Territórium - világbéke.
Latinul a terra kifejezés azt jelenti; föld. Ennél fogva, minden földterülettel kapcsolatos latin fogalomban megtalálható, előtagként. Így a territórium, olyan földterületet jelent, amely a ragadozó életforma szerint élő állatok megélhetési felségterületét biztosítja oly módon, hogy az állat, a saját életnedveivel jelöli meg rendszeresen, a vadászterülete határvonalát képező földterület kerületét. Miközben rendszeresen megjelöli, folyamatosan figyeli azt, hogy hasonló fajból származó idegen állat, nem merészkedett-e az ő vadászterületére. A ragadozó állatok életnedveiben ugyanis, olyan specifikus anyagok vannak, amelyek által, egyértelműen megállapítható az, ha másik, azonos fajtársú állattól származik.
Ösztönlényként, az ember is territorális igényeket támaszt, más fajtársaival szemben. Így falakat, és kerítést húz, az általa használt életterülete köré. Ez az igény családon belül is megmarad, hiszen a közösen használt területek mellett, általában mindenkinek megvan a saját szobája. Az a családtagok által tiszteletben tartott helyiség, ahol zavartalanul egyedül maradhat bárki. Bármikor bezárkózhat a saját személyes világába.
Hasonló a helyzet a tanyákkal, falvakkal, városokkal és országokkal. A családok által használt tanyákat, határok jelzik. A családi közösségek által kialakult falvakat, szintén határok övezik. A sokféle családi közösség által kialakult városokat, közigazgatási határok veszik körül. A többféle település népessége által használt országok területét pedig, országhatárok biztosítják. Így a határok minden esetben azt próbálják garantálni, hogy az emberek, és emberi közösségek, ösztönlényekként biztonságban éljenek, a saját territóriumukat biztosító életterükben.
Mindez helyénvalónak is látszik mindaddig, amíg az embert pusztán ösztönlénynek gondoljuk, nem pedig, értelmesen gondolkodó, érzelmes lényként tiszteljük. A territóriumainkat biztosító határaink ugyanis, lehetőséget biztosítanak arra továbbra is, hogy bármikor bezárkózhassunk a saját világunkba, hogy szükség esetén egyedül maradhassunk. Valójában azonban, a közös múltunk által kialakult településhatáraink, ugyanerre kényszerítenek is bennünket. Bezárnak, belekényszerítenek bennünket egy meghatározott életterületre, amelyből kitörni nagyon nehéz. Oly annyira, hogy a társadalomban kialakult gazdasági különbözőség miatt, sok embernek esélye sincsen arra, hogy turistaként megtekintse más országok életközösségeinek mindennapi életvitelét.
Az eltorzult, nagy arányú gazdasági különbözőség, a miatt van, hogy az országhatáron belüli társadalmi javak, amelyek az ország teljes népességének biztonságos életvitelét hivatottak fedezni, irreálisan vannak elosztva. Így a társadalom szegényekre, és a rajtuk élősködő gazdagokra oszlik meg. A szegény éldegél, és közben örül, hogy a reá nehezedő társadalmi nyomás kényszere alatt, néha zavartalanul magában maradhat, a saját kis szűkre szabott territóriumában, az otthonában. Ezzel szemben, a gazdagok, külföldön élnek, külföldön nyaralnak. Számukra az országhatár nem jelent kényszert, hanem pusztán lehetőséget biztosít arra, hogy bármikor visszatérhessenek, a saját személyes territóriumuk biztonságába. Így a személyes territóriumokkal szemben, a település és országhatárok, csupán azért fontosak, hogy a gazdasági érdekellentétek fennmaradhassanak, az adott társadalmon belül. Hogy minden ország, saját államának szuverén joga maradhasson, a gazdasági okokra visszavezethető társadalmi elnyomás. Mert minden ország társadalmi vezetői, éppen a gazdagokból tevődik össze.
Így az ország politikai vezetésének éppen az a célja, hogy a határok stabilak maradjanak. Amíg ugyanis, azok stabilak, és benne ők maguk a társadalmi vezetők, addig biztosítva van az ő saját pozíciójuk. A politikai síkon szponzorált gazdasági érdekek, ilyen módon fenntarthatóak. A szegények pedig, a hazaszeretet eszményébe ágyazva kapják meg azokat a politikai utasításokat, amelyek a gazdasági ellentéteket hivatottak fenntartani. Az ilyen módon elbutított nép, nem képes arra, hogy a reá bízott demokratikus döntéseket, úgy hozza meg a választások idején, hogy az a teljes népességre vetítve tökéletes legyen. Többpártrendszerben élve, több rossz közül is választhatunk. Teljesen mindegy azonban az, hogy melyik rosszat válasszuk, mert attól válik rosszá bármelyik, hogy a többi párt, négy évig ellene fog tevékenykedni, hogy a saját rátermettségét igazolja közben. Ezt a nagyon jól fizetett politikai színjátékot pedig, a teljes társadalmi közösség finanszírozza. A gazdagok territorális biztonsága érdekében, olyan politikai elvek biztosítják a demokratikus választások menetét, amelyek bármilyen irányú kimenetele, zavartalan az ország társadalmát vezető gazdasági elit számára. Ha valóban a közérdek lenne a cél, ahogyan azt a demokratikus elvek sugallják, akkor már régen nem lenne szegénység. Főképpen nyomor, és hontalanság.
Az országok közötti háborúk pedig, legtöbb esetben, éppen azért zajlanak, mert egy ország gazdasági elitje, megkívánja egy másik ország területeit, vagy annak gazdasági javait. Ehhez politikai, vagy valláspolitikai ellentéteket szítanak, hogy az agressziójuk értelmet nyerjen. Jól képzett politikusok nélkül, elképzelhetetlen a háború.
Az átlagemberek mindenhol aranyosak, és kedvesek egymással. A turizmus rohamos fejlődése azt igazolja, hogy az emberek békességesek, és vendégszeretők. Ahol pedig, konfliktusok vannak a Földön, ott minden esetben, valamilyen politikai eszmébe ágyazott gazdasági nézeteltérés mutatható ki. A politikai ellentéteket pedig, a társadalmi elitnek számító politikusok élezik ki, és tartják fenn. Rákényszerítve a társadalomra, az eszmékkel álcázott akaratukat. Így a társadalom belbiztonságát fenntartó rendőrséget, és a külső biztonságát szavatoló hadsereget használva, a céljaik elérése érdekében.
Hazánkban, az ország menete akkor természetes, és problémáktól mentes, amikor a politikusaink nyaralnak. Vagyis, kora nyártól őszig. Akkor ugyanis, kevésbé rondítanak bele az országunk életének folyamatába. Majd amikor újra „munkába” állnak, a jól megérdemelt szabadságuk után, ismét bonyolódik az életünk. Minél jobban bonyolítják az életünket, annál nagyobb arányban befolyásolja a munkájuk, az országunk költségvetését. Valószínűleg így van ez, minden hozzánk hasonló jelleg alapján működő, hamis demokráciában élő nemzet esetében is.
Az országok közötti unió lehetősége, azt próbálja szavatolni, hogy a családok személyes territorális igényét biztosítva, feloldja az országok közötti határokat. Azok csupán önkormányzati célokat szolgálhatnak. Olyan önkormányzati célokat, amelyek az uniós alapszabályok szerint egységesen funkcionálhatnak. Ilyen unió nálunk az európai szövetség, vagy az amerikai kontinensen, az U.S.A.
1949.április 4.-én alakult meg a NATO, azaz az Észak Atlanti Szövetség. Éppen a Varsói Szerződés névvel illetett, Szovjet-uniós katonai szövetség megalakulása után. Csakhogy, a Varsói Szerződés katonai egyesülése felbomlott. Ezzel szemben, a NATO újabb tagállamokkal bővült. Alapszabályának megfelelően, minden katonai és politikai eszközt bevethet a tagállamok szabadságának, és biztonságának érdekében.
NATO alapító tagjai:
U.S.A., Belgium, Dánia, Anglia, Franciaország, Hollandia, Izland, Luxemburg, Norvégia, Olaszország, Portugália.
Csatlakozott tagállamok:
1952.- Törökország, Görögország
1955.- N.Sz.K.
1982.- Spanyolország
1999.- Csehország, Lengyelország, Magyarország
2004.- Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia
2009.- Horvátország, Albánia
Ennél fogva, 2011-ig, 28 tagállam képviselteti magát a NATO katonai szervezetében. A Németországi egyesülés alkalmával, az N.D.K. is, a tagállamok közé sorolódott automatikusan.
Csatlakozásra váró tagállamok:
Macedónia, Ukrajna, Grúzia
Van jó néhány olyan állam is, amelyik semleges álláspontot képvisel. Csakhogy a semlegesség státusza, csak addig volt érvényes valójában, ameddig a Varsói Szerződés is katonai ellenszövetséget tartott fenn. Annak megszűntével, értelmét veszíti a semleges álláspont. Mert mihez képest semlegesek? Ma már, egyre több olyan NATO tagállam van, amelyik azelőtt, a Varsói Szerződés katonai ellenerejét képezte. Így az uniós katonai szervezet, olyan közös hadsereget tart fenn, amelyik a teljes szervezet tagállamainak biztonságát képes szavatolni.
A NATO tagállamainak névsora tehát, nem végleges. Ha ennek a közös hatalmi szervezetnek minden állam a tagállama lesz végre, akkor kitör a világbéke. Felszabadulhatnak a territorális határok, és elkezdődhet végre egyfajta globális gazdasági kiegyenlítődési folyamat. Mégpedig annak hatására, hogy a tagállamok között fennálló szövetséges viszony, nem csupán a katonai stabilitást fogja biztosítani, hanem szükségszerűen, gazdasági stabilitásra is fog törekedni. Ez ma még sajnos, nem célkitűzés, hanem csupán folyamat, ami megállíthatatlan, a globalizáció hatásának az eredménye. Ennek a globális folyamatnak a hatására, olyan egységes törvényekre van szükségünk, amelyek továbbra is szavatolni képesek, a szövetségben élő népek családjainak anyagi biztonságát is, a katonai biztonság mellett.
Matécz Zoltán
2011.02.19.
matecz.zoltan@gmail.com
