Negentrópia.
Az entrópia, egy termodinamikai jellegű fogalom, amely a görög visszafordulás, a megfordulás szó fogalmából eredeztethető. Az energia természetes átalakulási képességére vetítve, olyan fizikai szintű anyagi mennyiségekre utal, amelyeknek a strukturális szerkezetet biztosítani képes minősége folyamatos jelleggel romlik. Mivel az anyagi struktúra mennyiségét és minőségi változását is képes kifejezni, ezért az entrópikus folyamatokat nem csak az energia, hanem az információ is meghatározza. Mivel egy homogén módon rendezett anyagi struktúra stabil állapota, néhány adattal könnyen meghatározható. Ezzel szemben, ugyanaz az anyagi mennyiség, amikor már elveszítette a stabilis strukturális szerkezetét és minőségi torzulást szenvedett, akkor jóval több adattal határozható csak meg. Így az entrópikus rendezetlenség fokozódása, olyan természetes folyamat, ami az információs igény növekedésével arányos.
A termodinamika első főtétele kimondja, hogy egy zárt rendszer energiája állandó. Amit sem teremteni, sem pedig, elpusztítani nem lehet. A termodinamika második főtétele szerint pedig, a zárt rendszerek entrópiája nem csökkenhet. Ha ugyanis, egy zárt rendszerben a fizikai folyamatok reverzibilisek, azaz megfordíthatók, akkor benne az entrópia jelensége állandó marad. Ha azonban, a fizikai folyamatok nem fordíthatók meg, azaz irreverzibilisek, mint az általunk természetesnek megismert anyagi folyamatok, akkor a zárt rendszer entrópiája folyamatosan növekedik. Így lett az entrópia fizikai fogalma, az anyagi szintű rendezetlenség mértéke. Amelynek értelmében, az entrópia növekedése, az anyagi szintű rendezetlenség fokozódását jelenti. Így az entrópia maximális értékének olyan anyagi helyzet feleltethető meg, amelyben beállt a teljes nyugalmi állapot. A teljes szétszórtsággal jellemezhető, tökéletesen homogén nyugalmi állapot. Amelyben már, az energia egyensúlya valósulhat meg.
Ebben az elméleti szinten meghatározható fizikai állapotban, az anyag entrópikus jellegű maximális rendezetlenség fokának van a lehető legnagyobb valószínűsége. Így a tökéletesen entrópikus rendszerben, semmiféle strukturális jellegű szervezettség nem figyelhető meg. Így az entrópikus folyamatok, nyilván az anyagi jellegű káosszal azonosítható elméleti állapotokat képviselik. Vagyis, minél nagyobb egy anyagi rendszer entrópiája, azaz rendezetlenségi mértéke, annál közelebb van az adott rendszer az energia által biztosítható egyensúlyhoz. De a tökéletes egyensúlyban megállapodott maximális entrópia már, ami a kvalitatív energia egyensúlyát biztosítja, már olyan egységesnek mondható homogén, kvantitatív anyagi állapotot garantál, ami szintén néhány adattal jól meghatározható információs értéket képvisel.
Ilyen módon, komolyabb információs értéket, az anyagi struktúrává szerveződés negentrópikus, és a stabilis anyagi szerkezet struktúráját elveszítő entrópikus folyamatok igényelnek. Mint fizikai munkával jellemezhető állapotbéli változások, jelenségek, események. Vagyis, a különböző stabilis részállapotok között megvalósuló szükségszerű állapotváltozások eseményszerű folyamatai. De értelmezzük kicsit másképpen ezt a dolgot.
Az abszolút Létezés, kétféle valóságon nyugszik. Az általunk is aránylag jól ismert objektív anyagi valóságon, ami elektromos tulajdonságokkal jellemezhető. Valamint, a bioszféránkon kívül található kozmikus térrel, ami az anyagi minőségek hiányában, óriási vákuumot képvisel. Ennél fogva, elektromos tulajdonságokkal nem is jellemezhető. Vagyis, a kozmikus tér, kizárólag mágneses tulajdonságokat képvisel. Az összetett szerkezetű elektromos anyagi struktúrák pedig, mint égitestek, ebben a mágneses valóságban alakultak ki és ebben is működnek rezgési szinten. A csillagok, a bolygók és az ő holdjaik. Mint az Univerzum anyagi szintű „atomjai”. Amelyek olyan összetett szerkezetű anyagok a mágneses alaphalmaz számára, mint a „szivacsok”.
Az Univerzum szubjektív jellegű mágneses valóságát, az egységnyi méretű oszthatatlan alaptömegek teljesen egységes közege építi fel. Egy egységesnek mondható mátrix rendszert alkotva. Ezeknek az elektronoktól is jóval kisebb oszthatatlan alaptömegeknek, semmiféle stabil felfüggesztése vagy fix alátámasztása nincsen a saját közegükben. Relatív módon egymásra támaszkodva léteznek. Ezért az egyensúlyi helyzetüket folyamatosan keresve, állandóan csak rezegnek. A kényszerű együttes rezgéseik miatt pedig, longitudinális felépítésű, kozmikus szintű mágneses hullámok kialakítására alkalmasak. A dolog éppen úgy működik, mint Newton soros ingája.
Az Univerzum mágneses terében kialakult, longitudinális jellegű és kozmikus szintű mágneses hullámoknak, két alapvető összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. Ahol a hullámhossz határozza meg a kialakult mágneses hullám irányát és célját. Míg a frekvencia által, az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerő hatásai terjednek, a hullámhossz által meghatározott egyenes irányba. Meghatározott mértékű mágneses torlónyomással terhelve mindent, amivel fizikai szintű kölcsönhatásba léphetnek.
Mivel a hullámhossz határozza meg a mágneses frekvencia hatási irányát és célját, ezért annak, informatív értéke van. Míg a frekvenciában megvalósult és folytonossá vált rezgési szintű részerő hatások közvetítési módját, az energia áramlásaként értelmezhetjük. Így a kozmikus szintű mágneses hullámok, mágneses erőtérré alakították az Univerzum szubjektív alaphalmazát. Vagyis, az űrt.
A bioszféránkat képviselő objektív valóság azonban, elektromos és mágneses tulajdonságokkal is jellemezhető egy időben. Ahol az atomokból felépült elektromos anyagi struktúrákat, a mágneses alaphalmaz tölti ki belül is. Ezért az objektív valóság valójában, objektív és szubjektív egy időben. Mert elektromos és mágneses tulajdonságokat is képvisel. Így lettek azok a bioszféránkban „elektromágneses” jelenségek.
De ez a tény, csupán arra utal, hogy az elektromos anyagi eseményeket, mindig mágneses okok alakították ki és tartják fenn ma is. Mégpedig induktív módon. Ami azon alapszik, hogy az atomokból összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek elektronjai, a saját elektrosztatikus erőtereiket, a hozzájuk legközelebb lévő oszthatatlan alaptömegekből építik fel. Vagyis, a mágneses alaphalmaz erőteréből. Így az anyagi minőségek szerkezeti struktúráiban és azok körül, mint elektromos erőtér jut érvényre ez a jelenség. Ilyen módon, a lehető legrugalmasabb viszonyban állva, az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségekkel.
Így az induktív viszony azon alapszik, hogy ugyanazon a mágneses alaphalmazon belül, kétféle erőtér munkálkodik egyszerre. A lineáris felépítésű mágneses erőtér és a centrális szerkezetű elektromos erőterek. Amíg a mágneses hatások lineáris módon, mindig egyenes irányban terjednek, addig az elektromossá vált erőterekben, a hatásterjedés iránya centrális alakot ölt. Hűségesen követve, az elektronjaik megszerzett forgó és keringő jellegű mozgásformáit. A közös alaphalmazon belül azonban, a kétféle erőtértípus, mindenképpen egymás ellen munkálkodik. Mert az anyagi elbomlást biztosító entrópia szabályszerűségének engedelmeskedve az oszthatatlan alaptömegek, mindig az energia tökélete egyensúlyának a kialakítására irányulnak, a saját halmazunkon belül is. Így az induktív viszonyban, a kétféle erőtér, folyamatos jelleggel feszül egymásnak.
Vagyis, az induktív folyamatokban, a mágneses hullámok által közölhető információ és energia alakul át, különböző szintű részadatokkal jellemezhető szerkezeti struktúrává és elektrosztatikus erőhatásokká. A mágneses információval irányított energia közvetlen hatására. Amelynek során a mágneses hullám energiája, elektromos erőhatásként jelenik meg az elektronok elektrosztatikus erőtereiben. Ilyen módon pedig, az induktív viszonyban érintett elektromos anyagi struktúra elektromos erőterében biztosít erőhatást. Közvetett módon befolyásolva így, az elektronok lehetséges mozgásformáit.
Ebből kifolyólag, az induktív folyamatokban, mindig a kozmikus szintű mágneses hullámok hullámhosszának az informatív értékei határozzák meg azt, hogy a frekvenciájuk energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezhet, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokon. Úgy is mondhatjuk, hogy az induktív viszony modulálja, alakítja át a mágneses információt elektromos struktúrává, és a mágneses energiát, anyagi szerkezetet biztosítani képes elektromos erőhatásokká. Így az információ, éppen úgy az Univerzum alapja, mint maga az energia. Mert a mágneses hullámhossz informatív értéke, mágneses energiát irányít a frekvencia által.
Vagyis, amíg az F-erő, közvetlen felületi érintkezésen alapulva végez objektív munkát az anyagi minőségeken, ahogy azt Newton tanította, addig az E-energia, mindig közvetett módon végez szubjektív munkát. Az anyagi minőségek körül kialakult elektromos erőtereiken keresztül. Így az induktív viszonyban érintett anyagi minőség strukturális szerkezetét biztosító elektronok egy idejű, térfogati jellegű befolyásolásával változtat azok viszonyítható halmazszintű állapotán. Úgy is mondhatjuk, hogy az erő objektív hatás, míg az energia szubjektív hatásnak minősül. Mert az erő, közvetlen felületi érintkezésen alapuló kölcsönhatások által terjed, ahogyan azt Newton meghatározta. Míg az energia, az erőtereken keresztül szubjektív, térfogati jelleggel munkálkodik, az anyagi minőségeken belül. Az indukció jelenségének a segítségével.
Ezek ismeretében lehet csak értelmezni, a rendelkezésünkre álló rendszereket. Ahol az Univerzum mágneses erőtere, teljesen zárt rendszernek minősül. Mint az Univerzum egységes mágneses tere. Ahol az energia nyilván állandó. Viszont, a benne és belőle kialakult elektromos tulajdonságú anyagi részhalmazok, amelyeket az égitestek jelentenek, mágneses szempontból tekintve, nyílt halmazoknak minősülnek. Nyílt rendszereknek. Vagyis, a mágneses okokra visszavezethető strukturális állapotmegmaradási törvények, nem vonatkoznak az összetett szerkezetű anyagi minőségekre. Ezért az elektromos anyagi struktúrák, mindig valamilyen szintű elbomlási folyamatnak engedelmeskednek. Mert az örökös áramlás mozgáskényszerének engedelmeskedve, állandó változásban vannak akkor is, ha éppen stabilis jelleggel határozhatók meg egy adott pillanatban. Ami azt jelenti, hogy az anyagi létezés, mindig valamilyen szintű rezgési esemény.
Ezek a természetes anyag elbomlási folyamatok, három féle formát öltenek. Fizikai jelleget mutatnak, a radioaktív elbomlási folyamatok. Egészen az ólomig. Az ólomtól a hidrogénig, kémiai szintű anyag elbomlási folyamatok zajlanak. Amelynek során, egyre bonyolultabb vegyületek alakultak ki. Miközben többnyire, hidrogén szabadult fel. Olyan bonyolult szerves vegyületek is felépültek, amelyekből az élet kialakulhatott. Így a harmadik anyag elbomlási folyamatot pedig, maga a kialakult élet végzi el. Mégpedig olyan módon, hogy az életformák által megkötött hidrogént hasznosítva, mint szerves alapú szénhidrogén vegyületeket, gyakorlatilag feléljük azok hidrogéntartalmát.
A táplálékok által bevitt hidrogén mennyisége ugyanis, vegytiszta vízzé ég el a sejtjeinkben. Ami tökéletes oldószert képvisel a sejtjeink számára. Így a sejtjeinkben feleslegessé vált anyagi minőségeket, ami a sejtjeinkben zajló folyadékkristályosodási folyamataink számára feleslegesekké váltak, egyszerűen kiöblögeti onnan, az ott képződött tiszta víz. Így a véren keresztül jutnak a sejtjeink tápanyaghoz, míg a sejtjeinkben keletkező víz üríti ki a felesleges anyagokat onnan. Amit a vérünk elszállít a veséinkhez. Befejezve ez által, az ilyen irányú anyagcsere jellegű biológiai folyamatainkat.
Miközben tehát, a szerves anyagaink hidrogénje vízzé ég el a sejtjeinkben, komoly mennyiségű izomerőt generál számunkra az életeseményeinkhez. Ezek a számunkra szükségszerű életesemények, a természet igény szerint való átalakítására adnak lehetőséget minden élőlény számára. Amit az értelmes ember, már jóval magasabb fokon hajt végre. A természetben ugyanis, az energia hatására alakultak ki az elbomlásban lévő anyagi folyamatok. Negentrópikus módon felépülve, stabilis strukturális szintet öltve. Tökéletes egyensúlyra törekedve. Így a különböző életformák is, mint a szükségszerű anyagi elbomlási folyamatok részesei. Bele értve az értelmes embert is. Így az entrópiával ellentétes értelmű, negentrópikus folyamatok eredményei vagyunk. Ami azt is jelenti egyben, hogy az öregedés nem más, mint a biológiai rendszerek természetesnek mondható, biológiai jellegű entrópikus folyamatai. Míg a születés, nyilván a természetesnek mondható negentrópikus hatás eredménye.
Az élet kialakulása tehát, egy igen hosszú folyamat. Így az eddig elhullott élőlények tetemei biztosítják azt az egyre vastagabb talajréteget, amin a mai életformák megvalósulhatnak. Egyre jobban lefojtva, megfékezve ez által, a fizikai szintű radioaktív elbomlás drasztikusabb mértékű entrópikus folyamatait. Ilyen módon pedig, sokkal tágabb lehetőséget biztosítva, a kémiai és biológiai szintű anyagi elbomlás entrópikus jellegének.
A Földünk belsejében azonban, továbbra is zajlanak fékezettebb módon, az entrópikus jellegű radioaktív anyag elbomlási fizikai folyamatok. Amelyek olykor a felszínre törnek. Mégpedig a vulkánok magmájaként ismert lávával. Ami a légtérben és a felszíni folyadékokban megszilárdulva, stabil kőzeteket formál. Mint a természet olyan részét, ami továbbiakban már, a kémiai és a biológiai szintű elbomlásra várakozik.
Az ember azonban, sokkal drasztikusabb módon alakítja át a természetet. Sok fizikai jellegű kézi és gépi erőt használva arra, hogy az energia által formált természetes egyensúlyt, a saját érdekei szerint alakítsa át. Általunk szervezett módon. Így az erőnk által végzett munka, amit a természet szükségszerű átalakítására fordítunk, az energia természetes hatása ellen irányul. Amit az energia szubjektív hatása, nyilván újra egyensúlyba szeretne majd hozni. Ezt a természetes visszarendező folyamatot nevezik entrópiának. Amikor az energia, az általunk „rendezettnek” vélt objektív fizikai munkánk ellen végez olyan szubjektív fizikai munkát, amely ismét a természetes állapot kialakulása felé irányul. A természet rendjének az egyensúlya érdekében.
A természet szükségszerű átalakítása tehát, az energia szempontjából szemlélve, nem „természetes”. Akármilyen rendezettként értelmezhető állapotot jelentsen is az számukra, az elektromos anyagi világunkban. Mert a kialakult anyagi természet tulajdonképpen, az energia folyamatosan megvalósult rendje. Amelyben az anyag, a reá ható induktív hatásoknak engedelmeskedve, a mágneses információ és energia hatása alatt áll. Induktív módon megvalósítva azokat az anyagi struktúrákat, amelyekben a mágneses információ és az energia ölthet testet, az elektromos anyagi világunkban. Negentrópikus módon. Így a negentrópiának köszönhetően, ami az entrópia kezdeti fázisa, a természetes anyaggá szerveződés, igen sok időt vesz igénybe. Majd az általunk idézett változások a természetben, megint csak nagyon sok időt használnak, amíg entrópikus módon elveszítik, az általunk kialakított relatív rendjüket. A negentrópikus jelleggel felépült természet rendjéhez igazodva.
Az elektromos anyagi minőségeket szervező mágneses hatások, nem idegen jelenségek a tudományban. Mert az anyagi minőségek rezgési szintű részeseményeit, olyan mágneses alapú kozmológiai állandók szabályozzák, amelyek a mágneses valóságban, nagyon precízen vannak behangolva. A tudomány, már vagy harminc féle ilyen mágneses alapú kozmológiai állandót ismer. Mint például, a fény sebessége is. De szerintem, az életet biztosítani képes lélek is, ilyen kozmológiai állandónak minősül.
A kozmikus szintű mágneses hullámok hullámhosszai, azonnal felépülnek a mágneses térben. Éppen azért, hogy szubjektív változási lehetőséget biztosítsanak, a frekvencia által terjedni képes energia számára. Ami azt is jelenti egyben, hogy a mágneses hullámhossz informatív értékének, nincsen szüksége terjedési időre. Hiszen, bármikor kialakulhat, felépülhet a folyton fennálló homogén mágneses térben. Viszont a frekvencia által terjedni képes energiának, mint szubjektív eseménynek, terjedési időre van szüksége. Így a kozmikus szintű mágneses hullámokban, a fény általunk viszonyított sebessége határozza meg, a mágneses frekvencia által terjedő energia tempóját. Vagyis, a fény általunk viszonyított sebessége, a mágneses hullámokban terjedni képes energia szubjektív hatásának a sebességértéke. Tehát, olyan szubjektív hatássebesség, amit objektív anyagi test haladási tempója nem érhet el.
Mert az a mágneses alapközeg, amiben egy anyagi minőségű test haladhat, nyilván fékezni fogja a haladási tempóját. A közegellenállásnak köszönhetően. Viszont, az energia terjedési tempója, nem jár a közeget alkotó oszthatatlan alaptömegek áramlásos jellegű száguldásával. Így nem hat rá semmiféle fékező hatás a mágneses közeg részéről. Hiszen azok, a hullámhossz mentén felsorakozva, együttes rezgés által valósítják meg az energia maximális terjedési ütemét. Így a mágneses közegben, csak az energia kvalitatív hatása terjed, teljesen zavartalanul. Miközben a hullámot kialakító kvantitatív oszthatatlan alaptömegek egyensúlyi helyzete, számottevően nem változik a mágneses hullámokban megvalósult együttes rezgéseik alatt. Így a hullámokban az energia, egészen a kölcsönhatási pontig terjed, amit az induktív viszony biztosít számára.
Az F-erő és az E-energia tehát, ellentétes kvalitatív hatások. Ahol az erő, valamilyen áramlással járó effektív sugárzó mozgásformát valósít meg, míg elér egy kölcsönhatási pontig. Míg az energia, valós objektív áramlás nélkül biztosít hullámnyomást a kölcsönhatási pontjában. Alapvető hatásokként azonban, állapotváltozást jelentő munkavégző képességek. Míg az erő objektív munkavégző képességnek minősül, addig az energia szubjektív munkavégző képességként fogható fel. Ami a fizikai szinten elvégzett munka által értelmezhető a legideálisabb módon.
Objektív munka = F * s = W = E / t = Szubjektív munka.
Akit az energia ilyen jellegű matematikai meghatározása jobban érdekel, azt szeretettel meghívom az „Erő és energia” című írásomhoz is. Ahol bővebben kifejtem a kétféle fizikai hatás között fennálló matematikai viszonyt. Itt és most, nem szaporítanám vele tovább a szót.
A lényeg az, hogy erő és energia ellenhatások. Az erő, mindig a nyugalom megváltoztatása érdekében munkálkodik, közvetlen felületi érintkezésen alapuló objektív kölcsönhatsok révén. Sugárzással párosuló áramló mozgással. Míg az energia, mindig az egyensúly fenntartása érdekében végez szubjektív munkát. Valós áramlás nélküli hullámfeltételekkel. Éppen a nyugalom elérése érdekében. Ez a közös munka, a mágneses és az elektromos erőterek között fennálló induktív viszonyban realizálódik.
Mivel, minden elektromos anyagi minőség, a mágneses energia hatása alatt áll, ezért az anyagokat, titkos „energiaraktáraknak” tekinti a tudomány. Különböző minőségű „energiahordozókként” meghatározva azokat. Így az energia hordozóiként megismert anyagi minőségek felhasználásával, éppen annyi hatást hasznosíthatunk, amennyi mágneses energia, induktív munkát végez éppen rajta a létezéséhez. Az ilyen módon felhasznált energiahordozó anyag, elveszíti ugyan a stabil egyensúlyos állapotát biztosító mágneses energia hatását, de így belőle, olyan elektromos erők szabadíthatók fel, amelyek effektív munkavégzésre fordíthatók. Ilyen energikus folyamatok például, az égés vagy a robbanás. Mint a természetben megvalósult, sokkal gyorsabb tempójú anyag elbomlással járó entrópikus folyamatok.
Így a gépeink, nem mágneses energiát közvetítenek, hanem az energia hatása alatt, elektromos okokra visszavezethető erőhatásokat biztosítanak csupán. Amely erőhatások, munkavégzésre alkalmasak. Ezért hívjuk őket erőgépeknek. De ilyen biológiai „erőgép” a mi testünk is. Így a reánk irányuló lélek mágneses hatása alatt, olyan bioelektromos erők ébrednek bennünk, amelyek segítségével, el tudjuk végezni a mindennapi feladatainkat. Ami a természet igény szerinti átalakításával jár. Vagyis, az energiahordozókként megismert anyagi minőségek, nem az energiát közvetítik, hanem az energia mágneses hatása alatt, elektromos jellegű anyagi erőhatásokat biztosítanak számunkra.
Erre az entrópiára utal Newton IV. törvénye is. A hatás-ellenhatás törvénye. Amelynek során, minden fizikai erő hatásával szemben, egy ugyanolyan mértékű ellenhatás ébred. De az ugyanolyan fizikai mértéket, éppen az határozza meg, hogy az egyensúly nyugalmi helyzetének kialakulásáig, éppen annyi energia hatására van szükség, mit amennyi erő hatására a nyugtalanság kialakult. Így az erő által kimozdított és szabadon hagyott test, mindig a nyugalom újra eléréséig fog mozogni. Tehát, az anyagi test fékeződése, már olyan entrópikus folyamat, amit az energia reá irányuló hatása hajt végre. A nyugalom újra elérésének a pillanatáig. Ami az energia hatása alatt nyilván, teljesen azonos matematikai értéket fog képviselni azzal az erőhatással, amelyik a nyugalmi helyzetből kimozdította a fizikai folyamatban érintett anyagi testet.
Így a negentrópia, olyan strukturális jellegű szerveződés az anyagi világunkban, amely az anyag elbomlási folyamatok szükségszerű velejárója. Így alakult ki a természet az objektív valóságunkban. Ezzel szemben, az általunk kialakított anyagi struktúrák már természetellenesek a természetben, hiszen a természet átalakítása révén jöttek azok létre. E miatt, a reájuk ható energia entrópikus jellegű visszarendező hatása alatt állnak.
Ha az égboltra tekintünk éjjel, akkor azt láthatjuk, hogy az Univerzum energiája megoldotta a fizikai feladatot. Hiszen az égitestek, relatív egyensúlyon alapuló nyugalomban, harmóniában vannak. Akármilyen gyorsan mozogjanak is, a relatív földi sebességértékekhez mérten, mégis mindig nyugalomban vannak. abszolút jelleggel. Mert a keringő és forgó mozgásformáik, a periodikus jellegünknél fogva, csupán kozmikus szintű rezgéseknek minősülnek. Amelyben az egymáshoz viszonyított egyensúlyi helyzetük, számottevően nem változik.
Ha pedig, valamilyen műholdként, egy újabb égitestet helyezünk a kozmikus szintű mágneses térbe, akkor az is felveszi az energia hatása alatt reá diktált haladási ütemet. Erőt kell használnunk ahhoz, hogy ezen az energikus állapoton változtassunk. Amit, valamilyen energiahordozóként használt anyagi minőség felhasználásával alakíthatunk ki, a műholdunk helyzetének az állapotváltozása érdekében.
Így az entrópia jelensége, éppen arra utal, hogy egy általunk formált elektromos anyagi minőség, az energia induktív hatása alatt, újra a természetből kiragadott egyensúlyos állapota felé irányul. Mivel az energia által biztosított természetet átalakítva, mi határoztuk meg azt a sajátságosan értelmezett „rendet”, amit kialakítottunk magunknak. Ezért számunkra a természetes entrópikus folyamatok, az egyre nagyobb fokú „rendezetlenség” felé haladnak. De ez az entrópikus folyamat, sohasem léphet túl, az energia által biztosított természetes rend keretein.
Vagyis, ha a természetet fogadjuk el az energia által formált rendnek, nem pedig azt, amit mi a természet átalakításával alakítottunk ki magunknak, akkor a rend, mindig stabilabb marad. Vagyis, az energia által biztosított természet, nem bomlik tovább a lehetséges káosz felé. Mert az már, megint az energia szubjektív hatása ellen irányulna. A negentrópikus módon kialakult természet ellen. Éppen úgy, mint az F-erő általunk hasznosítható hatása. De az a tény, hogy kedvünkre átalakíthatjuk a természetet, még nem választ el bennünket, az energia reánk irányuló természetes hatásától. Sem azt, amit erővel formáltunk a természet reánk bízott javaiból. Az energia természetes hatásával szemben. Sajátságos jellegű objektív rendet erőltetve, a természet energia által biztosított szubjektív rendjére. Így az negentrópikus jelenségek és az entrópikus hatások, látszólag egymás ellen munkálkodva tartják fenn, a természet strukturális rendjét. Amelyben az energia egyensúlyi helyzete biztosított.
Így a negentrópia tulajdonképpen, az entrópia azon része, amikor a természetes anyag elbomlási folyamatok során a természetben, kényszerű módon, anyagi szerkezetek összetett struktúrái alakulnak ki. Egyre bonyolultabb lehetőségek szerint. Mint például, az élet. Azért, hogy az anyagi elbomlás utolsó fázisát jelentő biológiai szintű entrópia megvalósulhasson. Mert a nélkül az energia, soha nem kerülhet egyensúlyos állapotba. Vagyis, a negentrópia jelensége felépíti a természetet, az anyagi elbomlási folyamatok révén, míg az entrópia megőrizni, visszarendezni iparkodik azt, ha megváltoztattuk. Mert a természet rendjében az energia, egyensúlyos állapotra törekszik. Még akkor is, ha azt, csak relatív módon képes megoldani. Mint az égitestek esetében.
Mivel az Univerzum mágneses alaphalmazában, csak relatív módon valósul meg az energia áramlása, a kozmikus szintű mágneses hullámok frekvenciáiban, ezért az űrt, az állandó jelen állapota jellemzi. Ezzel szemben, az elektromos anyagi megnyilvánulásokat, mivel valós áramlásokban vesznek rész, olyan folyamatok állapotbéli változásai jellemzik, amelyek az időnek vannak alárendelve. Így a stabilisnak látszó anyagi állapotok is, állandó változásban vesznek részt. Csak jóval lassabb változásokban. Amit a negentrópia és az entrópia jelensége is igazol. Így a mi fix, stabilnak értékelhető viszonyítási jellegű elmeállapotunkban, ezek az anyagi jelenségek, mint állapotváltozási folyamatok, a folyamatosan észlelhető részállapotok miatt, azok pillanatnyi időértékeinek az eredőjét tudatosítják az elménben. A múlt és a jövő elvi lehetőségét prezentálva ez által a memóriánkban. Ami az elménkben tudatosodva, az idő folytonos érzetét hozza felszínre számunkra.
Így az idő nem más, mint a negentrópia és az entrópia által viszonyítható állapotváltozások mentális mértéke. Amit a t = W / P fizikai képlet is nagyon jól leír számunkra. Így a fizikai képletben, a W-munka, mint az állapotváltozás eseménye, és a P-részállapotok egymáshoz viszonyított matematikai mértéke határozza meg, a viszonyításukra szánt szubjektív t-idő mértékét. Ami a memóriánkban tárolódik el, mint információ, és az elménkben realizálódik folytonosnak értelmezhető időként. Így az idő, az értelmes emberi elme viszonyítási képességével arányos. Ezt az időérzetünket vetítettük a periodikus módon ismétlődő égi mozgásformákra, hogy abszolút értéket nyerjen számunkra. Amit az óraszerkezeteink is jól leképeznek számunkra.
Ebből kifolyólag, a negentrópia és az entrópia együttes értelmezése, nem csak az információ és az energia mibenlétére ad elfogadható magyarázatot, hanem az idő fogalmára is. Valamint, mágneses erőtérként értelmezi azt a teret, amiben az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek fizikai jellegű eseményei létezhetnek.
Matécz Zoltán
2024.02.23.
