástalan lesz az ő esetében, minden egészségügyi próbálkozás. Negatív hiszékenységének köszönhetően, olyan ártalmas hitet formál önmagában, amelynek a káros hatása, megakadályozza a gyógyulási folyamatokat, illetve, még rosszabb egészségi állapotba kényszeríti, az amúgy is beteg embert.
Az egészség előfeltétele az, hogy az ember harmóniában éljen. Lelki indíttatású érzelmi életünk mindig legyen egyensúlyban, a szellemi indíttatású értelmi életünkkel, mert ebben az egyensúlyban stabilizálódik a mi valós hitünk. Hitünk mindig olyan értelmes döntésünk, amelyik érzelmi hozzájárulást nyer a lelkünktől. Amit elhiszünk, azt magunkban valósággá alakítjuk. Önmagunk és a körülményeink, mindig a hitünk alapján változik. Akárhogyan is gondolkodunk, hitünket azok a gondolataink fejezik ki igazán, amelyek mellett ott vannak az érzelmeink is. A valóságunk pedig, mindig a hitünk szerint formálódik. Az anyagi testünk is a valóságunk része, oly annyira, hogy éppen az a mi legszorosabb objektív valóságunk. Ha pedig, a hitünk ingadozik, akkor a testi szervezetünk is bizonytalanná válik. Testünk oly annyira szót fogad a hiteinknek, hogy éppen azokat fejezi ki, az anyagi létezésével. Akinek nem tetszik a jelen objektív valósága, amit a megnyilvánult teste képvisel, változtassa meg a hitét, mert ez a mostani test, az eddigi hiteinek az eredménye. A mai hiteink alapján alakul ki majd, a holnapjainkban észlelhető testi felépítésünk.
A természettudomány azt állítja, hogy a szervezetünk sejtjeit képező anyagiságunk, hét évente, szinte teljesen kicserélődik. Ez az állandónak mondható anyagkicserélődési folyamatunk, nem működhet a nélkül, hogy a mi saját hitünk, ne játszana benne fontos szerepet. Igaz, hogy mi nem élünk ezzel a csodálatos lehetőséggel tudatosan. A ma divatos testépítők, éppen azért olyan jó alakúak, mert miközben sokat tesznek azért, hogy jó formában legyenek, közben hitükként kifejezve konstatálják is elégedetten azt, hogy milyen jól néznek ki. És a testük anyagi felépítése, hűen követi a kifejezésre jutott hitüket. Így elégedettek a látható eredménnyel. Nagyon sok ember nem végez ilyen testépítő gyakorlatokat, éli a mindennapok kínálta lehetőségek szerint az életét, mégis jó alakjuk van. Mert divatosan öltözködnek, és a tükör előtt állva, tökéletesen elégedettek önmaguk testi felépítésével. Testük pedig, követi a hitük által kifejezett, elégedett állapotuk mentális előírásait.
Ezzel szemben, a duci kerüli a tükröt, mert nem azt látja benne, amit szeretne. Ha mégis tükör elé kerül, azt fejezi ki őszintén, hogy sajnos milyen kövér. És a teste, a mai hitével megfogalmazott tudatos állítása alapján, kialakítja a holnap objektív anyagi valóságát, és kövérebb lesz tőle. Ha minden alkalommal azt fejezné ki, hogy „fogyok egy-két kilót, és máris milyen jó alakom van”, akkor a teste, a tudatos elvárása alapján, igazodna a kifejezésre jutott hitéhez. Ezt jó néhány naponta megismételve, bárki kialakíthat olyan testi alakot magának, amellyel már tökéletesen elégedett lehet. Azt azonban, szintén kifejezésre kell juttatnia azonnal, nehogy túlfogyjon.
Életünkkel éppen az a probléma, hogy a hitünkként, negatív feltételeket határozunk meg. Illetve tudatosan olyan feltételrendszerekhez kötjük a harmonikus létezésünket, amelyek megváltozása esetén, tudat alatt, automatikusan alakulnak ki ellentmondásos hatások bennünk. Megváltoztatva ez által, a testünk strukturális felépítését. Azért működik így a dolog, mert amit a VAGYOK szóhoz kapcsolunk ma tudatosan, igaz hittel, azzá válunk, az lesz az elkövetkező valóságunk. Ezért intek mindenkit, hogy ne fejezzen ki negatív állítást önmagáról, vagy a szeretteiről, mert az is a hite, és így megvalósító impulzusként alakítja ki a jövőjét. A hitünk nemcsak a testünket formálja, hanem a tetteinket és a körülményeinket is. Ma például, azért nem jó olyan sok embernek, mert negatív hitrendszer szerint élünk. A pozitív hitrendszer pozitív sorsot eredményez.
Óvakodjunk az ítéletektől. Amit elítélünk, az a mi hitünkként beépül a tudatalattinkba, és úgy hat visszahat reánk, hogy megóvjon attól a körülménytől, amit tudatosan elítéltünk. Így aki elítéli a gazdagokat, tudat alatt kirekeszti önmagát a gazdagságból. Nehogy önmagát is el kelljen ítélnie. Aki elítéli a fiatalságot, tudat alatt kizárja magát a fiatal sorsból, hamarabb öregszik. Aki elítéli a szexet, nem talál magának megfelelő partnert. Aki elítéli a sikeres embereket, tudat alatt valósítja meg önmagának a sikertelenséget. Vagy például, aki megítéli a szerencsejáték nyerteseit, teljesen feleslegesen fogad, mert tudat alatt, csak vesztes lehet. És így tovább. A pozitív hitrendszer alapja az, hogy csak pozitív értelemben hozzunk ítéletet bárki, vagy bármi felett. Az pedig, csak áldás lehet, így áldásos sorsot formálhatunk önmagunknak.
A negatív hitrendszer szerint élő ember sokkal bizalmatlanabb, tartózkodóbb, gyanakvóbb, szkeptikusabb, és így pesszimistább is. A hite nem stabil, folyton változékony, mert negatív hitek és tévhitek jellemzik. Gyakorlatilag, beleéli magát abba, amilyen tévhiteket alakít ki magának. Nincsen harmóniában önmagával. Szkeptikus mindennel, mindenkivel, még önmagával szemben is. Bizonytalanságát az állandó kételkedése okozza. Így az egészségi állapotához is különleges feltételeket szab. Itt van néhány hibás gondolatminta, a legveszélyesebb fajtákból.
- A feltételekhez kötött betegségek azonnal kialakulnak, ha egy adott feltétel nem teljesül, mert azt a tudatalatti alakítja ki, a bele épült hitünknek megfelelően. Amikor ugyanis, feltételfez kötjük az egészséget, akkor az által, azt is kifejezzük egyben, hogy a betegségek milyen feltételek teljesülése, vagy elmaradása folytán alakuljanak ki bennünk.
- Az eseményhez kötött betegségek olyan feltételek teljesülésekor jelentkeznek, amikor az adott esemény megvalósít egy adott feltételt, vagy éppen, megszüntet egyet.
- Ha elhisszük, hogy egy szer, vagy hatás árt nekünk, és akaratlanul is a befolyása alá kerülünk, akkor az a hitünknek megfelelően alakít ki testi ellenreakciókat bennünk. Ilyenek például, a fóbiák.
- Statisztikus betegségek akkor jelentkeznek, ha egy ember elfogadja, önmagára vetítve, hogy egy adott betegség, milyen tudományosan statisztikus meghatározás alapján jöhet létre nála. A korra és nemre való tudományosan statisztikus álláspontot, hatályosnak tekinti saját magára nézve. Tudatalattijába beépül ez a hit, és aktuális időben, meg is valósul.
- Öröklött betegségek akkor jelentkeznek, ha az orvosok sűrűn kérdezik valakitől azt, milyen jellemző egészségkárosodás volt a családban? Az ember tudatosan beazonosul, a szülei által kialakított betegségek hordozásának a lehetőségével, és máris kialakítja számára a tudatalattija, hogy igaza legyen. Mert elhiszi azt, hogy erős hajlama van az adott betegségre.
- Amikor beteg emberekkel beszélgetünk, végighallgatjuk türelmesen az állapotukról szóló sajátságos elbeszéléseiket. A figyelmes hallgató azt veszi észre, hogy ilyen tünetek nála is előfordultak már. Amíg hallgatja a sztorit, hajlamos beazonosítani önmaga vélt állapotát a másik ember megélt betegségével. Majd a kialakult hitének megfelelően, alakul az egészségi állapota. Ezért nem érdemes a betegségeinkről beszélgetni, mindig jó egészséget kívánjunk egymásnak helyette. Ennyi.
- A korunk előre haladásával, az ember olyan emberekkel beszélget, akik hasonló korúak, vagy idősebbek nálunk, akikben valamilyen oknál fogva, betegségek alakultak már ki. Így a betegségeket elfogadja idősebb kori egészségügyi problémaként. Majd, ahogy öregszik, elméje beazonosítja ezt a hitét önmagára vetítve, és a szervezete reagál is szolgalelkűen, az esedékesnek látszó betegségmintákra. Így az öregkorra jellemezhető betegséget kialakítja a testében. Tovább javítva ez által, a negatív statisztikát.
- A betegségbe vetett hit, betegségek okozója lehet, mert a mentálisan hozzá csatolható életjelenségeket, az ember tudomásul is veszi. Aki például köhög, akaratlanul is azt mondja, meg VAGYOK fázva. És máris kiszolgáltatta magát a megfázás minden valós tünetének. Ezért mindig az egészségben kell hinni. És éppen ugyanilyen hatással bír, a hibás orvosi diagnózisba vetett hit, vagy valamilyen átokban való negatív hit is.
- Ha a beteg megtudja, vagy csak azt hiszi, hogy placebo gyógyszertől alakult ki az egészségi javulása, akkor rohamosan visszafordul a gyógyulási folyamata, mert felerősödik benne egy nocebo hatás. Ami sokkal erősebb negatív hiten alapszik, mint a gyógyulásba vetett alaphite volt. Ezért a gyógyuló beteget hagyjuk meg abban a hitében, amelyik az egészségjavulását előidézte.
- A szkeptikus beteg tájékozottsági kényszere, sok problémát okoz az orvosának. Alapvetően azért, mert amíg tájékozódik, addig is a betegségével foglalkozik, az köti le a figyelmét, a teljes elméjét. Így nem az egészségre koncentrál. A gyógykezelés kellemetlenségeit latolgatja, a gyógyulási idő hossza foglalkoztatja, és a várható gyógyszeres mellékhatások kötik le az érdeklődését. Stabilizálva ezek által, az egészségileg károsodott állapotát.
- Félelemből betegségek alakulnak ki. Ha azt hisszük, hogy valami ártani képes nekünk, akkor a félelem kialakítja a betegséghez tartozó testi tüneteket, mert a félelem minden fajtája negatív hit. Így a különböző félelmeink, más és más szervi megbetegedéseket idézhetnek elő. A félelmet le kell küzdeni, mert az mindig valamilyen tájékozatlanságunkból adódó negatív, vagy tévedésen alapuló tévhitünk. A szeretet nélküli örömérzés hiánya, félelmekkel terheli az embert. Aki pedig fél, nem képes a legértékesebb gondolatai mellé sem, pozitív érzelmeket társítani. Márpedig, a negatív hitünk, csak ártó hatású valóságot formálhat számunkra.
- Spontán leépülés akkor jelentkezik, ha egy ember életunttá válik. Az életerő, lélekként animálja az objektív testet, és a szubjektív szellemet is ahhoz, hogy megnyilvánuljon a valóságunk szerves részeként. Az életuntság azonban, lelki gyengeséget idéz elő, azaz az életerő hiányát jelenti. Lelki aktivitás hiányában pedig, kiszolgáltatottá válik minden ember a betegségekkel szemben, mert a lelki passzivitáskor, nem az egészséges életre koncentrál az ember.
- Tudatos leépülés akkor jelentkezik, ha az emberben önpusztító hajlam alakul ki, valamilyen oknál fogva. Ez többnyire, öngyilkos hajlamú embereknél jelentkezik. Szellemi síkon mindent megtettek már az élet ellen, így lemondtak az egészségről is. Mentálisan az elmúlás, a halál felé fordultak. Életük olyan pszichológiai eset, amelyben először, életcéllal tölti fel őket a pszichológus. A kialakult életcél, újra életerőt biztosít a lélek számára, aktív jelenlétet, testi és szellemi síkokon. És csak akkor fordítható meg a tudatos testi leépülés.
- Az orvostudomány korlátait fejezi ki a kezelőorvos, amikor a gyógyíthatatlanságot tudatosítja a betegével, vagy annak hozzátartozóival. Valójában nem gyógyíthatatlan a betegsége, hanem csupán az orvosa tehetetlen, mert még nem ismeri a lehetséges gyógymódot. Aki pedig, azt készpénznek veszi, automatikusan beépíti a hitvilágába, és így a hite szerint, meg is hal. Pedig, a megmagyarázhatatlanul csodás gyógyulásokat, éppen az orvosok nem képesek megmagyarázni. Mert azok a folyamatok, az orvosok hitével ellentétes módon jönnek létre. Valójában arról van szó, hogy a beteg, akiről a gyógyíthatatlanságot megállapították, nem volt hajlandó azt elhinni. Tudatosan az egészség felé fordult, és a hite szerint, meg is gyógyult, éppen a placebo hatásnak köszönhetően.
- Az élet várható határidejét, olykor meghatározza a kezelőorvos. Ilyenkor a beteg mentálisan felkészül az elmúlásra, és a jelzett időben el is megy. A hite győz akkor is, ha a betegsége miatt tovább élhetne még esetleg.
- Az orvos-beteg bizalmi kapcsolat kialakítása során, a doktor felelőssége éppen az, hogy a beteg hitét úgy formálja tudatosan, hogy az placebo jelleget öltsön, kerülve minden olyan logikai érvelést, amely nocebo hatást válthat ki a páciensben. Hiszen éppen az a cél, hogy a betegséget előidéző nocebo hatás megszűnjön végre.
- A már gyakorlatban is bevált hatású gyógyszerek, a nocebo hatás miatt inaktívak lehetnek, eredménytelenek, vagy ellenkező hatásúakká válnak. Ha a beteg nincsen teljes bizalommal a kezelőorvosa mellett, akkor a kételkedő hozzáállása olyan negatív hiteket ébreszt benne, amelyek nocebo jelleget öltve, ellentétes hatással lepik meg az orvost. Így a beteg kezelhetetlenné válik számára.
- Az orvos szkeptikussá válhat, a nocebo hatás tapasztalásakor, mert a betege állapotában elvárható reális javulás nem jött létre. Egyéb alternatíva pedig, esetleg ismeretlen előtte. Tanácstalansága kihat a betegre, tovább erősítve ez által, a kételkedését. A nocebo hatás megfordíthatja a szervezetünk testi reakcióit. Ilyenkor jelentkezik az orvos-váltás igénye. A beteg, a szabad orvosválasztás lehetőségével élve, olyan orvost keres magának, akivel bizalmi kapcsolatot alakíthat ki. Még akkor is, ha az új orvosa, szakmailag gyengébb szinten áll, de mégis a beteg bizalmát bírja.
- Az orvos kegyes füllentésének eredményeként, hogy egy aktuális betegség kellemetlen tüneteit, placebo jelleget kifejtő, gyógyhatásoktól mentes szerek váltották ki, megszüntethetik a betegben jelentkező negatív tüneteket.
A tévhiteinken, és a negatív hiteinken, hiedelmeinken alapuló nocebo hatás megfordul, ha az aktuális hitet rendbe tesszük. Pozitív hitté formálva, placebo jelleget mutat minden nocebo hatás. A természetes önregenerálódás folyamata azonnal beindul, a beteg állapotunk esetén is, ha a hitünket pozitív módon, az egészség felé tudjuk irányítani. Az orvos-beteg kapcsolatnak is ez az alapja. A hiszékeny emberek optimistábbak, jó betegeknek minősülnek az orvos számára, hajlamosabbak a placebo jellegű mentális hatás kialakítására. A kételkedő betegek pesszimistábbak, rossz betegeknek minősülnek, mert nehezebb meggyőzni őket, és az egészség felé irányítani a figyelmüket, hajlamosabbak a nocebo hatásokat kialakítani, és fenntartani önmagukban.
A nocebo hatás jelensége, egyáltalán nincsen megalapozva az orvosi szakirodalomban. A nocebo hatás fogalma, a placebo hatások megismerése során, szükségszerűen alakult ki. Így előbb, a placebo hatás jelenségét kellene, egészségügyi szempontból jogerőre emelni. Addig a nocebo jelenségeknek esélyük sincsen a tudományos szakirodalomban. Pedig, a betegségeink kialakulása, legtöbb esetben, természetes ellenreakcióként alakulnak ki. Amire pedig, a betegség kialakításával reagál a szervezetünk, az nem más, mint a hibás alapokon nyugvó negatív hitvilágunk. Így az egészségi leépülésünk, természetes körülmények között, a mentális indíttatású, nocebo hatás miatt alakul ki.
Az alzheimer kóros emberek, nem képesek hiteket formálni a valóságról, ezért sajátságosan stabil valóságban élnek. Éppen e miatt, nincsen sem pozitív, sem pedig negatív hitük. Ezért placebo, vagy nocebo hatásokat, nem produkál a szervezetük, mert nincsen meg hozzá a mentális indíttatásuk. Továbbá, nem reagálnak sem a placebo, sem pedig, a nocebo hatásokat kiváltani képes szerekre, vagy kezelésekre. Mentálisan inaktívak.
Az egészség egyensúlyon alapszik. Egyensúly hiányában, a placebo hatás visszaállítani iparkodik az kibillent harmóniát, míg a nocebo hatás, éppen az érvényre jutott harmónia ellen fejti ki a hatását. Mindkét jelenséget a mentálisan kialakított hitünk vezérli, a placebót a pozitív hitünk, míg a nocebót a negatív hitünk. Ezért rajtunk múlik az egészségünk, mert a változásai bizony, olyan hitvezérelt mentális hatások, amelyek a legtöbb esetben, tudat alatt mennek végbe bennünk.
Ha egy bennszülött varázsló körbetáncol, és a halálhírünket jósolja, egyszerűen csak hitetlenül mosolygunk rajta, miközben a törzsében azonnal nagy riadalom támad. Ők ugyanis határozottan elhiszik azt, hogy nekünk már annyi. Ha pedig, egy fehér köpönyeges, sztetoszkópos orvos mondja azt, hogy egy hét múlva végünk van, akkor mi azt, maradéktalanul elhisszük. Mert egészen más a racionális értékrendünk. Hitvilágunk éppen ugyanúgy formálható, mint a bennszülöttek esetében, csak egészen más értékrend alapján. Azért, mert életerőt biztosító lelkek vagyunk. Lelkek, akik az objektív kifejeződésük miatt, éltetik a testünket, míg a szubjektív kifejeződésük miatt, éltetik a szellemiségünket. Ezt a három tényezőt pedig, éppen a hitünk képes harmonikus egyensúlyban tartani, kizárólag a pozitív hitünk. A külvilágunk felől objektív hatások érnek bennünket. A mi saját szubjektív belvilágunk felől pedig, a mi sajátságos hitvilágunk szabályoz minket.
Külső objektív hatások -----> Egészség <---- Belső szubjektív hatások
A belső szubjektív egészséget befolyásoló hatások, placebo és nocebo jellegűek lehetnek, mégpedig a szerint, hogy a valóságról alkotott mentális elképzelésünk, azaz a hitünk, mennyire igazodik, a számunkra külső objektív valósághoz. Amennyiben szinkronban van a hitvilágunk, a számunkra külső objektív valósággal, akkor placebo jelleget ölt, és biztosítja az egészséget számunkra. Ilyenkor élünk harmóniában, a számunkra objektív valósággal. Amennyiben azonban, torz elképzelést alakítunk ki magunkban, az objektív valóságról, amely negatív és tévhiteken alapszik a képzeletvilágunkban, akkor nocebo jelleget nyer, és hozzátorzít bennünket a kialakult képzeletvilágunkhoz. Ilyenkor bizony, nem élünk harmóniában, a számunkra objektív valósággal. Mivel pedig, nagyszámú embertömegek élnek negatív tévhitek alapján, ezért az ok a hibás tömegtájékoztatásban keresendő. Az torzítja ugyanis a legjobban, a valóságról tanulva kialakult realisztikus elképzeléseinket.
Vagyis, mindennek az alapja a reális képzelet. Amiben nem hiszünk ugyanis, azt nem is vagyunk képesek elképzelni. Vagyis, elképzelhetetlen dolog számunkra. Ha pedig, ezt a logikát kifordítom, akkor, amiben hiszek, azt el is kell tudnom képzelni valóságosnak. Reális képzeletet kell alkotni arról, amiben hiszünk, és realitást nyer abban az esetben, a mi életünkben, vagyis megvalósul. És erről szól a mi reális hitvilágunk. Ritkán tapasztalhatjuk meg azokat a dolgokat és jelenségeket, amelyek valóságában nem hiszünk. Továbbá, szinte mindig megtapasztaljuk azokat a tényezőket és eseményeket, amelyek mellett realisztikus hitet támasztunk. Ezért kizárólag hit alapú élőlények vagyunk.
Elménk sohasem találkozik közvetlenül, a számunkra objektívnek nevezhető külvilággal. Kizárólag, az érzékszerveink által továbbított információk alapján képes képet alkotni, az objektív valóságról. Ez a mentális kép a mi képzeletünk. Hinnünk kell annak valóságértékében, hogy az objektív valóság szerves részeként legyünk képesek, a saját testünkkel részt vállalni, annak objektív állapotváltozásaiban. A testünk ugyanis, objektív anyagi tényező, ezért illeszkednie kell az objektív valósághoz. És ezt az illeszkedési képességünket biztosítja, a mi valóságról alkotott reális képzeletünk. Annak valósághű értékét, éppen az a tény bizonyítja, hogy a kialakult hitünk alapján tudunk, az objektív valóságunkban cselekedni úgy, hogy közben, biztonságban érezhetjük magunkat. Így a hit, olyan cselekedetvezérlő gondolatunk, amely segít nekünk abban, hogy az objektív valóságunkban, biztonságosan alakítsunk ki szükségszerű állapotváltozásokat. Objektív valóságunknak, ez a létalapja.
Ha az objektív valóságról való elképzelésünk torz, akkor nem vagyunk képesek tökéletesen beleilleszkedni abba, és e miatt negatív, ártó hatások érnek bennünket. Esetleg még, betegségeket is kialakítva ez által. Ezek a negatív hatások tehát, nem rossz szándékúak, csak szükségszerűen jelzik számunkra azt, hogy az objektív valósággal, vagy annak bizonyos részével, nem élünk harmóniában. Vagy az objektív valóságot kell átalakítani, vagy pedig, a hitvilágunkat kell ahhoz igazodni, szükség szerint, hogy az egészséges egyensúly újra létrejöjjön. Ellenkező esetben, a természet teszi a dolgát bennünk is.
Ameddig azonban, nem alakul ki bennünk, a legreálisabb lehetőséget biztosító hitünk, addig a nocebo hatás korrigálja az életünk menetét, az éppen még aktuális negatív hiteink, és tévhiteink alapján. Amint megszületik bennünk az új elképzelés, amelyik által tökéletesen illeszkedhetünk végre az objektív valósághoz, akkor új, pozitív hit alakul ki bennünk, amely automatikusan placebo jellegű hatásokat vált ki bennünk, és helyrehozza az eltorzult belső valóságunkat. A fogalmaink szimbolikus jelentőséggel bírnak. Így a szavaink által kifejezett szimbólumok, vagy az eseményszintű szimbolikus jelenségek viszonyítása alkalmával módosulhat a valóságról alkotott elképzelésünk is. Így azzal párhuzamosan, a szimbólumokra épülő hitvilágunk is.
Hinnünk kell tehát, a képzeletünk által formálható, mentális valóságképünkben, amely által, olyan cselekedetvezérlő hiteket alakíthatunk ki, amelyekkel tökéletes harmóniát alakíthatunk ki, a számunkra objektívnek minősített valósággal. Mivel pedig, ilyen szoros mentális kényszerkapcsoltban állunk az objektív valósággal, ezért állítom azt, hogy a valóságunk objektív és szubjektív egy időben. Csak elméleti, logikai módon választható ketté. És ez a felismerés képezi, az általam előrevetített emberi fejlődés, következő, szükségszerűen elérhető fokozatát.
Valójában a relatív valósághoz kell igazodnunk, a valóságunk szerves részeként. Ahogy mi magunk is, objektív és szubjektív tényezők vagyunk egyszerre, úgy az a relatív valóság is az, amelyhez igazodnunk kell. Ez az általunk viszonyítható valóság pedig, az abszolút létezést valósítja meg. Kérdés, hogy ez az abszolút létezés, mit jelent majd számunkra? Ma még Istenként határozza meg az idealista filozófia. Igaz, csak a szubjektív részét, mert ők is kétféle valóságban gondolkodnak. Ha a valóság egységes lenne számukra is, akkor minden megnyilvánulás olyan valós létezést jelentene, amely Istenből alakult ki, így Istent valósítja meg. Minden relatívan viszonyítható tényező, az abszolút létezés megnyilvánulása. Mert a relatív nem más, mint az abszolút létezés, egy általunk behatárolható része csupán.
A placebo, és nocebo hatások alapelvei, valójában alapját kell, hogy képezzék az egészségügyi dolgozók ismereteinek. Ők foglalkoznak ugyanis velünk, a mentális harmónia által biztosított egészségi egyensúlyunk felborulása esetén. Minden betegségnek ez az alapja. Így az egészségügyi dolgozók alapfeladata az kell, hogy legyen, hogy bármilyen lehetséges módon, az egészség felé koncentrálják a figyelmünket. Annak pedig, mentális alapfeltétele éppen az, hogy az orvos-beteg viszony, bizalomra épüljön. Mert a bizalom képes megszüntetni, vagy megfordítani, a nocebo jellegű mentális hatásokat.
Matécz Zoltán
2010. 11. 27.
matecz.zoltan@gmail.com
