Fehér lyuk.
A kvantumelmélet egyik sarkalatos részeredménye, az a tudományos megállapítás, amely szerint, az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek, az Univerzum fekete lyukaiban vesznek el. Ott nyelődnek el, mert a fekete lyukaknak, olyan aktív a gravitációs vonzóereje, hogy onnan, még az anyagi minőségekről szóló információ sem képes kiszabadulni. Ilyen módon, a fekete lyukban elnyelődő anyagi minőségek hollétéről és állapotairól, még csak információink sem lehetnek. Olyan, mint a mindent elnyelni képes mesebeli kisgömböc.
A gravitáció elvét tudományos szinten, Newton alapozta meg, a tömegvonzás matematikai képletét megalkotva. Így a klasszikus fizikában, a gravitációs hatás, az egyetemessé vált tömegvonzás elméletére támaszkodott. Ezzel szemben, a modernnek nevezhető relatív fizikában, amit Einstein alapozott meg, mereven elrugaszkodnak a tömegvonzás gondolatától.
Mert a gravitáció jelenségét, a relativitás elméleteikben, a kozmikus méretű tömegek jelenlétében meggörbülő „téridőben” vagy „időtérben”, az íves pályán keringő égitestekkel magyarázzák. Gyakorlatilag, vonzó erőhatás nélkül. Mert az anyagi testek tehetetlen tulajdonságát kifejezni képes tömegértékeinek, semmiféle aktív vonzó tulajdonságot nem lehet tulajdonítani. Mert a Newton által meghatározott tehetetlenség, amit a testek kvantitatív kiterjedésű tömegtulajdonsága fejez ki, nem lett még cáfolva. Sőt, mi több, továbbra is az képezi a fizika alapját.
Így a tömeg, az összetett anyagi testeknek passzív, éppen a kvalitatív hatásokkal szemben tehetetlen tulajdonsága. Pusztán anyagmennyiségi jellemzőséget határozhat meg. Márpedig, a kvantitatív kiterjedésű mennyiség önmagában, semmiféle vonzó vagy egyéb hatást nem okozhat. Akkor sem, ha tömegnek nevezzük.
Na, már most, ha a relatív fizika, a téridő görbületére alapozza, a vonzó erőhatás nélküli gravitáció jelenségét, amelyből a fekete lyuk elmélete kifejlődött, akkor honnan szerzett mégis az a sok fekete lyuk, olyan gigantikus méretű vonzóerőt, amely a kozmikus méretű anyagi testek tömegeire fejti ki a vonzó hatását?
Másképpen fogalmazva, mi lehet az oka annak, hogy a relatív fizika részeredményeként téridőben meghatározott fekete lyukak, a klasszikus fizika tömegvonzási hatása alapján működnek? Amely teljesen szembe megy, a tehetetlenség még mindig hatályos elveivel?
A kvantumelmélet természetesen, továbblépett a fekete lyukak elméletével. Arra a nyilvánvaló következtetésre jutottak, hogy kell lennie legalább egy fehér lyuknak is, ahol éppen ellentétes módon, az információ és a hozzá rendelhető anyagi minőségek megszülethetnek. Így új kérdésként merül fel az, hogy ha a fekete lyukak óriási gravitációs vonzóerővel rendelkeznek, akkor a fehér lyuk, ugyan miféle ellentétes irányú erőhatás alapján funkcionálhat? Majd ebből a kettősségből született meg a féregjárat elmélet. Amely arról szól, hogy a fekete és a fehér lyukakat, egyfajta misztikus féregjárat köti össze, amelyben az elnyelt tömegek áthaladva, a másik oldalon jelennek meg. Ilyen módon, párhuzamos Univerzumokat fenntartva, amelyek között, a fekete és fehér lyukak között felépült féregjáratokon lehet közlekedni. Végül pedig, a tudatos elme dönti el azt, hogy ezek közül a párhuzamos valóságok közül, melyiket akarja látni.
Ezek, matematikai szinten igazolt tudományos tények. Azaz tudományos szinten dogmatizált igazságok. Mert tudomásul kell vennünk azt, hogy egy tudományos elmélet, csupán a valóság matematikai modellje lehet. Vagyis, egy elképzelés, amely merőben eltérhet a valóságtól. Ami alapvetően abból adódik, hogy a matematika, nem képes a végtelen egységeket kezelni.
Ezért a végtelenként értelmezett matematikai tényezőket, egyfajta re-normálisnak nevezett matematikai trükkel oldják meg. Pedig, ilyen módon, a végeredmény sem lehet normális, azaz valós. Legfeljebb re-normális, azaz többnyire valótlan. Ezért a kvantumelmélet matematikai modelljei, a valótlanságok fizikáját alapozták meg. Ezért áll szöges ellentétben a kvantumelmélet, még a relativitás elméletével is, amelyből kifejlődött.
Ennél fogva, ha a fekete lyuk elmélete misztikusnak tűnt valaki számára, akkor a belőle származtatott fehér lyuk elmélet, még misztikusabbnak fog tűnni. Ilyen módon a relatív fizika feltevései, ezoterikussá formálják a tudományt. Egyfajta teleológiai elvet követve. Ahol a teleológia fogalma éppen azt jelenti, hogy a tudomány által megfigyelt természet jelenségei, éppen úgy alakulnak szerintük, hogy egyre csak közelednek, a tudósok matematikai modelljei által előre meghatározott végső állapot felé.
Ilyen módon, ezek alapján, a fehér lyukban születnek meg az információk, és a hozzájuk rendelhető összetett elektromos anyagi minőségek. Vagyis, a fehér lyuk, a teremtőerőről tanúskodna. Amit e miatt, nem nagyon propagálnak olyan módon, mint a fekete lyukakat.
De, hogyan alakulhat ki az információ? Ahhoz ugyanis, valamilyen értelmes elme intelligenciájára van szükség. Ahhoz pedig, hogy a fehér lyuk, összetett szerkezetű anyagi minőséget tudjon önmagából kiárasztani, anti-gravitációs jellegű, tömegtaszításra lenne szükség. Ha a fekete lyukak óriási tömegvonzási hatását, a gravitáció okozza.
Az én elképzelésem, egészen más. Szerintem, az Univerzum abszolút létezése, eleve kétféle valóságra oszlik. Van egy primer alapú mágneses valóság, amit az oszthatatlan alaptömegek teljes közege épít fel. Amit én egyszerűen, mágneses alaphalmaznak neveztem el. Valamint, ebből az alaphalmazból, és ebben az alaphalmazban alakultak ki, az Univerzum összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazai. Mint szekunder halmazok. Amelyek belső atomos és rács, illetve kristályrács szerkezeteit, ugyanaz a mágneses alaphalmaz tölti ki, mint amelyik körülöleli azokat. Mozgási, létezési teret biztosítva ez által, az anyagi minőségeknek.
A mágneses hullámok, a mágneses alaphalmazban alakulnak ki, abban tárolódnak el, és az közvetíti őket, az összetett elektromos anyagi részhalmazok felé. Így a mágneses alaphalmaz, az Univerzum abszolút Elméjeként fogható fel. Mert az én véleményem szerint, a mágneses hullámok hullámhosszai képviselik a mágneses információt, míg a frekvenciáiban, az energia terjed, egymás után haladó erőimpulzus sorozatok formájában. Így a mágneses hullámok, induktív módon tartják fenn az összetett elektromos anyagi részhalmazok rezgési, mozgási, létezési feltételeit.
Így a mágneses hullámok hullámhosszaiban kódolt kozmikus információ határozza meg azt, hogy a frekvencia által közölt kozmikus energia, milyen mértékű induktív munkát végezzen az összetett elektromos anyagi részhalmazokon.
Amint ezek a kozmikusnak értelmezhető primer előfeltételek megszűnnek, elemi oszthatatlan alkotóelemeire bomlik az összetett elektromos részhalmaz, és ilyen módon, szétsugárzódok a mágneses alaphalmazba. Beleolvadva, annak az oszthatatlan alaptömegek által fennálló alapközegébe. Így az Univerzum minden viszonyítható összetett elektromos anyagi részhalmazának létezik olyan mágneses alapviszonya, amelyik meghatározza, annak induktív viszonyokon alapuló létezési jogosultságát.
Matécz Zoltán
2017.08.25.
