Matematika.
Az egzakt tudományokra az a jellemző, hogy a fogalmaikat pontos, egyértelmű és világos szavak alkotják. Amit általános értelemben véve, minden tanult ember ugyanolyan konkrét módon értelmezhet csak. Éppen a félreértések elkerülése érdekében. Amely fogalmak, a tudósok által tapasztalt tényeken alapulnak. Éppen azért, hogy a jelenségei értelmezésében, ne érvényesülhessen semmiféle önkényesség. Lehetőség szerint, konkrét módon kerülve, a szubjektív megérzéseken alapuló egyéb egyéni meghatározásokat. Ilyen tudományok például a matematika, a fizika vagy éppen a kémia.
A matematika, olyan sajátságos tudomány, amely a többi tudomány által vizsgált mennyiségi és geometriai viszonyokat értelmezi, valamint a saját fejlődéséből adódó összefüggések tulajdonságait vizsgálja. Ebből eredően, az emberi megismerés során, minden felfedezést vagy találmányt, a sajátságos szám és geometriai rendszerével értelmez. Így absztrakt módon elvonatkoztatva, azok valós fizikai állapotaitól, a matematika számokkal és képletekkel kifejezhető nyelvezetével írja le, illetve geometriai módon ábrázolja a felépítésüket és működésüket.
A matematika tehát, a gyakorlati tények felismerései alapján kialakult egyéb tudományok állításait fejezi ki, a sajátságos módon elvont nyelvezete lehetőségeivel. A számok és geometriai alakzatok világában. Így például, a fizika konkrét eseményeit jelképező valós fogalmait, konkrét módon írja le. Matematikai szinten elvonatkoztatva, azok fizikai adottságaitól. Pusztán a számokra és a geometriai ábrákra alapozott módon.
Csakhogy, a matematika tudományába sajnos, beférkőztek az általános érvényű fogalmak is. Amelyek alapvetően megsértik a matematika konkrét meghatározásokon alapuló egzakt jellegét. Mégpedig, a halmazelmélet matematikai ágazatával. Ahol a matematika tulajdonképpen, konkrét meghatározások nélküli, általános jellegű „alapfogalmakkal” kooperál. Ahol az „alapfogalmak” lényegében azt jelentik, hogy olyan közismertként elfogadott fogalmakról van szó, amit általános jelleggel mindenki egyformán ismerhet, ezért nem szükséges külön, konkrét tudományos szinten meghatározni azokat.
Ilyen módon az általános érvényű alapfogalmak, éppen a konkrét értelmezés hiányában, a precíz tudományos értelmezhetőség igényét mellőzik. Így az általános alapfogalmak használatával, tulajdonképpen olyan tág lehetőség nyílik a matematikai értelmezhetőség számára, amelyben a konkrét meghatározottság tudományos igénye vész el. Vagyis, a matematika egzakt jellegű igényessége. Mert az alapfogalmakat az átlagemberek, mindig úgy értelmezik, ahogyan éppen ők akarják. Mert semmiféle tudományos alapelv nem utal reájuk.
Így például, a különböző dimenziók sincsenek konkrét módon megfogalmazva. Amit a pont, a vonal, a sík, vagy éppen a tér jelent a geometriában. Mert a pontot, kiterjedés nélkülinek tekintik. Annak ellenére, hogy a geometria, folyamatosan használja ezeket az alapvető fogalmakat. Ahol a tér, három egymásra merőleges koordináta rendszert alkotva határozza meg, a valós anyagi testek térfogatát. A sík, két egymásra merőleges koordináta rendszerrel ábrázolja a valós kétdimenziós kiterjedéseket. Míg a vonal egy pontból, valamilyen irányban határoz meg egydimenziós valós kiterjedést. Így a pont, nem lehet más, mint az egységnyi méretű valós alapkiterjedés. Aminek az egydimenziós halmazszintű kiterjedése, vonalat alkothat. A vonalak kétdimenziós kiterjedései, síkot eredményeznek. Míg a síkok, háromdimenziós teret alkotva, valóságos térfogatot biztosít az anyagi testek számára.
De a háromdimenziós kiterjedés nélkül, az egész értelmét veszíti. Mert a kétdimenziós síkok, csak a háromdimenziós testeken valósulhatnak meg. Aminek a külső síkját felületnek nevezzük. Az egydimenziós vonalak pedig, csak a kétdimenziós felületeken érvényesülhetnek. Míg az egységnyi kiterjedésű alapdimenziót képviselő pont, csak az egydimenziós vonalon juthat érvényre.
Ha azonban, a geometriában a pont nincsen konkrét módon meghatározva, valós tudományos értéket képviselve, akkor a vonal, a sík és a tér fogalmait sem lehet konkrét tudományos igényességű egzakt alapokra helyezni. Ráadásul, a geometriai alapot képviselő pontokra épülő halmazelmélet, amely a pontokat valós számokkal fejezi ki, éppúgy értelmét veszíti, ha a pontot kiterjedés nélkülinek tekintjük. Mert a kiterjedés nélkül értelmezett geometriai pont, matematikai mennyiséget nem képviselhet. Így a vonal a sík vagy a tér, a pont alapkiterjedései nélkül, eleve nem is létezhetnek. Még elméleti szinten sem lehet, semmiféle valós létezésre utaló geometriai szintű jogalapjuk. Amit matematikai szinten ki lehetne fejezni.
Ha ugyanis, egy igazi tervezés során, olyan valóságos rajzot készít valaki egy elképzeléséről, ami még az objektív valóságban nem is létezik, a tervrajza által akkor is valóság alapszintjére jutott az adott elméleti dolog. Mivel vizuális szinten jól látható és gyakorlati szinten is tapintható az adott tervrajz. Akkor viszont, a lehetséges, képzeletbeli valóságot tükrözi rajta minden pont és vonal. Akkor is, ha síkot vagy teret ábrázolnak azok. Ha tehát, a tervrajz által képviselt ábrát el tudjuk képzelni valóságosnak, akkor az, csak úgy képzelhető el, hogy már minden lehetséges pontját valóságosnak fogadjuk el. De, ha a tudományos meghatározás kiterjedés nélkülinek tekinti a pontokat, akkor a pontokból álló tervrajzunk sem képviselhet olyan kiterjedést, amit valóságosnak fogadhatunk el. Még elméleti szinten sem.
Ez a logikai ellentmondás úgy oldható fel csupán, ha az abszolút Létezést kétféle valóságra bontjuk elméleti szinten. Az objektívként megismert elektromos tulajdonságú anyagi valósággal szemben, lennie kell egy szubjektív mágneses valóságnak is. A kétféle valóság között az a különbség, hogy az elektromos anyagi valóság mindig összetett szerkezetű, míg a mágneses valóság, nem képvisel összetett szerkezeteket. Vagyis, a mágneses valóság egységes közegét, az Univerzum tovább már oszthatatlan, egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömegei építik fel. Mint egy abszolút értékű mágneses alaphalmazt.
Ebből és ebben a mágneses alaphalmazban alakultak ki, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok. Mint égitestek. Így a mágneses alaphalmaz mozgási, létezési teret biztosít, a benne megnyilvánult elektromos anyagi részhalmazok számára. Amikor pedig, egy összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmaz teljesen elbomlik, akkor oszthatatlan alaptömegekre esik szét és a mágneses alaphalmazba sugárzódik. Azaz annihilálódik. Ilyen módon nem szűnik meg létezni, csak az összetett szerkezetű megnyilvánulását, arra az állapotra cseréli le, amiből kialakult, megnyilvánult valaha. Vagyis, újra oszthatatlan alaptömegek lesznek belőle. Visszatérnek a mágneses alaphalmaz egységes közegébe. Ami így mozgási, létezési teret biztosít, a benne megnyilvánult, összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok számára.
A bioszféránkban, minden anyagi jelenség elektromágneses tulajdonságú. Ami arra utal, hogy a mágneses és az elektromos tulajdonságok, együtt mutatkoznak meg számunkra. Mert folyamatosan induktív viszonyban van a kétféle erőtér. Történetesen az elektromos és a mágneses erőtér. Ha azonban, a légterünkben felfelé haladva, az egyre csak ritkuló légrétegeken keresztül, elhagyjuk a bioszféránk anyagi határát, akkor az anyagi minőségektől mentes bolygó és csillagközi térbe kerülünk. Amelyiknek már nincsen önálló anyagi vonzata. Így óriási mértékű tökéletes vákuumot képvisel. Mert az már, az Univerzum tisztán mágneses tere.
Ezt a mágneses alaphalmazt, az Univerzum tovább már oszthatatlan alaptömegei építik fel, mint egységesnek mondható mágneses alapközeget. Így számunkra a mágneses alaphalmaz, kétféle végtelent képvisel. A végtelen nagyot úgy, hogy a teljes közege számunkra beláthatatlan. Valamint a végtelen kicsit, mert az elektronoktól is jóval kisebb egységnyi oszthatatlan alaptömegeit nem láthatjuk. De logikai szinten értelmezhetjük. Hiszen a síkra rajzolt vonal vagy a számsor, mindig a végtelen felé irányul. Így egy darab valós módon létező pont, mint egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömeg, geometriai szinten, bármilyen sík felületen kijelölhető. A pontok folyamatos egymásutániságával pedig, vonalat alkothatunk a síkon.
Ha azonban, a geometriai síkra rajzolt vonalon kijelölt pontot számszerűen kívánjuk kifejezni, a matematika elvont nyelvén, akkor azt egy darab egyessel, mint valós számmal értelmezhetjük csak. Így a geometriai módon látható vonal, számokkal úgy ábrázolható, hogy annak minden egyes pontja, egy darab egyes számnak felel meg.
…………………………………………………………………………………………………..
111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111
Ilyen módon, a síkra vetített vonal, olyan egyenes ponthalmaz, amit valós pontok képviselnek. Amit számokkal kifejezve, egy egyesekből álló abszolút számsort kaphatunk. Amelyben minden egyes szám, egy darab valós pontot képvisel. Így a vonal és az vonalat szimbolizáló abszolút számsor, a végtelenbe nyúlik.
He ezen az abszolút hosszúként értelmezhető vonalon, kijelölünk magunknak egy vonatkoztatási pontot, akkor az, az egyesekből álló abszolút számegyenesünkön is meg fog azonnal jelenni. Miközben a vonalunk és az azt ábrázolni képes abszolút számegyenesünk végei, továbbra is a valóságos végtelenbe nyúlnak.
………………………………………..X………………………………………………………..
11111111111111111111111111111111X1111111111111111111111111111111111111111111
Ha pedig, ebből a végtelennek minősülő geometriai vonalból vagy az azt helyettesítő abszolút számsorból kiragadunk, kiszakaszolunk egy általunk belátható részletet, akkor egy szakaszént értelmezhető vonalat és számsort kapunk. Aminek a két vége belátható számunkra. Ezt az elméleti kiszakaszolást, két olyan ponttal határolhatjuk, amit mi magunk rajzolunk a vonalra, illetve a vonalat szimbolizáló abszolút számegyenesünkre.
X……………X………….X
X1111111111X11111111X
A vonalat határoló pontok, relatív szakasszá formálják számunkra, az így már áttekinthető egyenesünket. Aminek a középpontjából könnyen beláthatjuk mindkét végét. Így az abszolút számegyenesünkből kiragadott relatív számsorunkat, két pont határolja, aminek a közepén lévő pont, a mi relatív viszonyítási pontunkra utal. Ahonnan bármelyik véglet jól látható.
Ha ezt, az általunk megszokott relatív számegyenessel kívánjuk ábrázolni, akkor az így néz ki.
X9876543210123456789X
Ahol a két végét határoló pontokat, továbbra is egy-egy X-el jelzett pont fejezi ki, míg a mi vonatkoztatási pontunkat a nulla szimbóluma. A nullától jobbra és ballra lévő első számok, továbbra is egy-egy valós pontra utalnak. Amit egy-egy valós egyes szám képvisel a relatív számegyenesünkön. A kettes szám szimbóluma már azt jelenti, hogy a vonatkoztatási pontunktól számítva a második egyesről van szó. Míg a hármas szám szimbóluma arra utal, hogy a nullától számítva, a harmadik egyesről van szó. És így tovább.
Ebből kifolyólag, a relatív számegyenesünk valós számok sorában, csak az egyesnek van abszolút értéke. Hiszen a többi valós számunk, éppen azt fejezi ki, hogy hányadik darab egyest képviseli az adott pontig. Vagyis, a többi számunk abszolutizálható értékét is, az egyes szám határozza meg. Egészen más a helyzet, a nullával. Mint az általunk meghatározott vonatkoztatási pontunkkal. Amelybe saját magunk tudatosságát képzeltük bele. Ilyen módon, a viszonyítási pontunkat jelképező nulla, nem képvisel valós matematikai számértéket. Így lett a nulla szimbóluma, a matematika neutrális eleme.
Ha azonban, az ilyen módon kialakult relatív számegyenesünket egy abszolút számegyeneshez viszonyítjuk, akkor azt vehetjük észre, hogy az általunk biztosított vonatkoztatási pontunk nullája letakar, elfed egy darab valós egyest az abszolút számegyenesről.
X9876543210123456789X
X1111111111X1111111111X
Amíg az abszolút számegyenesen az egyesek, egy-egy valós pont létezésére utalnak, addig a relatív számegyenesünkön a nulla, számszerű mennyiség nélküliség szimbóluma, a nemlétezést lehetőségét valósítja meg. Ami azt jelenti, hogy az abszolút Létezést szimbolizáló számegyenesen, a sok egyes szám, egy-egy valóságosan is létező konkrét pontra utalnak. Míg a relatív számegyenesen a nulla szimbóluma az által, hogy lefed egy darab valós egyest, a számértékkel kifejezhetetlen nemlétezést valósítja meg. Ez persze, azt is jelenti egyben, hogy matematikai szinten nem létezni, csak a relatív számegyenesen lehetséges. Mert az abszolút számegyenes, csak valós egyesekből állhat. Amelynek minden valós egyes száma, egy darab valós pontot szimbolizál.
Ebből kifolyólag, amikor a relatív matematika a végtelennel kooperál, akkor nyilván paradoxonhoz jut. Mert az abszolútat, a relatív számossággal próbálja értelmezni. Márpedig, ha az abszolút és a relatív összekeveredik egy eszmefuttatásban, akkor az mindig logikai ellentmondásokhoz vezethet csak. Paradoxonhoz. Éppen azért, mert a relatív nemlétezést próbálja, az abszolút Létezésben kifejezni.
Ezért a geometriai szintű origó, amit matematikai szinten a nulla szimbóluma képvisel, a mennyiségek hiányát úgy értelmezi, hogy a viszonyító emberi tudatot képzeli oda. Vagyis, teljesen elvonatkoztat a fizikai valóságtól. Ezért nem képviselhet a nulla, valós matematikai értéket. Mert az adott vonatkoztatási pontba, az anyagi szinten mennyiségileg meghatározhatatlan emberi tudatot helyezte. Mert a vonatkoztatási pontba odaképzelt emberi tudat, mennyiségi szinten nyilván eltér, a relatív számegyenesen feltüntethető matematikai mennyiségektől. Mert nem vagyunk azonos matematikai egységek az egyes számmal. Ami a többi valós számot alkotja.
Amikor a matematika valós számokat használ, akkor tulajdonképpen olyan valós pontokat fejez ki, amelyek az abszolút Létezést képviselik valamilyen formában, egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömegekként. Vagy azok, valamilyen mértékben megnyilvánult, így összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazaként. Elvonatkoztatva az egységnyi oszthatatlanság egységnyi kiterjedésű alapméreteitől. De, aminek továbbra is, a lehetséges egységnyi alapkiterjedését, az oszthatatlan alaptömegek biztosítják. Ezért az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokat belül, ugyanaz a mágneses alaphalmaz tölti ki, mint amelyik körül öleli őket. Valós térfogatot biztosítva, azok összetett szerkezetei számára. Atomi szinten is.
Vagyis az atomok, belül nem üresek. Hanem a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei töltik ki. Amelyek az elektromosan töltött elektronok miatt, elektrosztatikus erőteret biztosítanak az atomok számára. Így a lineáris felépítésű mágneses erőtér, centrális alakot ölt az atomokban és azok közvetlen környezetében, miközben elektromos erőteret alkot. Ezen alapszik az indukció jelensége. Ami a mágneses valóságban, fenntartja az elektromos anyagi létezés lehetőségét. Miközben mozgási, létezési teret biztosít, az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóság részhalmazai számára.
Sajnos, az egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömegek, olyan parányi tömegek, amelyek teljesen láthatatlanok számunkra. Akkor is, ha mágneses vagy elektromos erőteret képeznek. De a kétféle erőtér ellentétes tulajdonságai, ugyanazon a mágneses alaphalmazon belül, mindenképpen egymás ellen fognak munkálkodni. A halmazegyensúly kialakítása érdekében. Fenntartva ez által, a fizikai szinten jól értelmezhető induktív viszonyt.
A mágneses alaphalmaz alapja tehát, az egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömeg. Amit geometriai szinten, valós pontként határozhatunk meg. Míg matematikai szinten az egyes szám szimbolizál. Ez a pont azonban, számunkra végtelenül kicsi. Míg a teljes közege végtelenül nagy. Ezért képes a végtelenül sok oszthatatlan alaptömeg, az Univerzum bolygó és csillagközi terét alkotni. Valóságos módon. Mint mágneses alaphalmaz. Erre utal a geometria és a matematika, amikor valós pontokkal és valós egyesekkel ábrázolva fejezi ki magát.
Így a matematika, mindig a valóságot fejezi ki. Vagy a lehetséges valóságot. Mert a reális képzelet segítségével, olyan mentális formákat készíthetünk az elménben, amelyek a mi hiteinkként, a mágneses valóságban képesek a valós anyagi megnyilvánulások induktív lehetőségeit befolyásolni. Mert, amiben nem hisz az ember, azt elképzelni sem tudja. Ha ezt a logikát kifordítjuk, akkor viszont, csak abban hihetünk igazán, amit valóságosnak tudunk elképzelni. Így az elménkben formált elképzeléseink, a mágneses valóságban lehetnek aktívak.
Ezért érdemes, minden lelki vágyainkat elképzelni valóságosnak. Mert az elképzeléseinkkel, valós mentális formát biztosítunk azoknak, amit a vágyaink szerint meg szeretnénk tapasztalni. Agyi mágneses hullámot alakítunk ki belőlük. Így tulajdonképpen, beleképzeljük azokat a mágneses valóságba. Abba a mágneses valóságba, amelyik induktív módon befolyásolja, az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek működését. Így a képzelettel formált vágyainkkal, az anyagi világunk megtapasztalható lehetőségeit növeljük.
Mert semmi, de igazán semmi sem alakult ki emberi alkotásként az anyagi valóságunkban, amit előtte valaki, el nem képzelt volna valóságosnak. Amit másképpen úgy is fogalmazhatnék, hogy az elménkben kialakítható valós képzeletünk formálja számunkra, a megtapasztalható valóságunkat. Ezért minden kedves olvasómat arra kérem, hogy minden este lefekvés után, amikor már ellazult a teste, képzeljen el magának néhány olyan dolgot és eseményt, amit másnap, a lelki vágyai szerint szeretne megtapasztalni. Ez az igazi, hatásos ima lényege. Majd az ÁMEN kifejezés után, térjen nyugovóra azzal a biztos tudattal, hogy másnapra mindent jól eltervezett magának.
Amíg alszik, ezek a hittel kifejezett lelki vágyak, mint EEG-agyi mágneses hullámok, átállítják azokat az induktív feltételeket a mágneses valóságban, amelyek az elektromos anyagi dolgok és események történéseit képesek befolyásolni. Az imában kifejezett lelki vágyaknak megfelelően. Amit a valóságos képzeletében határozott meg. Aki pedig, ilyen módon képes lesz a saját sorsát befolyásolni, az nem fog többé kételkedni a valós képzelet mentális lehetőségeiben. Amelyek mágneses módon képesek befolyást gyakorolni az elektromos anyagi dolgokra és eseményekre. Valóságos módon. Amire a matematika is reflektál. Igaz, csupán erősen elvont módon. Az ő saját geometriai, valamint számokkal és képletekkel kifejezhető matematikai lehetőségeivel.
Ahhoz tehát, hogy a matematika megőrizze az ő egzakt minősítését, szüksége van arra, hogy a mágneses alapú végtelent meghatározza, a lehető legkisebb és a lehető legnagyobb formájában. Mint az Univerzum mágneses erőterét, és azzal szemben, az Univerzum legkisebb egységnyi kiterjedéssel rendelkező oszthatatlan alaptömegét. Amit valós pontként értelmezhet geometriai jelleggel és egyesként, számszerű módon. Mert az Univerzum mágneses alapú szubjektív valósága is az abszolút Létezés részét képezi. Az objektívnek értékelt elektromos anyagi valósággal szemben. Ami valójában, elektromos és mágneses tulajdonságú egy időben.
Mert az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóság, a mágneses valóság végtelen „óceánjában” valósult meg. Így annak minden oszthatatlan alaptömege a létezés valós, egységnyi kiterjedésű részét képezi. Halmazszinten is. Így a matematika, mindig az elektromos anyagi valóságot fejezi ki elvont módon vagy annak, valamilyen mágneses alapú elvi lehetőségét.
Matécz Zoltán
2023.12.31.
