Gondviselő.
A családi életünket szemlélve, minden szülő gondviselőnek minősül, a gyermekeit, illetően. Minden hivatalos iratban, a szülő gondviselőként van nyilvántartva, a kiskorú gyermek életében. Ez azt jelenti röviden, hogy a gyermek életében jelentkező problémákat, amelyek komoly gondot okoznak számára, a megélhetését illetően, a szülőknek kell megoldania. A gyermekeinkre gondot viselni, csak így vagyunk képesek.
Az életünk mindennapi gyakorlatában mi magunk is, mentálisan fejletlen „gyermekek” vagyunk még, akinek gondviselőre van szüksége. Szellemileg kiskorúak vagyunk még, akik állandóan gondviselőre szorulnak. Ez a mi, szeretettel teljes gondviselőnk, Isten. Nagyon sok embertől hallom, ha bajba kerül, hogy „Édes Istenem, most segíts rajtam!”. Még olyanoktól is hallottam már, akik amúgy, távol állnak a vallási felekezetek által diktálta hitélettől. Vagyis, kimondottan hitetlenek.
Nekem például, amikor gondom van az életemben, és nincsen kihez fordulnom segítségért, mindig csak Isten marad. Sohasem tudtam, hogy miért, amíg hívő ember nem lettem. Azóta is Istenhez fordulok, de már nem csak akkor, amikor gondban vagyok, hanem minden esetben, amikor olyan dologgal foglalkozok, ami nem csupán rajtam múlik. Például, ha bemegyek Budapest belvárosába kocsival, előre megkérem arra, hogy vigyázzon rám az úton, és tartson fenn számomra, egy biztonságos parkolót. Úgy tűnik, működik a dolog. Ha munkába megyek, megkérem előre, hogy szép, és jó napot adjon nekem. És működik a dolog, mert a kollégáim, akik egymást marják néha rendesen, velem mindig aranyosak. Vagy amikor bemegyek egy hivatalba, előre megkérem Istent arra, hogy intézze úgy az ügyemet, hogy az a legjobb legyen számomra. Eddig úgy érzem, működik a dolog. A hivatalokban olyan ügyintézőkkel kerülők kapcsolatba, akiken látszik az, hogy Isten vezérli őket, mert szeretettel foglalkoznak velem, és az ügyemmel. Valójában, bármire megkérhetem, ez kizárólag csak a fantáziámra van bízva. Az én életemben, mindig működik. Olyan események alakulnak számomra kellemesen, amelyek nem tőlem függnek. Az Isteni gondviselés irányítja, az eseményekben résztvevők hangulatát, segítőkészségét, és a hozzám való viszonyát. Érdemes kipróbálni.
Számomra Isten nem más, mint az a dolog, vagy személy, aki, vagy ami, az anyagi valóság eseményeit szervezni képes az Univerzumban. A létezés, kétféle valóságra osztható. Az objektív, anyagi szintű elektromos valóságra, és a szubjektív, nem anyagi szintű mágneses valóságra. Ebben a mágneses valóságban munkálkodik Isten, mert az Univerzumnak ezzel a szubjektív alaphalmazával valósíthatja csak meg, a minden anyagi eseményről tudó, és a minden anyagi eseményre ható képességét, méghozzá induktív módon. Így az Univerzum mágneses alaphalmazában, a kialakult mágneses hullámok által, valójában Isten fejti ki a hatását, a benne kialakult anyagi események megnyilvánulásaira.
Az Univerzum energiája, mágneses hullámok által terjed, a számunkra szubjektívnek nevezhető alaphalmazban. Mivel ez az alaphalmaz képes kialakítani, és kezelni a mágneses hullámokat, amelyeknek informatív értéke is van, ezért az Univerzum abszolút Elméjét valósítja meg. Így a mágneses hullámok olyan módon közvetítik az energiát, mint szubjektív munkavégző képességet, hogy az közben tudatos, méghozzá céltudatos. Így az energia terjedését longitudinális mágneses hullámok közvetítik, míg a már kialakult, és fix módon viszonyítható anyagi struktúrákat, longitudinális mágneses állóhullámok stabilizálják. Amikor mi, Istenhez fohászkodunk, akkor végeredményben, az Univerzum szubjektív alaphalmazához intézzük a szavainkat. Amely abszolút Elmeként reagál, rezonál azokra, és intelligens módon, az elvárásaink alapján módosítja, a kérésünk által meghatározott anyagi struktúrák eseményeinek stabilitását biztosító mágneses állóhullámokat. Így egy közös organizmusként funkcionál a kétféle valóság, észlelhető formát, és tartalmat biztosítva a létezésnek.
Ennél fogva, nem egy öreg, a télapóhoz hasonlítható bácsikát kell elképzelnünk, amikor Istenre gondolunk, aki a felhők mögül kémlel bennünket titokban, hanem egy olyan alaktalan mágneses alaphalmazra, amelyben minden lehetséges anyagi esemény kialakulhat, és megvalósulhat. Ezért éppúgy átölel, mint ahogyan áthat minden anyagi létezést. Így bennünket is. A megnyilvánult anyagi létezések Istenben alakultak ki azért, hogy bizonyságot tegyenek, az Ő végtelen intelligenciájának a nagyszerűségéről. Ahhoz ugyanis, hogy ezt az intelligens, szubjektív mágneses munkavégző képességet viszonyítani tudjuk, és ez által értelmet nyerjen számunkra, arra van szüksége, hogy észlelhető változás történjen abban az alaphalmazban, amelyben az energia terjed. Ez az észlelhető változás pedig, nem más, mint az elektromos anyagi létezés viszonyítható eseménye.
Az anyagi létezés észlelhető eseményeit, önmagából teremtette meg, így bennünket is, értelemmel bíró embereket. A mi értelmünk arra való, hogy ezt a kozmikus viszonyt átlássuk, megértsük, és élni tudjunk az általa kínált lehetőségekkel. Történetesen azzal a mentális lehetőséggel, hogy az emberi intelligencia, vezérelni képes az univerzális intelligenciát képviselő abszolút Elmét azért, hogy az anyagi létezésünk eseményei, az elvárásaink alapján alakuljanak. Ez egyfajta mentális visszacsatolás, amelyben az Univerzum szerves részeként megnyilvánult értelmes relatív emberi elme, szabályozza azt az értelmes rendszert, amelyben kialakult, és funkcionál. Ezért mi értelmes emberek, az Univerzum szemszögéből tekintve, érzékelő „elemek” vagyunk, amelyek egy-egy visszacsatoló tagként, sajátságosnak mondható szabályzási feladatot látunk el, amíg élünk. Így az életünk, nem más, az Univerzum mágneses alaphalmazában munkálkodó Isten számára, mint elektromos anyagi érzékelő, és az Univerzum önszabályzó mechanizmusa. Ennél fogva, amikor a kéréseinkre rezonálva reagál, akkor gyakorlatilag nem tesz mást, mint az érzékelőit tartja karban, és reagál rájuk. Olyan ez, mint amikor az ember megmossa a kezét, a fülét, vagy éppen a szemét, mint érzékelő szervét. Mert az ideális érzékelésünk előfeltétele az, hogy a viszonyításokhoz használt érzékelő elemeink, az érzékszerveink, minél ideálisabb állapotban legyenek. Istennél is hasonló a helyzet. Folyamatosan megteremti nekünk, a kifejezésre juttatott hitünk tárgyait, hogy az érzékelési képességünk, amit a teljes viszonyítási képességünk jelent számára, a lehető legideálisabb feltételeinkhez legyen kötve. Így Isten megteremti számunkra a kifejezésre juttatott hiteinket, hogy minél zavartalanabb lehessen, az észlelhető anyagi valósághoz igazodó viszonyítási képességünk. Ennél fogva, a hiteink megvalósításán keresztül, mindig a gondunkat viseli.
Tudva azonban azt, hogy az Univerzum teljességéből csak akkor különülhetnénk el, ha kikerülnénk belőle, ezért folyamatosan a mindenség részei maradunk. Annak a mindenségnek, amit Istenként tisztelhetünk, mint az energia által érvényre jutó intelligens, szubjektív munkavégző képességnek. Amennyiben pedig, aktív részei vagyunk, akkor azt is mondhatjuk egyben, hogy az intelligens energia anyagi eseményei, strukturális felépítményei vagyunk. Ezt a Biblia úgy fogalmazta meg, hogy Isten templomai vagyunk. Vagyis, a lélek által, Isten él bennünk, az Univerzum intelligens szubjektív munkavégző képessége. Tehát, nem különültünk el az Univerzumtól, hanem benne nyilvánultunk meg. Megnyilvánulni pedig, annyit tesz, mint olyan elektromos anyagi eseménynek lenni, amely a mágneses energia hatása alatt áll, és ennél fogva, annak az információs értékét tükrözni vissza, viszonyítható anyagi esemény adatai formájában.
A szuverén, önálló döntési képességünk, csupán azt jelenti Isten számára, hogy az intelligens visszacsatolást biztosító mentális érzékelői működnek, vagyis élnek, és szabadon, minden befolyásoló tényezőtől függetlenül alakítják ki, az érzékelése eredményét jelképező hitüket. Azt a hitet, amelyet kifejezésre juttatva, megváltoztathatjuk az univerzális érzékelésünk előfeltételeit. Mert az érzékelhető eseményeink módosulnak általa. Erre Isten a garancia, az a mágneses alaprendszer az Univerzumban, amelynek az elektromos anyagi érzékelői vagyunk.
Amennyiben azonban, Isten anyagi szinten megnyilvánult, értelmes részei vagyunk, akkor képesek vagyunk arra is, hogy azonosuljunk a teremtőnkkel. Ahogy Ő érzékel bennünket állandó jelleggel, úgy mi magunk is, az intelligens értelmünknek köszönhetően, képesek vagyunk arra, hogy Vele tökéletesen azonosulva, Őt képviselhetjük ott, ahol éppen, az érzékelői vagyunk. Vagyis, a társadalmi életünk által meghatározható helyszíneken. Ez azt jelenti, hogy Isten eszméjével tökéletesen azonosulva, Istent valósíthatjuk meg. Ehhez azonban, arra van szükség, hogy mentálisan megvilágosodjunk, azaz mentálisan tisztán lássuk át, az Istenhez fűződő egységünk viszonyát.
Aki a megvilágosodás szintjére lép, egyszerű érzékelőből, értékelővé fejlődik. Azaz, elnyeri az Isteni hatóképesség lehetőségeit is. Így a valóságot továbbra is érzékelve, olyan reális értékítéleteket hozhat meg, amely alapján, közvetlenül átalakíthatja, az észlelt anyagi események szükségszerű alakulását. Ehhez alapvetően arra van szükség, hogy Isten szemével lásson, és minden ellentmondásos anyagi eseményt észlelni tudjon. Valamint arra, hogy minden problémásnak vélt anyagi eseményt, jóvá tudjon képzelni. Vagyis, az elektromos anyagi eseményt, mentálisan befolyásolható mágneses képességekkel, át tudjon alakítani, az aktuális szükségek szerint.
Eckhart Tolle szerint, a megvilágosodás akkor következik el egy értelmes ember életében, ha a szellemi gondolatait mellőzve, mentálisan kilép a szellemi időérzete rabságából, és a jelen érzelmeire koncentrálva, mindig a most lelki érzésében tartózkodik az elméjével tudatosan. Így az elméje figyelmét, az örök jelenlétre, azaz Istenre összpontosíthatja. Aki ezt képes megtenni, Istent szemlélheti, az örök nyugalom, az örök békesség, és az örök szeretet forrását. De Isten nem azért teremtett bennünket, hogy Őt figyeljük, hanem éppen azért, hogy Neki érzékeljünk. Aki Istent képes érzékelni, továbbra is, „elkülönül” Tőle, mert „külső” szemlélővé válik, az Istenségen belül. Nyugalmat azért nyer, mert az Ő végtelen nyugalmát érzékelheti. Erre azonban, majdhogynem alkalmas, egy békés halakkal betelepített akvárium folyamatos csodálása is. A nyugalomban való gyönyörködés, nem hoz változást. Az elménk figyelme akkor is a jelenben tartható, ha aktívan cselekszünk a jelenben, hogy szebb, és jobb jövőnk lehessen. A múlt tapasztalatait, a jelenben kell hasznosítani. A céljainkat pedig, a jelenben kell érvényre juttatni. Most kell élnünk, az alkotóképességünk adta lehetőségekkel. Különben nem jön létre, az emberi tudat evolúciós fejlődése.
Az én véleményem szerint, annak az értelmes embernek, aki nem elégszik meg az Isten nyugalmát szemlélő békés érzésekkel, Istenné kell válnia. Ezt úgy teheti meg a legideálisabban, ha már most, ebben a pillanatban elkezdi az élete észlelhető eseményeit Isten szemével tekinteni. Mivel Isten a végtelen szeretet, ezért mindig csak ad. Ezt kell tennünk nekünk is. Adnunk kell szeretettel. Amit hibaként, vagy hiányosságként érzékelünk, az észlelt eseményekben, azt tökéletessé kell képzelnünk. Mikor? Mindig, amikor észleljük. Tudatosan figyeljünk azokra az anyagi eseményekre, amelyek változásra tarthatnak igényt, és mentálisan változtassunk rajtuk azonnal. Akkor Isten szemével látunk, és Isten lehetőségeivel élünk. Ha ezt tudatosan beépítjük a gondolkodásmódunkba, és pozitív érzéseket integrálunk az elképzelésünkbe, akkor azt vesszük észre, hogy egyre csak javul az a kép, amit észlelhetünk. Mintha folyamatosan retusálnánk. Mert Isten, a reális képzeletünk alapján, mágneses módon átformálja, az észlelhető elektromos anyagi valóságot. Az a tény, hogy már a reális képzeletünk alapján érzékeljük az újra jelentkező eseményeket, azt jelentheti számunkra, hogy máris realizálódott, azaz Isten, mágneses munkát végzett az elektromos anyagi eseményeken.
Milyen problémák azok, amelyeken változtathatunk? Hát azok, amelyekben hibát, vagy hiányosságot fedezünk fel. Ilyenek például, a szegénység, a szeretetnélküliség, a butaság, vagy a betegség. Ha szegény embert látunk, akkor el kell tudnunk képzelni őt, anyagi gondoktól mentes állapotban. Ha türelmetlen, szeretet nélküli embert látunk, el kell tudnunk képzelni őt, türelmesnek, szeretettel teljesnek. Ha buta emberrel találkozunk, akkor el kell tudnunk képzelni őt, műveltnek, akivel öröm a beszélgetés. Ha beteg embert látunk, el kell tudnunk képzelni őt, tökéletesen egészségesnek. Ha mozgáskorlátozott embert látunk, akkor el kell tudnunk képzelni őt, a korlátozásaitól tökéletesen mentesnek. Ha pedig, az események észlelése során, egyéb hibát, vagy hiányosságokat vélünk felfedezni, el kell tudnunk képzelni azt, tökéletesebb formát öltve. Az életünk részévé kell váljon az, hogy mindig, mindent jobbá képzelhetünk. Nem csak azt, ami a mi saját érdekeinket szolgálja, hanem mindent, azt is, ami a mi érdekeinktől látszólag távol áll. Teljesen mindegy ugyanis az, hogy mit változtatunk meg az Univerzumon belül, mindenképpen a mi érdekünket is szolgálja. Mert mi magunk is, az egység szerves részei vagyunk.
Most, hogy leírtam a kialakult elképzelésemet Istenről, és az emberrel fennálló viszonyáról, kaptam egy könyvet a családomtól karácsonyra. A címe: Hoponopono. Mivel egyáltalán nem hiszek a véletlenekben, ezért az a vélemény formálódik bennem, hogy azért jutottam ennek a könyvnek a birtokába, mert már mentálisan érett lettem a mondanivalója elfogadására. Mondanivalómat, egy számomra teljesen újszerű megközelítésben találtam meg, ebben a csodálatos könyvben. Olyan érzésem alakult ki, hogy Isten nem bízott semmit a véletlenre. Minden emberi kultúrában elhintette azokat az igazságokat, amelyek arra alkalmasak, hogy Őt megértsük. Minden emberi kultúrában sajátságos módon. Rajtunk áll a feladat, hogy mikor, és milyen módon hozzuk szinkronba, ezeket az Isteni üzeneteket.
Lényegét tekintve, a Hoponopono egy olyan Hawaii mentális módszer, amely azon alapszik, hogy mi magunk, a valóságunk érzékelői vagyunk. Ennél fogva a valóság, nem más, mint az emberi elme kivetítődése. Ezért bármelyik észlelő ember, aki a hibát észreveszi, megtapasztalja, érzékeli, tudatosan elkezdheti annak a megjavítását. Mégpedig olyan módon, hogy a lelke által benne élő Isten elé viszi az észlelt anyagi problémát, és ott, alapba teszi annak a rezgési feltételeit. Majd Isten gondoskodik arról, hogy új, módosult rezgési szinten jelenjen meg az számunkra újra. Kidolgozója, és terjesztője, Dr. Ihaleakala Hew Len.
A dolog úgy működik, hogy az egység részeként, minden ember egynek minősül Isten előtt. Ezért, amikor „bejelentkezünk” Istennél, minden embertársunk helyett kell imádkoznunk egyszerre. Így az imánkat négy alapmondattal vezetjük végig.
Szeretlek!
Sajnálom!
Kérlek, bocsáss meg!
Köszönöm!
Alapvetően, ez a négy egyszerű mondatocska képes arra, hogy gyökeres változást hozzon, a megtapasztalható életünkben. Bővebb értelmét is kifejteném dióhéjban.
Szeretlek!: Istenem szeretlek, mert a mindenség Te vagy, és én, mint anyagi szinten megnyilvánult ember, ennek a mindenségnek, elválaszthatatlan része vagyok. Elfogadom az alárendelt viszonyomat Istennel szemben, és azt, hogy gondviselő Atyaként benne, és általa nyilvánultam meg.
Sajnálom!: Sajnálom azt, amit emberként hibásan, vagy hiányosan megteremtettem abban az egységben, amit Te képviselsz. A teremtésemért 100%-ban felelősséget vállalok. Mert Te, ilyen ellentmondásokat nem teremtettél.
Kérlek, bocsáss meg!: Észleltem, és észrevettem a hibámat. Kérlek, bocsáss meg nekem, mint embernek, hogy a hibás gondolkodásmódommal, ezt teremtettem Általad. Bocsáss meg nekem, és kérlek, tedd rendbe számomra annak az alapszintű rezgéseit, hogy hibátlan lehessen.
Köszönöm!: Köszönöm Drága Istenem, hogy nekem, mint az egységed részének, figyelembe veszed a kérésemet, és gondviselőként korrigálod a hibát, és pótolod a relatív emberi hiányosságomat. Köszönöm, és továbbra is szeretlek téged Istenem.
A dolog úgy működik, hogy az ember, mint minden ember tudatosan felvállalt képviselője, mentálisan visszatér a lelke által benne élő Istenhez, a forráshoz. Abba mágneses zéró állapotba, ahonnan minden rezgési frekvencia, és hullámhossz kiindul. Ahol még semmilyen rezgés sem létezik, de minden megnyilvánulás rezgése lehetséges. A zéró állapot maga az Isteni forrás bennünk, amelyben csak a lehetőségek vannak. Ott egyszerűen lenullázzuk, a hibásnak észlelt teremtésünk rezgési eseményeit, és új, helyes rezgési szintet kérünk számukra. Hogy legközelebb, amikor újra észleljük, azok már hibák, és hiányosságok nélkül jelentkezzenek számunkra. Elismerjük azt, hogy erre már csak Isten képes, ezért bízzuk rá a dolgot. Így az Istenre bízott feladat, legközelebb már, mint új rezgési szintet nyert elektromos anyagi esemény fog megjelenni számunkra, és a viszonyítása során, megtapasztalhatjuk Isten, hibák és hiányosságok nélküli tökéletes munkáját.
A vizualizáció képességével, olyan szellemi gondolatokat képzelhetünk el az elménkben, amelyek a vágyaink értelmes formáiként, érzelmi tartalom befogadására képesek. Ez a vonzás Isteni, univerzális törvénye. Előre kell realizálni azt, aminek a realitása örömöt okozhat számunkra. A képzeletalkotási képességünk úgy működik, hogy előre elhisszük azt, amit még nem látunk azért, hogy általa mielőbb megláthassuk azt, ami most még nem létezik számunkra. Azt azonban tudnunk kell, hogy ez csupán, relatív teremtés lesz, azaz a relatív emberi elme indíttatására létrejövő teremtés. Ezért nem mentes a hibáktól, és a hiányosságoktól sem. Észleléskor pedig, mindig tökéletesebbre képzelhetjük. Ahhoz azonban, hogy abszolút módon tökéletes legyen az, Isten abszolút Elméjére van szükség. Arra, hogy Istenre bízva a dolgot hagyjuk, hogy a tökéletes teremtés részévé váljon. Különösen fontos ez a hozzáállás párválasztásnál, gyermekvállalásnál, de az életünk minden területén hasznos. Csupán mentális szokás kérdése.
Az interneten is körülnéztem kicsit, és örömmel tapasztaltam azt, hogy ott is található már olyan leírás, és videó, amely elég jól értelmezi a hoponopono működését. A mantrákkal kifejezésre juttatott megerősítő gondolatok, stabil formát biztosítanak az elménkben annak a valóságnak, aminek az élményét szeretnénk megélni. Olyan szavakat használjunk csak, amelyek pozitív érzéseket képesek kiváltani belőlünk. Ha a gondolataink által, értelmes formát biztosítunk valami számára, akkor azt bevonzzuk az életünkbe, megtapasztalható tartalomként, mert a mantrális ismételgetése által, előbb-utóbb érzésekkel, vagyis tartalommal töltjük fel azt. Ez a tudatos mentrázás jelensége, amit Bagdi Bella zenéi nagyon jól valósítanak meg. Nagy élmény látni, és átélni azt, ahogy egy óvónő lelkesíti a gyermekeket, miközben játszik, és énekel velük. Ugyanilyen nagy élmény, Bagdi Bella énekesnőt hallgatni, és látni, hogy a szeretetre éhes közönségét, mennyire képes magával ragadni. Vidáman, de nagyon komolyan. Az értelmesen megfogalmazott mantrákat, játékos formában adja elő, a közönség bevonásával, így pozitív érzéseket felszabadítva a lelkükből. Egyéniségével kifejezésre juttatott cselekedetével, a csoda nyilvánul meg, az őt hallgató közönség lelkében.
Átlátva a mentális összefüggéseket, egymás gondviselői lehetünk az által, hogy az észlelhető valóság hibáit, és hiányosságait, Isten egységének részeként, relatív módon mindig jobbá képzeljük, vagy a hoponopono tanítása alapján, közvetlenül Istenhez rendelhetjük, aki friss, abszolút alapokra helyezi, azok anyagi eseményeinek megtapasztalható valóságát.
Most pedig, mondjunk el egy rövid imát, a hoponopono alkalmazásával, egy olyan emberért, aki mozgáskorlátozott a környezetünkben.
Szeretlek Istenem. Szeretlek önmagamban, és minden teremtett anyagi dologban.
Sajnálom, hogy …x… …y… életét, ilyen szerencsétlen sorsúra teremtettem meg.
Kérlek, bocsáss meg nekem, és tedd rendbe ezt a relatív hibámat.
Köszönöm, hogy abszolút segítséget nyújtasz, és hálás vagyok neked, drága Istenem. Szeretlek...
Szeretlek, Sajnálom, Kérlek, bocsáss meg, Köszönöm. … Szeretlek, sajnálom, Kérlek…
(Ezt a négy alapmondatot, addig ismételgessük lassan, amíg a pozitív érzések fel nem szabadulnak a lelkünkből.)
Matécz Zoltán
2011.12.28.
matecz.zoltan@gmail.com
