Manifesztáció.
Ez a szó, a latin „manifestus”, azaz „tiszta” szóból ered. Olyan objektív módon érzékelhető dolgokra utal, amelyek az érzékszerveink számára, érzékelhetővé váltak, például látható anyagi formát öltöttek. Az ezoterikus tanokban, a materializáció szinonimájaként alkalmazzák minden olyan objektumra vetítve, amelyek közvetlenül, az anyagi minőségektől még tiszta, számunkra érzékelhetetlen halmazokból alakulnak ki viszonyítható, objektív anyagi formát öltve.
Ahhoz, hogy akármi, valami, vagy bármi, anyagi létezésként megnyilvánuljon, vagyis viszonyítható anyagi formát öltsön, a megnyilvánulatlan valóságból kell felszínre törnie. Ez röviden azt jelenti, hogy a megnyilvánulatlan valóságban, elvileg már minden megvan szellemi szinten, csak vár a megnyilvánulása lehetőségére. Így a látható objektív anyagi valóság eseményeit, mindig a láthatatlan, anyagtalan szubjektív valóság irányítja. Az objektív anyagi létezés alapja tehát, a szubjektív alaphalmaz, amelyben a mágneses információ tárolódik, terjed, és közlődik. Így az Univerzum abszolút memóriáját, és benne, a szintén abszolút szellemiségét tölti be. Ebből kifolyólag, az abszolút létezést, az objektívnek megismert valóság, és a szubjektív valóság együtt juttatja érvényre.
Ha minden létező anyagi megnyilvánulást elméletben szétszedünk, egészen a tovább már oszthatatlan alaptömegek szintjéig, akkor egy olyan mágneses alapközeget kapunk, amely tisztán, és tökéletesen kitölti az Univerzumot. E miatt, ez a szubjektív alaphalmaz, vagy más néven, a primer alaphalmaz. Mivel tökéletesen egyenrangú oszthatatlan alapelemek résztömegei alkotják, ezért egymást félrelökni, önálló mozgást végezve eseményt előidézni, képtelenek. Kizárólag együttmozgás jellemzi őket, amit mágneses hullámként ismertünk meg. Minden összetett, osztható típusú esemény, mint például, az anyagi létezés is, ebben, és ebből az alaphalmazból alakult ki. Így ez az alaphalmaz biztosít mátrixszerű változási teret, az anyagi létezések eseményei számára, és a bennük lévő „űrt” is alapközegként, éppen ez a mágneses alaphalmaz tölti ki. Mégpedig olyan módon, hogy az anyagi atomokban, a megismert objektív alkotóelemek aránya, csupán egy tízezred rész. A többi térrészt, a mágneses alapú szubjektív alaphalmaz tölti ki. Mivel az anyagi létezés minden formája elektromos esemény, ezért a mágneses alaphalmaz energikus hatása, induktív jelleggel képes, folyamatos befolyást gyakorolni rá.
Amikor az anyag, asszimilálódás folytán, úgymond elöregszik, folyamatosan lebomlik. Ez az entrópia jelensége. A fizikai radioaktív lebomlás, az ólomig tart. Majd kémiai úton vegyülve, folytatódik az anyagi szerkezetek lebomlása oly módon, hogy különböző szintű bonyolult vegyületek alakulnak ki. Végül a biológiai anyagcsere szintű életfolyamatok végzik el, a szervesnek megismert anyagok végső, természetes hidrogén alapú elbontását. Amikor az atomi szerkezetek felbomlanak, akkor az atomokat felépítő alkotóelemek résztömegei, találkoznak az ő antirészecskéikkel, és az annihiláció folyamatával, teljesen lebontják egymás összetett szerkezetét, és szétsugárzódnak a mágneses térbe. Ez egy „robbanásszerű” folyamat, amelynek során, oszthatatlan résztömegekre esik szét az anyagi minőség, és a szubjektív alaphalmaz oszthatatlanokból felépített alapközegébe szóródik szét, nagy erővel. Majd ebben az alapközegben mágneses hullámokat gerjesztve, megszelídülve, közeghonossá válnak, az annihiláció során nyert, tovább már oszthatatlan résztömegek, és beleolvadnak a szubjektív alaphalmaz alapközegébe. Lényegét tekintve, az annihiláció által felbomló anyagok sem válnak energiává, csak igen energikus, oszthatatlan részecskékké alakulnak. Vagyis, a kvantitatív kiterjedéssel rendelkező anyagi tömegekből, sokkal kisebb, már oszthatatlan alaptömegek lesznek csupán. Így a kvalitás, amit az erő, és az energia képvisel, soha sem válik kvantitatív kiterjedéssé. Ahogyan azt a fizika ma sugallja. Ezért, az anyagi lebomlás ellentétes folyamata a manifesztáció, amit anyaggá szerveződésnek nevezhetünk, illetve anyagi megnyilvánulásnak, vagy éppen, teremtésnek.
A szubjektív alaphalmazra az a legjellemzőbb, hogy zárt rendszerként, benne a tömeg és az energia állandó. Ha ugyanis, tömeg és energia egymásba módosulhatna, akkor nem nyilvánulhatna meg benne semmiféle anyagi létezés, önálló eseményként. Az energia, hatást gyakorol a tömegekre, és e miatt, átalakítja azok szerkezetileg kialakult megnyilvánulási jellegét. Gyakorlatilag, munkát végez a tömegek halmazának egy részén, és önálló eseménynek mondható, anyagi szerkezetekbe tömöríti őket. A szubjektív alaphalmazban terjedő mágneses haladóhullámok végzik el, az anyaggá szervezés folyamatát, míg a kialakult mágneses állóhullámok, a viszonyítható szintű, tartós állapotban tartásukról gondoskodnak. A haladóhullámokban ugyanis, folyamatos az energiaközlés, így tartósan munkát végeznek a tömeghalmazon, míg az állóhullámokban az energia már változatlan. Ezért a mágneses állóhullámok csupán arra szorítkoznak, hogy stabilizálják a kialakult anyagi minőségek állapotait. Egyéb munkát nem végeznek. Ezért, a viszonyítható anyagi megnyilvánulásokat, egyfajta állandónak mondható potenciális, vagyis nyugalmi, vagy más néven, helyzeti energiaérték jellemzi.
A mágneses hullámok a mellett, hogy a lineárisan kialakuló longitudinális alakzatuk révén, a periodikus impulzussorozataik által, energiát közvetítenek, diszkrét adagokban, önálló informatív értéket is képviselnek. Ennél fogva, az Univerzumban zajló energiaközlés, minden esetben céltudatos mentális tevékenység. Ezt a célirányos hatóképességet nevezi a keresztény ideológia, teremtő Istennek. Így ennél fogva, teljesen mindegy az, hogy értelmes energiáról beszélünk, amikor a mágneses hullámok kerülnek szóba, vagy közvetlenül Istenről. Mindenképpen az Univerzum értelmes hatóképességét érthetjük alatta. Így a manifesztáció alkalmával, az Univerzum értelmes hatóképessége ölt stabilan viszonyítható önálló alakot, az anyaggá szerveződése révén. Minden anyagi megnyilvánulást önmagából épít fel, és e miatt, minden anyagi megnyilvánulásra igényt tart. Ezt az igényét fejezik ki, a megismert természeti törvényeink, amelyek abszolút módon hatnak, minden anyagi megnyilvánulásra.
Az Univerzum mágneses energiahasznosítási folyamata tudatos, mert a mellett, hogy a mágneses hullámokban energia terjed, ezek a hullámok, önálló informatív értéket is képviselnek egyben. Bár az Univerzum energiája állandó, de a mágneses hullámokkal kifejezett információk mennyisége exponenciálisan növekszik. Ennek az a természetes következménye, hogy ellenhatásként, folyamatos benne az anyaggá szerveződés eseményszerűsége. Így semmi sem alakulhat ki a világmindenségben véletlenül. Minden anyagi megnyilvánulás, olyan szükségszerű eseménye az Univerzumnak, amely arra törekszik, hogy az energia hatása alatt, „felhasználja” a felhalmozódó információ egy részét legalább. Ez az információ felhasználás nem más, mint az anyagi események megnyilvánulása. Az információ ugyanis, az Univerzum szellemi termékeként, értelmes formát biztosít az anyagi megnyilvánulások számára, míg az általa vezérelt energia, eseményszintű tartalommal tölti fel azokat. A tartalom ebben az esetben azt jelenti, hogy belső, azaz a szellemi síkon meghatározott formában, elkülönült önálló esemény. Csakhogy, minden új anyagi megnyilvánulás, új információs áradatot jelent az Univerzum számára. Így a felszaporodó információhalmaz, szervezett „energiafelhasználást” hajt ugyan végre az által, hogy anyagi megnyilvánulásokat teremt, de azok révén, mindig újabb információs viszonyokat eredményez. Az anyaggá szerveződés folyamata, a számunkra érzékelhetetlen mágneses információkat viszonyítható, érzékelhető elektromos adatokká konvertálja, alakítja számunkra. Mégpedig olyan módon, hogy az elektronok közvetítésével, elektromos eseményeket stabilizál, a viszonyítható anyagi megnyilvánulások létezésében.
Maga, a manifesztáció által megvalósult anyaggá szerveződés, eleve egy univerzális lehetőség arra, hogy egy abszolút értéket képviselő szellemi gondolat, formát öltsön, és tapasztalati szinten megnyilvánuljon. Azért, hogy az objektívnek megismert anyagi valóság, megtapasztalható, viszonyítható részét képezze. Amikor az információ, formát ölt az energia hatására, akkor stabilan viszonyítható adatokkal ruházza fel, a megnyilvánult objektumot. Így az általunk megvalósított viszonyítás képessége éppen azt jelenti, hogy felismerjük a megtapasztalható objektumok minden lehetséges szubjektív összefüggését, amely az ő sajátságos eseményszintű viszonyíthatóságukat biztosítja. Ezért a viszonyított anyagi esemény stabilitása mögött, olyan energikus tulajdonságokat találunk, amelyek viszonyítható adatok által, informálnak bennünket, a vizsgált anyagi objektum pillanatnyi állapotáról. Vagyis, az anyagi megnyilvánulás tulajdonképpen nem más, mint a mágneses alapú szubjektív alaphalmaz, energia által megvalósult elektromos üzenete.
A szellemiségünk, az a szubjektív mentális részünk, amely relatív módon, folyamatosan változik az életünk során, és értelmesen képes kifejezésre juttatni az életenergiánk, a lelkünk pillanatnyi érzelmi állapotát. A spirituális fejlettségünk végső fokán pedig, azonosulhatunk az Univerzum abszolút szellemiségével, amelynek során, az elménk megvilágosodik. Vagyis, az elménkben tudatosodik végre, az Univerzum abszolút szellemiségével való mentális azonosságunk. A lelkünk által bennünk élő Isten, a léleklátása képességével, az objektumokhoz tartozó energiamezőket, mint okozatokat is érzékelheti, a harmadik „szemmel”. Mivel pedig, tudni annyit jelent, mint tökéletesen megérteni valamit, ezért aki az objektumok mellé, az ő energiamezőiket is észlelni képes, a harmadiknak mondható lelki szemével, azonnal megérti azok minden lehetséges összefüggését, és ezért, tudni fog azokról az anyagi minőségekről mindent. Mint Isten. Azzal a különbséggel, hogy Isten, az Univerzum abszolút Elméjeként, az egész Univerzum anyagiságát, egyszerre érzékeli, a hozzájuk tartozó energikus információs viszonyokkal együtt. Míg a megvilágosodott ember, inkább csak a közvetlen bioszférájában észlelhető objektumok viszonyait képes tisztán észlelni.
A folyton kavargó gondolataink, a szellemiségünk tökéletes megnyilvánulása. A beszédünk és a cselekedeteink, a gondolataink megnyilvánulásai. A kialakult szokásaink, a beszédünk és a cselekedeteink megnyilvánulásai. A megtapasztalható sorsunk, a szokásaink megnyilvánulása. A teljes életünk pedig, a sorsunk megnyilvánulása. A szellemileg vezérelt átlagember, sodródik a sors eseményszerűségeiben, legtöbb esetben, pusztán elszenvedi azokat. Mindig csak vár, az állandóan változó életesemények által kínált lehetőségekre. Vár, és a legtöbb esetben elszalasztja azokat, mert csak későn eszmél rá arra, hogy egy-egy adott esemény, milyen jó lehetőség lett volna az életében. Ezzel szemben, a lelki ember, saját maga szervezi, a sorsát befolyásoló életesemények lehetőségeit. Mivel tökéletesen érzékeli az események ok-okozati szintű kauzális viszonyait, ezért a kellemetlennek látszó eseményekre is, időben fel tud készülni. Így minden megtapasztalható eseményszerűséget, képes hasznosítani. Vagyis, lehetőségként éli meg őket. Ez egy rejtett tudást képvisel, azaz ma még, okkultnak mondható.
Az okkult azt jelenti rejtett, ezoterikus, belső tudás. Olyan tudás, amely nem a viszonyítható objektumok külső adottságairól informálnak bennünket. Bár a történelem szerint, az okkult tudás rejtett tanokat jelentett, amelyeket titkos társaságok birtokoltak, és őriztek. Valójában azonban, egyáltalán nem szükséges titkosként kezelni. A spirituális szinten fejletlen ember számára ugyanis, mindig rejtett marad, mindenféle ezoterikus tudás. Az ezoterikus ismeretek, még nem biztosítanak ezoterikus tudást is. Az ezoterikus tudáshoz, belső megtapasztalásra van szükség. Egyetlen ismeret sem alakul át tudássá, a sajátságos megtapasztalás nélkül. Mert a tapasztalataink eddzik tudássá, a megszerzett ismereteinket.
A misztikusnak mondható ezoterikus folyamat azt jelenti, a tökéletesség keresése, kizárólag belső, intuitív módon. Ez lelki törekvés, az Istennel való egyesülés érdekében, miközben a racionális szellemi gondolataink mellőzve vannak, háttérbe szorulnak. Ez az egyéni megvilágosodás szintje, egy állandósult meditatív állapot. Ebben az állandósult, meditatív módon tudatos elmeállapotban, globális érzékelés valósul meg. Ez misztikus, a materiális módon nevelt szellemi ember számára. Pedig, a misztika olyan belső tudásra törekszik, amely nem szerezhető meg csupán, az ismeretek birtoklása által. A miszticizmus lényege, éppen a tudatos egyesülést jelenti, a transzcendentális lénnyel, Istennel. Istent azonban, nem kell „birtokba” vennünk, mert Isten, a lelkünk által bennünk él. Mentálisan azonosulhatunk vele bármikor, ez a relatív szellemi megvilágosodásunk kezdete, a spirituális ébredésünk. Ha pedig, elérjük a spirituális fejlődésünk legmagasabb fokát, a szellemiségünk abszolúttá válását, akkor Istennel azonos szellemi minőségű emberré válunk. Olyan emberré, aki nem képes belátni ugyan az Univerzum teljességét, de a bioszferikus zónájában, ahol éppen él, Isteni adottságokkal rendelkezhet. Továbbá, lokális jelleggel, bármilyen információ birtokába juthat, amilyenre csak szüksége van, még a bioszféráján kívülről is.
A tökéletes bizonyosság hiányában, a hit olyan mentális eszköz, a szellemi gondolkodású ember számára, amelynek a segítségével, bármi „letölthető” az univerzális „internetről”. Az Univerzum szubjektív alaphalmaza ugyanis, az abszolút értéket képviselő információs háttere miatt, egy abszolút értéket képviselő „internetnek” számít, amely a legtökéletesebb adatbázis. Mert minden információ megtalálható benne, mágneses hullámok által kódolva, ami az anyagi világ eseményeit képes „leírni”. Így a számunkra láthatatlan mágneses adatbázisból, a megnyilvánulatlanból, bármi lekérhető a látható, a megnyilvánult objektív anyagi valóságba. Csak ismerni kell azokat a spirituális előfeltételeket, hogy az univerzális internet, milyen módon használható információszerzésre, és tudatos teremtésre, amit a manifesztáció jelent. Ez az elménk projektív képessége, ami mentális kivetítést jelent. Vagyis, a szellemileg meghatározott reális elképzeléseinket, értelmesen kifejezett hitünkként, kivetítjük az Univerzum mágneses terébe, Istenbe. Isten pedig, amikor az ő abszolút Elméjéből projektál, azaz kivetít számunkra, akkor az a manifesztáció folyamata, a teremtés anyaggá szervező képességével. Ezek, a ma még okkult lehetőségek lesznek, a holnap tudományos tételei.
Ez nem csoda, mert a tudomány, már ma is ezoterikus. Erre céloz Dr. Héjjas István, az – Ezoterikus fizika – című könyvével. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a fizikus módon gondolkodó egyén is, érző ember. Minél mélyebben merül bele a fizika által felmerült problémák lehetséges okainak feltárásába, annál erősebb a személyes hite abban, hogy létezik reális megoldás. Ennél fogva, az Univerzum abszolút mágneses adatbázisából, éppen a hite szerint kap szükséges információt, azaz számára új gondolatokat. Nem pusztán azért kap a hite szerint, számára szükséges információkat, mert ő egy fizikus, hanem elsősorban azért, mert emberként, a lelke által Isten él benne, így eleve joga van bármilyen felvilágosítás megszerzésére. Ez ugyanis, egy olyan univerzális „szolgáltatás”, amit a mágneses alaphalmazban meg nem nyilvánult Isten biztosít, az ember által megnyilvánult Isten részére. Vagyis, önmagának nyújt Isten azért, hogy a szellemi minőségű mágneses alapú elméleti ismeretei, a mindennapi gyakorlataink által, tapasztalati tudássá fejlődjenek számára. Az ismeretek igazságértéke ugyanis, a tapasztalati tudás által nyerhetnek csak tökéletes visszaigazolást. Istennek ezért volt szüksége arra, hogy emberként megnyilvánuljon, azaz bennünk manifesztálódjon. Így a lélek által, minden emberben Isten él, hogy tapasztalatot szerezhessen az ismereteiről, és azok által, visszaigazolt tudássá formálja azokat.
Így a manifesztáció során, az Univerzum értelmes energiája, anyaggá szervezi a mágneses információkat, hogy azok, az elektromos tulajdonságaik által, viszonyítható adatokat hordozzanak számunkra. Ez a viszonyíthatóság biztosíthat csak lehetőséget arra, hogy az információk által képviselt ismeretek, tudássá fejlődjenek, a mindennapi tapasztalataink révén. Így válik Isten mindentudóvá az Univerzumban, általunk. Mert a lélek által, minden emberben, egy anyagi testben lokalizált Isten él. A teljes Univerzumon belül azonban, tökéletesen egyek vagyunk Istennel.
Matécz Zoltán
2012.03.31.
matecz.zoltan@gmail.com
