Lelkiismeret.
A lelkiismeret címszó alatt, az erkölcsi szinten elfogadható viselkedési normát értik. Amikor az értelmes ember, az önmaga tettei fölött, belső önkritikus ítéletet hoz. Tulajdonképpen, önmaga értékeli a saját viselkedését, amit más élőlényekkel szemben követhet el. Így a lelkiismeret tulajdonképpen arra utal, hogy az értelmes ember, a saját cselekedeteit megfelelőnek és helyénvalónak látja. Olyan tetteknek, amelyekkel nem sérti mások személyes érdekeit. Így, aki másokkal szemben sértő, bántó módon viselkedik, azt lelkiismeretlennek tartják.
Így a „lelkiismeret” fogalma, mint két szó összetétele, amit a „lélek” és az „ismeret” szavak összevonásával lehet létrehozni, tulajdonképpen arra utal, hogy az értelmes ember, a saját lelkét értékeli szellemi szinten. Ugyanis a tanult mentális ismereteink, azok mindig szellemi értékek. Így a lelkiismeret által, önmagunk lelki minőségét ellenőrizzük önkritikus szemmel, szellemi szintű önkritikával. Mivel a szellemiségünknek sajátságos értékrendje van. Ennél fogva, a lelkünk által irányított funkcionális tetteinket is kénytelen mindig értékelni.
A szellemiségünk ugyanis, a memóriánk mentális „raktárkezelője”. Nagyon jó raktárosként, mindig tökéletes mentális adatbázis kialakítására törekszik. Ezért, folyamatosan leltározva, a memóriánkban tárolt emlékeink mentális adatbázisát ellenőrzi. Így állandóan, a már megtapasztalt múltunkban vagy az előre eltervezett jövőnkben kalandozik. Felszínre hozva számunkra ez által, az időt. Ezért az idő, egy mentális eredetű szellemi „termék” csupán. Semmiféle fizikai vonzata nincsen és nem is lehet. Legfeljebb annyi, hogy az anyagi események állapotbéli változásaira is rávetítettünk azt. Holott az életünk, mindig a jelenben történik. Itt és most, a lelki jelenlét aktuális pillanatában. Amikor lelki erőhatásokat tudunk aktivizálni az elménkben, a szellemi gondolataink informatív értékeinek a segítségével.
Mert a lélek, az nem más, mint a reánk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája. Amelyen keresztül, az életünk energiája irányul felénk. Induktív hatást gyakorolva az elektromos tulajdonságú anyagi testünkre. Ebből kifolyólag, a lelki érzéseink már, olyan bioelektromos hatások bennünk, amelyek mentális módon irányítható, vitális erőt biztosítanak számunkra az élethez. Amit egyszerűbben úgy is mondhatnék, hogy a lelki érzéseink, már mentális módon irányítható erőhatásokat képviselnek bennünk.
Az elménk feladata éppen az, hogy a szellemi gondolataink hatására, vitális jellegű lelki érzéseket aktivizáljon számunkra, az alapvető életszükségleteink kielégítése érdekében. Így a kellemes szellemi gondolataink, magas frekvenciájú, pozitív lelki érzéseket hoznak működésbe az elménkben. Örömöt okozva ez által számunkra. Míg a kellemetlen szellemi gondolataink hatására, alacsony frekvenciás, negatív polaritású lelki érzések fogják uralni az elménket. Bánatot, bosszúságot, haragot előidézve bennünk. Így, csak a pozitív lelki érzéseink lehetnek számunkra igazán a hasznosak.
A szellemi gondolataink, digitális módon kezelik az információkat. Ezért, olyan fogalmakat alkothatunk belőlük, amelyekkel értelmes módon tudjuk kifejezni magunkat. Eszmei, ideológiai, elvi szinten. Ezzel szemben a lelkünk, analóg módon szimbólumokban, mentális képekben értékei az információkat. Ezért, a szellemi szinten kigondolt fogalmaink, mentális képi megjelenési formát öltenek az elménkben. Éppen azért, hogy a lelkünk is informálva legyen a szellemi aktivitásunkról. A lélek analóg mentális képeit pedig, az elménk digitális formában jeleníti meg a szellemiségünk számára. Ezért, csak akkor vagyunk igazán tudatosak az elménkben, ha az általunk használt információt, a lelkünk és a szellemiségünk is, már megfelelő módon értelmezte.
Ez azt jelenti, hogy az elménk az információ konvertálását is elvégzi azonnal. Vagyis, a lelki vágyainkban jelentkező analóg mentális képi információról, digitális információkat alakít ki, hogy a szellemiségünk megfelelő módon tudja azt értékelni. Illetve, a szellemi szintű digitális információk segítségével, olyan mentális jellegű analóg képi formát alkot, amit a lelkünk is képes értelmezni. Így, amikor beszélgetünk valakivel vagy éppen olvasunk egy jó könyvet, akkor a hallott vagy olvasott digitális szöveg mentális hatására, az elménk azonnal analóg képi formát készít a lelkünk számára. Így tudunk aktív módon részt venni a beszélgetésben vagy élmény szinten átélni az olvasottakat.
Mert, ahogy a szellemiségünk, általunk tanult relatív intelligenciával rendelkezik, úgy a lelkünk, mint a mi személyünkre irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája, a hullámhosszának megfelelően, abszolút Intelligenciát képvisel. De a lélek, a mi anyagi testünket működtetve, mindig azokat az általános tulajdonságokat veszi fel számunkra, amit a VAGYOK kifejezéssel, önmagunkra nézve igaznak értékelünk. Így válnak azok számunkra, személyessé vált konkrét tulajdonságokká. Ilyen módon formálódik a mindenkori tudatossági szintűnk. Így alakul ki az életünk során a mi lelki alkatunk, azaz a jellemünk. Az a lelki minőségünk, amelyik az elménkben tudatos szinten, szabályozni képes a szándékos cselekedeteinket.
Így a lelkiismeret valójában, azt a mentális különbözőséget jelenti, ami az abszolút értékű lelkünk és a lélek által felvett, személyes tulajdonságaink által biztosított jellemünk között értékel a szellemiségünk. Így az alapvető erkölcsi normánkat, ez a mentális különbözőségünk biztosítja. Vagyis a lelkiismeret, nem a lelkünkre utal, hanem a lélek által biztosított mindenkori tudatossági szintünkre, ami a lélek által felvett tulajdonságaink révén, az egyedi jellemünket határozza meg. A személyessé vált lelki alkatunkat. Ami egyéni emberré tesz bennünket a társadalmunkban. Az Isteni eredetű lélek ellenére is. Ami általános jelleggel, minden élőlényt egyformán éltet. Mint egy univerzális jellegű és mágneses alapú kozmológiai állandó. Ilyen kozmológiai állandót már, vagy harminc félét ismer a tudomány.
Mert a lélek, mint Istentől reánk irányuló állandó kozmikus hatás, abszolút Szeretetet képvisel. De a lelki alkatunkat biztosító mindenkori tudatosságunk, csak a tanult szellemi képességeink alapján tartalmazhat személyessé vált egyéni tulajdonságokat. Ennél fogva, csupán relatív szeretetet képvisel. Ami az érdekeinket, relatív egoista módon érvényesíti a világunkban. Sokszor, a mások személyes érdekeit, szinte teljesen figyelmen kívül hagyva. Pedig, amikor mások érdekeit letiporjuk, akkor tulajdonképpen, az ő lelkük ellen vétkezünk. Hiszen lelki válságba sodorhatjuk őket. Vagyis, rajtuk keresztül, Isten ellen tevékenykedünk. Mert a lélek által Isten, mindenkit egyformán éltet. Így az Isteni eredetű abszolút Szeretet, mindenkinek egyformán a jussa. Csak mi, relatív módon élő egoista emberek teszünk különbséget, az Isten által éltetett ember és ember között. Ebből adódnak, a személyessé váló társadalmi problémáink. Amelyek képesek arra, hogy egymás ellen fordítsák, az Isten lelki egységében élni vágyó embereket is. Mert nem élnek abszolút módon szeretetben.
Így a lelkiismeret tulajdonképpen, a jellemünk ismeretét jelenti. Annak a lelki alkatunknak az ismeretét, amelyikkel szembesülünk akkor, amikor a szeretet ellen tevékenykedve, a lelkiismeret-furdalás érzésével konfrontálódunk. Mert a lelkiismeret-furdalás érzése azt jelenti, hogy az abszolút Szeretetet képviselő lelkünk, nem ért egyet azzal a cselekedetünkkel, amit a relatív jellemünkkel hajtottunk végre. Amivel más lélek által éltetett ember lelki egyensúlyát felborítottuk. Amivel kibillentettük őt, a felénk irányuló szeretet lehetőségéből. Mert arra késztettük, hogy szellemi szinten értékelje a mi szeretet elleni cselekedetünket. Lasújtó módon. Amiben, csak a szeretet ellen munkálkodó neheztelés, harag és gyűlölet érvényesülhet.
Ilyen módon, felelősek vagyunk abban, hogy milyen lelki érzéseket generálunk a többi embertársunkban. Mert amikor a lelki egység egyensúlya felborul, akkor a szeretet nem áramlik Isten egységében, azaz a mi társadalmunkban. Holott a szeretet, éppen azt a lehetőséget garantálja, hogy a társadalmi életünket, Isten lelki egyensúlyon alapuló egységében éljük. Ahol minden egyes ember, megtapasztalhatja a boldogságot. De mi mégis egymás ellen, egymáson élősködve élünk, a szeretet elleni lelki érzéseket felkorbácsolva a társadalmi életünkben. Ugyanazokat a primitív hibákat követve el most, a XXI. században, mint amit öt-tízezer éve követtünk el. Az emberiség szellemi szinten primitívnek nevezhető korszakaiban. Mert szeretetben sajnos, nem sokat fejlődtünk. Ezt igazolja vissza számunkra a lelkiismeret.
Matécz Zoltán
2023.12.30.
