Animáció.
Korunkban az animáció, már egy közismert fogalommá vált. A rajzfilmeknek köszönhetően. Ezekben a rajzfilmekben, az író fantáziájának az elképzelése alapján, a rendező és a rajzolók, együtt animálják, keltik életre azokat a figurákat, amelyek megjelennek előttünk a televízióban vagy a filmvásznon.
Így az animáció, a figurákat animálni, éltetni képes stáb értelmét és tehetségét tükrözi vissza számunkra. A rajzfilmkészítők szellemi gondolatai által kialakult értelmes tervet valósítja meg. Így az „anima”, mint éltető erő, éppen az animáció, azaz az életre keltés idejére, arra a tudatos célra irányul, amit az animációt készítő stáb irányította.
Analógiás módon, hasonló animáció történik a színházakban is. Ahol a színészek teljesen elvonatkoztatnak a hétköznapi életvitelükben felvállalt életszerepeiktől, és egy adott színdarabi szerep figurájára hangolódva, tudatosan eljátsszák számunkra az elképzelt eseményeket. Ezeknek a figuráknak az animálásában, éltetésében segíti őket az író lejegyzett elképzelése, és a rendező szakmai hozzáértése. Az anima tehát, mint éltető erő, a színházi stáb közös tudatos akaratának köszönhetően jön létre, a színészek animációi során. Amilyen szinten sikerült ezt az animát, személyes módon animálnia a színészeknek a játékuk során, olyan mértékű elismerést, tapsot kapnak a közönségüktől.
Továbbá, szintén analógiás értelemben véve, hasonló animációt hajt végre minden értelmes ember a hétköznapi életében. Mert az életünk energiáját, azaz a saját éltető erőnket arra használjuk, hogy aktívan éljünk. A tudatosan felvállalt személyes életszerepeink alapján. Amelyeknek alapján, a saját animánk segítségével, különböző animációkban, vagyis élethelyzetekben veszünk részt.
A teremtőtől animát, azaz lelket kaptunk. Így az életünk animációit mi magunk írjuk, rendezzük és játsszuk, olykor egymás animációiba bonyolódva. Mert a szellemi gondolataink informatív értékei alapján elkülönülve, nem tudunk egységes lelkileg életerős életet élni. Így a tudatos életvitelünk személyes animációiban, vagyis életeseményeiben, mindig jelen van az értelem valamilyen formában. Mert a szabad akaratunkat, csak szellemi szinten tudjuk, számunkra megfelelő módon irányítani. Így az egyéni szintű személyes értelem, csak a szellemi gondolataink által képes a lelki érzéseinek befolyásolni.
Az Univerzumban, az energia egy és oszthatatlan. Csak mindig különböző megjelenési formákat ölt, a hatásával szemben teljesen tehetetlen anyagi halmazok tömegei által. Így bennünk is. Ezért a lelkünknek köszönhetően, állandóan az Univerzum energiájára vagyunk csatlakoztatva, amíg élünk. Így a lelkünknek köszönhetően nyerhetünk állandóan szükséges életerőt, az életeseményeink tudatos megvalósításaihoz.
Mint ahogyan például, egy fúrógép is, az elektromos hálózatra van csatlakozva, ameddig a konnektorba van dugaszolva. Így amikor fúrunk, nem az elektromos energiát használjuk közvetlenül, hanem csupán az általa indukált mechanikai forgómozgás erejét hasznosítjuk közvetve. Vagyis, nem a lelkünket használjuk az életeseményeink megvalósításaihoz közvetlenül, hanem az általa indukált életerő impulzusainkat, amelyek az izmainkban jelennek meg.
A fúrógép alapvető forgási iránya jobbos, mert ez a természetes hatásirányunk. Ahogy a fúrógép esetében is, van lehetőségünk a forgási irány váltására, úgy az életenergiánkból származó életerő impulzusaink hatásirányát képesek vagyunk megváltoztatni. Hiszen, a lelki erőink is, alapvetően pozitív érzések. Majd ezek képesek megváltozni, polarizálódni, a kellemetlen szellemi gondolataink hatására. Így negatívvá vált lelki érzésekként, olyan életerő impulzusokká válnak, amelyek ellenünk munkálkodnak.
A szabad akaratunkból adódó túlzott önrendelkezési jogunk egoistává, öncélúvá tesz bennünket. Pedig, a szabad akarat, nem jelenti azt, hogy bármit megtehetünk büntetlenül, hanem csak arra utal, hogy az akaratainkat meghatározni képes hiteinket szabadon, mindenféle külső behatástól függetlenül alakíthatjuk ki az elménkben. Mégpedig, az aktuális értelmi szintünknek megfelelően. Ezért, az értelmi szintünknek megfelelően alá, fölé, és mellérendelt életszerepeket vállalunk. Azok alapján éltetjük, animáljuk magunkat. Az animánk vagyis, a lelkünk segítségével.
Az alárendelt ember, mások által meghatározott feltételek alapján él. Engedelmes módon. Mint például, a gyermekek vagy a munkavállalók. A mellérendelt életvitelű emberek, közösen hoznak döntéseket az életük kardinális eseményeiről. Megbeszélik az életük közösen vállalt életeseményeit. Közösségi módon. Ilyen társas viszonyban élnek például a testvérek, a házastársak, a barátok, vagy a kollégák. A fölérendelt emberek pedig, meghatározzák az alárendeltjeik alapvető viselkedési feltételeit. Diktatórikus módon. Ilyenek például a családfők, vagy a munkahelyi vezetők.
Ezért, az alá, mellé és fölérendeltségi viszonyaink szövik át az életünk eseményeit. Így a társadalmi életünkben vállalt tudatos animációink során, tisztában kell lennünk az alapviszonyainkkal. Mert a problémáinkat okozó konfliktusaink éppen abból adódnak, hogy azokat, akarva vagy akaratlanul felcseréljük. Többnyire akkor, ha alárendeltként, mellé vagy fölérendeltként akarunk viselkedni. Az ilyen konfliktusok, az animánkat gyengítik vagy polarizálják. A lelkünk által biztosítható életerőinket. Amelyek által részt vehetünk, a tudatosan vállalt animációink életeseményeiben.
Ahhoz pedig, hogy újonnan vállalt életesemények animációiba kezdjünk, előbb az érzelmi szintünket kell tudatosan helyreállítani. Hogy ezeket az új animációinkat, bátran fel tudjuk vállalni, az életmódunkat befolyásolni képes alá, fölé, és mellérendeltségi viszonyaink között. Gyakorlatilag, a hiteinket kell ideális módon kialakítani az elménkben. Mert a hiteinkben, az értelmes szellemi gondolataink által irányított lelki érzéseink jutnak kifejeződésre.
A lelki érzéseink alapvetően pozitívak. Mert azokat, kellemes szellemi gondolatok tartják pozitív állapotban, az elménkben. Amennyiben azonban, konfliktusban veszünk részt, és személyes probléma elé állít bennünket az élet, azonnal hajlamosak vagyunk arra, hogy az elménkben, kellemetlen szellemi gondolatoknak biztosítsunk helyet. Ezek a kellemetlen szellemi gondolatok, azonnal átformálják, átpolarizálják a pozitív lelki érzéseinket, és így a lelki érzéseink, negatív polaritással vesznek részt az életeseményünkben. Feszültté, idegessé, mérgessé, elviselhetetlenné alakítva a hangulatunkat. Ez a pillanatnyi hatása.
Tartós feszültséget okoznak bennünk a méltatlankodásunk felháborodásának az ingerült, a bosszús, a mérges, a haragos vagy a gyűlöletes lelki érzések Amelyek az elménkben tudatosodott kellemetlen szellemi gondolatainkhoz társultak. Ezek a lelki érzések, negatív mentális erőhatásokként, pszichoszomatikus betegségek előidézője bennünk. Ezért, mielőbb ki kell takarítanunk az elménket, a lelki érzéseinket befolyásolni képes kellemetlen szellemi gondolatainktól. Ezért kell megbocsátanunk.
A megbocsátás képességével, nem másoknak teszünk szívességet, hanem önmagunknak. Mert amit megbocsátottunk, azzal szemben már, nem alakul ki kellemetlen szellemi gondolat az elménkben. Akkor pedig, már nem képes arra, hogy megváltoztassa a lelki érzéseink, természetes pozitív polaritását. Aki így viselkedik, úr lehet az elméjében. Mert képes arra, hogy szellemi szinten uralja a természetes lelki érzéseit.
A megbocsátás, a szeretet egyik alappillére. A megértéssel és a megbecsüléssel együtt. Ez a három dolog kell ahhoz, hogy szeretni tudjunk. A jutalma pedig, a türelem. Ennél fogva, amit nem szeretünk, azt vagy nem tudjuk megérteni kellőképpen, vagy nem tudjuk megbecsülni úgy, ahogy kellene vagy, csak nem tudunk neki megbocsátani. Így azzal szemben, türelmetlenek vagyunk.
A relatív szeretet, feltételekhez kötött szeretetet jelent. E miatt, ha a feltételeink nem teljesülnek az elvárásaink szerint, akkor megvonjuk a szeretetünket is azonnal, és e miatt, azonnal türelmetlenséget tanúsítunk. Így a türelmetlenségeink, a szeretteinkkel szemben is természetessé váltak. Sokszor nem értjük, és a lelkiismeret furdalásával küszködünk, ha indokolatlanul türelmetlenek voltunk a szeretteinkhez. Mert a türelmünkre lehet csak indok a szeretetünk. A türelmetlenségünket, csak a nem szeretés ténye igazolhatja. Azt pedig, jogosan szégyelljük a szeretteinkkel szemben.
Az abszolút szeretet elfogad, nem szab feltételeket. Ezért mindig türelmes. Ezt az abszolút szeretetet képviseli bennünk, a lelkünk. Mint a mi személyes Isteni minőségünk. Ezért vagyunk képesek a lelkiismeret furdalásra, mint a szellemi szinten irányított relatív szeretetünk ellen munkálkodó, kellemetlen lelki érzésre. Mert az intelligens lelki minőségünk, nem mindig ért egyet a szellemi szinten meghozott értelmes döntéseinkkel.
A józan paraszti eszünknek köszönhetően, értelmes szellemi gondolatok tudatosodhatnak az elménkben. De intelligensek, csak a lelki érzéseinknek köszönhetően lehetünk. Mert ez az intelligencia, mindig egyirányú bennünk, az abszolút szeretet felé fordul. Azt követi akkor is, ha a szellemi gondolataink mást diktálnak is. Mert a lelki minőségünk a mi valódi énünk. Az animál vagyis, éltet bennünket.
Ezért az emberi élet nem más, mint az őt animálni képes anima viszonya, az őt biológiai szinten működtetni képes író és rendező abszolút ELMÉVEL, Istennel. Aki mindig elfogadja a mi szellemi döntéseinket. Mert önmagát, még bennünk sem korrigálja. Még akkor sem, ha a kellemetlen szellemi gondolataink miatt, olyan életeseményekben veszünk részt, amelyek teljesen méltatlanok hozzánk. Így Isten, mint az animáló képességeinket biztosítani képes Univerzális LÉLEK, mindig az elménkben kialakuló hiteink alapján animál bennünket.
Ebből az is egyenesen következik, hogy az olyan ember éli a legtökéletesebb életet, aki képes mentális tudati csatornát kialakítani, az őt animáló abszolút ELMÉVEL. Vagyis, Isteni lélekkel bíró értelmes élőlényként, közvetlen mentális kapcsolatba kerül Istennel. Olyan formában ugyanis, minden szándéka, Isten közvetlen akaratát valósítja meg. Mert az életét képviselő Isteni animációiban, azonnal Isten akarata érvényesül. Mert az Isten számára, az anyagi minőségek azok, amelyek a lelket képviselő animák révén animálhatók.
Az objektívnek minősülő anyagi estünk, csak egy tízezred résznyi térfogatot foglal el a mi teljes térfogatunkból. Hiszen, ha az anyagi szintű atomjainkból ki lehetne vonni elméletileg a protonjainkat, a neutronjainkat és az elektronjainkat, mint az atomjaink objektívnek minősülő alkotóelemeit, akkor az objektív lényegünk, egy kávéskanálban elférne. Mert a teljes testtérfogatunk többi része, nem objektív tényező. Azt a szellemi síkon irányítható lelki minőségünk tölti ki. Úgy is mondhatnám, hogy Isten erősen homeopátiás anyagi megnyilvánulásai vagyunk. Vagyis, tízezred résznyi hígítású anyagi minőségei. Ezért, ezt a cseppnyi anyagi minőségünket, a lélek által animálja. Ezért a lélek biztosít számunkra animát, azaz éltető erőt, amíg élünk. Amit a sajátságos szellemi szintünkön irányíthatunk. Azért, hogy az animációnkat jelentő életvitelünkben, a szabad akaratunk hitei jussanak kifejeződésre.
Röviden, Isten animációi, tudatos elképzelései vagyunk, akiket a lélek, mint anima, vagyis éltető erőt biztosítani képes Isteni minőségünk működtet. Így minden ezoterikus törekvésünk arra irányul, hogy a spirituális fejlődés képességével, elérjük az Isteni önazonosságunk tudati szintjét. Ezért, minden értelmes ember, egy spirituális lény. Ami röviden azt jelenti, hogy a kellemes szellemi gondolataink segítségével, pozitív lelki erőhatásokat tudunk irányítani, a vágyott anyagi célok megvalósulása érdekében.
Ez a tudatos teremtés lényege. Amit Isteni minőség által éltetett, azaz animált értelmes emberekként, önmagunkban hordozunk. Ilyen módon, nem Isten válik emberré, hanem nekünk kell az Isteni önazonosságunkat értelmes módon kialakítanunk. Az lesz a megvilágosodásunk pillanata. Amely egy szellemi síkon elérhető tudati szintet képvisel bennünk. Istenné válni tehát, nem dicsőség, hanem elemi szükségszerűség az értelmes emberek számára. Mert az Istenné vált ember már, tökéletes animációt hajt végre. Mert az animáját, azaz a lelkét, Isten akarata hatja át, az abszolút szeretet jegyében.
Matécz Zoltán
2015.02.01.
matecz.zoltan@gmail.com
