Nevetés a stressz oldószere.
Az egészséges test előfeltétele az, hogy a lelki és a szellemi egyensúlyunk állandó jelleggel stabil, nyugalmi állapotú legyen. Akár a szellemi, akár a lelki egyensúlyunk megbillen, megbomlik a test, lélek és szellem által felépült harmonikus egyensúlyunk, ami a torzulás arányában feszültségeket indukál a test funkcionálisan természetes működésében. Testünkben aktivizálódnak azok a szabályzó rendszerek, amelyek biokémiai folyamatok által, a szervezetünk egyensúlyát visszarendezni iparkodnak. Ha ez kevésnek bizonyul, vagy sikertelen, akkor a tartós szellemi és lelki torzulásaink törvényszerűen eltorzítják a testünket is. Tönkreteszi az ember alkalmazkodási képességét, érzelmi életét, és a jókedvét.
Feszültséget előidéző stressz nélkül, alapjában véve, nincsen élet. Bár urbanizációs, városi betegségnek hívják, de már a vidéki ember sem mentes tőle, mert erősen városias életet él. Egy hatás akkor érvényesül stresszként a szervezetünk számára, ha általa az adrenalin nevű stresszhormonok választódnak ki a mellékvesében és a véráramba jutva ingerlik a test teljes sejtes állományát. Így a teljes test izgalmi, feszült állapotba kerül. Ez komoly megterhelés a testünk számára. A stresszhormonok alapvetően felkészítik a szervezetet a menekülésre, vagy a szükségszerű támadásra az által, hogy az agy agresszióközpontját is ingerlik. Így az esetleges szükségszerű küzdelem, lelki megerősítést nyerve fokozza a lélekjelenlétünket.
Alapvetően kétféle stressz-hatás érhet bennünket:
Az egyik az eustressz. Ez pozitív stressz, amely energiákat szabadít fel egy adott cél elérésének érdekében. A kiválasztott stresszhormonok erőt adnak, stimulálnak annak érdekében, hogy az önként vállalt kihívásokkal szemben könnyebben helytálljunk. Aktivizálódnak az erőtartalékaink, és megnövekszik a koncentráló képességünk, a tudatosan választott cél érdekében. Majd, az elvégzett eseményt követően, a test, lélek és szellem harmóniája rövid időn belül visszaáll, és a szervezetünk visszanyeri a természetes megnyugtató egyensúlyos állapotát. Ilyenek például, a veszélyes sportok vagy akár a TV-nézés, amikor azonosulunk egy filmbéli szereplő karakterével. De folytathatnánk még a pozitív stressz hatását kiváltó folyamatok sorát, amelyeknek minden esetben az a lényege, hogy az adrenalint hasznosítsa a szervezetünk, miközben pozitív élményekben részesülünk. Mivel pedig, nem egyformán vagyunk érzékenyek a stressz hatásaival szemben, ezért tudomásul kell vennünk azt, hogy bizony, vannak olyan emberek, akiket már kínoz az a stresszhelyzet, amelyik bennünket még szórakoztat. És éppen ugyanígy van ez fordítva is. A másokat szórakoztató stresszhelyzet nekünk már régen ártalmas lehet.
A másik a distressz. A di-stressz káros hatású stressz, mert nem a mi saját akaratunktól függően jelentkezik. A nem tartós stressz ellen általában könnyebben megküzd az ember, szellemi szinten. A folyamatos feszültségben élő ember tartós idegességben él, stresszben. A hosszan tartó stressz következménye tartós egészségkárosodás, mert közben erősen meggyengül a szervezetünk ellenálló képessége. Hatása erősen felgyorsítja a szervezetünk öregedésének a folyamatát. A stressz nem csupán egy betegség, hanem egy betegségsorozat kiváltó oka. A tartós stressz lassan öl, de biztosan, mint a cigaretta.
Az életritmusunk erősen felgyorsult, így a fokozott felelősségvállalás állandó kényszere terhel bennünket. Testünk és szellemünk képtelen igazodni a rohamosan változó társadalmi feltételekhez, körülményekhez. Az egyénre szabott elvárások és követelések folyamatosan fokozódnak. Minél magasabbak a társadalmi elvárások, annál feszültebbek és komolyabbak vagyunk. Minél gátlástalanabb a gazdasági rendszerünk, annál jobban fokozódik a személyre szabott teljesítménykényszer, így a munkaterhelés olyan folyton ismétlődő intenzív hatást gyakorol az egyénekre, amelyek tartósan fenntartják a megbomlott testi, lelki és szellemi egyensúlyunk eltorzult állapotát. A stressz tartós fennmaradásának kialakulásában a munkahelyi feszültségek és a velük társítható kapcsolattartási problémáink játsszák a legnagyobb szerepet. A sikerek utáni erőltetett törekvéseink miatt, megkeseredünk. Ez a felgyorsult és gátlástalan életritmus, sajnos átterjedt az életünk minden egyéb területére is. Így a stresz hatásai bárhonnan érhetnek bennünket. Mivel pedig, a stresszre adott feszült, ideges válaszreakcióink már beidegződött szokásunkká váltak, ezért a családi életünk sem mindig mentes a stressz ártó hatásaitól.
A lelki egyensúlytalanság kifejeződései:
- Az állandó szellemi nyugtalanságból származó negatív izgalom érzései, amelyek alapvetően megingatják az önbizalmunkat, szorongást és félelmet váltanak ki. Az elégedetlenség érzését tartják fenn, és ez akár a teljes szellemi kiüresedés depresszív érzéséig fokozódhat. Közben a harag és a gyűlölet agresszív gondolataival tovább fokozódik a hatása. Az ember mereven, görcsösen ragaszkodik a céltalan és agresszív hozzáállásához, mert pillanatnyilag képtelen attól elvonatkoztatva, értelmes alternatív megoldásokat találni.
-
- A testünk állapotán az a lelki hatás torzít, amit a lélek a szellem eltorzult állapota felől vetít felé. A testünk az életünk minden pillanatában hűen követi a szellemünk állapotát tükröző lelki kényszereket, mert az minden esetben, a mi saját pillanatnyilag kialakult hitünket fejezi ki. Így a stressz negatív szellemi indíttatású hatásként torzítja el a testünket. A hitünk ugyanis a tudatalattinkban kerül végrehajtás céljából, ahol a vegetatív idegrendszerünk által vezérelt, főképpen vérkeringési zavarokat, a cukorháztartás zavarait és bélrendszeri problémákat, valamint fekélyekkel párosuló bőrbetegségeket idézhetnek elő. Így a stressz okozta feszültség a testünk minden egyes sejtjére kihat.
-
- A lélek közvetíti a stressz hatásait a testünk és a szellemiségünk között, ezért komoly energiákat von el tőle, erősen gyengítve ez által a vitalitásunkat, az életerőnket. Így a lelki túlterhelések tovább fokozzák a tudatos szellemi indíttatású negatív kiteljesedésünket, és a testi ideghálózatunk feszült, görcsös állapotát. Ezért a stresszhelyzetekhez való állandó alkalmazkodás kényszere nagyon erősen kimeríti a testünk erőforrásait, így az immun szerinti válaszreakcióink közben erősen legyengülnek, ezért a fertőzésekre, betegségekre való hajlamosságunk fokozódik. A nem kívánt stressz tehát, tartós negatív lelki állapotot biztosít.
Az állandósult stresszel az egyén megküzdeni nem képes, kezelése orvosi beavatkozást igényel, gyógyszeres, pszichológiai konfliktuskezelő terápiákkal. Természetgyógyászati terápiákat is igényelhet az egyén. Ezek mindegyike komoly időt és anyagi hátteret igényel, ezért szintén további stresszként élheti meg az ember. Általában a stressz ellensúlyozása érdekében alakul ki és fokozódik a dohányzás, az alkoholfüggőség, drogfüggőség, és a depresszív öngyilkossági hajlam. Az emberek sajnos úgy érzik, hogy kell számukra valamiféle fogódzó, ami segít nekik elviselhetőbbé tenni, az életük kegyetlennek értékelt realitásait. Ezek a szerek azonban, csak tovább rontják a helyzetet.
Ha egy ember kitűzött céljának elérése érdekében kifejtett erőfeszítéseit meggátolják, megakadályozzák annak végrehajtását, akkor az egy olyan agresszív hajtóerővé módosul, amely az adott személy természetes viselkedését átformálja, és új célként a frusztrációját kiváltó tárgy vagy személy ellen irányul, és annak valamilyen szintű megtorló megkárosítását célozza meg. Ennek az új célnak az elérése érdekében használ fel minden aktivizálható életenergiát, hogy kielégülést nyerjen a kialakult agresszivitása által. A sorozatosan visszafojtott agresszió fenntartja a stresszt és így sok egészségromboló problémához, és így betegségekhez vezet. A kialakult agresszív viselkedést nem elfojtani kell, hanem tudatosan nevetségessé tenni, mert az esetek többségében azok is.
A stressz hatása alatt álló ember türelmetlen, feszült, ideges, mérges, dühös, agresszív, ezért hiányzik a mosoly az arcáról, vagyis erősen szépséghibássá válik. Problémájával maga marad, mert elkerülik az embertársai, akik a természetesebb állapotokra vágynak. A rossz hangulat ragályos, megmérgezi az embertársaink lelkét is, ezért, aki csak teheti, elkerüli a negatív állapotban lévő egyéneket. Így azok külső embertársi forrásokból nyerhető reális megoldások hiányában, maguk maradnak a problémáikkal. Társakat nehezen találnak, mert egészen más idegi frekvencián rezeg az elméjük, ezért az általuk kiváltott biomágneses szintű hullám elriaszt tőlük mindenkit, akinek az agya más, higgadtabb bioelektromos frekvenciákon rezeg. Ez a szellemi, azaz mentális kölcsönhatások alapja. A stressz hatásait oldani képes megoldásokra, vagy vidámságra, jó társaságban nagyobb lehetősége van az embernek.
Ha a stresszt kiváltó feltételek folyamatosak, és nem képes az egyén sikeresen megküzdeni velük, akkor a testi és szellemi tehetetlenségéből kialakuló fásultság reménytelen érzéseket vált ki, ami depresszióhoz vezet. Ez nem csitul akkor sem, amikor az egyén aludni tér, ezért álmatlanságot eredményez. E miatt, a pihentető álmok hiánya tovább bonyolítja a megromlott helyzetet. Így a kialakult és állandósult stressz, természetes ellenhatása az aktív életnek, és arra kényszeríti a testet, hogy mielőbb megszüntesse viszonyát a külvilág tudatosan negatívnak ítélt ingereivel. Így a stressz állapotát fenntartó probléma jellege arra utal, hogy mentálisan nem megfelelően kezeljük az adott szituációkat, és ezért a vélt megoldásba fektetett energia olyan testi és szellemi igénybevételt jelent számunkra, amelyeknek a kipihenése sokkal több időt vesz igénybe, hogy visszanyerjük a testi, lelki és szellemi harmonikus állapotunk által biztosítható stabil egyensúlyunkat.
Tudomásul kell venni azt, hogy a mi elménkben mi magunk vagyunk az urak. Ezért stresszként csak olyan hatás képes érvényre jutni benne, amelyiknek tudatosan szabad utat engedünk. Vagyis, nem idegesíthet fel engemet senki és semmi, ha én nem adok arra tudatosan engedélyt. Kizárólag az én tudatos választásom az, hogy valamit milyen módon ítélek meg. Ha pedig, bármi felidegesít, akkor az már úrrá lett az én elmémben, gyakorlatilag mentálisan legyőzött. Működése addig érvényesül rajtam, ameddig tudatosan vissza nem veszem tőle a hatalmat. Ezt alapvetően kétféleképpen lehet megtenni. A probléma reális megoldásával, vagy a probléma elbagatellizálásával. A reális megoldásra való törekvés alapvetően arról szól, hogy nem a felelőst keressük. Aki a felelőst keresi, elfecsérli az időt az ésszerű megoldás elől. Az elbagatellizálás pedig, éppen arról szól, hogy a felmerült problémát tudatosan nevetségessé tesszük. Ami ugyanis nevetséges, az nem okoz mentális megterhelést számunkra.
Az a tény, hogy a stresszt kiváltó hatás következtében az ember feszült, türelmetlen, ideges, dühös, és agresszív lesz, arra utal, hogy hiányzik a szeretet a szívéből. A türelem a szeretet legreálisabb fokmérője. Amivel szemben türelmetlenek vagyunk, azt vagy nem értjük meg, vagy nem becsüljük meg, vagy pedig, nem tudunk neki megbocsátani. A szeretetnek ugyanis ez a három alapvető összetevője létezik. Ha bármelyik hiányzik, az elmaradhatatlan türelmetlenségünk fokozódása jelzi leghívebben azt, hogy valahol hiba van a szeretetünkben.
Megértés + Megbecsülés + Megbocsátás = Szeretet = Türelem
A szeretetben élő ember sokkal megértőbb, kapcsolatait és dolgait megbecsüli, és hajlamosabb a megbocsátásra is. Erre kötelezi őt a türelmes életvitele, amely által a szeretetét képes kimutatni. Így a szeretetben élő embert sokkal kevesebb stresszhelyzet elé állítja az élet. Ezért állandóan örömökben él, amely mosollyal, nevetéssel és kacagással telt. A jókedv olyan, mint a feltétel nélküli szeretet. Amikor nevetsz vidám vagy, és akkor mindenki szeret téged is. Nem csak akkor fogok majd nevetni, ha már elégedett vagyok, vagy ha éppen okom lesz rá, hanem éppen attól leszek vidám és boldog, hogy feltételek nélkül is tudok nevetni. A tartós nevetés olyan, mint a meditáció, egészen más szintű tudatállapotba hozza az embert. Lelassul a tudatos agyi aktivitás, és az agyi bioelektromos hullámok alacsonyabb frekvenciájú rezgést mutatnak, mert a nevetés pillanatnyi tárgyára korlátozódik az agyunk tudatos viszonyítási képessége.
A nevetés elemi okára még nem adott magyarázatot a tudomány. Ennek ellenére már sok mindent megállapított róla. A tudatos nevetés képessége csak az embert érinti. Így a nevetés az egyik legkevésbé ismert mentális indíttatású testi jelenségünk, és emiatt a legrejtélyesebb viselkedési formánk. Pozitív lelki állapotba hozza az embert. Nevetés közben az agyban endorphin, boldogsághormonnak nevezett vegyület szabadul fel, amely csillapítja a fájdalomérzetet, csökkenti a gyulladásainkat, ennek következtében a testünk sejtjeit kellemes eufórikus bizsergés hatja át. Az endorphin a szervezetünk káros mellékhatás nélküli természetes kábítószere. Az endorphin hormonok természetes alapon képesek azonnal közömbösíteni a stresszhormonokat, mert azok, éppen ellentétes hatásúak a szervezetünkre nézve.
Nevetés közben, a mellkas izmai erőteljesen összehúzódnak, ez által ugrásszerűen megnő az oxigénellátás, miközben fokozódik a légzés intenzitása. A hasüregben felgyorsul a vérkeringés, ezért ez a hatás fokozza a vérellátásunkat, miközben a testünk többi izomszerkezete teljesen elernyed, elgyengül. Teljesen kitágítja az ereket, ez által nagyon hamar kialakítja a helyes vérnyomást. A nevetés, a kacagás, belső mentális kocogás, torna. Amikor nevetünk, boldogok vagyunk. Boldogságunkat az a tény biztosítja, hogy élvezzük azt, ami a nevetést kiváltotta, és az örömérzés izgalmát éljük éppen át. Mert minden félelmünk szertefoszlik a nevetés idejére, hiszen az egyéb irányultságú gondolkodásunk közben leáll, és ez a tény jó közérzetet biztosít számunkra. Elvonja a figyelmünket a problémáinkról, a nyugtalan érzésektől, a félelmeinktől és a bánatainktól. Erősíti az emberek társas kötődését. A nevető emberek csoportja mindig szórakoztató, remek társaság. Minél többet nevetünk, annál kevesebb stresszhelyzettel kerülünk kapcsolatba. Azt tartja a mondás, hogy a nevetés a lélek tánca.
A nevetés a lehető leghatásosabb gyógymód miden fajta betegség ellen. Erősíti a szervezetünk immunválaszt biztosító képességét. Így nehezebben betegszünk meg, és sokkal könnyebben gyógyulunk. Nem létezik olyan betegség, amelyikből nem lehetne kigyógyulni állandósított jókedvű bőséges nevetéssel. Akár végzetesnek tartott betegségből is ki lehet általa gyógyulni, mert ez olyan természetes gyógyszerünk, amelynek nincsen negatív mellékhatása. Nem létezik a nevetésnél hatásosabb orvosság. Teljesen ingyen van, és nem kell érte gyógyszertárba menni. Azok az emberek is gyógyulni kezdtek, akik eleinte csak kimondottan magukra erőltették a nevetést. Ezt az erőltetést azért tették, hogy előfeltételek nélkül is jókedvük kerekedjen. Egy jókedvű nevetés bárkit magával ragad, és ilyen módon, akárki együtt kacaghat a többiekkel. Ha a problémákat okozó bajainknak a „szemébe” tudunk nevetni, az már eleve fél siker. Az agyban termelődő örömhormonok előbb-utóbb természetessé változtatják az erőltetett nevetést is. Csupán le kell győzni a gátlásainkat, főképpen a szégyenlősségünket.
Gyermekkorban nevet az ember a legtöbbet, akár napi négyszázszor is kacagnak a kicsik. A nevetést nem kell külön megtanulnunk, ez Isten adta képességünk. A nevetést nem jellemzi politikai pártállás, sem vallás, sem korhatár, sem nemi vonatkozás, sem pedig nemzetiségi hovatartozás. Ezért a világunkban bárki együtt nevethet az embertársaival, kialakítva ez által a közös jókedvet. A nevetés jó közérzetet biztosít, jobb családi, baráti és munkahelyi kapcsolatok lehetőségét teremti meg. Sajnos, a felnőtté vált átlagemberek már csak napi tizenöt, húsz nevetést kísérelnek meg. És azok is olykor csak kényszerű, erőltetett nevetési próbálkozások csupán. Pedig, kétpercnyi kacagás éppen annyit ér, mint húszpercnyi kocogás. A nevetés kimondottan megszépíti az embert. Az egyik legaktívabb fogyókúra. Tényszerűsége arra utal, hogy élvezzük azt a helyzetet, ami a nevetést kiváltotta. Még akkor is, ha az eredetileg problémát okozott is nekünk. Ez persze egyénenként változó, és természetesen a pillanatnyi hangulatunk is mindig befolyásoló tényező. A feltétlen alapokon nyugvó felszabadult, felhőtlen nevetésnek semmi köze sincsen az embereket sértő, megalázó kárörömhöz, a gúnyolódásokhoz. Aki őszintén, igazán nevet, nem a másik emberen nevet, hanem a másik emberrel együttesen, közösen lesznek jókedvűek.
Ha pedig, kinevetnek valamiért az embertársaim, akkor az először valóban kellemetlen érzés, de amikor a helyükbe képzelem magamat, akkor már én is jót tudok nevetni önmagamon, mert az ő nézőpontjukból tekintve, biztosan nagyon nevetségesnek látszottam. Ha pedig, ezt a tényt így veszem tudomásul, akkor nem olyan sértő az, ha kinevetnek egy-egy tulajdonságomért, vagy komikusnak látszó élethelyzetem miatt. Én magam is szívesen kinevetem a másokban fellelhető komikumot. A kandi kamera műsora éppen erről szól. Megmutatja azt, hogy olykor milyen nevetséges szituációkba kerülhetünk. Ettől olyan szórakoztató, mert úgy tanít, hogy közben szórakoztat. Ha pedig, tudatosan kinevetünk valakit, mert észrevettük és értékeltük az ő komikusnak látszó élethelyzetét, csak addig nevessünk jóízűen, amíg őt ezzel nem zavarjuk. Ha pedig, átragad rá is a nevetés, akkor a hahotázás végső határa már tényleg csak rajtunk múlik. Az pedig, hogy sért valakit az a tény, hogy kinevettük őt, az ő komikusnak látszó helyzetében, látszik rajta, hiszen egyáltalán nem nevet velünk együtt, akkor bizony tartsunk önmérsékletet a nevetésben, és szerényen kérjünk tőle elnézést.
Akarva-akaratlanul, mindannyian szerepet vállalunk az életünk színpadán. A tudatos átélés hatalmas mágikus erőt képvisel. Jó példa erre a tragikus színészek életvitele is, akik a szakmai ártalom miatt, sajnos korábban halnak meg, többnyire súlyos betegségekben. Velük ellentétben, a komikus színészek, többnyire egészségesen és végelgyengülésben távoznak az élők sorából. Természetesen biztosan van kivétel is, amit a magánéletük során kialakított életvitelük befolyásol. Azt azonban igazolták már a statisztikai megfigyelések, hogy a magasabb kort megélt emberek általában vidám alaptermészetűek és optimista hozzáállásúak voltak. És éppen ugyanígy élünk mi magunk is. Ha az életünk során túl sok problémát fogunk fel tragikusan, akkor azok stresszes egészségkárosító hatása elkerülhetetlen. Aki ugyanis, nem képes nevetni többé, görcsös komolyságával az élettől a halál felé fordul. Ha pedig, a problémáink megoldásait is jókedvűen intézzük, akkor elmaradozik azok negatív visszahatása. A nevetés nem más, mint egy „védőpajzs” ami a külvilágunk felől érkező negatív hatások ellen nyújt oltalmat az által, hogy a tudatunk csak a nevetés tárgyára reflektál, a többi információ átmenetileg közömbös számára. És a nevetés tárgyában is csak a komikumot láttatja.
Minden évben, május első vasárnapján ünnepeljük a nevetés világnapját. 1998-ban tartották meg az első ilyen napot Indiában. Hazánkban azonban, április elseje is bolondos napként van nyilvántartva és egyéni, spontán módon megrendezve. De nagyon szomorú lenne az, ha a nevetés csak ezekre a napokra korlátozódhatna. A nevetés természetével, folyamatával és hatásával foglalkozó tudomány a gelotológia. Így a nevetés által való gyógyítást geloterápiának nevezik. A nevetés pillanatnyi stresszoldó hatása vitathatatlan, ebből kifolyólag, a tartósan kialakított pozitív optimista életvitel, hosszú távon biztosítja a stressz feloldását fenntartó feltételeket. Így a tudatosan felszaporított nevetés olyan életformát képes biztosítani az ember számára, amelyben a mindennapi stresszt kiváltó feltételek hatástalanabbaknak bizonyulnak.
Keresni és biztosítani kell a nevetés forrásait. Nevetőclubok működnek, bohócdoktorok munkálkodnak a beteg gyermekek körül. Hahota-jógával javíthatunk a közérzetünkön. Vidám, kacagtató filmeket és színdarabokat kell nézni és hallgatni. Humoros könyveket és vicceket kell olvasni, mesélni és hallgatni. Főképpen lefekvés előtt, és közvetlenül ébredés után. Lefekvés előtt azért, hogy minden feszültségünk feloldódjon, mielőtt elalszunk. Ébredés után pedig, hogy jól indulhasson a napunk. Figyelni kell az élet ironikus, nevetséges és vicces dolgaira. A téma mindig ott hever körülöttünk, csak rá kell hangolódni, rá kell eszmélni, és túl kell látni azok komolynak tűnő mivoltán. Pozitív lelki állapotunkban jelentéktelenebbeknek tartjuk az életünk mindennapi gondjaiból fakadó problémáinkat, sokkal könnyebben viseljük el a megpróbáltatásainkat. A mosollyal és a nevetéssel eleve pozitív képet festünk önmagunkról, amely által, akaratlanul is azt közvetítjük magunkról, hogy elégedettek vagyunk magunkkal és a világgal. Ezt az üzenetet veszik át azok a személyek, akikkel társadalmi kapcsolatba kerülünk, és ezért szívesebben közelednek felénk, beszélgetés során pedig, könnyebben nyílnak meg nekünk. Ez az egészséges kapcsolattartás előfeltétele.
Sokan azért nem mernek nevetni, mert egyszerűen rendezetlen a fogsoruk. Pedig, nem létezik olyan rendezetlen fogsor, amelyiket ne varázsolná sokkal szebbé a jóízű nevetés. Ráadásul, a foghíjas, vagy fog nélküli idős emberek is nevetnek, ha nem máson, hát éppen azon, hogy már nincsen annyi foguk. Ez a tény legfeljebb rátesz a jó hangulatra egy lapáttal.
Megfigyelhető, hogy az emberek más és más magánhangzókat hallatnak nevetés közben. Ez által, akaratlanul is sokat elárulnak a saját jellemükről, személyiségéről. A nevetésük hangzásának megfigyelése által, különböző általános érvényű következtetéseket vonhatunk le.
Ha-ha-ha- Nyílt, elfogulatlan, őszinte, becsületes, lelkiismeretes, derék ember nevetése.
He-he-he- Flegmatikus, unott, közönyös, szomorkás, mélabús, ember nevetése.
Hi-hi-hi- Határozatlan, szégyenlős, gyengéd, naiv, gyermekes ember nevetése.
Ho-ho-ho- Határozott, erélyes, nagylelkű, kegyes ember nevetése.
Hu-hu-hu- Elvtelen, megalázkodó, jellemtelen, megalkuvó, immorális ember nevetése.
Véleményem szerint, a nevetés nem más, mint a tudatos elme mentális „radírja”. Amelyik tulajdonságunkon, vagy szokásunkon jóízűen tudunk nevetni, azt kikacagjuk magunkból. Tetteinket mindig az aktuális hitünk alapján hajtjuk végre. Így a nevetést alapvetően az a tény váltja ki, ha ráeszmélünk arra, hogy a cselekedeteink eltérnek a tudatosan megszokott mentális sémáinktól. Ennél fogva, vagy az új esemény válik nevetségessé számunkra, vagy pedig, az elménkben elraktározott régi. Ha az új esemény nevetséges számunkra, akkor az a tény megerősíti az elménkben tárolt régi hitünk létjogosultságát. Ha pedig, a régi hitünk válik nevetségessé számunkra, akkor az a hitünk reformját váltja ki, amelynek hatására az új cselekmény által kialakult új hitünk épül be a tudatalattink mentális emlék-raktárába. És éppen ezért kell onnan kinevetnünk, kitörölnünk a régi, elavult hitünk beidegződéseit, hogy a helyére beépülhessen az megújult, a már korszerű hitünk. Életünk során ugyanis, mindig a hitünk realizálódik, valósul meg, függetlenül attól, hogy helyesek-e azok, vagy sem.
Meg kell tanulni mosolyogni, nevetni, kacagni, hahotázni, és a nevetés minden formáját gyakorolni. A nevetésben mágikus gyógyító erő rejlik. Amíg az ember nevetni tud, addig képes az élet további kihívásait könnyebben legyőzni. Az életünkben jelentkező problémáink ugyanis nem az ellenségeink. Életvitelünkkel mi magunk hívtuk azokat életre, hogy a megoldásaik során nemesedjünk, szellemi szinten tovább fejlődjünk általuk, ezért a létezésük számunkra létjogosult. Ha ugyanis, egy felmerülő problémát már sikeresen megoldottunk, akkor a további hasonló esetek, szituációk már nem jelentenek többé problémát számunkra, mert annak a megoldási lehetősége már beépült a tudatunkba. Az életvitelünk szerves része lett. Az új helyzetek által jelentkező problémáink pedig, éppen ugyanilyen módon, megoldásra várnak. Ha pedig, megoldatlanok maradnak, akkor minden esetben, amikor újra jelentkeznek, ismételten problémát fognak jelenteni számunkra. Mert még nem oldottuk meg azokat. Persze, továbbra is idegeskedhetünk rajtuk.
Most pedig, itt áll néhány jó tanács azért, hogy az életünkben jelentkező problémáink hatása ne terheljen bennünket annyira. Az életünk eseményei által jelentkező problémáink nagy részét mi magunk vállaltuk, akarva-akaratlanul. Ezért azok reális megoldása is bennünket terhel.
- A munkahelyünk a mi szabad választásunk eredménye. A mindennapi munkát tekintsük hasznos és örömteli elfoglaltságnak, hiszen abból élünk. A fizetésünk nem mindig sok, de szintén szabadon választhatunk jobban fizető munkahelyet is magunknak. Munkatársaink aranyos, jó kedélyű, szeretetre méltó emberek, akik megszépíthetik számunkra a munkában eltöltött időt, ha tőlünk is szeretetet kapnak. Aki pedig, esetleg ellenszenves velünk szemben, valószínűen csak törleszti az általunk éreztetett ellenszenvet, ezért a helyzet megoldása rajtunk is múlik.
- A család a mi szabad választásunk eredménye. Életünk párját szeretetből választottuk, ezért szeretettel kell megtartanunk is. Ennek a szeretetnek a gyümölcsei a gyermekeink is, akik szintén állandóan szeretetre vágynak. Minél többet adunk nekik a szeretetünkből, annál többet kapunk vissza.
- A barátaink a mi szabad választásunk eredménye. Senki sem erőltette reánk őket. Ragaszkodásuk azt jelenti, hogy szeretetet várnak tőlünk. A mi ragaszkodásuk pedig, azt jelenti, hogy mi is viszont-szeretetet várunk tőlük.
- A csekkjeink a mi szabad energiafelhasználásunk eredményei, örömmel fizessük be azokat, örüljünk annak, hogy mindig van miből fedezni azokat.
- Hogy mit vásárolunk, az a szabad választásunk eredménye. Az árak emelkednek, kérjük Istent, hogy a fizetésünket is igazítsa hozzájuk arányosan. Ha másképpen nem, hát jobban fizető munkahely által.
- Hogy mit nézünk és hallgatunk a TV-ben és a rádióban, a mi szabad választásunk eredménye. Lehetőleg vidám, nevettető műsorokat válasszunk, főképpen elalvás előtt.
- Hogy mit olvassunk, a mi szabad választásunk eredménye. Ha feszültek vagyunk, mindig valamilyen vicces, vidám dolgokat olvassunk, hogy feloldódjunk általuk.
- Hogy mivel töltjük az életünk egyéb szabad idejét, az a mi szabad választásunk eredménye, csupán az a lényeg, hogy ne mellőzzék a vidámságot.
- Ha pedig, valamilyen kényszer hatására kell cselekednünk, akkor gondoljunk arra, hogy az a kényszer a mi saját választásaink eredményeként jött létre, ezért olyan kellemetlennek látszó mellékes dolog csupán, amelynek az elvégzése szükséges ahhoz, hogy a szeretet áramlása ne akadjon el.
Materialista gondolkodásmóddal nevelkedve az ember Istentelen életet él. Nem csoda, ha a társadalmunkat is Istentelenség jellemzi. Pedig, a jól értelmezett Isteni alapelvek szeretetet biztosítanak az életünkben, olyan szeretetet, amelyet az életünk minden területén igényelünk. Aki szeretetet igényel, annak ideje megtanulni, igazán szeretni, hogy méltó legyen a szeretetre. És amikor már a szeretet áramlik az emberek között, akkor lesz igazán Isteni dolog az élet. A szeretet ugyanis, vidám, jó kedvű életvitelt alakít ki bennünk, amelyben érzéketlenebbé válhatunk a stresszt kiváltani iparkodó esetleges negatív hatásokkal szemben.
Matécz Zoltán
2010. 08. 01.
